Tolna Megyei Népújság, 1963. május (13. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-24 / 119. szám

4

TOLNA MEGYEI NfiPŰ.ISÁG

1963. május 24.

Képek a Budapesti Nemzetközi Vásárról

Borból is megártana ennyi ... Sok csodálója van a Vízgépészeti Vállalat bemutatójának. A városligeti tóba másodpercenként 406 —700 liter vizet zúdít a szivattyú.

A magyar gépipar egyre nagyobb tekintélyre tesz szert. A Budapesti Nemzetközi Vásáron méltóan képviseli ezt az iparágat a diósgyőriek és az Április 4. Gépgyár kiállítása.

NÉHÁNY SZÓ

___________________

a mozikról...

Hivatalos meghatározás szerint is monopolhelyzetben van a mázai „Május 1.” filmszínház. Szakszervezeti mozi, elsősorban a dolgozók rendelkezésére áll, — de a községé is, mert ezenkívül nincsen itt más mozi. Azt gondolná az ember, hogy mindig telt ház előtt vetítik itt a filmeket. De a látszat csgl. Mert az emberek, ha igénylik is ezt a művelődési, szórakozási lehetőséget — nem mennek be akárhová filmet nézni. Így aztán a mázai mozi ráfizetéses. A korszerűtlen helyiség ráadásul elhanyagolt is. Nem szívesen látogatja a közönség az előadásokat.

Évek óla húzódik a mozi felújítási problémája. Az épülethez kultúrházat akarnak hozzáépíteni, s az építkezés befejezésével kerülne sor a mozi renoválására. Azonban nem fejezték be még mindig a kultúrház építését, pénz hiányában. így hát tolódik, tolódik a „filmszínház” rendbehozátala is.

Pedig hát a községben, éppen a monopolhelyzet miatt, nagyon fontos volna az ügy rendezése. Addig, amíg nincs kultúrház, még több szerepe van a mozinak. És, ha a korszerűsítéshez sok pénz is kell, ahhoz, hogy elfogadható állapotban várja a terem a közönséget — nem kell más, csak egy kis gondozás.

És ez még több helyütt elkelne. A megye állami gazdaságaiban 19 vetítőgépet használnak, amelyekkel 21 településen tartanak előadásokat. Ezek a települések az üzemegységek, munkásszállások, ahol hetenként egyszer vetítenek. A televízió mellett is igénylik a dolgozók az előadásokat. Helyesebben igényelnék, ha nem csupán régi, már többszörösen is ismert filmeket játszanának ezeken a központoktól távoleső területeken. És, ha a mozitermek nem olyan állapotban volnának, hogy bizonyos edzettséget követelnének a benttartóz- kodóktól. Kajmádon, Pörbölyön meszeletlen, piszkos, elhanyagolt a mozihelyiség. A hiányos, és erősen megrongált ülőhelyek sem gyakorolnak éppen vonzó hatást. Az elhasználódott vetítőgépek még az előadás érthetőségét is zavarják, rossz a kép, recseg a hang. A régi gépek a filmszalagot is rontják, szakítják, aminek javítása csak a mozit terheli. A gépkezelők azonban nem küldik javítóba a gépeket, mert a megyében nem működik ilyen javítóvállalat, viszont a Filmtechnika Vállalat 2—3 hónapos határidőre vállalna tőlük munkát.

így aztán nem csoda, hogy bár szükség van ezekre a munkásszállási mozikra, — nincsenek kihasználva, ráfizetésesek, nincsen közönségük. Ezen az állapoton segíteni kell. Például azzal, hogy a gazdaságok több gondot fordítsanak a mozikra. Legalább a termek tisztántartásáról intézkedjenek. Az SZMT szakmai elnöksége pedig utánajár a javítások megszervezésének. A ráfizetéses jellegnek mindenütt azonos okai vannak, s így közös erőfeszítéssel mindenütt kiküszöbölhetők.

B. K.

65.

„Valóban csodálatos nap ez a mai” — gondolta, miközben elővette a zsebkendőjét, hogy megtörölje izzadó homlokát.

Wiesbach visszaindult. Gube háttal ült a kijáratnak, s élvezettel kortyolta a sörét. Az látszott rajta, hogy most nem létezik számára semmi és senki, csak a sör. Wiesbach mosolyogva, örömtől telve állapította ezt meg. Helyreigazította a félrecsúszott inggallérját, s visszaindult az asztalhoz.

Asziker. amikor ezt a kombinációt kitervelte, így számított: ha Wiesbach a kémelhárítók ügynöke, akkor a „Homannal” folytatott beszélgetés után feltétlenül azonnal igyekszik kapcsolatot teremtem gazdáival, hogy közöltön egy olyan fontos hírt, mint Ho- mann Ostburgba érkezése. Késedelem nélkül indulni fog, hiszen a találkozót reggelre beszélték meg, s az idő már nagyon előrehaladott. Ezt a jelzést kétféle módon teheti meg Wiesbach: telefonon vagy úgy. hogy személyesen találkozik a kémelháritó valamelyik emberével.

Ha Wiesbach telefonált volna, a ruhatáros meghallja minden szavát. De nem telefonált. Aszker egy óvatlan pillanatban kinézett Dietrichre, s az a fejét rázta nem. Maradt tehát a második lehetőség. Mindebből az következik hogy ki kell lesni Wiesbachot, merre, hová megy a mulatóból

Wiesbach üldögélt egy keveset az asztalnál. Aszker látta rajta, hogy már türelmetlen, nyugtalan Korántsem olyan beszédes, mint az előbb. Fel is állt nemsokára s bocsánatot kért: telefonáltak a gyárból valami fontos munka van. mennie kell. Aszker nem tartóztatta.

Wiesbach után Aszker is azon na! elhagyta a mulatót.

Schubert és Stalecker kint várta. Mind a hárman Wiesbach nyomába szegődtek. így „vezette” el őket a hegesztő a kémelhárító magányosan álló villájába.

— ö itt lakik? — kérdezte Aszker, amikor Wiesbach bement a kapun, s eltűnt az épületben.

— Nem, nem itt lakik. — felelte Stalecker... — Az ő lakása egészen más irányban van.

— Dehát akkor kihez jött? Megálljunk csak! — Aszker telefonvezetéket vett észre, amely a kerítés egyik oszlopától a villáig vezetett. Felmászott az oszlopra, elvágta a drótot.

ALEKSZANDR NASZIBOV;

EJTEK HELY

ro,^,U: Saaihmárj ^ Gábor

Szemerkélni kezdett az eső Schubert felhajtotta a kabátja gallérját, s még jobban a homlokára húzta a kalapot.

— Otto, — suttogta Schuber!

— járja körül a házat.

Stalecker és Aszker elindult.

hogy körülnézzíen a környéken

— Mi ez? — szólt halkan Stalecker. aki valami nagyobb mozdulatlan tárgyat vett észre a sötét mellékutcában.

— Gépkocsi. — felelte Aszker

— Menjünk, nézzük meg köze lebbről.

— Horch típusú — szólalt meg Stalecker. amint mellé értek.

Aszker bólintott, jelt adott Ottónak, s még közelebb férkőztek a kocsihoz Stalecker megrántotta Aszker kezét.

— Az Abwehr kocsija!

— Biztos?

— Egészen bizonyos! Két színűre festett Horch egész Ots- burgban csak egy van.'

— Minden világos, — mondta Aszker elgondolkozva és kisvártatva hozzátette: — Az a ház konspirativ lakás!

— Igen. — felejte Stalecker. — Most mit teszünk?

— Mindenekelőtt ártalmatlanná kell tenni a gépkocsivezetőt. Utána én majd bemegyek a házba.

— Menjen. — intett Stalecker.

— Menjen, és küldje ide Schubertét, Mi . .. majd ketten.

Aszker visszament a villa elé, ott váltott néhány szót Schubert- tel, aki utána nyomban Stalecker segítségére sietett.

Zuhogni kezdett. A nagy kövér esőcseppek hangosan kopogtak a fák lombjain, a háztetőn, a földön. Az eső monoton sustorgásával telt meg a környék.

Aszker felmászott az épület egyik ablakához. Be volt függö- nyözve, csak a redőny egy keskeny nyílásán lehetett valamelyest belátni. Aszker megkapaszkodott a falban, s több helyen is megpróbált benézni, mi történik odabent. De .semmit sem látott.

Visszajött Schubert és Stalecker. Fejbólintással jelezték Asz- kemek; minden rendben van. Kerimov előkészítet,te a pisztolyát, felment a tornác lépcsőjén, kinyitotta az ajtót, s eltűnt a házban.

*

Ostburgot valósággal felkavarta az esemény.

Kézről-kézre járt az, újság, amelynek első oldalán közölték a hírt, az Abwehrstelle két tisztjének és egy gépkocsivezetőjének tragikus haláláról.

Az éjszaka folyamán — írta a cikk — szolgálati út közben hirtelen elromlott a gépkocsi kormányszerkezete. s az autó, amelyben hárman ültek, a meredek folyópartról belerohant az Elbába.

„Úgy haltak meg, mint a hősök: őrhelyükön” — írta az Ostburger Zeitung, s gyászkeretben közölte a kémelhárítók fényképeit.

Az Abwehr emberei természetesen jól tudták, hogy a valóságban mi okozta a kémelhárítók halálát. Upitz egy percig sem hitte, hogy autószerencsétlenségről lenne szó.

S amikor kiemelték a folyóból a holttesteket, mindenről megbizonyosodhattak. Az orvosi boncolás megállapította, hogy Becker Sturmführernél és a gépkocsivezetőnél a halál már jóval a víz- bezuhanás előtt beállt. Becker hasfalán frjss lövés nyomát észlelték.

Upitz tábornok filozofikusan fogta fel az Abwehr munkatársainak halálhírét: háború van, a háború pedig ‘áldozatokat követel. Más nyugtalanította őt. Az a rejtély, hogy vajon ki lehetett ennek a mesteri pontossággal és vakmerőséggel végrehajtott akciónak a szervezője. S hosszú töprengés után Upitz arra a következtetésre jutott, hogy azoknak az orosz felderítőknek a keze van a dologban, akiket ő végül is átjátszott, s arra késztetett, hogy Karlslusteból Ostburgba tegyék át működésük központját. (Folytatjuk)

Otapféeu^es (Sétakert...

|| Déli szünet TI-----------------------Napfény tűz a padokra, keresni kell az árnyékos helyet, pedig a dús lombok egyre terjeszkednek. A pihengetők közé megérkeznek a gyerekek. Ellepik a játszóteret, homokoznak, forgatják a körhintát. A tanító néni leül velük szemben a padra, őrködik. Aztán újabb csoport érkezik, a tanitó nénik asszonyos, ügyesbajos, felnőtt-dolgokról beszélgetnek groteszk pillanat, amikor néha megszakítják a csevegést egy más világnak szóló felkiáltással:

— Ormos, idejössz, de rögtön. A homokot nem szórjuk a kislányok fejére! Másodszor kell figyelmeztetni . ..

És Ormos, a csibész képű, varos kezű, arcú kislegény szomorúan ácsorog a pad mögött, mert csak nézheti, hogy a többek játszanak. Néhány perc múlva eszébe jut, valami s előresompolyog.

— Tanítónéni bocsánatotkérek, — motyogja egyvégtébe.

— Mit akarsz, kisfiam, mondd értelmesen?

— Többé nem bántom a lányokat, mehetek vissza?

— Eredj oda a Bercsényihez, és neki mondd meg, őt bántottad.

Ormos nem egészen így gondolta, de mit lehet tenni? Mo6t erre is hajlandó. És a két asszony pár percig megint arról beszél, hogy milyen fárasztó ez a nap, nézik az órát, de még bőven időzhetnek a sétakertben.

— Állandóan egy frászban vagyok itt velük, — kezdődik ismét a beszélgetés a pádon, — kicsi a hely. folyton veszekednek, ha egy pillanatra nem nézek oda, kifuthatnak az utcára. És, hogy bent a tanulószobán milyen rosz- szak...! A tieid se akarnak tanulni?

|j Feleletet

•ír

azonban most nem kap, mert egy kislány fakad keserves sírásra.

— Már megint a Jutka! — Most ez a válasz, s a tanító néni a gyerekhez sietett. Lefújja a további játékot a csoportnak.

A fiatalasszony helyére pár- nás testű, méltóságos tartású, kalapos férfi ereszkedik le. Édes, babaarcú, szöszke. divatos ruhás kislánnyal jött.

— Apuka megyek homokozni.

Piro6 vödrével, elegáns kis lapátjával odakacsázik a többiek- he. Amazok csak nézik, szeretnék kölcsönkérni a kislapátot, gereblyát, ilyen formájút még nem láttak, külföldi lehet. De nem szólnak, s az idegen magára marad. Látja, hogy egy-egy gyerek néha odafut a „nénihez”, aki a pádon ül a papa mellett. Azt akarja, hogy neki meg az apja segítsen.

— Felnőttnek nincs ott hely, kislányom, — szól közbe a ..néni”.

De sebaj. A diplomáciai kapcsolatot mégis felvette 6 is a

többiek nénijével. Máris ott ugrál a térdénél. ”Te ki vagy? Mit csinálsz itt? Miért jöttél ide? Meddig leszel itt? Mit tanítasz?” — árasztja el kérdéseivel az asz- szonyt. A papa hiába próbálja csitítani, hogy nem alkalmatlankodunk másnak, hogy piszkos a keze, összepiszkítja a nénit. — oda se figyel.

— Hogy hívnak? — kérdi a tanítónő.

— Judit, — csak ennyit lehet megérteni a válaszból.

— Jutka, nézd, tiszta homok a kezed, ne dörgöld a ruhádhoz. Anyukád haragudni fog ám, ha összepiszkítod magad ...

| A kislány

"I

nem szól semmit. Csend lett. A kislány, mintha nem is tudná, mi az, hogy anyuka. A férfi se szól, nem támogatja a tanítónő érveit, nem aknázza ki ezt a nevelési alkalmat. Valahogy a levegőbe lóg, hogy ennek a kislánynak nincsen anyukája.

A papa feláll, visszavezeti a gyereket a homokozóhoz, s sétál le-föl a kavicsos úton. Alig kettőt fordul, a lanya már újabb „néni”-vel kötött ismeretséget.

A fény csakúgy ragyog. Egy nagypap«, öregesen, éneklő hangon ilyeneket mesél unokájának: Ó, természet. Ö dicső természet, mely nyelv merne versenyezni véled ....

Bencz-e Klára