Tolna Megyei Népújság, 1963. április (13. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-21 / 92. szám

1963. április 2f. főt»* wEGYia süpürexe Századunk legegyszerűbb és legnagyobb embere 1870. április 22-én sxületett Vlagyimir íljies Lenin A tiszteletnél csak csodálatunk lehet nagyobb, amikor megidéz­zük Lenin gazdag, páratlan nagyszerűségű életét. Szinte el­képzelhetetlen színvonalon egye­sítette magában a zseniális tudós, a lánglelkű forradalmár, a gya­korlati politikus és a modern em­ber soha el nem halványuló esz­ményképét. Aki őt személyesen ismerte, nem tudott szabadulni varázsától, aki műveiből ismerke­dik meg vele — legyen ellenség, vagy barát — meghajtja fejét tanításának cáfolhatatlan igaz­sága előtt. H. G. Wells, angol író 1920-ban beszélt Leninnel és így emléke­zik vissza rá a harmincas évek közepén írt „önéletrajz” című könyvében: „Fő benyomásom az volt akkor, hogy termetre kis em­ber, másrészt főleg szellemi élénksége és célkitűzéseinek egy­szerűsége hatott rám. Most. .. ahogy felelevenítem, más ismert személyiségek mellé állítom az ő alakját — akik szintén döntő fontosságú pozíciókban voltak — most kezdek csak rájönni, hogy milyen kiemelkedő és fontos alakja ő a történelemnek. Vona­kodom elismerni a történelem „Nagy Ember” felfogását, de ha arról van szó, hogy kik a leg­nagyobb emberek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin legalábbis a legnagyobbak közé tartozik ... Erjesztő hatása még jóval a halála után is tar­tott. Még ma is tart és erőseb­ben, mint valaha.. Wells nem volt marxista, nem Volt szocialista, s így írt Lenin­ről. Azt pedig, hogy „erjesztő hatása még ma is tart és erőseb­ben, mint valaha” jól értette meg Wells, azonban mi értjük meg igazán. Lenin olyan örökséget ha­gyott ránk, amely örökség taní­tásaiban elevenen él, s amelyet most emel legméltóbb rangjára a nemzetközi kommunista moz­galom, a szocialista világrendszer, a kommunizmust építő Szovjet­unió. Lenin nem a múlté, Lenin a máé és a jövőjé. A modern időké Lenin és az általa továbbfejlesz­tett és gyakorlattá tett marxiz­mus szellemében alakul át, szü­letik újjá a világ.' Lenin szelle­mében tisztul meg a kommunista világmozgalom a személyi kultusz ballasztjától, a dogmatizmustól, a betűrágástól és" minden vissza­húzó erőtől, hogy rövid idő alatt megsokszorozódott energiával ve­zesse a világot a kommunizmus csúcsai felé. A hibák bátor feltárása, a vi­lág elé terjesztése is Lenin szellemében történt, aki élete vé­gén, mintegy örökségként a kö­vetkezőket írta: „Az szükséges, hogy társadalmi rendszerünk leg­jobbjai — még pedig: először az élenjáró munkások, másodszor a valóban felvilágosult elemek, akikért kezeskedni lehet, hogy nem hisznek a puszta szónak és egyet­len szót sem ejtenek ki lelkiisme­retükkel ellentétben — ne riad­janak vissza sem attól, hogy bár­milyen nehézséget, vagy hibát beismerjenek, sem pedig attól, hogy minden eszközzel harcolja­nak a komolyan maguk elé tű­zött cél eléréséért.” Nemcsak azért, mert a párt alapítója volt, nemcsak azért, mert az első kommunista párt vezetője volt, hanem elsősorban azért olvad össze Lenin neve a kommunista világmozgalommal, mert ennek a mozgalomnak ma is élő, eleven részese, irányítója, így értette Majakovszkij is, ami­kor megénekelte: „A pártot és Lenint, mint ikerpárt — / törté­nelem-anyánk egyformán kedveli / Azt mondjuk: Lenin — azt ért­jük: a párt / azt mondjuk: a párt, azt értjük Lenin. /” Kortársai írják róla visszaem­lékezéseikben: Nagyságánál csak egyszerűsége, szerénysége volt ha­talmasabb. Sokat kell tanulnunk tőle: munkamódszert, forradalmi hitet, emberszeretetet és tanul­mányoznunk kell egyedülálló jel­lemvonásait, mert Lenin marad a kommunista ember örök esz­ményképe. Gyenis János De Gaulle televíziós beszéde csalódást keltett Franciaországban Párizs (MTI). De Gaulle péntek esti televízióbeszéde csalódást váltott ki Franciaországban. Az elmúlt öt esztendő szomorú ta­pasztalatai ellenére a francia köz­vélemény egy része azt várta, hogy a nagy .bányászsztrájk után a köztársasági elnök nem marad érzéketlen a rohamos áremelke­dés és az alacsony munkabérek miatt elégedetlen dolgozók köve­telései iránt. De Gaulle eloszlatta ezeket az illúziókat. Beszéde is­mét megmutatta, hogy nagyhatal­mi terveit előbbrevalónak tekinti a francia dolgozók érdekeinél. De Gaulle a gazdasági és szo­ciális helyzetről, a francia külpo­litikáról, és mindenekelőtt a fegy­verkezésről beszélt Beszédének lényege a következőkben foglal­ható össze: Franciaország a nagy gazdasági fejlődés időszakát éli. Az életszínvonal állandóan javul. Franciaország azonban csak ak­kor töltheti be az őt megillető nagyhatalmi szerepet, ha a leg­korszerűbb fegyverekkel rendel­kezik, az atomfegyverkezés pedig sokba kerül. A franciák tehát nem élhetnek könnyedén, mérsé- kelniök kell igényeiket. A francia sajtó — a kormányt támogató la­pok kivételével — visszautasítja De Gaulle politikájának ezt a nem új, de eddig ilyen világosan meg nem fogalmazott alapelvét. Az Humanité az elnök beszédét kommentálva rámutat, hogy De Gaulle bámulatos könnyedséggel hamisítja meg- a.-statisztika szám­szerű adatait. Azzal 'igyekszik ma­gyarázni a bérek-- lemaradását, hogy egyes dolgozók bére túlsá­gosan megnőtt, holott a munká­sok azért elégedetlenek, mert az árak sokkal, gyorsahban emelked­nek, mint a bérek. , De Gaulle utolsó eszményként azt állítja a franciák elé — .írja-a Cőmbat —, hogy kórunk leghatal­masabb fegyverével rendelkezik! A politikai tisztesség azt köve­telné, hogy legális formában a dolgozók maguk nyilatkozhassa­nak, hajlandók-e ezért lemondani a jó életről. De Gaulle a maga nagyhatalmi ambícióinak és a hallatlanul költséges atomfegyverkezésnek az indoklására ismét a „szovjet ve­szélyt” emlegette. Egyetlen szóval sem célzott a leszerelés lehetősé­gére. Ezzel szemben hangsúlyoz­ta, hogy Franciaország hű marad a NATO-hoz és szükség esetén még az Egyesült Államokat is kész „megvédeni”. A francia elnök beszéde ennek ellenére aligha nyugtathatta meg a nyugati szövetségeseket. De Gaulle mit sem változtatott állás­pontján, sem Franciaország önál­ló atomfegyverkezésének kérdésé­ben, sem a nyugateurópai szövet­séggel kapcsolatos tervein. Az „Európai Unió”-hoz Anglia csak akkor csatlakozhat, ha megszaba­dul azoktól az államoktól, ame­lyek ma visszatartják Európától. Elutazott hazánkból Zamercev vezérőrnagy I. T. Zamercev vezérőrnagy, Budapest első szovjet várospa­rancsnoka, aki vendégként két hetet töltött hazánkban, szomba­ton reggel elutazott Magyaror­szágról. Itt tartózkodása során felkeresett több fővárosi és vi­déki intézményt, meglátogatott katonai alakulatokat, részt vett számos baráti találkozón. A szovjet vendég búcsúztatá­sára a Keleti pályaudvaron meg­jelent Kossá István közlekedés- és postaügyi miniszter, Kovács Imre vezérőrnagy, Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség fő­titkára, Egri Gyula, a Magyar Testnevelési és Sporttanács elnö­ke, Székely Miklós, a Magyar Természetbarát Szövetség főtit­kára, továbbá más tömegszerve­zetek képviselői. Közvetlen légijárat Moszkva— Új Delhi között TU—114-es lökhajtásos utasszállító repülőgép bonyolítja le a forgalmat a Moszkva—Uj Delhi közötti közvetlen légijáraton. A képen: érdeklődő indiaiak veszik körül a hatalmas szovjet gépet az Uj-Delhi-i repülőtéren. (MTI Külföldi Képszolgálat) Eredményesek voltak a magyar és jugoszláv szövetkezeti vezetők tárgyalásai Április 12—20 között, a SZÖVOSZ-igazgatóság vendége­ként, jugoszláv szövetkezeti de­legáció tartózkodott hazánkban. A küldöttség Vojin Popovity, a Jugoszláv Szövetkezetek Központi Szövetsége elnökének vezetésével tanulmányozta a magyar szövet­kezetek tevékenységét és tárgya­lásokat folytatott a két ország szövetkezeteit kölcsönösen érintő kérdésekről. Szombaton, a delegáció ma­gyarországi tartózkodásának utol­só napján a jugoszláv vendégek a SZÓ VOSZ székházában talál­koztak a Szövetkezetek Országos Szövetsége vezető munkatársai­val és beszámoltak a tapasztala­taikról. Vojin Popovity, a jugoszláv de­legáció vezetője ez alkalommal hangsúlyozta, hogy a két ország szövetkezetei közötti együttmű­ködés biztos alapjának tekintik azt a rendkívül szívélyes és ba­ráti fogadtatást, amelyet magyar- országi tartózkodásuk idején szer­te az országban tapasztaltak. El­ismeréssel szólott a 'földműves- szövetkezetek felvásárló és. érté­Hegycsuszamlás Badacsonyban A napokban földrengés-szerű jelenség riasztotta meg a Bada- csony-környéki fálvak lakóit. Ba- dacsonytörmedic község fölött, a kőbányában hégycsuszámlás tör­tént. A sok téli csapadék miatt le­omlott és. 300' métert csúszott kö­rülbelül egymillió ' köbméternyi meddőföld. A hatalmas,' köves földtömeg maga alá temetett egy kisebb cserje-erdőt, a szőlőterü­letben azonban nem tett kárt. A szakemberek vizsgálatai szerint további csuszamlás veszélye nem fenyeget. Régészeti kutatások előzik meg az új építkezéseket A korábbi években gyakran előfordult, hogy a beruházó vál­lalatoknak az előkerült régészeti leletek miatt a megkezdett épít­kezést abba kellett hagyni, s csak a tervek módosítása után folytat­hatták a munkát. Az ilyen utólagos költségek megtakarítására kormányrendelei született, amely előírja: az or­szágosan tervezett valamennyi nagyobb építkezés megindítása előtt értesíteni kell a Magyar Nemzeti Múzeum adattárát, hogy elvégezhessék a megelőző régé­szeti kutatásokat. kesítő tevékenységéről. A falvak ellátása, mint mondotta, nemcsak jó, de kulturált is. A szaküzletek, a korszerű felszerelésű önkiszol­gáló és önkiválasztó boltok nem­zetközi viszonylatban is meg­állják a helyüket. Mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben tett látogatásának ta­pasztalatait összegezve hangsú­lyozta, hogy meglepte ezeknek a mindössze néhány évvel ezelőtt alakult közös gazdaságoknak a rendkívül gyors fejlődése. A két ország Szövetkezeti veze­tői baráti légkörben lezajlott tár­gyalásaik során teljesen egyetér­tettek abban, hogy mind társadal­mi és gazdasági, mind pedig ke­reskedelmi téren széles körű le­hetőségek vannak a magyar és Csütörtökön hirdették ki a halálos ítéletet, s szombaton reggel Franco fasiszta rendsze­re kiqltotta a Spanyol Kommu­nista Párt rendíthetetlen har­cosának életét. A hírt előbb Amindino Rodrigez Armada, Grimau védőügyvédje közölte az újságírókkal, majd nem sok­kal később a spanyol kormány hivatalos, szűkszavú jelentést adott ki a madridi Carabanchel börtön udvarán végrehajtott kivégzésről. Huszonnégy éve, hogy az ösz- szefogott nemzetközi reakció leverte a spanyol forradalmat, s szabad utat nyitott a fasisz­ta diktatúrának. Franco jól tud­ta, hogy a néptömegek ellenál­lásával kell számolnia, mert a spanyol nép soha nem felejtet­te el legjobbjait, akik a sza­badságért, a nép jólétéért küz­döttek a polgárháború éveiben. Ez kényszerítette emigrációba a spanyol írók, művészek, tu­dósok, politikusok ezreit, s a fasiszta diktatúrával való szem­benállás új és új harcra készte­ti a spanyol népet, amely — mint az elmúlt évek példája mutatta — szoros egységbe tö­mörül Franco rendszere ellen. Kommunisták és demokraták, minden társadalmi osztály kép­viselői tömörültek egységbe, hogy megdöntsék a fasizmus utolsó európai fellegvárát. En­nek a hősi küzdelemnek volt kiemelkedő harcosa Julian Gri­mau, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, ezt a harcot folytatják a spanyol kommunisták és de­mokraták, vállalva minden ül­jugoszláv szövetkezetek kapcsola­tainak elmélyítésére. A közös ér­dekeket szolgáló együttműködés' kiszélesítése érdekében határozat- született többek között a magyar és jugoszláv szakemberek cseré-, jére, szövetkezeti objektumok és műszaki dokumentációk, vető­mag, oltvány, facsemete, stb. min­ták cseréjére, a már meglévő árucsereforgalom bővítési lehető­ségeinek megvizsgálására. A Ju-. goszláv Szövetkezetek Központi. Szövetsége támogatja a SZÖVOSZ felvételi kérelmét a Szövetkeze­tek Nemzetközi Szövetségébe és a továbbiakban is harcol az el­len a diszkriminációs politika el­len, amelyet a nemzetközi szövét- ség egyes országokkal szemben még ma is folytat. döztetést, börtönt, rendőri ter­rort, elnyomatást. De el lehet-e n ámítani a sza­badság hangját, meg lehet-e törni a szabadságért küzdők erejét? Grimau életét áldozta a spanyol nép szabadságáért, s ez az áldozat, amelynél ember töb­bet nem adhat, nem volt hiába­való. Grimau megmentése ér­dekében megmozdult a világ lelkiismerete, államférfiak, po­litikusok, tudósok, művészek emelték fel tiltakozó szavukat, tömegszervezetek, intézmények tiltakoztak az emberiesség, a humanizmus nevében a spanyol kormánynál. A spanyol fasiz­mus azonban ezúttal sem ta­gadta meg önmagát: a nemzet­közi demokratikus közvélemény tiltakozása süket fülekre talált Madridban, s a kommunista mártírok névsora egy nagy em­ber, egy kiváló harcos nevével szaporodott. A világ fokozott éberséggel figyeli évek óta a spanyolor­szági eseményeket. Legutóbb az asturiai bányászok sztrájkja hívta fel a figyelmet a spanyol munkásosztály elviselhetetlen nyomorára. Most Julian Gri­mau kivégzése nemcsak fasisz­ta gyilkosait leplezi le, hanem ismét, bizonyság arra, hogy Franco több mint két évtizedes terrorja sem tudta megtörni a szabadságért harcoló erőket, amelyeknek harcát csak erősíti a nemzetközi közvélemény szo­lidaritása. Egy hős harcos el- • esett, de a spanyol nép tovább folytatja harcát, s Julian Gri-, mau helyébe száz és száz másik, harcos áll. Julián Grimau Garda halálára

Next

/
Oldalképek
Tartalom