Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

5 A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ft J RODA LMI MELLÉKLETE Levélbetyár Már napok óta vártam a vá­laszt, a vadász izgalmával, a beteljesülés utáni vágy sóvárgá­sával. Mert ha válasz jön, ak­ii^ - már ő is jön. És jönnie kell. Mert ilyen jó nőt én még nem láttam. És ilyen finomat sem. Kicsit hűvös, méltóságteljes, mint valami királykisasszony, jó, de nem hivalkodó az öltöz­ködése és tudomásom szerint senkije sincs, csak a férje. S ilyen ügyekben a férj a leg­kevésbé érdekes. A szomszéd osztályon dolgozik, néha látom, amint ellépked a folyosón, nem néz rám, de tudom, hogy lát és érzi is. hogy látom, hogy nézem és kívánom. Attól nem félek, hogy meg­mutatja a levelet a férjének. Eddig még egyetlen nő sem tette, s miért is tenné? Utóvégre nem rossz dolog, még egy be­csületes asszonynak sem, ha szerelmes levelet kap, ha érzi és tudja, hogy másnak is tet­szik, másnak is kellene, nem­csak a férjének. Ö, ismerni kell a női lelket! Huszonegynéhány levélből tizenötre jött válasz, s tizennégyen jöttek a levél után is, hogy a pecsét is rákerüljön baráti levelezésünkre, de egyet­len férj sem tudott meg sem­mit. Az asszonyok ravaszabbak, mint a lányok... A lét határozza meg a tudatot. Ezt jó volt meg­tanulni a szemináriumon... Az asszony! lét meghatározza az asszonyi tudatot, az objektív kö rülmény kifejleszti bennük a ravaszságot, az ügyességet és a hozzáértést. Hiába, asszonyok a csókművé­szek és minden művészetek kö­zött az iméntit tartom a leg­többre... Fogalmuk sincs, milyen izgató egy ilyen kaland. Az első levél, amelyet én írok... Aztán jön az ő levele, amelyben visz- szautasít. Ekkor már nyeregben érzem magam. Mert azért uta­sít vissza levélben, azért vála­szol, mert válaszolni akart, mert nem tudott szabadulni szavaim bilincseitől és hát az első vá­laszlevélben mit tehet mást? — visszautasít. S ez, nem a szere­lem nyelvére lefordítva, azt je­lenti, hogy igen. S most várom ezt a nemet. Tőle! Minden idők legszebb asz- szonyától, akinek képét szívem­ben dajkálom, aki miatt álmat­lan éjszakák gyötörnek, akinek rabszolgája lennék, vagy job­bágya, ha nem ilyen társada­WtttvvtVttVvvvtttVttttWVWVttt KISS DÉNES: Sakifejek Acél-fényű bikafejek orrukban vassal a satuk. Sorakoznak a műhelyek asztalain egymás mellett és bámulják a vaskaput. Fényforgácsok a szemeik, pislognak — a műhely remeg. Vasport kérődznek. kemény reszelő táncol, meg a fény mogorva homlokuk felett. Ismerős gépek közt megyek, csodálva százszor átélem; miképpen szelidíti meg rajtuk önmagát, s a hideg vasat if jú nemzedékem. lomban élnénk. De szerelmi fő­nökömnek elismerem és pré­miumért esedezem... Valahogy ilyesmit írtam. Szép szavakat, irodalmi gondolatokat egy kis könnyed humorral, hogy már a sorokból kicsendüljön, nem asz­faltbetyár az, aki írta, de egy sóvárgó, szerelmes férfi, aki a sors kifürkészhetetlen akaratá­ból későn érkezett a nagy ta­lálkozóra, s Ö mással indult' tovább... De most utolérem és jogomat követelem... Ezt is ír­tam, mert ez nagyon tetszett nekem, ez a későn érkezés na­gyon jól hangzik, s ezt még egyiküknek sem írtam. — Levele van, Murcsai kar­társ! — riaszt fel a hivatal- segéd hangja álmodozásomból. — Nőcske... Nőcske? — kérdi Koroda nyájas kíváncsisággal, hogy orrei napái beleremegnek, mert neki sose voltak kaland­jai, csak gyerekei vannak, öten és egy felesége, akitől ha leve­let kapnék, kimenekülnék a világból. Eseménytelen életét az én izgalmas életem tavában sze­retné megfürdetni... — Dehogy, az egyik barátom — mondom egykedvű arccal és tettetett nyugalommal bontom fel a levelet... Női írás... Ezt már a borítékon láttam. Csak ő le­het. Válaszolt, hogy nemet mondjon. Megvagy, kis mada­ram. Megfogott a lép, amelyre gondolataim, vágyaim mézét kentem. A levél hosszabb annál, amit vártam, mert nemet mon­dani nem kell majd egy oldal... Na, de olvassuk... És olvasom: ,.Kedves hódoló kartársam!” Ezt a hangot nem szeretem. Cinikus, kicsit nagyképű és vállveregető.« Azt szeretem, ha egy levél így kezdődik: „Uram! Mit képzel rólam...” —, mert ezeknek a leveleknek ismerem a folytatását. Na, de olvassuk tovább. „... megkaptam számomra hí­zelgő sorait. Igazán kedves, hogy ilyen szépnek és ilyen jónak, s mi fő, ilyen kívánatosnak tart. Bevallom, nő vagyok, s ez jól­esett... Ismeretségünknek, saj­nos azonban vagy egy kis aka­dálya...” Tudom, szívem, tudom: a fér­jed. De hát ez lehet akadály? Te is tudod, hogy nem, mert akkor nem válaszoltál volna... „Önnek, hódoló kartársam, meg kell tanulnia helyesen írni. Az álmatlan éjszakában az éj­szakát nem ly-nal, írják, hanem egyszerűen j-vel... Humorral két r-rel írandó, így ahogyan itt van, s nem úgy, ahogyan maga írta... Dajkálni sem ly, de az amely viszont nem j... A múlt időt kettős tével írjuk, s megfeled­kezett a magyar nyelvben az ikes igék ragozásának szabá­lyairól. tehát: nem eszek és iszok, hanem eszem és iszom... Nem nehéz ezt megtanulni... Két-három év és menni fog a dolog... Addig várok magára örömmel... U. i.: Majd elfelejtettem: an­nak ellenére, hogy férjem test­nevelő tanár, örömmel áll ren­delkezésére a magyar helyes­írás szabályáénak elsajátításá­ban. Ezt ő üzeni meleg barát­sággal...” A gondolat a torkomon akadt. Aljas nőszemély. így bánni egy szerelmes férfivel. Kegyetlen ez az élet: már a nőkben sem bízhat az ember... Gyurkó Géza Az első napokban szokatlan volt a város. Eleven nyüzsgése, jobbára idegesnek látszó kap­kodása, amelyben alig látszott valami tervszerűség, nyomasz­tóan hatott rájuk. Az embere­ket ridegnek találták, akiket csak a saját ajtajukon belül történő dolgok érdekelnek, s egyáltalán nem törődnek azzal, mi van a szomszédban. Később megszokták, tudomásul vették, hogy ennek a túlzottan eleven életritmusnak tradíciói vannak, s annak is, hogy mindenki a saját dolgával törődik. Kevés volt azonban a meg­szokás, a beletörődés. Valami hiányzott az életükből, űrt éreztek maguk mögött:. Ahol dolgozlak, megbecsülték őket, de mégis úgy érezték: otthon nagyobb lenne a tekintélyük, többet adnának a szavukra, és talán még a tél sem lenne olyan hideg az otthoni, kisebb kályha mellett. Két évet bírtak ki abban a kőreagetegben, s az idei első tavaszi napsütéses dél­előtt után nem maradhattak tovább. Haza kelleti jönniük. Most egymással szemben ülünk a kis asztal mellett, a konyhában. A berendezés még az érkezés nyomát mutatja, a kredencbe még nem kerültek be a készletek, s azok az apró. porcelán mütyürkék sem, ame­lyeket a fiatalasszony vásárolt két esztendő ■ alatt a városban. Szóval még a kezdeteknél tar­tanak, pontosabban szólva a második kezdésnél. Mert most megint újra kell kezdeni, majd­nem elölről. Szokásokat változ­tatni, s valamennyire tisztázni önmaguk és a környezetük előtt: miért mentek el, és miért jöttek haza? A férj szerint a hazajövetel oka sokkal tisztább, mint az, amiért elmentek. Keresték az okokat, maguk is igazolni akar­ták elgondolásaikat. Odáig el­jutottak. hogy a falu nem tudja azt nyújtani, amit az ő igényük megkövetelne. Álmos állóvíz csupán, ahol esztendők telnek el, amíg történik valami. Ké­sőbb azonban arra jöttek rá, hogy a hirtelenében előkapart indok majdnem mondvacsinált. Egerek és egerek A tsz fegyelmi bizottsága harcias, mondhatnám felpapri­kázott hangulatban ült össze. Az elnök, G. Tóth József, olyan beszédet mondott az egy zsák tengerit eltulajdonító F. Varga Sándor ellen, hogy minden sza­va dörrenő puskagolyóként rep­kedett a szobában. A bűnös példa nélkül álló cinizmusát jól jellemezte Virágos Mihály. Megbélyegezte Varga tettét, majd hozzátette, hogy a közös tengerit közös zsákban vitte el... •— Erről jobb, ha nem be­szélünk — szólalt meg a mind- ezideig csendben ücsörgő Var­ga. — A zsák lyukas volt és szóródott belőle a tengeri... Ez aztán irtózatos vihart, ka­vart a bizottságban. Hogy­hogy?! Lyukasak a zsákok': Va­laki kiabálni kezdett: akkor egerek is vannak! Azok pedig a tengerit zabálják. Tehát Var­ga nem is olyan bűnös, mert végtére is hasznos dologra akarta fordítani a közös tenge­rit. Az elnök alig bírt rendet te­remteni: — Ne essünk kétségbe, em­berek! — kiabálta. — Inkább azt keressük, hogy ki a felelős a lyukas zsákokért! — Erre fel - morajlott a bizottság: —■ A vezetőség! — Varga buzgón bólogatott ehhez a fel­fedezéshez, s közben sajnálkoz­va hajtogatta, hogy a tengeri jórészét útközben elszórta. — Ezt a szégyent! — szisz­szent fel Virágos Mihály. — A vezetőség hibája miatt így kell tékozolni a drága takarmányt! Erre a keserű megjegyzésre aztán mindenki felbőszült. Ha megtudják a szomszédban, hogy a Harcos Tsz-ben a közöst már csak lyukas zsákokkal lehet dézsmálni... Hogy a Harcos Tsz ilyen zsákokkal készült fel a tavaszra... — Csak nyugalom — igyeke­zett a kedélyeket hűteni G. Tóth, amikor Virágos fújni kezdte a parazsat, ilymodon: — Addig nem lesz nyugalom, amíg egyik-másik tagtársunk ilyen dolgok miatt bajba keve­redik... Rögtön példának hozta fel F. Varga Sándor esetét, akit a ve­zetőség zsákok iránti nemtörő­dömsége bajba kevert. Szép be­szédet mondott Varga mellett, amelyben méltatta, hogy érde­mei elvitathatatlanok, hiszen egy súlyos mulasztásra terelte a bizottság figyelmét. Majd kérdéssel fordult Vargához: — Őrizte valaki a kukorica- górét? — Senki — hangzott a hety­ke válasz. — Hát már ide jutottunk — zúdult fel erre újra a bizott­ság. — Lyukasak a zsákok, al­szanak az éjjeliőrök. Tűrhetet­len állapotok. így nem lehet a fegyelmit lefolytatni! A nagy háborgást most már az elnök sem tudta elcsitítani. Az általános hangzavarban csupán egy ember hallgatott mindezideig: Korpás Gábor. Ellenben most ő is megszólalt. — Na, jó. jó! Hanem mi lesz Vargával? Végtére is lopott! — De milyen zsákkal? — sze­gezte neki a kérdést Virágos. — Mégis, mi legyen Vargá­val? — makacskodott Korpás, mintha nem is hallotta volna a kérdést. Ekkor a bizottsági tagok kö­zül valaki azt javasolta, hogy büntessék 10 munkaegység le­vonására. Mások ötöt javasol­tak, volt, aki egy mellett sza­vazott. Ekkor újra Virágos kéri szót, s kifejtette, hogy Varga végeredményben a közös ta­karmányt mentette az egerek elől. Majd a bizottság zajos he­lyeslése közben javasolta a büntetés elengedését. Végső érvként ezt mondta: — Hagyjuk Vargát. Ami vele történt, az végeredményben bármelyikünkkel megeshet... Itt vannak azonban az egerek. . GRIFF SÁNDOR Nem azért, mert a falu nem álmos, eseménytelen, hanem azért, mert amikor elmentek belőle, ott a városban sem ke­resték az eseményeket. Azt hit­ték, feltalálják magukat, s té­vedtek: épp úgy éltek, mint ott­hon, Nem jártak többet mozi­ba, színházba, vendéglőbe, sőt még a boltokba sem. Néha el­nézegették a kirakatokat, ki­mentek a ligetbe is, a szigetre is, de olyan furcsa érzésük volt, mintha ők csak vendégek len­nének. Megnyugtatónak látszott an­nak idején a másik érv is: a városban a szerelő férjnek job­ban lesz munkája. Nem volt munka nélkül soha, szépen is keresett, de valahogyan a pénz­nek nem volt akkora látszatja, mint otthon. A séták alatt — amelyeket az első időkben tet­tek — nagy volt a csábítás. Vonzott a kirakat után a bolt és minden. És ezek mindegyike pénzbe került. Hovatovább arra jöttek rá: otthon, felesben kell disznót hizlaltatni, főzeléknek valót termeltetni, különben annyira sem mennek a pénz­ből, mint a faluban. Pedig a szerencse kedvezett nekik. Egy rokonuk jó időre külföldre utazott, s a lakást rá­juk hagyta, gondozzák, lakja­nak benne, fizessék érte a bért. Nem kellett tehát albérletben szorongani, tűrni esetleg a tu­lajdonos. vagy a főbérlő sze­szélyeit. Mégis: először csak ha­vonta, később pedig hetenként vonatra ültek, s jöttek haza. Már ismerősük volt a kalauz. Kedélyesen elbeszélgettek néha- néha. jókat nevettek legújabb viccein. Csak akkor néztek egymásra furcsán, amikor arról beszélt: nem jó dolog, hogy az ilyen fiataloknak hétről hétre utazni kell. Mert nekik nem kellett volna... Lassan perdül közöttünk a szó. Némelyik külön nyomaté- kot kap közülük. S ezeket a hangsúlyos szavakat feljegyzem a noteszomba. Nem szórakozás­ból, időtöltésből, hanem azért, mert majd mindegyikük általá­nos igazságként fogadható el, ha fiatalokról beszélünk, akik búcsút mondanak a falvaknak. Ezek közül talán a legfonto­sabb: minden újra leghama­rabb a fiatalok reagálnak. Ala­posan megjegyeztek néhány dolgot. Így például ezt: az új nemzedék — foglalkozástól füg­getlenül — elégedetlen a régi falusi munkával. Mást akar, többet, szebbet, s talán egy ki­csit könnyebbet is. Szívesebben látják a földeken a traktort, mint a lovasekét, s történetünk szereplője is inkább gépekkel szeretne bíbelődni, mint kerék­párokkal. Ezen már úgy érzi: túlnőtt. Van ebben igazság, s egyben egy jelzés is. Éspedig: tovább kell erősítenünk azt a folyamatot, amelynek eredmé­nyeként egyre jobban ipari jel­leget adunk a mezőgazdasági munkának. Nem elsősorban gé­pekre gondolok, bár ezek sem jelentéktelen kellékek. Sokkal inkább arra, hogy a most fel­növő fiatalokkal már gyermek­korukban meg kell tanítani egy sereg dolgot, ami nemcsak a munkát ismerteti meg vele, hanem azt is, hogy ö alkot. Mert kimondatlanul is alkotni akar, mindenki, aki csak egy kicsit is szívember. Talán ez vitte el a városba azt a fiatal házaspárt is, akik­ről ezt a néhány keresetlen sort irtuk. Haza pedig — ez már a fiatal férj beismerése — az, hogy látták: nem feltétlenül fontos városi embernek lenni ahhoz, hogy valaki többre vi­gye, mint amennyire a szülei­nek sikerült. SZOLNOKI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom