Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

Sorol a zöldborsó, kikelt az újburgonya (3. o.) Pedagógusok, szülők az új tantervről kelt A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP/A XIII. évfolyam, 94. szám. Ara 60 FILLÉR Szerda, 1963. április 24. (5. o.) Giccsüzem a művelődési otthon udvarán (8. o.) ilődési | _J A gyarmati fiatalokat ünnepeljük Megy esze rte ma tartják KISZ- szervezeteink a megemlékezése­ket. Az egész világ ifjúsága a gyarmati fiatalokra gondol ezen a napon. Ázsia, Afrika, Amerika több száz millió fiataljára emlékezünk. Szivünk együtt dobban az ö szí­vükkel. örömük nekünk is öröm, bánatuk nekünk is bánat. Utolsó napjait éli az imperia­lizmus gyarmati rendszere. De ezek az utolsó napok sok vért, könnyet, áldozatot kívánnak. A gyarmatok ifjúsága nem riad vissza az áldozatoktól sem. Har­cával kiérdemli az egész világ haladó erőinek elismerését. A harc a politikai szabadságért, a függetlenségért, a nagyobb darab kenyérért folyik. Kibírhatatlan nyomor fojtogat­ja a gyarmati és félgyarmati sor­ban tengődőket. A hivatalos sta­tisztika szerint Ecuadorban egy négytagú család napi jövedelme kisebb annál a költségnél, ame­lyet a hadsereg egy ló eltartására fordít naponként. A gyönyörű világvárosokkal és az egyre- izmosodó iparral büsz­kélkedő Latin Ame ika 170 mil­lió lakosából 86 millió analfabéta. A gyarmati fiatalok széles tö­megei felismerték, hogy a világ haladó erőinek támogatásával ér­hetnek csak el eredményeket, a haladáshoz való hűség legfőbb biztosítéka a politikai, gazdasági felszabadulásnak. . A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség minden támogatást megad a gyarmati fiataloknak. Szudánban például a DÍVSZ se­gítségével építenek iskolákat. A libanoni, jordániai fiatalok egész­ségügyi cikkeket, az algériaiak ruhát és orvosságot kaptak a vi­lágszövetségtől. Hazánk fiataljai iskolai és sportfelszereléseket küldtek szá­mos afrikai és ázsiai ország ifjú­sági szervezete részére. Orszá­gunkban és a baráti szocialista államokban több száz elmaradott ország fiatalja tanul. Csak egye­dül a Lomonoszov egyetemen 70 különböző ország, több mint ezer fiatalja ismerkedik a tudomá­nyokkal. Az 1955-ös bandungi értekezle­ten határozták el, hogy a mai na­pon ünnepük meg világszerte a gyarmati ifjúság napját. Az azóta eltelt nyolc esztendő óriási1 ered­ményeket hozott. Minden év új győzelmekkel lepte meg a vilá­got. Miközben az elért eredménye­ket ünnepeljük, nem feledkezhe­tünk meg azokról, akik a gyar­mattartók kínzókamráiban szen­vednek, akiket sivár börtönök vasi-ácsai tartanak rabságban. Ke­gyelettel hajtjuk meg zászlóinkat azok emléke előtt, akik a leg­drágábbat, életüket áldozták a gyarmati felszabadító harcban. Hisszük, hogy eljön az idő, amikor a világ valamennyi or­szágának ifjúsága független, sza­bad hazában dolgozhat és tanul­hat. (W Minden állam külpolitikájának a béke megőrzése érdekeiből kell kiindulnia Hruscsov válaszai /. Pietra, az 11 Giorno című olasz lap igazgatójának kérdéseire Moszkva (TASZSZ). Moszkvá­ban nyilvánosságra hozták azo­kat a válaszokat, amelyeket N. Hruscsov adott I Pietra, az II űiomo című olasz lap igazga­tója kérdéseire. Az első kérdésre Hruscsov hangsúlyozta: A Karib-tengor térségében keletkezett válság felszámolá­sa valóban nagy reményeket ébresztett az emberiségben atc- kintetben, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fordulat- követke­zik be és a súlyos robbanási ve­szélyt magában rejtő „hideghábo­rúról” rá lehet térni a vitás nem­zetközi problémák tárgyalások út­ján történő rendezésének politi­kájára. Sajnos, nem váltak való­ra eziek a remények. ön azt mondja, hogy a közvé­leményt nyugtalanítják a meg nem oldott problémák rendezésé­nél mutatkozó nehézségek. Ezzel egyet kell érteni. De természete­sen nem a „vezetők útjában tá­madt nehézségekről” hangoztatott híresztelésekről van szó, ahogyan ön felteszi a kérdést, hanem ar­ról, hogy az Egyesült Államokban olyan erők működnek, amelyek a régi erőpolitikát folytatják. Mintegy ki akarják tapasztalni ..ellenálló képességünket”, nyo­mást akarnak gyakorolni ránk. és erővel akarják kikényszeríteni a Nyugatra előnyös döntéseket. Nyíltan meg kell mondani, hogy az ilyen irányvonal nem ve­zethet a feszültség csökkené­séhez és a nemzetközi helyzet megjavításához. Hiszen éppen ennek a politiká­nak a megnyilvánulása az ame­rikai „veszettek” ama féktelen hadjárata, amelyet a szuverén Kubai Köztársaság 'ifién indítót-' tak. s az a támogatás, amelyben 1 az Egyesült Államok bizonyos 1 körei a karib-tengeri banditiz- must és kalózkodást részesítik. azon, hogy fennmaradjon a nem­zetközi feszültség tűzfészke Euró­pában. Ezek tehát azok a nehézségek, amelyek a nemzetközi problémák megoldásának útjában állnak. ön e nehézségek eltávolításá­nak reális perspektívái felől ér­deklődik. Ilyen perspektívák van­nak. Nevezetesen: tárgyalások útján rendezni a legfontosabb kérdéseket, ame­lyek megoldásától a fennálló feszültség megszüntetése függ. Mi a földön élünk, ahol két tár­sadalmi — gazdasági rendszer áll fenn és nem térhetünk ki a vitás problémák rendezésének bonyo­lult, de szükséges feladata elől, I ha meg akarjuk óvni a békét. Nincs középút a háború és a béke között A NATO-országok politikája a fegyverkezés fokozására irányul Vagy itt van a másik kérdés, a leszerelés. Ha nyíltan beszélünk, akkor ki, kell jelenteni, hogy az Egyesült Államok és NATÖ-beli szövetségeseinek fő erőfeszítései nem az általános és teljes lesze­relésre vonatkozó megállapodás aláírására, hanem a fegyverke­zési hajsza további fokozására és a NATO agresszív nukleáris erőinek megteremtésére irányul­nak. Még az olyan kérdésben is, mint a nukleáris fegyverkísérle­tek betiltása, az Egyesült Álla­mok és Anglia kormánya min­dent megtesz, hogy akadályozza a tárgyalások eredményes kime­netelét A másik fél azt hangoztatta, hogy nem lehet aláírni szerző­dést, mert ha nem történik meg­állapodás a helyszíni ellenőrzés minimális számában, akkor nem lehet az amerikai szenátust a szerződés ratifikálására bírni. A kérdés eldöntésének meggyorsítá­sa végett elhatároztuk, hogy elő­zékenységet tanúsítunk az Egye­sült Államok álláspontja iránt és hozzájárultunk az évenkénti két- három ellenőrzéshez. Ezt kizáró­lag abból a célból tettük, hogy a szerződés megvalósítása végett ki­küszöböljük a fennálló vélemény- különbségeket. Amint beleegyeztünk a két- három ellenőrzésbe, az- Egyesült Államok nyomban előállt követe­lésével az évi 8—10 ellenőrzésről, bár az Egyesült Államok felelős képviselői a szovjet képviselőkkel folytatott beszélgetéseik során korábban azt mondották, hogy évi 2—4 ellenőrzésbe beleegyez­nének. Tehát amint mi egy lé péssel közeledtünk az Egyesült Államok álláspontjához, ők lé­nyegében nyomban elutasították azt, amit saját maguk javasoltak. Genfben most az amerikai képvi­selők hét ellenőrzésről beszélnek és ezt nagy engedményükként tüntetik fel. De milyen engedményről lehet szó, amikor ez lényegében az Egyesült Államok régi javaslata és tulajdonképpen visszalépés? Ezért felvetődhet bennünk a kérdés: ne térjünk-e vissza, aho­gyan az Egyesült Államok is tet­te, a korábbi álláspontra, és von­juk vissza az évi két-három el­lenőrzésbe való beleegyezésünket, amennyiben szilárdan hisszük, hogy a nemzeti eszközök elegen­dőek minden nukleáris kísérlet észlelésére. Vajon nem jellemző-e az Egye­sült Államok és Anglia álláspont­jára áz a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya az ENSZ- közgyűlésnek a nukleáris kísérle­tek 1963. január 1-től történő beszüntetéséről szóló határozata ellenére folytatja ezeket a kísér­leteket. Folytatja a kísérleteket az Egyesült Államok NATO-szö- vetségese, Franciaország is. Ha a „Kennedy-vonal”, amely­ről ön beszél, ebben határozható meg, akkor őszintén be kell vallanom, hogy ez a vonal nem enyhíti, hanem fokozza a nemzetközi feszültséget. Következtetésemet igazolja az a helyzet is, amely a német béke- szerződés megkötésének kérdésé­ben alakult ki. Hiszen itt is az Egyesült Államok és Anglia kor­mánya gátolja valójában a kér­dés megoldását, és mesterkedik Tárgyalni azonban — kétoldalú folyamatot jelent. A tárgyalások számára a kiinduló pont a föl­dünkön jelenleg kialakult erő­viszony. Ezt egyszer s minden­korra meg kall jegyezniük nyu­gati tárgyaló partnereinknek is. amikor a német békeszerződés, a leszerelés problémájához és más megoldatlan kérdéshez közelí­tenek. Európa központjából a né­met békeszerződés megkötése és nyugatberüni helyzet ennek megfelelő rendezése nélkül nem távolíthatjuk el a feszültséget. Az európai nyugalom nélkül pedig nem lesz nyugalom a világon. El­lenkezőleg, a béke megszilárdítá­sa Európában, beleértve a NATO- országok és a varsói szerződés tagállami közötti megnemtámadá­si szerződést, lehetővé tenné a megegye­zést az általános békével kap­csolatos más alapvető kérdé­sekben. — mint mindenek­előtt a leszerelésben. Ebben az esetben az emberiség­nek a tartós békébe vetett bizal­ma nem maradna puszta remény. Hiszen napjainkban, a szörnyű erejű háborús pusztító eszközök birtokában, nincs középút a háború és a béke között; a kérdés így vető­dik fel: vagy keressük azt a kölcsönösen elfogadható meg­oldást és a nemzetközi kap­csolatok fejlődésének olyan irányát, amely a béke igazi megszilárdulásához vezet, vagy pedig engedjük mind jobban kiéleződni a nemzet­közi feszültséget, ami viszont végső soron nukleáris világ­háborúba torkollik. Ettől a választástól függ a né­pek jövője. Külpolitikánk — a béke poütikája, és mi. szovjet emberek, nem sajnáljuk a mun­kát és a fáradságot, ama nagy cél elérésére, hogy megszabadít­suk az emberiséget egy termo­nukleáris háború szörnyűségeitől. N. Sz. Hruscsov egy más kér­désre válaszolva hangsúlyozta: Minden állam külpolitikájának, sokkal inkább mint bármikor, a béke megőrzésének és meg­szilárdításának érdekeiből kell kiindulnia. A szovjet kormány nemcsak több ízben hangoztatta annak szükségességét, hogy az ilyen po­litika sikeres megvalósítása cél­jából ki kell alakítani a bizalom nemzetközi légkörét, hanem gya­korlati intézkedéseket is tett és a jövőben is tesz. A Szovjetunió Kommunista Pártja, ugyanúgy mint minden egyes kommunista párt teljes egészében a nép érdekedből indul ki. Éppen ezért a kommunista pártok a bé­kéért folyó hatalmas harc élvonalában haladnak. Az SZKP és az összes testvérpárt mindent megtesz a béke biztosítása érdekében Ismeretes, hogy az SZKP és a szovjet kormány kezdeményezé­sére napirendre tűzték az általá­nos és teljes leszerelés kérdését, mint a szilárd béke biztosítása radikális útjának kérdését. A Szovjetunió következetesen har­col a német kérdés megoldásáért, kezdeményezője több más olyan nagyjelentőségű javaslatnak amely a nemzetközi feszültség csökken­tését és a háború elhárítását cé­lozza. Mint ahogyan Önök is láthat­ják, a Szovjetunió Kommunista i Pártja és az összes testvérpárt. minden tőle telhetőt megtesz a tartós béke biztosítására. Nem lehet elmondani azonban ezt a kapitalista országok, az Egyesült Államok és a NATO- beli szövetségesei kormányairól* amelyek továbbra is a „cél szen­tesíti az eszközt” elv, alapján a „kettős erkölcs” értelmében te­vékenykednek. Szavakban például a nemzet­közi biztonság érdekében fáradoz­nak, de szövetségeseik kikötőibe Polaris rakétákkal felszerelt (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom