Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

I 1962. június 5. TOLNA MEGYÉI NÉPfiJSAG s MŰSZAKOK GONDJA Közel tizenötezer tonna a vasút lemaradása Meg kell gyorsítani a rakodást A hosszantartó, kemény tél miatt az év elején áruforgalmi korlátozásokat kellett a MÁV-nak életbe léptetnie. A korlátozások következtében igen sok áru ma­radt elfuvarozatlan, aminek el­szállításáról intézkedni kellett. A lemaradást sajnos teljes egé­szében mindezideig nem sikerült pótolni. Igv Tolna megyében is jelenleg még 14 ezer 700 tonna a lemaradás. Az elfuvarozásra váró áruk nagyobbik része Dombóvár«» van. összesen mintegy tizen­kétezer tonna. Betonelem. széria és tégla. Je­lentős tétel a közel ez.er tónnát kitevő széria Kurd-Csibrákon. az erdőgazdaságnál. De található a lemaradt áruk között széna, szalma is. összesen 420 tonna. Ezekre az árukra bizonyára szükség van ott, ahol felhaszná­lósra kerülnek. Jelenleg pedig a túlzott készletezés pénzügvi za­vart okoz az árukat tároló vál­lalatoknál. szövetkezeteknél. In­dokolt lenne tehát, hogy e ter­mékek mielőbb elfuvarozásra ke­rüljenek. Á MÁV mindent megtesz a le­maradások pótlására, hogy mi­hamarabb sikerüljön véglegesen felszámolni a téli korlátozáson következményeit. Ehhez azonban szükség volna arra, hogy a fuvaroztatók a számukra ér­kező küldeményeket gyorsan kirakják, az üres kocsikat a MÁV rendelkezésére bocsássák. Minisztertanácsi határozat is szü­letett a vasúti kocsik kirakásá­hoz szükséges állományon kívüli béralap és túlórakeret biztosítá­sáról. Ennek ellenére 2 fuva­roztató vállalatok nagyrésze nem I igyekszik meggyorsítani a rako- [ dúst. Jellemző, hogy néha azok a í vállalatok is késlekednek a ko­csik kirakásával, amelyeknek — ponmsan emiatt — nem tud ele­gendő üres kocsit biztosítani a vasút. A kocsiforduló meggyorsítása érdekében szükség lenne arra. hogy a fuvaroztatók ne csak munka­napokon és nappal, hanem munkaszüneti napokon és éj­szaka is rakodjanak. Ha hajlandó lenne éjszaka is ra­kodni a Komlói Építőipari Vál­lalat dombóvári építésvezetősége. ! a dombóvári. tamási és paksi AKÖV-főnökség és a lobbi fu­varoztató. a MÁV is hamarabb tudná az üres kocsikat újra ren­delkezésre bocsátani. Egyes vál- 1 lalatok — mint a Dalmandi Ál- [ lami Gazdaság, a Tolna megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat pincehelyi, decsi és pak­si keverőüzemei sem éjszaka, sem munkaszüneti napokon nem rak­ják ki a részükre érkezett kül­deményeket. Megszervezhetné Szekszárdon is az AKÖV a gyorsabb ra­kodást. a vállalat ugyanis este tíz óra után már nem rakodik. A Tolna megyében mutatkozó tizenötezer tonnás lemaradást sürgősen pótolni kell. Ehhez nyújtsanak segítséget az itteni vállalatok a rakodások jobb meg­szervezésével. Simontornyán, gyárban, az igazgató elvtárstól hallottam ezt a furcsa dolgot: szép. szép tö­rekvés a dolgozó asszonyok má­sodik műszakjának megkönnyíté­se, de hát az üzemi érdek, a népgazdasági érdek ellene szól. Hogyan alakulhat ki egy gyár ve­zetőjében ilyen álláspont? A má­sodik műszak megkönnyítésére a mozgalom nem csupán azért szü­letett. hogy az asszonyok gond­jain segítsenek. Hanem éppel azért vált szükségessé, hogy a dolgozó nők a munkahelyükön jobban helytállhassanak, ne za­varja őket a bevásárlás, és más háztartási teendő gondja. Ezért létesítettek egy csomó üzemben élelmiszer-szolgálatot, ami annyi­ból áll, hogy az asszonyok mun­kába menet leadják élelmiszerlis­tájukat a büfében, s amikor ha­zafelé mennek, a csomag várja őket a .portán. Egy-két éve ezért vásároltak a szakszervezeti bi­zottságok mosógépeket. Hogyan alakulhatott ki a bőr­gyárban olyan vélemény, hogy a második műszak megkönnyítése a munkafegvelem rovására vezet? Úgy. hogy