Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-04 / 128. szám
4 föBfí MMJ'VM TOüJflS 1983. jíntns 4. Azokat dicsérik, akik rászolgáltak LESZ PÉNZ HOLNAPRA? A sertéstenyésztő „triumvirátus” már nagyon számít ám a prémiumosztásra. Megkértek, érdeklődjem, mert csak akkor jönnek be, ha biztos, hogy nem jönnek hiába? — kérdezte az állattenyésztő agronómus a pénztáros- nőtől. — Holnap még nem valószínű, de holnapután már lesz pénz — válaszolt Czirákiné. Hurton István állattenyésztési agronómust pontos embernek ismerik a várdombi tsz-tagok a másfél hónap óta szerzett tapasztalatok alapján. — Ragaszkodik a rendhez, a tisztasághoz, a takarmánymérleg és az etetési idő pontos betartásához. És ami a legfontosabb a rendet, a pontosságot elsősorban saját maga tartja be és úgy követeli meg másoktól. Reggel még a legkorábban kelők sem tudják megelőzni. Már tréfásan meg is gyanúsították, hogy tán az istállóban alszik, mint egykor a szolgalegények — mesélik a tsz-tagok. Másfél hónappal ezelőtt Hui-ton István tagfelvételét kérte a tsz- be. Arról beszélt, hogy állattenyésztői szakképzettségénél fogva elvállalná az állattenyésztés irányítását. Egyik-másik vezetőségi tag akkor kicsit kétkedőén mustrálta a szemüveges fiatalembert. Úgy vélekedtek: túl fiatalnak látszik és az idősebbek nem veszik jó néven, ha egy ilyen fiatal „dirigálja” őket. AZÖTA MAR BEBIZONYOSODOTT, hogy a fiatal agronómus érti a dolgát és néhány éves nagyüzemi tapasztalattal rendelkezik. Nem „dirigál”, hanem szakszerűen irányítja és szervezi az állattenyésztők munkáját. A járás termelőszövetkezetei közül elsőnek kezdték meg a zotdtaRár- mány etetését, s azóta szépen emelkedik a tej hozam. Az első félévre tervezett 445 hektoliter tejből április 30-ig már 436 hek tolitert leszállítottak. Az állat- hizlalásánál is eredményes a súlygyarapodás. — Amikor előző munkahelyemen, a Biritói Állami Gazdaságban bejelentettem, hogy jelentkeztem tsz-tagnak. kollégáim nem akarták elhinni, hogy komolyan beszélek. Azt mondták, kár a biztosat otthagyni a bizonylata nért. És most azt fogom bebizonyítani, hogy nem számítottam el magamat, és mint termelőszövetkezeti tag megtalálom a szá mítást — mondja Hurton István. — A SZAKSZERŰ IRÁNYÍTÁS mellett mindnyájan összefogtunk és megvan az eredménye — mondják a2 állattenyésztők. A tsz a beütemezés szerint tesz eleget hízószállítási kötelezettségének Legutóbb a triumvirátus—Koncz Ferenc. Táncsa István és Binder János, a gondjaira bízott hízóból 82-t készített el lerövidített idő alatt. A több és jobb munkára ösztönző premizálás szerint az állatgondozó, aki a 40 kilós süldőt négy hónap alatt 120 kilósra hizlalja, állatonként 5 forint prémiumban részesül. A 410 forint járandóság után érdeklődött az agronómus, hogy továbbítsa a hírt az érdekelteknek. — Értik a dolgukat az Egyetértés Tsz állatgondozói. Az állatgondozásban szerzett tapasztalatok mellett szeretik az állatot dicséri az agronómus a sertés- hizlaló „triumvirátust”, Essig An tál szarvasmaxhagondozót és Vam- csik Józsefné baromfigondozót. Az állatgondozók viszont az ag- ranómus munkájáról beszélnek elismeréssel Kölcsönösen dicsérhetik egymást. Az eredmények is amellett szólnak, hogy rászolgáltak. P. If. Bízni kelt a% emberben Beszélgetés egy népi ülnökkel ÍV »gyven évi pedagógus munka után. a hetvenéves, nyugdíjas Székely Sándor paksi pedagógusról nem volna csoda ha ezt állapítanánk meg: mindennél jobban szereti jól megérdemelt nyugalmát. A valóság azonban ennek ellenkezőjét mutatja. Fiatalos lendülettel tevékenykedik a népfrontban, a szakszervezetben, a bíróságon, ahol csak hasznát vehetik. Életelve: munka nélkül nem tud élni. De talán legszívesebben ülnöki munkájáról beszél, hiszen az elmúlt évek során részese volt az igazságszolgáltatásnak is. Látta hányfélék is tudunk lenni mi emberek. S miért? Különböző