Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-04 / 128. szám

4 föBfí MMJ'VM TOüJflS 1983. jíntns 4. Azokat dicsérik, akik rászolgáltak LESZ PÉNZ HOLNAPRA? A sertéstenyésztő „triumvirátus” már nagyon számít ám a pré­miumosztásra. Megkértek, érdek­lődjem, mert csak akkor jönnek be, ha biztos, hogy nem jönnek hiába? — kérdezte az állatte­nyésztő agronómus a pénztáros- nőtől. — Holnap még nem valószínű, de holnapután már lesz pénz — válaszolt Czirákiné. Hurton István állattenyésztési agronómust pontos embernek is­merik a várdombi tsz-tagok a másfél hónap óta szerzett tapasz­talatok alapján. — Ragaszkodik a rendhez, a tisztasághoz, a takarmánymérleg és az etetési idő pontos betartásá­hoz. És ami a legfontosabb a rendet, a pontosságot elsősorban saját maga tartja be és úgy kö­veteli meg másoktól. Reggel még a legkorábban kelők sem tudják megelőzni. Már tréfásan meg is gyanúsították, hogy tán az istálló­ban alszik, mint egykor a szolga­legények — mesélik a tsz-tagok. Másfél hónappal ezelőtt Hui-ton István tagfelvételét kérte a tsz- be. Arról beszélt, hogy állat­tenyésztői szakképzettségénél fog­va elvállalná az állattenyésztés irányítását. Egyik-másik vezető­ségi tag akkor kicsit kétkedőén mustrálta a szemüveges fiatal­embert. Úgy vélekedtek: túl fia­talnak látszik és az idősebbek nem veszik jó néven, ha egy ilyen fiatal „dirigálja” őket. AZÖTA MAR BEBIZONYOSO­DOTT, hogy a fiatal agronómus érti a dolgát és néhány éves nagyüzemi tapasztalattal rendel­kezik. Nem „dirigál”, hanem szakszerűen irányítja és szervezi az állattenyésztők munkáját. A járás termelőszövetkezetei közül elsőnek kezdték meg a zotdtaRár- mány etetését, s azóta szépen emelkedik a tej hozam. Az első félévre tervezett 445 hektoliter tejből április 30-ig már 436 hek tolitert leszállítottak. Az állat- hizlalásánál is eredményes a súlygyarapodás. — Amikor előző munkahelye­men, a Biritói Állami Gazdaság­ban bejelentettem, hogy jelent­keztem tsz-tagnak. kollégáim nem akarták elhinni, hogy komolyan beszélek. Azt mondták, kár a biztosat otthagyni a bizonylata nért. És most azt fogom bebizo­nyítani, hogy nem számítottam el magamat, és mint termelőszö­vetkezeti tag megtalálom a szá mítást — mondja Hurton István. — A SZAKSZERŰ IRÁNYÍTÁS mellett mindnyájan összefogtunk és megvan az eredménye — mondják a2 állattenyésztők. A tsz a beütemezés szerint tesz eleget hízószállítási kötelezettségének Legutóbb a triumvirátus—Koncz Ferenc. Táncsa István és Binder János, a gondjaira bízott hízóból 82-t készített el lerövidített idő alatt. A több és jobb munkára ösztönző premizálás szerint az ál­latgondozó, aki a 40 kilós süldőt négy hónap alatt 120 kilósra hiz­lalja, állatonként 5 forint pré­miumban részesül. A 410 forint járandóság után érdeklődött az agronómus, hogy továbbítsa a hírt az érdekelteknek. — Értik a dolgukat az Egyet­értés Tsz állatgondozói. Az állat­gondozásban szerzett tapasztala­tok mellett szeretik az állatot dicséri az agronómus a sertés- hizlaló „triumvirátust”, Essig An tál szarvasmaxhagondozót és Vam- csik Józsefné baromfigondozót. Az állatgondozók viszont az ag- ranómus munkájáról beszélnek elismeréssel Kölcsönösen dicsér­hetik egymást. Az eredmények is amellett szólnak, hogy rászolgál­tak. P. If. Bízni kelt a% emberben Beszélgetés egy népi ülnökkel ÍV »gyven évi pedagógus mun­ka után. a hetvenéves, nyugdíjas Székely Sándor paksi pedagógusról nem volna csoda ha ezt állapítanánk meg: mindennél jobban szereti jól megérdemelt nyugalmát. A valóság azonban ennek ellenkezőjét mutatja. Fia­talos lendülettel tevékenykedik a népfrontban, a szakszervezetben, a bíróságon, ahol csak hasznát vehetik. Életelve: munka nélkül nem tud élni. De talán legszívesebben ülnöki munkájáról beszél, hiszen az el­múlt évek során részese volt az igazságszolgáltatásnak is. Látta hányfélék is tudunk lenni mi em­berek. S miért? Különböző akták fordultak meg kezében a néhány év alatt. Szerződésszegések, há­zassági bonyodalmak, becsület- sértések és lopások iratait la­pozta, s mindenütt az embert és indítékait igyekezett kutatni, vizsgálni. — Ehhez jó előtanulmányom volt — magyarázza — a közel fél­évszázados tanítóskodás. Sok-sok tapasztalat gyűlt fel bennem a szülők, a gyerekek ügyes-bajos dolgainak intézése közben. — Büszkén vallja, hogy a munkás­emberekben soha nem csalódott. Erre egy régi-régi példát mond el, amit még most is úgy dédel­get magában, mint legdrágább kincsét. A történet még negyven évvel ezelőtt a pályakezdés idején tör­tént. Amikör Paksra került, a a kisiparos szülők tanító fiát ki­nézték az úri kaszinóból. Az iparosszékházban azonban olyan megbecsüléssel fogadták, amely egy életen keresztül kíséri. Már akkor tanította, nevelte a?, isko­lát kijárt fiatalokat. S hi-'ba volt az igazgató kérése, majd fényé- ­getése nem cserélte fel az iparos- 1 székházat az úri kaszinóval. Az ülnöki munkára visszatérve ezeket mondja: — Legérdekes- sebbnek a békéltető bírói műkö­désemet tartottam. Eközben az­tán volt részem becsületsértés, magánlaksértés, veszekedés, vere­kedés ügyek közben még mé­lyebbre tekinteni az élet, az em­beri lélek rejtelmeibe. De egyút­tal azt is megértettem, milyen nehéz a bírák helyzete. Magam is tapasztaltam, hogy sokszor mi­lyen hamis a könny, a megbánás. De legtöbbször — a békéltető ügyek 70 százalékában — azt ta­pasztaltam nem szabad feladni a reményt, érdemes bízni az embe­rekben. zi z egyik esetnél például idős asszony volt a felperes: a nászát vádolta, aki megverte, mert a saját fiának ajándékozott szőlőből gyümölcsöt hozott haza. A szocialista együttélés, a rokoni kapcsolatok érveit hozta fel ne­kik. S amit senki nem remélt, bocsánatkéréssel, kibéküléssel fe­jeződött be az előzetes tárgyalás. Persze akadt néhány, amelyik­nél nem sikerült a békítés, bíró­sági ügy lett belőle. — Jobban bántott ez engem — mondja — mint bárki mást. Ezt is meg kell tenni, hiszen itt minden nap har­cot vív egymással a jog és becste­lenség, a bűn és a becsület. — S ha ebben a harcban — mondja búcsúzóul — szerény tu­dásommal hozzájárulhatok, hogy egyre emberebb, igazabb legyen az ember, akkor már nem hiába fáradozok, nem hiába használom fel pedagógiai tapasztalataimat. Megéri a fáradtságot. — Erre egyébként mód adódik, hiszen a legutóbbi ülnökválasztáson ismét rá esett a választás. *»—«1 ALEKSZANDR NASZIBQY: EJTEKHELY a<z €Lbán 74. Upitz: Itt semmi bajuk sem lesz egészen a háború végéig, ön személyesen meggyőződhetett ró­la, hogy az iratok teljes bizton­ságban vannak. Thedder: nem erről van szó. Mi egyszerűen nem tudunk olyan hosszú ideig várni. Az itt őr- Fordította: Szathmári Gábor zött iratoknak hasznát akarjuk venni még jóval azelőtt, hogy a .................................................................................................—............................. h adműveletek befejeződnek. én emberem... Az ördögbe! Thedder: Ezzel az üggyel mar Seifert: De... Nincs nálam semmi alkalmas foglalkoznak. Most fjedig a ven­Thedder: Nem érdemes vitat- dolog. Van mondjuk egy fésűje? déglátásukat fogom kérni. Nem kozni, tábornok. így szól a pa- Upitz: Tessék, itt az enyém. szeretnék a városba menni, bár­rancs. Egyet szeretnék még meg- Thedder. Nézzen ide. Én ezt hogy is áll a helyzet, mégis koc­kérdezni: lehet-e remélni, hogy az kettétöröm. így ni. Ez a fele ma- kázattal jár. iratokat semmilyen körülmények gánál marad, emezt pedig eite- Seifert: Természetesen. ígérem, között sem mozdítják el a mos- szem én, s átadom az emberem- nem lesz panasza az ellátásra, tani helyről? nek. Ha akár maga, akár Upitz Esetleg ebédeljünk meg együtt. Seifert: Igen. Természetesen, úr találkozik vele, mutassák meg Thedder: Köszönöm, de én szí- Thedder: Valamit nem eléggé neki a maguk darabját, tőle pe- vesebben aludnék egyet. Nagyon világosan látok.. . dig kérjék az övét. Utána illesz- fáradt vagyok. Upitz: A szomszédos körzeteket szék egymáshoz a két fésűdara- Seifert: Ahogyan parancsolja, meglehetősen sok bombatámadás bot és ha a törés mentén stim- A hangszóróban ezután kohó­én. A bombázó százai röpködnek mel a kettő, akkor minden rend- gés, mozgolódás, az arrébb tolt felettük. Főleg amerikaiak és an- ben van. Az illető ebben az eset- székek zöreje, lépések hallatszot- golok. Jönnek az oroszok is. de ben a maguk rendelkezésére fog- tak. Aztán csend lett. Aszker arra ők ritkábban. ja bocsátani azt a műszert, amely- gondolt, hogy vége a hangfelvé­Thedder: Nem látom, milyen lyel bármikor összeköttetést tud- telnek, más nincs a hangszalagon, összefüggésben van ez? nak velem teremteni. Értjük? Ha De vagy tíz perc múlva ismét Upitz: Van összefüggés, még- a mi részünkről történne vala- megszólalt a hangszóró, hozzá meglehetősen szoros. Karls- milyen rendkívüli dolog, ő maga Upitz: ön magánál akarja tar- lusteban több hadiüzem működik, keresi majd fel önöket. A jel ab-y tani? aztán nem messze az Elba hídja, ban az esetben is a kettétört fésű Seifert: Természetesen. Csak Néhányszor már bombázták eze- lesz. Mindaz, amit a nevemben nem csodálkozik ezen? két. S ha így folytatódik... Gon- közöl majd. szigorú parancs. Upitz: Nem, egyáltalán nem dolom. megérti: egy egészen je- Seifert: Értem. iep meg Csupán azt gondoltam., lentéktelen pontatlanság.. Thedder: előfordulhat. hogy ... , Seifert: Igen elegendő, ha két- n«m olyan gyonsan tudunk majd h ^ ^ ^ ^ü]sz^®£?>’ ór/vrry v.,,11 ^ őrster«mtem esvmas- *=~ cartas neiKui megbiz­szükséges, három bomba hull le a rejtek- összeköttetés teremteni egymás- ‘egymásbln "^ne ’ kétell^d­hely közelében, s minden a le- sál- ™nt az kívánatos lenne. egvmas ^avaibL Odaéri vegőbe röpülhet. Ezért számítsanak a következőre: szavfjban-. °duad­Thedder: Értem. Megígérhe- a Genfí Nemzeti Bankban hol- táp8k 3 teljeSyzes maso' tem: Kaisluste és környékén napután befizetünk egy bizonyos . , ezentúl nem bombázunk. Eszeget Seifert úr és Upitz úr His£n a fLTkóSáiS^ tmffa Upitz: Maradnak még az oro- nevére. Milyen valutában kérik | ° f esu kopiaJat 11601 lucJja 3 pénzt lÁitrdvXi Ll. Seifert: Dollárban. Seifert: Ami igaz, az igaz... Thedden- ön is’ ^ <»> nin« más hatra, mint meg­Upitz- Igen bókélni azzal a gondolattal, hogy Thedder: Rendben van. Akkor énf becsületesen játszom végig tehát kezdetnek mind a kettőjük ,r a lacszmat. ^ rendelkezésére tizenöt-tizenöt Upilz• őszintén megvallva, ez ezer dollár. Utána pedig havonta nem me§y olyan könnyen. , rendszeresen három-három ezer. Seifert: Tudom. Upitz, tudom, thedder: Mar en is gondoltam az archív-anyagok elszállító--Ami megtörtént, az megtörtént. erre Kijelöltem egy embert, akin sának feladatát sikeresen oldják Az .már a múlté. Itt a kezem: keresztül állandó kapcsolatot meg, mind a kettőjük betétje to- nézzünk a jövőbe. Holnapután én tarthatunk. vábbi tizenötezer dollárral emel- visszamegyek Berlinbe. És maga? Seifert: Itt van az illető Karls- kedik. Gondolom, ilyen ... hm.. Upitz: Én is. lusteban’ honorárium kielégíti önöket, ugye? Seifert: Akkor menjünk együtt. Thedder: Itt... Üsse fel a Seifert: Nem tudom, nem ke- Igaz is. hány láda van összesen? jegyzettömbjét és adjon egy töl- rülte-e el az önök figyelmét az Upitz: Majdnem háromszáz, tőtollat. Köszönöm. Itt az illető RSHA központi apparátusának Negyed tonnát nyom mindegyik, neve és címe. Most pedig valami irattára? Jóvátehetetlen követkéz- vagy legalábbis e körül vannak, jel kellene, amelynek alapján bi- menyekkel járhatna, ha az oro­zonyíthatják egymásnak, hogy az szók,.. (Folytatjuk) !WWVW/MWZ/JVW^WVWm\'AWIW<IWWIf#WHfW/‘J\rjV//UVJUWW>fJWAIWWW^ A kiváló munkaügyis szók. Thedder: Ott én már nem szól­hatok egy szót sem. Mi magunk megteszünk min­den szükséges lépést, ha valami előre nem látott dolog történik. De hogyan találunk kapcsolatot önnel? Hivatali szobajaüan hiába kerestük. — Az imént _______________ ment el — m ondták kollégái és tanácsolták, hogy inkább irodájában várjuk meg. mert ha Gy. Szabó László, a Tolnai Textilgyár munkaügyise üzemi körútra indul, nehéz őt megtalálni. Nem hallgattunk a jó tanácsra, rá is fizettünk, min­denütt a nyomában jártunk, még­sem találtuk. Pedig a tervosztály­tól kezdve bebarangoltuk a gyár minden részét. Kerestük őt, mint munkaügyist, mint a kézilabda­szakosztály vezetőjét. Bekukkan­tottunk a tanműhelybe is, mert­hogy Gy. Szabó László annak is vezetője. Találkozásunkkor meg is kér­deztük: nem megy a munka ro­vására ez a sok funkció? Elértette a tréfát, de hogy adós ne marad­jon. ő is kérdéssel fordult hoz­zánk. — Az elvtársak szerint hol van a határa a munkaügyi feladatkör­nek? Mi tagadás, nem tudtuk meg­szabni. mert akár a létszámgaz­dálkodást vettük, akár a bér- gazdálkodást. vagy éppen a mun­kásvédelmi és a szakoktatást, oda lyukadtunk, hogy még ezek is tartozékai feladatkörének. Nyi­tott könyv előtte a gyár. ha a tervfeladatok nőnek, a munka­ügyisnek é^űgy gondja, mint azoknak, akik közvetlenül kive­szik részű két a termelésből. És fordítva is. Felelőssége közé tar­tozik a tervezett költs ágszint be­tartása is, hisz nem kevés köze van ehhez a helyes létszámgaz-1 dálkodásnak, vagy a dolgozók szakmai oktatásának. Mindkettő I döntően befolyásolhatja, kedve­zően, vagy kedvezőtlenül a nye­reséges gazdálkodást. Hétszál dolgozó I Tolnai Textilgyár a tavaszon él- üzem-ünnepsé­________________ get tartott, A t avalyi évben elért mennyiségi és minőségi munkájuk alapján a dolgozók közül sokan részesültek jutalomban, kitüntetésben. Köz­tük Gv. Szabó László is a köny- nvűipar kiváló dolgozója lett. Nem, nem ez az első kitüntetése, három oklevél, két jelvény és egy miniszteri dicséret is ékes­szóló bizonyítéka, hogy munkáját immár évek óta kifogástalanul és eredményesen látja el. Valamikor ő is ott kezdte, ahol most a gyárban egy újonnan be­lépő dolgozó, szakmai képesítés t nélkül. Csak éppen harminc év­vel ezelőtt. Érettségizett fiatal­ember volt, az akkori munkanél­küliségben azonban mit sem ért ez a bizonyítvány. Segédmunkás- kodott a Sopronkőhidai Textil­gyárban. a Hazai Fésűsfonóban, s 1954-ben került a Tolnai Textil­be. Közben megszerezte a techni­kusi képesítést és vizsgázott a munkaügyi feladatkör betöltésé­hez szükséges tananyagokból. Ki­tűnőre valamennyi tantárgyból, s mégsem erre büszke. — A gyakorlatban minden nao vizsgáztat az élet, hiába a kitűnő bizonyítvány, ha az ember itt nem állja meg a helyét — vallja. ( ügyes-bajos dolgait intézi, s ha még azono­sak volnának a problémák?! De más és más a 16 éveseké, megint más a nyugdíjbamenőké, és még változatosabb a két korosztály között lévőké. Mert Gy. Szabó Lászlót nemcsak hivatalos ügy­ben keresik fel a dolgozók, meg­találják akkor is az utat hozzá ha családi problémájuk van. És ő ha tud, szívesen segít. Azt vall­ja, ez épp úgy tartozéka a terme­lési eredmények növelésének, mint például a szövőasszonyok munkájához a fonál. Enélkül nem boldogulnának. Napközben hol itt, hol ott tű­nik fel az üzemben. Az egyik fél­órában az újonnan belépő mun­kást oktatja a baleseti veszély el­kerülésére, a másikban már a ti­zenöt éves szakmunkást agitálja, hogy iratkozzék be a technikum­ba. Százalékban nem mérhető munkája, az üzem mégsem bol­dogulna nélküle. Nem azért, mintha pótolhatatlan volna, nem ezt nem állítja senki róla. Azt azonban igen. hogy éppen olyan fontos tagja és éppen olyan fon­tos szerepet tölt be a gyár életé­ben, mint például a legjobb szak­munkás. Ezért is örülnek vele együtt a dolgozók az újabb ki­tüntetésnek. a Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvénynek. És' tegyük hozzá, egy kicsit büszkék is az o munkaügyisükre. Rácz Lászlúné

Next

/
Oldalképek
Tartalom