itt bizony visszaélnek a kedvezményekkel. A büfénél túl sokan álldogálnak, s bár régi Áz ember életének mérgezői I Érdekesek az emberek Olyan semmiségekkel zaklatják egymást, keserítik egymás életét, olyan apró-cseprő dolgokról ke­rekedik köztük veszekedés, ame­lyeken leginkább csak nevetni lehet. Ráadásul a veszekedés na­gyon sokszor fajul odáig, hogy hivatalos fórum elé kerül, „ügy” lesz belőle. Napjainkban is de sokszor ismétlődik meg a füle^ milo-per, különféle változatok­ban. Sárszentlőrineen Major Imre tanácselnökhöz a minap azzal a panasszal állított be az egyik gaz­da, hogy a szomszédja kifordítot­ta kerítésének oszlopát. (Egy házban laknak és a szóbanfor- 'gó kerítés a közös udvart választ­ja el). Aztán bejött a szomszéd, mondván, hogy az oszlopot azért döntötte ki, mert a gazdája köz­vetlenül az .előttük levő ház falá­«11»' «iiiiiMimimii «miimiiii ................ «himiihiiuii n ak tövébe ásta le. (A ház anyja' tulajdona.) Az oszlop már évek óta áll ott békességben és most csak azért támadt miatta a perpatvar, azért kell a tanácsnak is közbe­avatkozni. igazságot tenni, mert összekülönböztek, összeverekedtek a gyerekek. Erre fel összeperle­kedtek a szülők is. A gyerekek azóta ismét együtt játszanak, de a szülők folytatják a haragszomrádol. I A tanácselnöknél nem !------------------------------------- sok­kal előttük egy asszony járt. Mondván; hivassák be az apját és tiltsák meg neki, hogy a ba­romfijai a földjüki'e járjon. Az óreg kint lakik a szőlőhegyen, és a szőlője mellett a 1 lányának szántóföldje van. arra jár ki a baromfi, I Hogy ezt megmondani miért ] I kell a tanács? Azért, mert a lány I haragban van az apjával. Miért, mi okból, nem lényeges. De vajon helyénvaló, hogy gyermek és szü­lő közt ilyen kis tyúkügyek miatt még tovább mérgesedjen a vi­szály? Nem lenne jobb. helyre állítani a családi békét? Ha már a családi békénél tar­tunk ... Legnagyobb mérgezője a pletyka. Vélt dolgok válnak való­sággá, mindenki tódílja, minden­ki tesz hozzá — és amikor szem­be kell nézni a való tényekkel, senki nem tud semmit. Ezért, tángált el a férje egy fiatal- asszonyt. ezért volt égv másik családban komoly összekülönbö- zés. A szövetkezet táblája egy idő­sebb ember szőlője mellett fek­szik. A baráz.dat gyalogútnak használják. Ebéd után ott ment a két menyecske dolgozni, ki a föld­re. A szőlőben matató öreg invi- I tálta őket. menjenek be egy po-, I fjár borra. A két menyecske el­hárította a hívást. mondván, hogy lekvároskenyeret evett, arra nem csúszik a bor. Hogyan tör­tént, Hogy sem. lehet, hogy az öreg szomszédasszonyának jóvol­tából, de végül is a férjek fülébe az jutott, hogy a két menyecske az öreg pincéjénél derekasan be­csípett. I A tanácshoz került az ügy. ahol természetesen nem tudott senki semmit, csak az igazolódott be. hogy a két me­nyecske egy korty bort sem ivott még. Viszont, a verés, a családi veszekedés megtörtént. .. Nagyon sok hasonló esetet le­hetne sorolni. Akár Sárszentlö- rincen, akár Nakon. akár Bétán, vagy bármelyik községben. Olyan apró-cseprő esetek. amelyekre semmi szükség nem lenne, ame- I lyek csak mérgezik az emberek életét. BI. szokást tartva, a dolgozók reggel használják fel a napi félórás munkaszünetet — reggelizésre —, mégis eljárnak ebédelni is. az ebédlőbe. Kétszer veszik ki a félórás ebédszünetet. Gyuricza elvtárs elmondta, hogy van egy tervük: üzemi mo­sodát akarnak nyitni, s így a gé­peket még el sem kell vinni haza annak a dolgozónak, aki igénybe akarja venni. De egyelőre ez csak terv maradt. — mert tartanak at­tól, hogy a mosás munkaidőben is folyna! Hallok arról, hogy az üzem te­rületén, a renoválás, felújítás folytán sok idegen munkás dol­gozik. Beosztásukról, munkaide­jükről az üzemi dolgozók nem tudnak semmit, de azt azonnal észreveszik, ha a büféhez tarta­nak. vagy az udvaron ácsorognak. S az ő példájukkal vágnak vissza, ha az szb-titkár. vagy más szóvá teszi az üzemi lazaságot. Véde­keznek azzal is, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva javult a gyárban a munkafegyelem. Nincs késés Hanem a jelenlegi bajokén is segíteni kell. A büfébeli bevá­sárlásokat munkaidőben, ki lehet küszöbölni úgy is. ahogy ezt másutt már megvalósították: a dolgozók az igénylést reggel le­adják a portán, és ugyanott, mun­ka után átvehetik csomagjaikat. A két félórás evési szünetet pe­dig egyszerű intézkedéssel lel le­het számolni. Nem kényes kérdés ez. ahogy az üzem vezetői gon­dolják. hanem végső soron a kö­zösség érdeke. Mert magasabb ' termelékenység esetén többéi kaphatnak vissza a dolgozók a gyártól, a fizetésükön kívül. 9 szociális létesít­mények. Nem ép­pen a mosókonyha. Az utóbbi évben ez már nem olyan érdekes kérdés az üzemi dolgozóknál serri. A legtöbb háztartás rendelkezik 1 mosógéppel. De nagy szükségük lenne az itteni asszonyoknak pél­dául bölcsődére. Sok a kismama. Néhánvan szerencsésebbek, akik nagymamára, vagy nagyobb gyé­rekre bízhatják a csecsemőt. De például Baum Lászlóné. legalább huszadmagával kénytelen nap­közben kiadni ..albérletbe" a gyermekét, — s ezért ő 350 fo­rintot fizet havonta. Valahol az ilyen jogos kívánsá­gok összefüggenek a munka eredményességével. BENCZE KLÁRA ­«wmiMiimii, «Mimim «iimiiimiiiiii «umutiuin, «miiiiiiiniwi «iiimiim» ............. ........... «1111111111111111. -iiiiiiiiiihiiiihii- hiiumuuuimwi. w uiMiniimii «111111 Kellenek TOLNANÉMEDI ÉS SIMON- TORNYA KÖZÖTT, az úttól jól bent, erdők karéjában egy kis falu húzódik: Kisszékely. A híre nemhogy az ország határain nem jutott túl, de még a megyében is alig hallani róla valamit. Csendes magányában társalog az erdők­kel, s lakosai egy részének ma is az 1500 holdnyi erdőség ad kenye­ret. Különben azonban éppen olyan község, mint a többi. Bajai, örömei is hasonlóak a közeli vagy távolabbi hasonlókhoz. Aki pedig megpróbál végig­menni a főutcán, bizony jócskán kigyalogolhatja magát: a három és fél kilométeres túra egészség- ügyi sétának is megteszi. S hogy milyenek az itt élő em­berek? Szarvas Béla tanácstitkár szerint semmiben sem különböz­nek a többitől. Talán csak any- nyiban, hogy valahonnan Erdély­ből, régi szász családokból kerül­tek a környékre, de ennek már még a híre sem él. Olyan magyar lett mindenki, hogy a nagyszé- kelyiek, akikkel egy pátriából származnak, s akik még ma is őrizgetik nyelvükben a régi ha­gyományokat, gyakran a fejüket csóválták nézetükön. De mindez már régen volt. Mára békesség­ben megférnek egymás mellett, még csak fejcsóválás sincs ... Hallgassuk azonban tovább Szar­vas Bélát. Róla is kerül néhány elmondanivaló. Nem „benszülött” de annak számít, hiszen negyven­két éves közigazgatási működésé­ből itt töltött le tizenhét eszten­dőt. így hát ismeri ezt az erdők között, völgyben rejtőzködő falut. Falu a félkaréjban Negyvenkét év után nyugdíjba — Mai egyke — Mit kerestek a németek? — Apad a község — mondja kissé rezignáltam — Amikor én ide kerültem, még 1400 körül volt a lakosság, most pedig alig haladja túl az ezeregyszázat. El­mennek az emberek a faluból... HOVA, MERRE, MIÉRT? A vá­lasz többféle. Talán ami a leglé­nyegesebb: ez a mezőgazdasági területektől övezett Kisszékely, tulajdonképpen iparos község. Nemzedékről, nemzedékre öröklő­dő mesterség a kőműves és ács szakma. Most is van vagy száz iparos, s nyilván ezeknek mind­nek nem tud kenyeret adni a falu. Budapest. Dunaújváros azon­ban kínálja a munkaalkalmat, s ugyanígy az Alsópéli Állami Gaz­daság és a Simontornyai Bőrgyár is. Reggelenként motorkaravánok kelnek útra. s a hétvégén zsúfolt autóbusz ontja a faluba a távo­labbról érkezőket. Tehát kinyílik az elzárt falu, feltárul a hegyek félkaréja. — Különösen ami a fiatalokat illeti — mondja a nyugdíjazás elölt álló Szarvas Béla. — ők kitanulják a szakmát, s maradnak ott, ahol tanultak, a városban, az ipari központokban. . Ez is érthető, a városok, a na­gyobb ipari központok kulturális tekintetben is többet adhatnak Kisszékelynél. Csodálkozva néz a titkár. — Féligazság ez — mondja ki végül. — Ismerni kellene ahhoz a régi Kisszékelyt, hogy világos legyen a helyzet. És mindjárt egy rövid ismer­tető. ESZTENDŐKÖN KERESZTÜL alig jutottak túl innen az em­berek a negyeken. Még a legkö­zelebbi falvak érintése is komoly töredelembe került. Se vasút, se autóbusz,' se villany. A kisszéke­ly iek aztán méltán mondhatják: nekik az elmúlt évek hozták meg a jobb körülményeket. 1948-ban villanyt kaptak, addig rádió is csak egy-kettö volt a faluban. Azóta meg minden házban ott szól már szinte, s hozza a nagy­világ eseményeiről a híreket. És egyebek: például a művelődési ház. Ilyen helyen külön jelentő­sége van, hiszen a mozi. vagy a helyi kultúrcsoport fellépése nyújtia maidnem az ezyetlen szórakozási lehetősége’, és persze a könyvtár. Mindegyiket megta­lálhatja az utazó. Kétszáz sze­mély befogadására alkalmas a művelődési otthon, s az idén új ruhába öltöztetik abból az 50 ezer forintból, amit erre a célra kap­lak. A könyvtár polcain 2000 kö­tet könyv sorakozik, s 190 ember már tagja is a falubeliek közül. Vallassuk azonban tovább Kis­székelyt múltját. Nem mondunk újat azzal, hogy még a közelmúlt­ban is sárosként emlegettük az ilyen falvakat. Kisszékely azon­ban már nem sokáig lesz sáros: a községié jl esz tési alapból eddig építettek, s amikor ott jártunk körülbelül 4 kilométer járdát akkor szállították az anyagot a mostanában épülő új járdához is. A helybeliék azonban szánté észre sem veszik ezt. Hamarabb felfi­gyeltek az/ új óvódara. Tavaly nyitották meg. s ezzel kezdődött el tulajdonképpen a kisszékelyi óvodatörténet, mert azelőtt ilyen intézmény nem volt a faluban. Nos. ilyen a falu. Lassan kilép a hegyek közül. Nem házai nyúl­nak túl rajta, hanem az a folya­mat. amelyik fokról-fokra tünteti el a különbségeket. Csakhát ez mégsem olyan egyszerű. Érdekes például, hogy az egyke szempont­jából legalább úgy fel lehetne fedezni, ahogy Móricz Zsigmond felfedezte az Ormánságot. Mert itt igen ritka a többgyermekes család. Leginkább egy fiú, vagy lány található. Nyilván a régi va­gyoni gondok táplálják még ezt, s bizonyára változás áll majd be ebbe a mai egvkés helyzetbe is. MERT VÁLTOZIK AZ EM­BEREK ELETE. Tavaly és azelőtt például még úgy beszél­tek a falu termelőszövetkezetéről, mint olyanról, amelyik alig halad kettőről a háromra. Huszonhárom forint körül fizettek, ezzel elége­detlenek voltak a heLybeliek. Szó ami szó. nem sok ez a pénz. Viszont az is igaz: csak a kis- székelyiek szaporíthatják többre, senki más. Például hasznos lenne, ha a régi hagyományoknak meg­felelően nagyobb gondot fordí­tanának az állathízlaJásra. Nagy gyakorlatuk van ebben. Hogy ez hasznos lenne, azt mutatja a leg­utóbbi vendégjárás is. Hízott marhát vásárló német kereske­dők érkeztek a közelmúltban a hegyek karéjában húzódó köz­ségbe Hetven körül vittek a termelőszövetkezettől, jó pénzt fi­zettek érte. Érdemes volna azon gondolkoz­ni a helybelieknek, hogy még többét hizlaljanak, ök. maguk gazdagodnának belőle, s falujuk, a mély nyugalmú Kisszékely, amit úgy ölelnek félkaréjban az erdők, mintha széltől, vihartól védenék. Sz. I,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom