Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-04 / 128. szám

2 TOI.JÍA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. június 4. Csaknem száz író talcclkozott olvasóival Könyvvásár négyezer üzemben és vállalatnál - Nagy sikerrel zárult az idei ünnepi könyvhét Országszerte vasárnap fejező­dött be az idei ünnepi könyvhét. Bár a könyvforgalomról a teljes je­lentések még nem állnak rendel­kezésre, máris megállapítható, hogy — immár hagyományosan — nagy sikerrel rendezték meg az idei könyvünnepet is'. Az előtérben ebben az eszten­dőben is az író-olvasó-találkozók álltak: csakneín száz író utazott el az ország legkülönbözőbb tá­jaira. hogy találkozzék olvasóival, részt vegyén ankétókon, beszélge­téseken, s dedikálja műveit. Mint ismeretes, a könyvhéten 64 mű jelent meg, 750 ezer pél­dányban, s a választékot tovább bővítette mintegy 250 a közel­múltban megjelent jelentős mű, amelyekből több mint - másfél millió példány állt rendelkezés­re. A 64 könyvheti könyvből 29 mai magyar szerző szépirodalmi alkotása volt, s az élő. magyar irodalom növekvő népszerűségét tükrözték a forgalmi adatok. Országosan mintegy négyezer: üzemben, hivatalban és intéz­ményben rendeztek könyvvásárt. Koreai eperfákat honosítottak meg Kísérleti epreskert Szekszárdon Ezerkétszáz községben 2500 holdnyi epreskertet telepített ha­todik éve a Herbária. A kertek­ben 300 000 oltást végeznek éven­te. Jelenleg három és félmilliónál több nemesített eperfabokor zöl­den országszerte, s az állomány negyedrésze már lombozható. Ezek törpefák, ezért könnyebben szedhető a levelük, megkímélik a selyemhernyó-tenyésztőket a fá- ramászástól. Szekszárdon kísérleti epresker­tet rendeztek be a közelmúltban. A telpen negyvenféle eperfa vál­tozatot — a bolgár, a román, a francia, az olasz fajtáktól kezdve a szovjet és a koreai fajtákig — gyűjtöttek össze, s eredményes kísérleteket folytatnak a legjobb fajták meghonosítására és hazai I telepítésének kinemesítésére. t Az eddigi kísérletekben a ko­reai eperfák bizonyultak a leg­megfelelőbbeknek, s azokat ma­gyar és más fajtákkal keresztez­ték. A koreai fáknak sikerült négyféle változatát elszaporítani. Ezek fagyállóak, bő levéltermé- sőek, a fák önmagukat alakítják bokorrá, s tartalmazzák a selyem­fonál képződéséhez szükséges fe­hérjét és nitrogént. Sárközi táncünnep Szekszárdon Nagyszabású táncostalálkozóra kerül sor június 16-án, vasárnap Szekszárdon. Hét vendégegyüttes vesz részt a „Sárközi1’ tártcünne- pen, meghívták a veszprémi vá­rosi táncegyüttest, a Fehér me­gyei népiegyüttest, a „Báeska” népiegyüttes dávodi csoportját, a Dunai Vasmű táncegyüttesét, a kecskeméti „Hírős” együttest, a szebényi népiegyüttest, és a mo­hácsiakat. A táncostalálkozó reprezentálja a megye legfejlettebb műkedvelő­mozgalmának, a népi táncnak a színvonalát. A megye együttesei közül a sárpilisi, a sárközi, a du- naföldvári, paksi, tamási vesz részt a táncos ünnepen. Bemutat­kozik még a MÉSZÖV sióagárdi tánccsoportja. A Megyei Tanács művelődési osztálya már összeállította az ün­nepség műsorát. A vasárnap dél­előtti városnézés után a résztve­vők délután fél ötkor felvonul­nak a szovjet emlékműhöz, meg­koszorúzzák a tizenkilences em­lékművet, majd a színpompás menet a Szabadtéri Színhadhoz vonul. Este hat órakor kezdődik az ünnepség, Hunyadi Károly elvtárs, a Hazafias Népfront me­gyei titkára beszédével. Az egész estét betöltő műsor után a részt­vevők emléklapot kapnak. A táncostalálkozó tapasztalat- cserét szolgál, a programban sze­repel a falusi tánccsoportvezetők megbeszélése is. Megkezdődnek a megyén belüli autóbusztnrák Tolnai tájak, tolnai várak — Szekszárdi vörösbor-túra — Megyei útikalauz készül A Megyei Idegenforgalmi Ta­nács a napokban az IBUSZ, a TIT és más szervezetek képvise­lőivel együtt megtárgyalta munka­tervét. A tanács megbízásából dr. Pataki József készített javas­latot a megye idegenforgalmának megszervezésére. A tíz gépelt oldalas, figyelemre méltó javaslat — amelyet némi módosítással elfogadtak és hatá­rozattá emeltek — bevezetőiében szól arról, hogy az ország 19 me­gyéjéből egyedül Tolna megyének nincs idegenforgalmi irányító szerve, s emiatt a megye mind­inkább kimarad az idegenforga­lom anyagi és erkölcsi hasznából. A megyébe irányuló eddigi ide­genforgalmi megmozdulások szinte kizárólag egyéni kezdeményezés­ből születtek, és elsősorban Szek­szárdon néhány lelkes, önfeláldozó embernek a munkájából szereztek eredmé­nyeket és hírnevet egyes ven­déglőnek, borosgazdának, illetve a városnak és a megyének. A javaslat joggal állapítja meg. hogy az országszerte bővülő belső és külső idegenforgalomba való bekapcsolódáshoz kellő tekintély- lyel — a lelkesültségen kívül szak­mai hozzáértéssel és tapasztalat­tal is — rendelkező hivatalos szerv létrehozása lenne a kezdet első lépcsője. A társadalmilag munkálkodó Megyei Idegen- forgalmi Tanácsra hárul az idő­vel kiépülő hivatásos Idegen, forgalmi Hivatal alapjainak le­rakása. A javaslat megjelölte a kiindulópontokat, amelyek sze­rint részletesen felmérendők az idegenforgalmilag tekintetbe ve­hető helységek, tájak, objektu­mok, érdekességek, azok megköze­lítésének módjai, útviszonyai; a helyi idegenvezetés problémái, továbbá a szállások és az étkez­tetések lehetővé tétele, valamint a propaganda-lehetőségek, a kü­lönféle változatú túratervek össze­állítása és a megyénkből más megyékbe induló IBUSZ-túrák, iletve cseretúrák más városokkal, megyékkel. Országos viszonylatban a leg­nagyobb érdeklődésre a Szekszárd —Gemenc—Sárköz útirány tart­hat számot, amelyen dr. Pataky József már tíz turistacsoportot vezetett az elmúlt években. A dunántúli dombvidék—Alföld (Sárköz)—Mezőföld találkozása, nál kiépült, mintegy 2000 éves történetével eddig szerényen hall­gató Szekszárd fekvése, város­képe, történelme, emlékei, megye­háza. múzeuma önmagukban is megérdemelnek egy túrát, amely­nek egy pinceszerezés — borkós­toló egy eredeti tanyában — lenne betetőzése minden alkalommal. A sárközi és a sióajjárdi népviselet megtekintése és fényképezése in­kább vasárnap délelőttökön al­kalmas. A decsi népművészeti ház azonban hétköznapon is meg­nézhető és a szekszárdi Béri Ba­logh Ádám Múzeumban is lát­ható népművészeti és népviseleti kiállítás. A megye északi részé­nek történelmi emlékei szintén megérdemelnek egy egész napos túrát, Tolnai tájak—tolnai várak címmel. Szakképzőit idegenveze­tőkkel mindenütt akad mondani- és látnivaló. A Megyei Idegenforgalmi Ta­nács azt javasolja a megye ifjú­ságának, a KISZ- és az úttörő­szervezeteknek: hogy négyéves programmal, különféle változat­ban összeállított túrákon, minél tömegesebben keressék fel ezeket a kedves emlékhelyeket, termé­szeti és kulturális érdekességeket tartogató tájakat is. így bizo­nyára. az érintett községek is több gondot fordítanak majd ezeknek az értékes emlékeknek az ápolá­sára. közöttük például Sárezentlőrincen Petőfi egykori lakóháza környékének rendbehozására, ha majd ezrével érkeznek a látoga­tók. Mindezekről helytörténeti térképet készítenek a közel­jövőben, amelyet a megye min­den iskolájába, községi tanácsá­hoz és termelőszövetkezetéhez el­juttatnak. A legtöbb gondot a több napos országjárások szálláskérdése okoz­za jelenleg. Egyelőre a meglévő lehetőségeket — a Gemenci erdő, a szekszárdi építőipari vállalat Nyomozás egy híres ember falujában Hol született Hegedűs Gyula? H allottam, hogy Gyöngyös mellett idegenforgalmi ob­jektum a betyár-csárda. Az otta­ni ügyesek olyan hírnevet csap­nak, olyan propagandát az ott el­fogott „törvényen kívüli lovagok­nak”, mintha amolyan Rózsa Sán­dor féle kapitányok lettek volna. .Lelkűk rajta, tegyék, ha érdemes­nek tartják és közönséget szerez­nek vele. De hát ide a megyéhez annyi igazán nagy embert fűz kapcsolat, és oly kevés, sőt sem­mi visszhangot nem keltünk. Kétyi látogatásom kapcsán kel­lett ezeket elmondanom. Azzal ál­lítottam be a község vezetőihez, hogy mit tudnak Hegedűs Gyu­láról. Hegedűs Gyuláról, aki a század elejének híres magyar szí­nésze volt, akit az olyan nagyok­kal szoktak együtt emlegetni, mint Jászay Mari, Pethes Imre, Odry Árpád, Varsányi Irén, Csor- tos Gyula... Aki művész volt, aki­nek egyik parádés szerepe Cse­hov: „Ványa bácsi”-ja volt, aki emberábrázolásra, ma is modern­nek nevezhető színjátszásra töre­kedett, s aki kénytelen volt sok­szor operettnek csinálni sikert. A régi Vígszínház neves színészgár­dájához tartozott. Mindezt termé­szetesen nem kötelesek tudni a kétyiek. . De azt, hogy Hegedűs Gyula ide való, s itt született, azt azért számontarthatnák, ha más­sal nem is, egy emléktáblával szülőházán. — Most hallunk erről először — mondja a vb-elnök. — Nem lehet, hogy idevalósi, beszélnének erről az emberek. — A múltkor a padláson talál­tam egy utcatáblát — mondja az­tán a vb-titkár. Volt a községben valamikor Hegedűs Gyula utca. Megnéztük a táblát. Pirosbetűs, az utcát így írták még rajta: ucca. A titkár szerint még a fel- szabadulás előtti időkből szárma­zik. A ztán azon gondolkodunk, a község melyik öregje em­lékezhet a Hegedűs-családra, ho­gyan lehetne felvilágosítást kap­ni. A titkár Leningékre gondol. Átszól a tsz-irodába, ott dolgozik Lening Erzsébet, az öregnek a lá­nya. Sajnos, az édesapja elment kaszálni, de ő maga azért átjön. — Nekem rémlik valami — mondja a kérdezősködésre. — A Hegedűs Gyula utca a mai Dózsa György utca volt. A Bábel-házon volt az utcatábla, abban a ház­ban is születhetett az a színész. — Milyen ház az? — Nem parasztnak építették — mondja. — Nincsenek ott olyan melléképületek, mint istálló. Meg az egész ház kicsit módosabb külsejű. Igen. A tornáca a domboldalra néz, csak ablakait mutatja az út­ra Süllyedt a teteje, málik a va­kolata. A mostani gazdák felvi­déki telepesek, ők nem tudnak semmit a Hegedűs-családról. Hogy mégis ez lehetett az övéké, azt erősíti az is. hogy Hegedűs Gyula apja postamester volt. Ilyen házból szökhetett a fiú kó­bor színésznek. Beszélek az iskolaigazgatóval. Nekik van egy könyvük, abból tudják, hogy Hegedűs Gyula itt született. De többet nem. Hely- történeti szakkör nem működik az iskolában. A mostani „postames­ter”, Szőke Gáborné hivatalvezető nem régen dolgozik a postán, nem mondhat semmit és nem is ren­delkeznek múlt századi hivatali könyvekkel, amelyből valamit ki­deríthetnénk. A községben na­gyobb híre van annak, hogy Gömbös, egykori hírhedt minisz­terelnök a szomszédos Murgán született, mint a falujukbeli He­gedűs Gyulának. N ehéz a nyomozás, mert a község a telepítés folytán nagyrészt új lakosokból áll. De akik helyben élnek, mégis többet kereshettek volna és találtak vol­na a Kétyről származó neves em­ber körülményeiről. — Emlékezhetnek még néhá- nyan — mondja a vb-titkár — az én nagyanyám is 1870-ben szülé­déit. mint Hegedűs Gyula. Most halt meg. Ö is mondhatott .volna róla valamit. Végül is Andorká Sándor lel­késznél találunk bizonyos adato­kat. A későbbi neves színész szü­letését egyházi anyakönyvbe je­gyezték be, Heckmann volt a családi neve. és csakugyan a mai Bábel-házat. birtokolta a csa­ládja. Szó van arról, hogy Tolna megye is bekapcsolódik az ide­genforgalomba. A látogatókat pél­dául Kétv nem utolsó sorban ér­dekelné. Igaz. hogy például He­gedűs Gyulát illetően nemcsak a helyi tanácsnak volna tennivaló­ja, Nagy színészünk Szekszárdon, a Garay téri iskolában járt. — bencze — munkásszállásait, a diákotthono­kat kell felhasználni szükség­megoldásként, s célszerű volna ki­sebb ' camping-eket létrehozni, Az új kollégiumok tervezésénél már most gondoljanak arra, hogy a nyári idényben turistaszállás­nak is megfeleljenek. Az étkez­tetés viszont a vendéglátó válla­lat feladata, s részben a föld- műveszővetkezeteké a falvakban. A tanácskozáson elhatározták, hogy megyei útikalauzt és képes prospektust adnak ki. A megyei útikalauz megírását dr. Pataky József vál­lalta el. Részben elkészültek már színes diafilmek negatívjairól is lehúzások. így például a sárközi és a sióagárdi népviseletről, a Gemenci erdőről, Szekszárdról, Mórágyról. A megye történelmi nagyjairól külön ismertető szö­veges. színes diafilm is van, amely megvásárolható a TIT- ben. Érdemes lenne a szekszárdi múzeum értékeiről. elsősorban Garay Ákos festményeiről, rajzai­ról reprodukciókat készíttetni. Célszerű botra, kalapra való pla­kettek. jelvények, autó- és bő­röndcímkék megtervezése is. A Simontomyai Bőrgyárban bőrből már készülnek ilyenek, s a Bony­hádi Zománcgyár is próbálkoz­hatna hasonlóval, autós- és egyéb zománcozott jelvények emblé­mák készítésével — ajánlja a ja­vaslat. Számítanak az amatőrfotósok közreműködésére is: a műemlé­kekről, várromokról készíthetné­nek évszakonként változatos, új­szerű felvételeket, amelyeket a Képzőművészeti Alap sokszoro­síthatna. A népművészet mesterei is növelhetnék jó hírüket, ha vállalják kisebb-nagyobb értékű emléktárgyak, kerámiák, hímzé­sek, népviseletű babák, faragvá- nyok sorozatgyártását. Eredeti lenne az is, ha a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság borkombinátjában 2—3 deciliteres miniatűr demi- zsonokban valódi szekszárdi vö­rösbort vehetnének a vendégek. A jelenlegi, egyik legfontosabb feladat: elkészíteni és felállítani az útmutatókat, a feliratokat, a jelző- és emléktáblákat az épü­leteken, az utak mentén, amint ez más megyékben megtörtént. Tolna megye nagyjai is meg­érdemlik, hogy felhívjuk emlé­keikre a figyelmet, hasonlóan, ahogyan azt más megyékben és a fejlettebb idegenforgalmú or­szágokban. köztük a Szovjetunió­ban és Bulgáriában teszik. Az idegenforgalmi tanács ja­vaslatára pályázatot írnak ki majd, a helyi mondák, adomák és regék összegyűjtésére, hogy ezeket megmentsék az utókornak és elősegítsék az idegenvezetők kalauzolását. Elsősorban, az is­kolák részére lesz majd egy megyei túraterv- kiadvány is. A megyebeli túratervekben szerepelni fog a jelentősebb és érdekesebb üzemek megtekintése. A megbeszélésen részt vett Ko­vács András és Övári Antal buda­pesti IBUSZ-képviselők úgy nyi­latkoztak hogy a Szekszárdon — így például Pécsre — áthaladó országjáró autóbuszok program­jába beiktatják megyénk szék­helyének városnézését is. Egye­lőre — kísérletképpen — megyén belüli túrajáratokat szervez az IBUSZ. A Megyei Idegenforgalmi Tanács által javasolt: Tolnai tájak — tolnai várak, valamint a Szekszárdi vörösbor-túra és a Szekszárd—Gemenc—Sárköz el­nevezésű túraútra indítanak elő­ször a megyén belül aut busz- kirándulásokat. Ballabás László

Next

/
Oldalképek
Tartalom