akták fordultak meg kezében a néhány év alatt. Szerződésszegések, házassági bonyodalmak, becsület- sértések és lopások iratait lapozta, s mindenütt az embert és indítékait igyekezett kutatni, vizsgálni. — Ehhez jó előtanulmányom volt — magyarázza — a közel félévszázados tanítóskodás. Sok-sok tapasztalat gyűlt fel bennem a szülők, a gyerekek ügyes-bajos dolgainak intézése közben. — Büszkén vallja, hogy a munkásemberekben soha nem csalódott. Erre egy régi-régi példát mond el, amit még most is úgy dédelget magában, mint legdrágább kincsét. A történet még negyven évvel ezelőtt a pályakezdés idején történt. Amikör Paksra került, a a kisiparos szülők tanító fiát kinézték az úri kaszinóból. Az iparosszékházban azonban olyan megbecsüléssel fogadták, amely egy életen keresztül kíséri. Már akkor tanította, nevelte a?, iskolát kijárt fiatalokat. S hi-'ba volt az igazgató kérése, majd fényé- getése nem cserélte fel az iparos- 1 székházat az úri kaszinóval. Az ülnöki munkára visszatérve ezeket mondja: — Legérdekes- sebbnek a békéltető bírói működésemet tartottam. Eközben aztán volt részem becsületsértés, magánlaksértés, veszekedés, verekedés ügyek közben még mélyebbre tekinteni az élet, az emberi lélek rejtelmeibe. De egyúttal azt is megértettem, milyen nehéz a bírák helyzete. Magam is tapasztaltam, hogy sokszor milyen hamis a könny, a megbánás. De legtöbbször — a békéltető ügyek 70 százalékában — azt tapasztaltam nem szabad feladni a reményt, érdemes bízni az emberekben. zi z egyik esetnél például idős asszony volt a felperes: a nászát vádolta, aki megverte, mert a saját fiának ajándékozott szőlőből gyümölcsöt hozott haza. A szocialista együttélés, a rokoni kapcsolatok érveit hozta fel nekik. S amit senki nem remélt, bocsánatkéréssel, kibéküléssel fejeződött be az előzetes tárgyalás. Persze akadt néhány, amelyiknél nem sikerült a békítés, bírósági ügy lett belőle. — Jobban bántott ez engem — mondja — mint bárki mást. Ezt is meg kell tenni, hiszen itt minden nap harcot vív egymással a jog és becstelenség, a bűn és a becsület. — S ha ebben a harcban — mondja búcsúzóul — szerény tudásommal hozzájárulhatok, hogy egyre emberebb, igazabb legyen az ember, akkor már nem hiába fáradozok, nem hiába használom fel pedagógiai tapasztalataimat. Megéri a fáradtságot. — Erre egyébként mód adódik, hiszen a legutóbbi ülnökválasztáson ismét rá esett a választás. *»—«1 ALEKSZANDR NASZIBQY: EJTEKHELY a<z €Lbán 74. Upitz: Itt semmi bajuk sem lesz egészen a háború végéig, ön személyesen meggyőződhetett róla, hogy az iratok teljes biztonságban vannak. Thedder: nem erről van szó. Mi egyszerűen nem tudunk olyan hosszú ideig várni. Az itt őr- Fordította: Szathmári Gábor zött iratoknak hasznát akarjuk venni még jóval azelőtt, hogy a .................................................................................................—............................. h adműveletek befejeződnek. én emberem... Az ördögbe! Thedder: Ezzel az üggyel mar Seifert: De... Nincs nálam semmi alkalmas foglalkoznak. Most fjedig a venThedder: Nem érdemes vitat- dolog. Van mondjuk egy fésűje? déglátásukat fogom kérni. Nem kozni, tábornok. így szól a pa- Upitz: Tessék, itt az enyém. szeretnék a városba menni, bárrancs. Egyet szeretnék még meg- Thedder. Nézzen ide. Én ezt hogy is áll a helyzet, mégis kockérdezni: lehet-e remélni, hogy az kettétöröm. így ni. Ez a fele ma- kázattal jár. iratokat semmilyen körülmények gánál marad, emezt pedig eite- Seifert: Természetesen. ígérem, között sem mozdítják el a mos- szem én, s átadom az emberem- nem lesz panasza az ellátásra, tani helyről? nek. Ha akár maga, akár Upitz Esetleg ebédeljünk meg együtt. Seifert: Igen. Természetesen, úr találkozik vele, mutassák meg Thedder: Köszönöm, de én szí- Thedder: Valamit nem eléggé neki a maguk darabját, tőle pe- vesebben aludnék egyet. Nagyon világosan látok.. . dig kérjék az övét. Utána illesz- fáradt vagyok. Upitz: A szomszédos körzeteket szék egymáshoz a két fésűdara- Seifert: Ahogyan parancsolja, meglehetősen sok bombatámadás bot és ha a törés mentén stim- A hangszóróban ezután kohóén. A bombázó százai röpködnek mel a kettő, akkor minden rend- gés, mozgolódás, az arrébb tolt felettük. Főleg amerikaiak és an- ben van. Az illető ebben az eset- székek zöreje, lépések hallatszot- golok. Jönnek az oroszok is. de ben a maguk rendelkezésére fog- tak. Aztán csend lett. Aszker arra ők ritkábban. ja bocsátani azt a műszert, amely- gondolt, hogy vége a hangfelvéThedder: Nem látom, milyen lyel bármikor összeköttetést tud- telnek, más nincs a hangszalagon, összefüggésben van ez? nak velem teremteni. Értjük? Ha De vagy tíz perc múlva ismét Upitz: Van összefüggés, még- a mi részünkről történne vala- megszólalt a hangszóró, hozzá meglehetősen szoros. Karls- milyen rendkívüli dolog, ő maga Upitz: ön magánál akarja tar- lusteban több hadiüzem működik, keresi majd fel önöket. A jel ab-y tani? aztán nem messze az Elba hídja, ban az esetben is a kettétört fésű Seifert: Természetesen. Csak Néhányszor már bombázták eze- lesz. Mindaz, amit a nevemben nem csodálkozik ezen? két. S ha így folytatódik... Gon- közöl majd. szigorú parancs. Upitz: Nem, egyáltalán nem dolom. megérti: egy egészen je- Seifert: Értem. iep meg Csupán azt gondoltam., lentéktelen pontatlanság.. Thedder: előfordulhat. hogy ... , Seifert: Igen elegendő, ha két- n«m olyan gyonsan tudunk majd h ^ ^ ^ ^ü]sz^®£?>’ ór/vrry v.,,11 ^ őrster«mtem esvmas- *=~ cartas neiKui megbizszükséges, három bomba hull le a rejtek- összeköttetés teremteni egymás- ‘egymásbln "^ne ’ kétell^dhely közelében, s minden a le- sál- ™nt az kívánatos lenne. egvmas ^avaibL Odaéri vegőbe röpülhet. Ezért számítsanak a következőre: szavfjban-. °duadThedder: Értem. Megígérhe- a Genfí Nemzeti Bankban hol- táp8k 3 teljeSyzes maso' tem: Kaisluste és környékén napután befizetünk egy bizonyos . , ezentúl nem bombázunk. Eszeget Seifert úr és Upitz úr His£n a fLTkóSáiS^ tmffa Upitz: Maradnak még az oro- nevére. Milyen valutában kérik | ° f esu kopiaJat 11601 lucJja 3 pénzt lÁitrdvXi Ll. Seifert: Dollárban. Seifert: Ami igaz, az igaz... Thedden- ön is’ ^ <»> nin« más hatra, mint megUpitz- Igen bókélni azzal a gondolattal, hogy Thedder: Rendben van. Akkor énf becsületesen játszom végig tehát kezdetnek mind a kettőjük ,r a lacszmat. ^ rendelkezésére tizenöt-tizenöt Upilz• őszintén megvallva, ez ezer dollár. Utána pedig havonta nem me§y olyan könnyen. , rendszeresen három-három ezer. Seifert: Tudom. Upitz, tudom, thedder: Mar en is gondoltam az archív-anyagok elszállító--Ami megtörtént, az megtörtént. erre Kijelöltem egy embert, akin sának feladatát sikeresen oldják Az .már a múlté. Itt a kezem: keresztül állandó kapcsolatot meg, mind a kettőjük betétje to- nézzünk a jövőbe. Holnapután én tarthatunk. vábbi tizenötezer dollárral emel- visszamegyek Berlinbe. És maga? Seifert: Itt van az illető Karls- kedik. Gondolom, ilyen ... hm.. Upitz: Én is. lusteban’ honorárium kielégíti önöket, ugye? Seifert: Akkor menjünk együtt. Thedder: Itt... Üsse fel a Seifert: Nem tudom, nem ke- Igaz is. hány láda van összesen? jegyzettömbjét és adjon egy töl- rülte-e el az önök figyelmét az Upitz: Majdnem háromszáz, tőtollat. Köszönöm. Itt az illető RSHA központi apparátusának Negyed tonnát nyom mindegyik, neve és címe. Most pedig valami irattára? Jóvátehetetlen követkéz- vagy legalábbis e körül vannak, jel kellene, amelynek alapján bi- menyekkel járhatna, ha az orozonyíthatják egymásnak, hogy az szók,.. (Folytatjuk) !WWVW/MWZ/JVW^WVWm\'AWIW<IWWIf#WHfW/‘J\rjV//UVJUWW>fJWAIWWW^ A kiváló munkaügyis szók. Thedder: Ott én már nem szólhatok egy szót sem. Mi magunk megteszünk minden szükséges lépést, ha valami előre nem látott dolog történik. De hogyan találunk kapcsolatot önnel? Hivatali szobajaüan hiába kerestük. — Az imént _______________ ment el — m ondták kollégái és tanácsolták, hogy inkább irodájában várjuk meg. mert ha Gy. Szabó László, a Tolnai Textilgyár munkaügyise üzemi körútra indul, nehéz őt megtalálni. Nem hallgattunk a jó tanácsra, rá is fizettünk, mindenütt a nyomában jártunk, mégsem találtuk. Pedig a tervosztálytól kezdve bebarangoltuk a gyár minden részét. Kerestük őt, mint munkaügyist, mint a kézilabdaszakosztály vezetőjét. Bekukkantottunk a tanműhelybe is, merthogy Gy. Szabó László annak is vezetője. Találkozásunkkor meg is kérdeztük: nem megy a munka rovására ez a sok funkció? Elértette a tréfát, de hogy adós ne maradjon. ő is kérdéssel fordult hozzánk. — Az elvtársak szerint hol van a határa a munkaügyi feladatkörnek? Mi tagadás, nem tudtuk megszabni. mert akár a létszámgazdálkodást vettük, akár a bér- gazdálkodást. vagy éppen a munkásvédelmi és a szakoktatást, oda lyukadtunk, hogy még ezek is tartozékai feladatkörének. Nyitott könyv előtte a gyár. ha a tervfeladatok nőnek, a munkaügyisnek é^űgy gondja, mint azoknak, akik közvetlenül kiveszik részű két a termelésből. És fordítva is. Felelőssége közé tartozik a tervezett költs ágszint betartása is, hisz nem kevés köze van ehhez a helyes létszámgaz-1 dálkodásnak, vagy a dolgozók szakmai oktatásának. Mindkettő I döntően befolyásolhatja, kedvezően, vagy kedvezőtlenül a nyereséges gazdálkodást. Hétszál dolgozó I Tolnai Textilgyár a tavaszon él- üzem-ünnepsé________________ get tartott, A t avalyi évben elért mennyiségi és minőségi munkájuk alapján a dolgozók közül sokan részesültek jutalomban, kitüntetésben. Köztük Gv. Szabó László is a köny- nvűipar kiváló dolgozója lett. Nem, nem ez az első kitüntetése, három oklevél, két jelvény és egy miniszteri dicséret is ékesszóló bizonyítéka, hogy munkáját immár évek óta kifogástalanul és eredményesen látja el. Valamikor ő is ott kezdte, ahol most a gyárban egy újonnan belépő dolgozó, szakmai képesítés t nélkül. Csak éppen harminc évvel ezelőtt. Érettségizett fiatalember volt, az akkori munkanélküliségben azonban mit sem ért ez a bizonyítvány. Segédmunkás- kodott a Sopronkőhidai Textilgyárban. a Hazai Fésűsfonóban, s 1954-ben került a Tolnai Textilbe. Közben megszerezte a technikusi képesítést és vizsgázott a munkaügyi feladatkör betöltéséhez szükséges tananyagokból. Kitűnőre valamennyi tantárgyból, s mégsem erre büszke. — A gyakorlatban minden nao vizsgáztat az élet, hiába a kitűnő bizonyítvány, ha az ember itt nem állja meg a helyét — vallja. ( ügyes-bajos dolgait intézi, s ha még azonosak volnának a problémák?! De más és más a 16 éveseké, megint más a nyugdíjbamenőké, és még változatosabb a két korosztály között lévőké. Mert Gy. Szabó Lászlót nemcsak hivatalos ügyben keresik fel a dolgozók, megtalálják akkor is az utat hozzá ha családi problémájuk van. És ő ha tud, szívesen segít. Azt vallja, ez épp úgy tartozéka a termelési eredmények növelésének, mint például a szövőasszonyok munkájához a fonál. Enélkül nem boldogulnának. Napközben hol itt, hol ott tűnik fel az üzemben. Az egyik félórában az újonnan belépő munkást oktatja a baleseti veszély elkerülésére, a másikban már a tizenöt éves szakmunkást agitálja, hogy iratkozzék be a technikumba. Százalékban nem mérhető munkája, az üzem mégsem boldogulna nélküle. Nem azért, mintha pótolhatatlan volna, nem ezt nem állítja senki róla. Azt azonban igen. hogy éppen olyan fontos tagja és éppen olyan fontos szerepet tölt be a gyár életében, mint például a legjobb szakmunkás. Ezért is örülnek vele együtt a dolgozók az újabb kitüntetésnek. a Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvénynek. És' tegyük hozzá, egy kicsit büszkék is az o munkaügyisükre. Rácz Lászlúné
