Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-10 / 58. szám

A TOLNA megyei népújság 7... DALMI MELLÉKLETE HENRI BARBUSSE: A sétány egyik padján ül- hasonlított. Előtte négyszögletes szemérmességében igen komiku- - *■ {err!) ' a selyemzöld gyep iádán egy táncosnői ruhába búj- san hatott. Majd mérges fintort szélén. Napsugaras tavaszi nap tatott majom. vágott, és fogait vicsorgatía, úgy, volt, A ragyogó fényben élesen Ez a két toprongyos, ápolatlan az egyik gyerek követ do­kirajzolódtak a járókelők köny- aiak valamelyik csatornából bújt hott f®;e> amely 3Z ures aJa" nyed mozdulatai és jól érvénye- eiy; vagy egyenesen a pokolból mizsnatanyerba esett, sültek a ruhák, meg a táj szí- szabadult ide, nagyon elütött a Elfogott az indulat, de ural­nemek kulonbozo árnyalatai. El- környezettől es valósággal be- masamon Sokkal fél­merültem látványukban, s csak szennyezte a sétány harmonikus sze„ebb és S kopottabb, vagyis később vettem észre, hogy for- képét. gyávább és szegényebb ditva tartom kezemben a köny- A viharvert, alattomos voltam, semhogy hangosan mer­veti arca, meg az elnyűtt rózsaszínű tem volna gondolkodni, ennyi Ekkor fordult be a fasorba egy gyapjúszoknyába öltöztetett ko- ember előtt, fiatal pár, és közeledett felém. szos majom rendkívül vissza­Szépek voltak, és választékos öl- taszító volt Ebben a pillanatban halk tözetük ízlésre vallott. Áradt be- A kis áUatnak kéüábon kellett reccsenéssel szétszakadt a rózsa loluk a tökélynek az a varába, áu ^ jobbra.baira forognia. szinu szoknya. A kersegbeesett amely minden ellenszenv dacára D pirosaJn.szürke mancsaival sovány , kf,e.n.ek is hat a magamfajta szegény or- minduntalan a iáda szélébe ka. görbített ujjaival hóhéra pofá­d°2re‘ paszkodott és fáradtan topogva 3a^a vágott, A hölgy kifogástalan szabású keserves pofákat vágott. j\ kutya elengedte áldozatát, és kosztümjét antik módon stilizált A cigány időnként a ládába rú- vérző szemmel, szükölve mene- levélminta díszítette. Apró lábát gott. Ilyenkor az ijedten felugró költ gazdája lába közé. Ekkor a kecses fehér cipő takarta és csil- majom farka néhány pillanatra fiatalember felemelte botját és lógó foglalat tartotta kalapjának megemelte a szoknyát, akár a teljes erővel a majom barna libegő kócsagtollát. Az egész je- tenoristák# kardja a díszes kö- combjára sújtott. A kis állat lenség finomművű perzsa minia- penyt. még fordult egyet a ládán, aztán tűrre emlékeztetett, és dk édent- A hölgy hangosan felkacagott, összerogyott. Szakadt ruhája rá- kert magányos viranyam sem E ijesztő együttes, melyet borult, akár a szemfedő. keltett volna nagyobb feltűnést, még a legszánalomraméltóbbak ■mint ezen a^ nepes délutáni se- gem érintettek volna meg szíve. IVfindez percek alatt történt lányon. Kísérője is az utolsó ^ .gen szórakoztatta. A kis- T* A majom vánnyadt teste divat szerint öltözött, azzal az j?u^ya vakkantott. utolsót rándult, a cigány hajat eleganciával, amelyet en csak tépve hangtalanul sírt és a tö­másoknál ismertem. Mutasd meg neki. Hoiener- meg soraiban a kikerülhetetlen Mindez eszembe juttatta gyű- ke! ~ uszította haragos kutyajat sorsnál zordabb arccal feltűnt rött kézelőmet — előző nap ey’ eSy rendőr. ügyetlenül ráültem —, elviselt, — Nem szívelheti a csúnyát. _ ,... , ... formátlan cipőmet és kopott za- Hallod, Prank?! Nagyszerű kis Gyors elhatározással felretot- kómát, amely még csak fokozta kutya vagy. Nem félsz a gonosz !fi? , ”®ba"y Ji .ternttom e«v aNbT SÄiLS“* £rSZ:hiv tógi bélénél HÓM,érke vln-yoíva »grál. ebbe a tündéiden rózsás nemes- ide-oda, póráza feszült, «flfttottem^Elvesztette az egyen­vonalú arcba, amely pasztellkép- mint hegedűn a húr, és ha meg- súlyát es megtanto odott. hez hasonlított. rázta fehér bundáját, ezüstös sodik ütéstől nekiesett egy fa­. , ... ,, . ,, „ . hangján megszólalt a nyakába nak... Elegáns kalapja kettőnk Amikor a hölgy elhaladt mel- ——-TTÍ,—, .. , _ , , , lettem, önkéntelenül felálltam és akasztott csen^etyu. közé gurult. Felszabadultam, a lehajtott fejjel követtem árnyé- A majom is nyugtalan lett és győzelem érzetével rúgtam bele, kukat. Vonzott ennek a két gaz- leugrott a földre. Talán azért ds a7 úttestre röpítettem a diva- dag embernek a gondtalan ra- hogy felszedjen egy szivarvéget. tos fgvegef gyogása. Érdeklődéssel figyeltem Gazdájának torokhangú parancsa őket. azonban visszakergette a ládára. Amikor távoztam, a tömeg Félősen összekuporodott és jobb- szótlanul nyitott utat. És én 'T'ulaj'donképpen hárman vol- lábát bánatosan arcához emelte. dgy éreztem rászolgáltam erre mert elfelejte^m em- A hölgy nevetett, a kutya az elismerésre, mert egy percre ktf . h<?Vy a fiataJasszony, , - morgott. A fiatalember elbűvöl- megfeledkeztem koDOtt ruhámról jat etorehuzta egy kutya póraza. ten nézte nlinden moz{iulatát, megfeledkeztem kopott ruhámról A hoszmu spicc nagy szorbunda- 1Tliközben egész sereg ember ^ le tudtam küzdeni gyavasa­jábán egészen elveszett egy ál- vette 6ket körül. gomat. lat nyurga teste. — Hirtelen mind a ketten meg­álltak. — Förtelmes! — kiáltotta a hölgy. A hölgyet mulattatta ölebének mérge és nevetve uszította a kutyát a koszos kis táncos ellen. Hófehérke nekiugrott és dühö­Odánéztem, hogy mi keltette Sya^sz°knya fel az ellenszenvét, s bevallom, bennem is furcsa érzést ébresz­után kapott. A majom szemét forgatva cin­tett, amit láttam. Fgy nyomorék cogott, mint valami csapdába cigány harmonikázott a fasor esett egér, és két mancsával tes- végén. Kreol bőrével és korom- téhez szorította a kis szoknyát, fekete hajával keleti varázslóhoz Ez a mozdulat a maga groteszk fiilfüilIlUilíiíSiillilHIiilililiiilfiiliiiiiiiliíiilliiillSiidliiiiltlIllililiilüiiíSillll ÉBLI KATALIN: Reggeli műszak előtt Füstként száll el az éj, s a magasban ébred az élet: kékség és ragyogás röpköd a gyárak egén. Lépés koppan a járda kövén: a városon átmegy, s ágazván szanaszét, rebben a fény a nyomán. Mindenből kikelet rügyezik ma, harmatot isznak gyüszűből a fűvek, sarjad a pillanat is. Utcák és terek fái ragyognak, ég idelenn a felhőtlen sugarak százezer ága, tüze. .. .Lépések kanyarodnak az úton, lépnek a házak, léptek ritmusa zeng reggeli műszak előtt. Boldog Balázs fordítása Ítélkezés helyett — igazolás Szemelvények a nyugatnémet tankönyvekből A nyugatnémet parlament egyik januári ülésén dr. Hu­bert Krammer schleswig-hols- teini képviselő éles hangú in­terpellációban fordult a kul­tuszminiszterhez : megkérdez­te, mit Szándékszik tenni an­nak érdekében, hogy az alsó- fokú és középiskolai történe­lemkönyvek a valóságnak megfelelően tárgyalják a hit­leri Németország, a nácizmus történetét. A kultuszminiszter unott, és érdektelen hangon (minthogy az elmúlt eszten­dőkben több hasonló jellegű interpellációra felelte már ugyanezt), kijelentette, hogy „a Szövetségi Köztársaság is­koláinak tankönyvei_ kifogás­talanok; nem szükséges vál­toztatni rajtuk Megszereztünk és elolvas­tunk néhány ilyen „kifogásta­lan” történelemkönyvet, s be­mutatunk belőlük egy-két részletet. Münchenben adták ki a „Geschichte des XX. Jahr­hunderts” (A huszadik század története) című tankönyvet, amelyet a bajorországi reál- gimnáziumok VII. osztályá­ban használnak. Címlapján viseli a bajor oktatásügyi mi­nisztérium jóváhagyását. A hitleri rémuralom fennállásá­nak tizenkét éves történetéről ennyi a mondanivalója: „1933-ban került uralomra Adolf Hitler, először kancel­lárként, majd Hindenburg halála után átvette az állam­fői tisztséget is. Vezetője volt a Német Nemzetszocialista Pártnak. Nevéhez fűződik a második világháború kirob­bantása, az első időszakban több diadalmas ütközettel, a végén pedig vesztett csaták sorozatával. Ebben az időben az SS és a Wehynacht egysé­géi sok vért hullattak a német népért. De Hitler terve, hogy megteremtse a nagynémet birodalmat, nem volt reális, el kellett buknia.” Egyetlen sióval sem több. A következő mondat már a háború utáni helyzetet tárgyalja. Egy másik tankönyv a schleswig-holsteini kereske­delmi középiskolák számá­ra készült Flensburgban. (Ugyancsak minisztériumi jó­váhagyással.) így ír a má­sodik világháborúról: „A Reichstag-tűzvész története ma sem tisztázott. Meglehet, hogy a nácik gyújtották fel, de lehet, hogy a kommunis­ták — provokációs okokból. Hitler ezután gyökeres vál­toztatásokat hajtott végre az államszervezetben (a tan­könyv ilyen elegáns kerülő­vel siklik el az égbekiáltó gyilkosságok intézményes rendszere felett), majd meg­indította Lengyelország ellen a háborút, amely világhábo­rúvá szélesedett később. Ezt a háborút Németország kü­lönböző okoknál fogva — fő­leg azért, mert szövetségesei cserbenhagyták — elveszítet­te. Hitler egyébként sem volt alkalmas bonyolult politikai manőverek irányítására, szél­sőségesen individuális termé­szeténél fogva.” Mészárszékre hajtotta Né­metországot, országokat gá­zolt le, népeket irtott ki a vi­lágtörténelemnek e legvére- se bí kezű hóhéra — s húsz év után íme „individuális személyiséggé” ártatlané­dik... De nézzük tovább. „Törté­nelemkönyv városi alapfokú iskolák VI. osztálya ' számá­ra.” Kiadja a tübingeni egye­tem tanárképző intézetének módszertani osztálya. Hosszú '■— s hazug — ismertetés a weimari köztársaságról, a ko­rabeli európai állapotokról, a gazdasági világválság okairóli „Lényegében ezt a nagy vál­ságot és munkanélküliséget akarta megszüntetni Hitler és pártja. Sajnálatos, hogy bele­sodródtak a második világ­háborúba, amelyet aztán el­veszítettek” — írja a könyve „E a háború azonban — foly­tatja — tragikus kimenetele ellenére is bebizonyította, hogy a német katona-nép, a vitézség örök erényei közé tartozik.” Ezt tizenhárom éves gyere­keknek tanítják! Végül nézzünk meg még egy könyvet, amely Essenben jelent meg, s a középiskolák érettségiző osztályaiban taní­tanak belőle. A „Hitler és a második világháború" címszó alatt a következőket olvas­hatjuk: „Ma már alaposan átértékeltük a náci múltat^ De meg kell mondani, hogy a nemzeti szocializmus az adott viszonyok között népünknek egyetemes élménye volt. Hit­ler balkezesen vezette a há­borút; igazságtalansáaokat, jogtalanságokat is elkövetett itthon és külföldön, szubjek­tív szándékaiban azonban a németség érdekei vezették. Csakhogy a követelmények­nek képtelen volt megfelelni s elbukás lett a sorsa." Úgy gondoljuk: az idézet­tekből világos, mennyire „ki­fogástalanok” a Szövetségi Köztársaság tankönyvei; mit és hogyan tanítanak a múlt­ról a nyugatnémet fiatalok­nak. — s. n. — A pösze éjjeliőr Az «et, amit el akarok me­sélni, Pösze Balogh Bálint bá­tyámmal esett meg, aki szeg­ről. vagy végről — nem em­lékszem pontosan — rokonom volt. Az öreg csendesen élte a fa­lusi öregek életét, nagyokat aludt, nagyokat üldögélt, na­gyokat szívott a tajtékpipájá­ból. A Pösze előnév akkor ra­gadt rá, amikor egy heves kocsmai ankéten olyan két pofont kapott, hogy néhány foga azt mondta: na én me­gyek. Ez időtől kezdve Bálint bá­tyám beszédét csak főleg sü­ketnémák értették meg, akik szájról tudnak olvasni, olyan motyogó' lett a beszéde. A néhány megmaradt fogát pe­dig az idő vitte el lassanként, Ha a borharapáshoz fog kelle­ne, az öreg biztosan megcsinál­tatta volna rágószerveit, de így nem volt szüksége rájuk. Zavartalanul telt az idő, egé­szen addig, amíg meg nem unta az öreg a semmittevést. Egy szép napon fogta magát, és munkára jelentkezett a helyi téeszben. Az elnök nem tudott neki adni mást, mint. éjjeliőri beosztást. Nem valami jól kezdett az ’öreg, mert már az első éjjel megdézsmálták a raktárt. Az öreg a fogatlan szájával mo­tyogni is alig tudott, nemhogy kiabálni. Volt nagy botrány persze Egyesek el akarták távolítani állásából, de a jobblelkűek azt javasolták, hogy csináltassanak az öregnek műfogsort és akkor majd tud kiabálni. A gondolatot tett követte. Bálint bácsi egész nap büszkén feszített vakító fogsorával a főutcán. Egyik éjjel azonban újabb dézsmálás történt, amiért gyű­lés elé idézték az öreget. Az elnök dühösen verte az asztal^ hogy minek vettek neki foga­kat, ha mégsem tudja fellda- báini a szomszédokat. Az öreg nyugodtan védeke­zett: — Elnök elvtárs. kiabáltam, én, de fogatlan szájjal nem sokra megy az ember. Tessék, itt az írás, a doktor úr lel­kemre kötötte, hogy éjjelre ok­vetlen tegyem egy pohár víz­be a fogsort: És én mindig beletettem! Kovács Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom