Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

4

TOT,WA' MFG TFT NTPÜISAf!

19f>3. március 22.

Köszönd a hősiességed

Alig került le a napirendről a rendkívüli téllel vívott küzdelem, új természeti csapás fenyegette a megyét: a bel- és árvíz. Az olvadás következtében áradni kezdtek a folyók, csatornák, és borúlátóan szemlélték a Duna vastag jegét a szakemberek és környékbeli lakók egyaránt.

Körülbelül két héttel ezelőtt kezdett válságosra fordulni a helyzet. A közös veszedelem közepette az összefogás szép példája bontakozott ki mindenütt. A hivatásos kubikosok, a szövetkezeti állattenyésztők, a katonák, a műszakiak, s az iskola padjait rövid időre otthagyó diákok, erejüket' megfeszítve küzdöttek az árral. Tamásiban feljegyezték azoknak a neveit, akik két-három műszakot dolgoztak egyfolytában. Sikerült is megfékezni a kiáradt és sok értéket veszélyeztető Koppányi Több napos küzdelemmel mentették meg a tamási malmot, s raktárt, a benne lévő sok vagon gabonával együtt. Dombóváron mindenekelőtt az ipari negyed volt veszélyes helyzetben, s hogy nem következett be komolyabb kár, az összefogásnak köszönhető. Uzdon a szövetkezeti gazdák bizonyították be, hogy milyen nagy áldozatra képesek a közös vagyonért: a víz valósággal a nyomukban volt, s úgy mentették a különféle értékeket. Megtették a

magukét a pálfai szövetkezeti parasztok is.

Nem lehet pontosan megmondani az árral hősiesen küzdők számát. Annyi azonban bizonyos, I hogy a megyében sok ezer ember fogott ásót és lapátot, cipelte a homokzsákokat.

Már többször folyt küzdelem Tolna megyében az árral. Ilyen szervezetten, tervszerűen azonban még sosem folyt a védekezés, mint ez alkalommal. Ez egyaránt dicséri az irányítókat és az ásóval, lapáttal dolgozókat. A szervezettségnek köszönhető, hogy ahol kritikussá vált a helyzet, mindig be tudtak avatkozni kellő időben. Igaz. ez nagy fáradsággal járt. egyik-másik irányító például csaknem összeesett a kimerültségtől, de megérte, mert eddig mindenütt eredménnyel járt a beavatkozás.

A veszély megyeszerte nagy volt, a pánik, kétségbeesés azonban ez alkalommal ismeretlen volt. Mert mindenki bízott az összefogás erejében, senki sem volt egyedül a bajban.

Most már lényegesen kisebb a veszély, s a védekezési munkálatokat egyre több helyen szüntetik be. Amikor erre sor kerülhet, igaz szívből kell köszönetét mondani a védelemben résztvevőknek hősiességükért.

B. F.

ünnepség a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján

Az MSZMP szekszárdi városijárási bizottsága, a Hazafias Népfront, a tömegszervezetek emlékünnepséget tartottak a megyeháza nagytermében a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 44 évfordulója alkalmából. Immár évtizedes hagyomány, jelkép, hogy a megemlékezést a megyeházán tartják, hiszen itt székelt az 1919-es megyei direktórium.

Az ünnepség résztvevőit Módos

István, a népfrontbizottság nevében üdvözölte. A Tanácsköztársaság létrejöttének- körülményeit, Tolna megye eseményeit, jelentőségét, majd a bukást követő véres fehérterrort Rácz Lajos alezredes, a Megyei Pártbizottság tagja, a BM. megyei főkapitányságának párttitkára ismertette.

Az ünnepségen közreműködött a Garay gimnázium irodalmi színpada.

Március 31-én a kulturális körzeti bemutatói a

A szekszárdi járás függetlenített népművelési dolgozói értekezletet tartottak, amelyen a járási KISZ-bizottsággal egytértés- ben úgy határoztak, hogy március 31-én rendezik meg a Mátai Antal kulturális seregszemle első körzeti bemutatóját járásuk területén. Az első bemutatóra Ten- gelicen kerül sor, ezt követi április 4-én a faddi, majd április 7-én a, bátaszéki. Tekintettel arra, hogy az idei seregszemlén kiemelt műsorszámként szerepel a szellemi vetélkedő és a társasági tánc. a szervezés során különösen

megkezdődnek seregszemle szekszárdi járásban

nagy gondot fordítottak erre a két műsorszámra. A szellemi vetélkedőben a körzeti bemutatókon 18 csapat, a társasági táncversenyben pedig 12 pár vesz részt.

Külön érdekessége az idei seregszemlének, hogy első évben rendeznek táncversenyt. A körzeti bemutatókon tangó, keringő, csárdás és swing szerepel a versenytáncok között, a járási bemutatón rumba és angolkeringő bővíti majd a repertoárt és egy szabadon választott tánc.

BÚCSÚZÁS

Az élet tette szükségeséé, hogy megszüntessék a kis egységeket összefogó vállalatodat. Az ÉM Tolna megyei Téglagyári Egyesülés is feloszlott, április 1- ig tart még működése, amíg elintézik az átadás-átvétel ügyleteit. De ezzel egy- időben már az egyesülés dolgozói új munkahelyeiken ismerkednek a helyzettel, ott készülnek a téglagyártási szezonra. Számosán a Baranya megyei

egyesüléshez kerültek, másokat pedig itt a városban helyeztek el állásba. Ezideig csupán három dolgozónak nem találtak munkahelyet, de a következő napokban nekik is

tudásuknak megfelelő állást szereznek.

Több mint tíz évig működött ez a vállalat. Csaknem félezer millió téglát készítettek ez idő alatt az egyesülés üzemeiben. S a jövőben dolgoznak ‘<o gyárakban tovább, az irányítás változik csak meg, pontosabban az irányítás helye, mert a jövőben a Tolna megyei gyárakat Pécsről irányítják.

Ma van az utolsó alkalom, hogy az egyesülés volt dolgozói találkoznak, fehér asztal mellé, ülnek azok, akik több mint tíz éven át jóban, rosszban együtt fáradoztak, hogy minél több és olcsóbb tégla kerüljön a népgazdaságnak. Bizonyára, a ma esti búcsúvacsorán felelevenítenek sok régi emléket, siketeket, kudarcokat. S abban a tudatban emlékeznek a múltra, hogy amit eddig tettek, nem volt hiábavaló. Megtette a téglagyári egyesülésnél együttesen és külön-külön is mindenki, ami tőle tellett, ezt bizonyítja eredményük is. S bizonyára új munkahelyeiken is öregbítik majd a Tolna megyei téglagyártó ipar hírét.

Kívánunk új munkahelyükön mi is sok sikert az egyesülés volt dolgozóinak. Es köszönjük, hogy az elmúlt évtizedben segítették a mi munkánkat is.- Pj ALEKSZANDR NASZ1BOV:

EJTEKHELY

a<z Lbán

Fordította: Szathmári Gábor

S váratlanul, egy éles fordulat jött az életében. Idézést kapott a katonai parancsnokságtól. A jelzett időben el is ment. Egy alezredes fogadta. Aszker ma is emlékszik fekete hullámos hajára, s az azzal teljesen ellentétes kék szemére, magas, erősen felkopaszodott homlokára. Kiderült, hogy az alezredes nem a katonai parancsnokság, hanem az állambiztonsági szervek képviselője volt. Ajánlatot tett Aszkernak, hogy kérje felvételét az egyik különleges rendeltetésű iskolába. Meghökkent egy kissé. Nyomozó legyen? De hiszen semmit nem tud, ami ahhoz szükséges. Az alezredes el nevette magát, s megmagyarázta. hogy állambiztonsági nyomozónak nem születnek az emberek, hanem azzá nevelik őket. hosszú és alapos felkészüléssel.

A legnagyobb csodálkozására Aszker észrevette, hogy az alezredes elég sokat tud róla: a nyelvek iránti rajongását, a fut- ballimádatát, sőt még az ejtőernyős ugrásáról is tudott, amely egy évvel ezelőtt volt. ..A legfontosabb azonban az — mondotta az alezredes —, hogy komoly, becsületes vagy és jól tanultál. — Itt egy kis szünetet tartott. — Hiszen apád egyike volt azoknak, akik létrehozták a szovjet hatalmat á Kaukázusban. Ki más védje ezt a hatalmat, ha nem az ő fia."

A háború hadnagyként érte Aszkert. Az állambiztonsági szervek munkatársa volt Bakuban. Aztán Moszkvába került. A zsákmányolt dokumentumok fordításával foglalkozott. De közben számtalanszor, s igen energikusan kérte: küldjék a frontra. Végre aztán teljesült a kérése. A hadsereg felderítő' és kémelhárító egységénél teljesített szolgálatot.

Az új munka lehetőséget adott Aszkernak, hogy alaposan tanulmányozza az ellenség szokásait, modorát. Gyakran kiruccant a hitleristák front mögötti területeire. Az egyik ilyen útja alkalmával partizánok közé került, akik egy SS-tisztet tartottak fogva. Rögtön adódott a gondolat: ki kellene használnia az SS-tiszt iratait. S Kerimovot át is dobták, mélyen az ellenség hátországába. A nehéz feladatot sikerrel oldotta meg. Az általa szerzett értesülések segítettek ártalmatlanná tenni egy ellenséges kémbandát, amely a Szovjetunió területén működött.

... Aszker most ismét Moszkvában dolgozott. Ribin ezredes és ő Bakuba repült, hogy helyszínen tisztázzanak néhány kérdési Otto Lissnek a német titkosszolgálat archivanyagait őrző rejtekhelyről tett vallomásával kapcsolatban.

Ribin és Kerimov a repülőgép kabinjának padlójához erősített keskeny aluminium-padon ült.

— Szundítsunk egyet, őrnagy. — mondta Ribin ezredes, s azzal a gép falához dőlt. Felhajtotta a kabátja gallérját, homlokára tolta a sapkáját és mind a két kezét a zsebébe dugta. Hideg volt.

Ribin jóval idősebb volt Keri- movnál, s az állambiztonsági szerveknél betöltött munkaköre szerint is felette állt. 1924 januárjának azon az emlékezetes napján, amikor Lenint temette az ország, Oreszt Ribin moszkvai villamoskalauz jelentkezett a kocsiszín pártsejtjénál és egy tintával teleírt papírlapot tett a párttitkár asztalára.

A titkár elolvasta, s utána szó nélkül betette az asztal szélén álló dossziéba. Ribin jól látta, hogy elég sok ilyen papírlap összegyűlt már a dossziéban, s mindegyik ugyanazzal a szóval kezdődött mint az övé: „Nyilatkozat!”

— Nos, mi a helyzet? — kérdezte a titkárhoz hajolva. — Felvesztek?

— Majd megvitatjuk.

— Nem, most mondd meg. — Ribin az asztal mögé ment, s kezével rátámaszkodott. — Nekem most, azonnal tudnom kell.

— Majd megvitatjuk. — ismételte a titkár.

A titkár és Ribin ugyanabban a brigádban dolgozott. Ugyancsak itt, ennél a kocsiszínnél dolgozott Oreszt apja és bátyja is. A titkár jól ismerte mind a hármukat. Az öreg Ivan Ribin lakatossal pedig régi baráti szálak fűzték össze. Biztos volt benne: Ribinék megbízható emberek, igazi munkásivadék az egész család. Lehet rájuk számítani mindenben. De most valahogy másként, más szemmel nézett az előtte álló fiatalemberre. Nagy, kék szemei,

amelyekben mindig valami meleg, ravasz vidámság csillogóit (Ribint a kocsiszín első számú tréfacsinálójának és élcelődőjé- nek tartották), most komolyaknak, szigorúaknak látszottak, megrendültség és néma kérdés lükröződött bennük. Az ajkát úgy összeszorította, hogy szinte elfehéredett. Nyakában, vállában, karjában íelszabadulatlan energia feszült.

— Izgulsz? — kérdezte a titkár.

Ribin nem tudta türtőztetni magát:

— Mondd meg hát! Ne gyötörj !

— Jól van no, — mondta kimérten a titkár. — Azt hiszem, bizonyosan felveszünk.

— Akkor itt van — Ribin a belső zsebébe nyúlt, s még egy papírt húzott elő onnan. — Mert én nemcsak a pártba akarok belépni. A párttagság a legfontosabb. De ez is... Ugyanolyan fontos!

Oreszt Ribin ebben a második nyilatkozatban arra kérte a párt- szervezetet, hogy küldjék őt a GPU szerveibe dolgozni. Azért, hogy — amint ő kifejezte magát — „ne hagyjuk garázdálkodni a kontrákat, tapossuk el a férgeket, akik miatt elpusztult Lenin elvtárs, és akik tá akarják tenni a mocskos kezüket az egész szovjet hatalomra.”

Ez történt azon az emlékezetes januári napon. Ribin ezredes azóta húsz esztendőt töltött el az állambiztonsági szerveknél, s most a legjobb állambiztonsági tisztek között emlegetik a nevét.

— Na, szundítsunk egy keveset — ismételte Ribin, miközben igyekezett jobban elhelyezkedni a kemény ülésen.

— Próbáljuk meg — felelte Aszker.

— Különben én inkább előbb harapnék valamit — szólalt meg ismét Ribin. — Rettenetesen éhes vagyok. Mi a véleményed?

— őszintén szólva, az én gyomrom is korog.

(Folytatjuk)

Hogyan készültek fel ötven kislakás építésére ?

Most éppen tízszerese

a szövetkezet létszáma, mint alakulásakor volt. Anyagi, technikai felkészültségben fjedig megsokszorozódott a Szakály-testvérek kis ipari szövetkezet ereje. Erős, nagy feladatok megoldására alkalmassá a tagok, a minden nehézséget és néha áldozatot is vállaló lelkes szövetkezeti emberek tették.

Tavaly alig ötmillió forint értékű munkát végeztek. Az idén pedig néhány ezer forint híján a tízmilliót közelítik meg. S ebben a tízmillióban az a figyelemre méltó, hogy a munkaérték legnagyobb részét magánosoknak, a lakosságnak végzik. Készültek-e, ha igen, hogyan ez évre — kerestük a kérdésre a választ.

A válaszok megnyugtatók.

Időben megrendeltek minden szükséges anyagot és segédanyagot. Sőt nem egy cikkféleség már úton van, és már az idei anyag- szükséglet nagy része raktáron lenne, ha a MÁV nem kényszerül a télén szállítási korlátozásra.

Ezekben a napokban már megkezdték vagonba rakni Bodrog- keresztúron az első tételeket, ötvenezer tufablokk érkezik, ebből építik majd a KISZ családi házakat.

A nagy feladat szükségessé tette a műszaki létszám megerősítését. Harminc új kiváló szakmunkás állt munkába, akik az idén dolgoznak először szövetkezetben. Többségük az ország más vidékén volt építőmunkás, most, hogy meghallották, hogy a városban az építők szövetkezete is tud munkát adni bőven, egymásután jönnek haza, s kémek részt a város építéséből.

Kell a jó irányító a jó építő munkás. Mert — mint mondják a szövetkezetben — a családi házak terve a legjobb a most ismertek közül, és ezeket a kitűnő terveket szépen, jól kell kivitelezni.

Már úgy állították össze a munkabrigádokat, hogy mindenki oda került, ahol tudása legjavát tudja adni. így alakult például egy olyan kubikosbrigád, melynek tagjai nemcsak épületek alapját ássák ki, hanem elvégzik az összes emelő munkát is. Alaprakók, falazok, vakolok, ácsok már mind, mind kész feladattal áll a családi házak építéséhez két hét múlva. Mert

akkor kezdődik a munka. Akkor jönnek ki a most még épületekben, téliesített munkahelyen dolgozó szövetkezeti iparosok, hogy a szekszárdi hegy oldalában új városrészt építsenek.

Anyagi, technikai, műszaki ellátottsággal jól készültek a nagy feladatra. De nem hanyagolták el a szövetkezet vezetői azt sem, hogy megtanácskozzák a nagy feladatokat azokkal, akik hivatottak megvalósítására. Termelési tanácskozásokon, részlegenként, brigádonként, majd együttesen, meghatározták mindenkinek a feladatát. Tudják már, hogy kit. osztanak be, és melyik munkagéphez fiz asztalosműhelyben. A majdani lakótelepen dolgozó brigádok között is elosztották már a munkát.

Gép és ember készen áll

tízmillió forintos munka elvégzésére. Az idei év vizsgája lesz -a szövetkezetnek. Vizsgáznak az iparosok arról, hogy a jövőben hasonló nagy feladattal megbízhatják-e őket. A felkészülés mértéke, üteme már előlegezted a bizalmat!- Pj -