Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

fOLNA MEGYEI NEPŰJSA6 1963. június 2. Magánlevél közügyben A tanulásról, a szakmai és politikai ismeretek nélkülözhetetlenségéről Kedves S. Károly Elvtárs! Problémád annyira közérdekű, hogy jóllehet nem vagy me­gyénk lakója, mégis érdemesnek tartom tanulság miatt megyei új­ságunkban közzétenni hozzád írt levelemet. Jól emlékszem még arra, amikor L. Antal barátunkkal együtt léptél a földművesszövetkezetek függetlenített kádereinek sorába. Régen volt ez, azt hiszem, 1949 tavaszán. Mindketten fiatalok vol­tatok, lelkesek és meg akartátok hódítani a világot. Aztán a sorso­tok is hasonlóan alakult. Hosszú évekig körülbelül azonos jelentő­ségű funkciókat töltöttetek be, először járási, majd megyei szinten. Most bánatos vagy. Úgy érzed, hogy törés következett be életed­ben, pályafutásodban és sok igazságtalanság ért az utóbbi időben. Két évvel ezelőtt javasolták, hogy megyei funkciódat elhagyva, menj ki egy falu termelőszövetkezetébe elnöknek. Kétéves működé­sed után kiderült, hogy szakmailag nem vagy alkalmas egy mező- gazdasági nagyüzem vezetésére és a közgyűlés leváltott, a járási pártbizottság pedig azt javasolta, hogy vállald el a felkínált brigád­vezetői tisztséget. Ugyanakkor Antal barátunkat most nevezték ki egy megyei jelentőségű vállalat igazgatójává. Úgy érzed, igazságtalanság történt veled. Azt hajtogatod, többet tettél a rendszerért, mint Antal és a rendszer most eltaszít, megaláz, semmibe veszi érdemeidet. Emlékezvén sok nehéz esztendőre, ar­ról beszélsz, hogy könnyű volt Antalnak tanulni, érettségizni, agrár­egyetemet végezni, mert Te és má fcelvtársak addig dolgoztak helyet­te, míg ő tanult, vállalták az élet, a harc nehezét. Emlékezel arra is, hogy míg Antal tanult, jártad a falvakat, agitáltál, taggyűléseket ellenőriztél, szervezted, amit kellett, éjt nappallá téve végezted a munkádat. Azt mondod, hogy mindig a legnehezebb részt vállal­tad, az első vonalban harcoltál és sohasem kímélted magad. így persze nem értél rá, nem érhettél rá tanulni, jóllehet azzal az erő­vel, amit munkádra, társadalmi és meg nem fizetett vállalásaidra fordítottál, akár két egyetemet is elvégezhettél volna. Az a véleményed, Antal a könnyebbik részt választotta és ő most a szerencsés ember. Szerinted tanulgatni sokkal könnyebb volt, mint minden erőt megfeszítve, mindig helytállva, a párt hű­séges katonájaként végezni a munkát. És most mégis azok „fut­nak”, akik ezt a könnyebbik részt választották, mert Te és a hozzád hasonló sok más elvtárs is elmaradt a szakmai és ideológiai kép­zettség területén. Valóban nem egyéni problémád ez. én magam is több elvtársat ismerek, kik hasonló gondokkal küszködnek. Tény és való, hogy a Szocializmus építésének jelenlegi szakaszában és a jövőben egyre inkább előtérbe kerül a szakníai és politikai ismeretek követelése. Ez a követelés nem egyes emberek bogara, nem a párt szubjektív elhatározása, hanem korunk objektív követelménye. A szocializmus építése egyre bonyolultabb, magasabb színvona­lú munkát kíván mindenkitől. Emlékezzél csak vissza arra, amikor szerveztük a begyűjtést, viszonylag milyen egyszerű volt a mun­kánk. Megmondtuk a falunak, hogy .ennyi gabona kell és punktum. Äz már nem a mi gondunk volt, hogy konkrét segítséget adjunk ennyi gabona megtermeléséhez. Most viszont a tsz-ek megszilár­dítása konkrét és részletes gazdasági feladatokat jelent, amelyeket nekünk kell irányítani, és ezt a munkát semmiféle szólammal, ál­talános fecsegéssel nem lehet helyettesíteni. Aki most járási, vagy megyei vezető, akár párt-, akár állami vonalon, annak szakmailag is alaposan ismernie kell a vezetése alá tartozó terület kérdéseit, különben nem tudja betölteni funkcióját. Ez tehát korunk követelménye. Mit tegyünk akkor, ha egy elvtársunk, például Te, nem felelsz meg ennek a követelménynek? Hivatkozva egyéb érdemeidre, hagyjunk ott egy olyan területen vezetőfunkcióban, ahol hozzánemértésed több kárt okoz, mint hasznot? Vajon ez szolgálná a szocializmus építésének az érdekeit? Ugye, önként adódik a válasz a kérdésekre-... Végeredményben tehát én egyetértek a járási pártbizottság vé­leményével, vállald el a brigádvezetői tisztséget és — nem vagy még idős — tanulj, iratkozz be a mezőgazdasági technikumba. Ez az élet objektív követelménye, nem lehet másként cselekedni. Ha könnyebb volt is Antalnak, de neki volt igaza, ő a helyesebb utat választotta. Persze, Karcsikám, azért engedj meg még egy megjegyzést. A kommunista nem azért kommunista, hogy funkciót kapjon. Aki va­lóban öntudatosan dolgozik, az nem azt várja, hogy munkáját va­lami vezetőfunkcióba való helyezéssel jutalmazzák. Tehát, ha Te valóban igaz kommunista vagy, akkor kell annyira öntudatosnak lenned, hogy megértsd az idők szavát, még akkor is, ha úgy ér­zed: számodra kényelmetlen követelményei is vannak jelen kor­szakunknak. ' Tehát bármilyen szomorúan is, de elévülhetetlen érdemeid el­ismerése mellett én is elmarasztallak Téged azért, mert nem tö­rekedtél saját magad továbbképzésére és így lemaradtál szakmái- lag, politikailag egyaránt. A tanulásra megvan a lehetőséged. Pó­told azt, amit eddig elmulasztottál. Akkor nem lesz akadálya an­nak, hogy magasabb képzettséggel, magasabb funkcióba kerülj. Üdvözlettel: Gyenis János ÚTTÖRŐK, ISKOLÁSOK! Táborozáshoz, kiránduláshoz, 10 személyes lakósátor bérelhető a Belkereskedelmi Kölcsönző Vállalatnál, Budapest, IX., Közraktár u. 30. Telefon: 138—843. (4) 73. ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY a<z Ljulko százados, miközben a szoba falán végighúzódó telefon- vezetéket vizsgálta, észrevétlenül ■ a falon függű Hitler-kép mögé csúsztatta a magnetofont. Aszkemek és társainak a to­vábbiakban alaposan szemügyre kellett venniök a kastély fekvé- Fordította: Szathmári Gábor sét, környezetét, a szobák elhe­lyezkedését, milyen rendszerű abíaJcokw,"ftégül ki’lelíeUrtiy^ a taI rHer,t':n futó ve^- . — Nem lehelne gyorsabban 3rSnf V“~ ■ k“- “S. testes mackóküleejű fért, ZTLff * ** Mindez arra az esetre volt Y^U’ .? ~ rnj.I?t 32 adiutáns meg- Ljulko valamit átkapcsolt a ké­szükséges, ha netán meg kell is- ^aPl1»“a. rola ~ nem valami szüléken, s a magnetofon liliputi merkedniök a dokumentumokkal, k<;zY ember- Amikor feiert maximális fordulatszámmal kez­amelyeket magával hozott Seifert a ,ftra tete-jere. -Jebbra-balra in- dett dolgozni, és Upitz. Sott, hosszan feszkelodött, aztán Néhány perc telt el. Az apró Ljulko százados, aki Seifert ad- megbillent, s miközben igyekezett hangszóróban hirtelen valami jutánsának felügyelete alatt dől- vísszanyerni az, egyensúlyát, le- cincogás-szerű, éles, magas han­gozott a tábornok szobájában, az ei.tette a kagylót. Hangos puffá- -gok hallatszottak. Deformált em- ajtózárakat nem tudta megnézni, sassal esett a padlóra a hallgató. beri hangok voltak. Ljulko is- de a kertre nyíló ablakokat sike- . adJutans lehajolt, hogy fel- mét megnyomott egy gombot, s a rült alaposan megvizsgálnia. Az v®gy®- Ljulko éppen ezt akarta tárcsák visszafelé forogtak. Egy ablakon vertikális rendszerű léc- ®lernj- Gjmrsan kiemelte a Hit- pillanat múlva megállította, és reteszek voltak. Meglehetősen ré- ^er“kép mögül az odarejtett mag- most már a rendes fordulatszám- giek, több évtizedet kiszolgált ne ,on*" s a belső zsebébe dugta, ra kapcsolt. Seifert tábornok ba- tákolmányok, úgyhogy nem vala- amelyet külön erre a célra varr- ritonja hallatszott, mi pontosan feküdtek bele a zár- a kabatja bélésére. ..Üljenek le, — mondta — fog­vályukba. Ljulko úgy ítélte meg, Néhány perc múlva elkészült a faljanak helyet, uraim, hogy kívülről, a kert felől — a munkával. Fogta a két régi ké- A magnetofon körül ülők fel­földszinten volt a szoba — elég szüléket, s elment. kapták a fejüket. A többes szám,, könnyen kinyithatnák az abla- Egy óra sem telt el, s Aszkerék az „uraim” azt jelentette, hogy kokat. valamennyien a magnetofon kö- Seifert nem egyedül Upitz Gru­A kastéllyal csak nagyvonalak- ültek, hogy visszajátsszák a penführer társaságában tért visz- ban tudott megismerkedni Ljul- napközben felvett hangokat Mi- sza. ko. Lent a földszinten volt a dől- utan veí?et ert Seifert es uPltz Seifert hangja cigarettát kínait, gozószoba, néhány vendégszoba beszélgetése, s a készülékben Egy rekedtes basszus azt felelte s minden valószínűség szerint az csak halk- monoton sustorgás hal- rá, hogy nem bírja a könnyű ebédlő, meg a konyha. Az eme- latszatt> Percév őrnagy megszó- francia cigarettát, többre becsüli létén a hálószobák helyezkedtek ^a^: a bolgárt, amely ósszehasonlítha­el. Nappal csak két SS-katona — Mind a ketten kimentek a tatlanul erősebb. De ha nincs őrizte az egész kastélyt. Az egyik kastélyból, északkeleti irányban, bolgár cigarettája, akkor inkább a főbejáratnál állt, a másik meg Arrafelé csak egy út vezet. Égé- Ptoara gyújt, a hallban tartózkodott, pihent, szén az Elbáig visz és szinte ~ Upitz. kerdezte Percev. Éjjelre természetesen megerősí- majdhogynem a parton kettéága- Aszker bólintott, tették az őrséget. zik. A jobboldali ág a hídra visz " hangszóróban ekkor megszó­Még aznap, amikor már söté- fel, a baloldali ág északnyugatra harmadik hang is, amely tedni kezdett, Ljulko két új tele- kanyarodik, Hamburg felé. Az el- szinten_ bariton volt, de nem fonkészülékkel jelent meg a kas- ágazás környékén egy nem nagy, o yan érces, mint Seiferté. télyban. A számtartó azonnal de igen sűrű erdő van, amely „Kostolja meg az enyémet, hívta a tábornok adjutánsát. Az kiért egészen a folyópartig. A — ajánlotta az új hang. — Ke- bevezette a szerelőt a dolgozó- partnak ez a része meredek, sza- zeskedem, hogy ez ízleni fog. szobába. Seifert és Upitz valahol kadékos. Ott valahol kell lennie Chesterfield. máshol járt, a szoba üres volt, a rejtekhelynek. Thedder, — mondta Percev. Mielőtt megkezdte volna a ké- — Nem vagyunk túlságosan Aszker mtesére Stireva gyors- szülékek kicserélését, Ljulko oda- magabiztosak? Bizonyos. hogy irasba jegyezm Kezdte a hang­hívta az, adjutánst, hogy az is ott van az a rejtekhely? — szólt szóróból jovo hangokat. Ezeket győződjön meg, milyen rösszul közbe Aszker. 11 _ .í’ Ví. ............... . m űködik a két régi telefon. Az — Azon a környéken, s általá- „ ^ TSmra N« adjutáns a füléhez emelte akagy- ban ezen a tájon más alkalmas a* lót Kegyetlen recsegést, ropogást helyet nem lehet találni. Ezenkí- tj31 ‘ 'w u ^ hallott benne. A műszerész gond- vül éppen most hallottuk, hogy J0®’ terhelt arcot mutatott. Valamit Seifert kérdésére azt válaszolta , J?,, . , . ysagot latok majd. magyarázott. — mintha magában Upitz: nincs nagyon messze a . ’?}?' val°ban egyszerűen méltatlankodna — hogy nemcsak rejtekhely. Ez a „nincs nagyon %rbYa'í.a a készülékről van szó. Aztán messze” feltehetően a kastély és ?T ., . , kY hajol­megkérte a tisztet, emelje maga- az Elba-parti erdő közötti tíz ki- ™”k UPltz tábornok alapossága sabbra a telefont, ő pedig a lométert jelenti, vállával a füléhez szorította a — Ez még nem bizonyíték, kagylót. Közben elővette a csa- A magnetofon — finoman kat­varhúzóját, s fellépett a kétágú tanva — ismét működni kezdett, létrára, hogy még egyszer felül- Aszker Ljulkóhoz fordult: megtettünk, Új vonások a szocialista brigádmozgalomban a mazai akná nal A szocialista brigádmozgalom mázai aknánál mintegy négy éves múltra tekinthet vissza.’ Ez idő alatt e nemes mozgalom lét­számban, minőségben szépen te­rebélyesedett. A termelési eredmények foko­zása mellett együtt szórakoznak, közösen tanulnak a brigád tagjai. Éppen e napokban folynak a dol­gozók iskolájában a vizsgák az általános iskola nyolcadik osztá­lyában. Ezen mintegy 20 szocia­lista brigádtag tesz tanúbizonysá­got arról, hogy amit vállaltak, teljesítik. Csak egy számot emlí­tek a sok közül. A tanulás és a munka mellett a társadalmi mun­kából is kiveszik a részüket. A mázaiak 14 szocialista brigádjá­nak közel 150 tagja ez évre több mint 3000 óra társadalmi munkát vállalt. Megtalálhatók a sportpá­lya építésénél, munkatársuk csa- ládiház-építésénél. de a környező községek termelőszövetkezeteiben is segítenek. Ami talán a legújabb és leg­nemesebb e mozgalomban, hogy most már eljutottak odáig, hogy a brigádtagok vigyáznak egymás magánéletére is. Nem mennek el szó nélkül amellett, ha véletlenül valamelyik többet költ italra a kelleténél. Ismétlődő esetekben már a brigád szigorúan megrója, de ugyanakkor gyámsága alá ve­szi az „eltévedt” brigádtagot, míg csak rendes útra nem tér. Az egyik brigádtag többet ivott a kelleténél. Az italra költött pénzt családjától vonta meg. Nem zár­ták ki a brigádból. Meglátogatták a családot, több esetben foglal­koztak társukkal. És ma? A leg- harmonikusabb családi élete van. Az pedig már természetes, hogy a brigádokban igazolatlan hiány­zás nincs. A szakszervezet igen könnyen végzi munkásvédelmi feladatát, mert a munkásvédelmi őrök zöme a szocialista brigádok­ból tevődik össze. Az a kis hajtás, mely 1959-ben kezdett hajtani, ma már terebé­lyes fa. A nagy fa ágaiból min­denre jut egy kevés. így jobb a termelés, a munkásvédelem, a ta­nulás, a szórakozás, egymás segí­tése és nevelése. Megtanultak szo­cialista brigádjaink szocialista módon élni és gondolkodni. Ki­alakulóban van a tényleges, a szó legszorosabb értelmében vett szo­cialista módon gondolkodó em­ber. Még nagy út van hátra, de a kezdet jó, és feltétlen jó úton ha­lad. Imrő László levelező Upitz: Mindent amit csak lehetett. Thedder: De akkor mégis ho­gyan történhetett meg, hogy tu­domást- szereztek róla az oroszok felderítői? Seifert: Ezt ma még nem tud­juk bizonyosan. Egy dolog két­ségtelen : nincs pontos informá­ciójuk az oroszoknak. Sok min­dent sejtenek, de kétséget kizá róan semmit sem tudnak. Éppen ezért sikerült nekünk félrevezet­nünk őket. Most Ostburgban kutatnak nagyban az archívumok után, s hamarosan nyakonesípjük mindannyiukat. Thedder: Úgy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás? Upitz: Már eddig is meglehető­sen hosszú szabadságot adtunk nekik. Thedder: Amíg ők szabadon mo­zognak, a főnökeik várják őket, s aligha foglalkoznak azzal, hogy újabb csoportot dobjanak át eb­be a térségbe. Nem, én, nemhogy háborgatnám őket, hanem ellen­kezőleg: időről időre újabb és újabb „bizonyítékokat” dobnék be, amelyből azt láthatnák, hogy helyes úton járnak. Seifert: Nem rossz ötlet. Upitz: Be kell vallanom, én magam is foglalkoztam ezzel a gondolattal... Thedder: Akkor tehát minden rendben van. Megállapodunk, hogy így is cselekednek. Most pedig az én elutazásomról. Hol­nap elbúcsúzom maguktól. Más ügyek várnak rám. A rejtekhe­lyen őrzött archív-anyagok el­szállításának az akcióját egy-két hónapon belül lebonyolítjuk. (Folytatjuk) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom