Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-07 / 55. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. március a szekszárdi filmstúdió filmjeit? A falon fehér fény jelenik meg, majd képek. Behavazott falusi utca. Egy kisfiú korcsolyával a kezében rohan. A falu jól felismerhető: Fadd. A kisfiú pillanatok alatt a falu alatt húzódó holt Duna-ág jegén terem, s vidáman hancúrozik a gyermeksereggel együtt. A kép meglehetősen táncol, látszik, hogy nem hivatásos film­szakemberek készítették. Ez azon­ban mit sem von le értékéből: ezzel indult egy nagyszerű kezde­ményezés. A múlt év őszén meg­alakult Szekszárdon egy film­szakkör 15 érettségizett vasipari tanulóval és Kiss István tanár vezetésével. A kezdeményezés si­keréhez minden segítséget megad az i ritanuló-iskola, a Megyei Tanács művelődési osztálya és a városi művelődési otthon, így az­tán már eredményekről adhatnak számot. Három amatőr-filmfel- vevőgéppel rendelkeznek, s ren­delkezésükre áll sok egyéb felsze­relés is. Hivatalos bélyegzőjük is van: . Amatőr Filmstúdió, Szekszárdi' Ez ma még egy kicsit túlzásnak tűnik, mert hiszen a ..filmstúdió" egy folyosói szekrényben van, s alkalomadtán azt a termet hasz­nálják, amelyik éppen üres. A vetítőgéppel egy kis zavar van, de nemsokára pereg tovább a film. Most egy ipari tanulót lá­tunk az iskola kijárata előtt. Iz­gatottan nézi az óráját: randija van. Végül megérkezik a ..nagy ő”: egy csinos iparitanuló-lány. tA fiú sétára hívja a leányt, s megindulnak a Béla tér felé. Ve­lük együtt városnéző sétára megy a néző: feltárul előtte a város utcáinak számos nevezetessége, látványossága. Később a Bakta- hegy oldalában látjuk őket az állami gazdaság vízlevezető csa­tornáinál, majd a tbc-kórház épít­kezésénél. A két „főszereplő" igazi ipari- tanuló, nem hivatásos filmszínész. Néha meg is feledkeznek felada­tukról: belekukkantanak a len­csébe. Hiába, ők is kezdők, ép­pen úgy, mint az „operatőr”. A szakkör azt a közvetlen célt lűzte maga elé, hogy megörökíti a város és környékének életét. Nos, ez a „városi séta” igazolja, hogy jó úton járnak. Ilyen té­mával pályáznak az országos amatőr filmfesztiválon. Azt ter­vezik. hogy megörökítik a szek­szárdi könyvtár életét, bemutat­ják a könyv útját a könyvespolc­tól az olvasó emberek otthonáig. Végezetül nézzünk meg egy másik dokumentum-kisfilmet is: Most a város új autóbusz állo­másán vagyunk. Jól mutat a ké­pen az impozáns épület. Megér­kezik egy' autóbusz: az utasok megrohanják, lökdösik egymást, pedig hál máshogyan is felférné­nek. Ez is a város életéhez tar­tozik. A kezdet tiszteletre méltó, s ha így folytatják, sokra vihetik. B. F. Két műszokot szerveztünk A Dalmandi Állami Gazdaság pártvezetősége legutóbb megtár­gyalta a tavasa munkák előké­születeit, Varga János főagronó- mus ismertetése alapján. Ä' főag- ronómus beszámolójában a korán béállott hideg idő okózta nehéz­ségekről beszélt- amely teljesen megbénította a tavaszi munkála­tok előkészítését az őszi mély­szántást. és fejtrágyázást. — Mi­helyt az idő egy kicsit is engedi hozzáfogunk a munkához — mon­dotta. — A szervezési munkát el­végeztük, a gépek készen várják a beindulást, a munkálatok gyors elvégzésére két műszakot szer­veztünk. Szükség is van erre, hi­szen a fejtrágyázás és alapműtrá- gyázás mellett többek közt 191 hold zabot, 12-1 hold tavaszi ár- pijt,. 70 fyold borsót, 73 hold ta­karmányrépát, 184 hold lucernát. 180 hold borsós napraforgót kell élVétni. Későbbi tavaszi vetésre vár: hibridkukorica 2747. siló- kukorica 819, szudáni fű 210 és kukorica 543 hold. A jelenlegi rossz időjárás miatt nemcsak a vezetők, de a dolgozók is állandóan arról beszélnek: mi­kor lesz már olyan idő. hogy a tavaszi munkálatokat el lehet kezdeni. Szabó Mátyás levelező Hetedik gépkocsinyeremény megyénkben Hőgyész, Tamási, Szekszárd, Nagydorog, Gyönk, Magyarkeszi után immáron hetedszer kopog­tatott be Fortuna istenasszony Tolna megyébe. A hetedik család nyert személygépkocsit a februári gépkocsi-nyereménysorsolás al­kalmával. Hetedik sorsolás — hetedik gépkocsi. Boldogan, nevetve folyik a be­szélgetés a szerencsés családdal, Hercig Mihályékkal. akikhez Faddra, az Alvég utca 31. szám alá köszöntött be a szerencse. — Bizony nagyon jól jött egy gépkocsinyeremény, mert édes­apám 8 év óta, nagynéném pe­dig — kik mindketten a Szek­szárdi Erdőgazdaság dolgozói —, 10 év óta űzi a bejárás nehéz mesterségét Faddról Szekszárdra — mondja Hercig Gábor, aki a Moziüzemi Vállalat II. éves elektroműszerész ipari tanulója, és a gépkocsi boldog tulajdonosa. — Egyszerűen nem tudtuk el­hinni. amikor Szabó János, az OTP főkönyvelője telefonon kö­zölte a nyereményt, ö a ludas ugyanis abban, hogy gépkocsi- nyereménybetétkönyyet váltot­tunk. Nyugodtan mondhatom, nem tettünk érte szemrehányást — mondta a továbbiakban. — És tud-e gépkocsit vezetni-? — kérdeztük a fiatal elektromű­szerész-tanulót. — Éppen most, a télen irat­koztam be — csak úgy »kapás­ból« — az MHS tanfolyamára, mintha megéreztem volna, hogy hamarosan szükségem lesz rá. Voltak ismerőseink, akik meg­jegyezték, hogy lám 10 ezer fo­rintot igazán megér egy új autó. És milyen nagy volt a meglepe­tésük, amikor megtudták tőlünk, hogy pénzünk is megmaradt, a kocsi tehát tiszta nyeremény. Sok szerencsét kívánunk a faddi Hercig családnak, a hetedik Tolna megyei gépkocsi-nyeremény boldog tulajdonosának! Szentgyörgyi Kálmán Termelőszövetkezeti tejátadók körzeti ankét]a A tej-felvásárlási, értékesítési s kezelési feladatok magasabb rí n vonalon történő elvégzése ér­ekében a Megyei Tanács VB lezőgazdasági osztálya és a Tej­pari Vállalat több helyen tart megyében ankétot a termelő- zövetkezeti tejátadók részére, izek-szárdon, Kölesden és Tamá­siban az ankét március 7-én, Dombóváron és Pakson 8-án ke­rül megrendezésre. A résztvevők a takarmányozás, a higiénia, a fejes és a tej kezelés problémáit beszélik meg, de módjukban áll a fajsúly-, a savfok-, a hőfokvizs­gálat elsajátítása is. 4. — Hát,1 ami utána történt, azt már ismerik... Ja, igen! Amikor a tolvajt a háztetőn elfogták, én is bementem oda a ház ud­varára. Sok nép összeverődött ott. Szétnézek, hát látorp, hogy az öreg áll mellettem. »Ej, te ilyen, olyan — mondom neki. — Miért feketítesz be egy embert ártatlanul? Hiszen a jegyek nem voltak nálad«. Ekkor mindenki felzúdult, mert a rendőr és a katonák előhozták, altit elfogtak. Én is kiváncsi voltam, hát el­bámészkodtam. Aztán, amikor szétnéztem, már csak hült helyét találtam az öregnek. A rendőr is kereste, de nem akadt rá. Én meg arra gondoltam, szólni kell a rendőrségen. Hiszen nem lehet egy embert ártatlanul... Külön­ben miért1 tűnt volna el. igaz. parancsnok elvtárs? — Mindent elmondott? — kér­dezte Azizov. — Amit tudtam, mindent el­mondtam. — Még nem mindent. — Sze­min egy tiszta lapot vett a ke­zébe. — Hogyan nézett ki az öreg? írja le az arcát, a ruhá­ját, a sapkáját, milyen magas, hány éves lehet körülbelül? Az asszony gondolkodott egy darabig, aztán viszonylag ponto­san leírta az öreg külsejét. Azizov Szeminhez hajolt, s halkan mondott neki egy-két szót. Utána Szemin kiment. Ami­kor visszajött, Oruduseva elé tett néhány fényképet. — Mondja, nincs véletlenül ezek között annak az öregnek a fényképe is? — Azizov kíván­csian, várakozással nézett az asszonyra. Orudzseva végignézte valameny- nyi képet. — Nincs közte — mondta ha­tározottan. — Ezek mások. Egé­szen más emberek, parancsnok elvtárs. — Köszönöm. Orudzseva elv­társnő. — Azizov felállt. — Se­gített nekünk. Ha eszébe jut még valami, csak telefonáljon. Ide írom, érre a papírra a telefon­számot. Az asszony gondosan eltette a papírszeletet, karjára vette , a gyereket és kiment. Miután meggyőződött, hogy a kertes házból kijött férfit letar­tóztatták, az öreg kiment az ut­cára és sietős léptekkel elindult abba az irányba, a merről jött. Estefelé kiment az állomásra. Egy jó óra múlva pedig egy kis állomáson szállt le a helyiérdekű­ről. Innen már csak hajításnyira volt a tengerparti falu, ahová igyekezett. — Hála neked mindenható! — ALEKSZANDR NASZIBOV: EJTEKHELY «<2 &Lbán Fordította: Szathmári Gábor suttogta magában, miközben nyi­totta a faluvégi házikó ajtaját. Bement, gondosan bezárta maga után kulcsra az ajtót, s egy meg­könnyebbült, nagy sóhajtással ve­tette rá magát az ágyra. Enni kí­vánt, az éhség kínozta, de nem volt annyi ereje, hogy felkeljen, meggyújtsa a lámpát, teát főzzön, meg valami kis vacsorát készít­sen. Besötétódéit. Feljött a hold. Az ablakból halvány, sárgás fény- pászták vetődtek a padlóra. Az utcáról tehénbőgés, birkák és kecskék bégetése hallatszott be. Kapuk csapódtak, s a zajba em­beri hangok vegyültek. Az istál­lók körül szorgoskodtak, a jószá­got tették rendbe éjszakára a falubeliek. Minden háznak megvolt a maga öröme és bánata, dolga és reménye. Itt is, akárcsak másutt, az egész országban, a fronthírek lázában éltek az emberek. 1944 tavasza volt, s az szerint, ahogy a szovjet csapatok nyomultak mind messzibb előre, úgy foko­zódott az emberekben a türel­metlen várakozás: csak lenne már vége a háborúnak, s újsá­golhatnánk egymásnak a győze­lem áhított hírét. % Csak az öreg nem varta ezt. Vagy harminc esztendővel ez­előtt volt egy kis kereskedése. Aztán intézősködött a dúsgazdag Tagiev egyik olajtelepén. Később tagja lett az ellenforradalmi Musavat pártnak, s a törökökkel cimboráit, amikor azok meg­szállták Bakut. A forradalom után elcsendese­dett, meghúzta magát. így élte volna a névtelen tiszt­viselő életét, ha nem adja kár­tyának a fejét. Minden a kártyán kezdődött. Eleinte még igyekezett uralkodni magán, óvakodott a hazárdírozás- tól. De a játék heve csakhamar magával ragadta. Két hónap alatt elvesztette minden megtakarított pénzét, amelyet hosszú esztendő­kön apránkint rakosgatott össze. A pénzt követte az ingóság, ame­lyet az ócskásnak kótyavetyélt el fillérekért. Aztán, amikor már semmi eladnivalója nem maradt, hozzányúlt a gyári kasszához, amelyet mint pénztáros kezelt. Abban reménykedett, hogy mellé szegődik a szerencse. De állan­dóan vesztett: nem vette észre, hogy partnerei hamiskártyások. Egyébként régóta figyelték már. S egyszer (egy revízió előtti na­pon), éppen amikor a lebukás ré­métől gyötörten a tengerparti sé­tány padján ült, magába roskad- va, s közben hasztalanul próbál­kozott, hogy kitaláljon valamit, ami megmentheti, — egy férfi ült le melléje. Beszélgetni kezdtek. A pénztáros elmondta, mi bántja. Az ismeretlen férfi igen nagy ér­deklődéssel hallgatta szavait. Két óra múlva a boldogságtól szinte eszelőssé váltan rohant a gyár felé, görcsösen magához szo­rítva egy degeszre tömött akta­táskát. Ezután már egyszerűen ment. A német hírszerzőszolgálat be­szervező ügynöke, aki bizonyos információkat kapott tőle a gyár­ról, könnyedén lecsillapította 9 végén már teljesen talajtvesztett, demoralizálódon kártyás gyen­gécske ellenállását. Magábiztosan végezte a dolgát, hiszen tudott egyet-mást a pénztáros múltjáról is. így kezdődött az öreg új élete — hazaáruló, provokátor, kém­ügynök pályafutása. Sok piszkos ügy nyomta a lel-- kiismeretét. S minden új megbí­zatással nőtt benne a gyötrő féle­lem. Gyakran rémlett neki, hogy követik, a nyomában vannak, ”s azonnal elfogják... Nappal még csak tartotta magát. Megőrizte nyugalmát, amikor az utcán járt, Mély tenor, kissé vibráló hangja semmit sem árult el. Még moso­lyogni is tudott. De éjjelente ve­rejtékezve, kínzó fejfájással, a Udércálmoktól félholttá válva for­golódott ágyában. A háború kitörésének híre az utcán érte. Az emberek megkö­vültén álltak a hangosbeszélő kö­rül. Egy asszony zokogott. Ö pe­dig félt emberek közé menni, ne­hogy elárulja lelke legigazabb örömét. — Kész! — suttogta magában, amikor esténként odahaza üldö­gélt, s a fronthíreket hallgatva azt számolgatta, mennyit kell még a németeknek Bakuig megtenni- ök. — Most már nem állíthatja meg őket maga a sátán sem! (Folytatjuk) Három érdekes könyvről a.) Földes Péter: Drámai küldetés című kötete Szamuely Tibor nagyszerű életútját mutatja be. E kötet lapjairól egy szerény, igazságot és emberséget kereső humanista portréja bontakozik ki. Azt mutatja be a szerző, hogy egy pacifista alapállású hírlap­író — Szamuely — az első világ­háború vérfürdőjének hatására, miként fejlődött kommunistává. Az 1914—1918-as négyéves világ­háború pokoli szenvedései be­bizonyítják a gondolkodó ember­nek, hogy pacifista sóhajtozással a gyötrelmeket nem lehet meg­szüntetni. Szamuely az orosz hadifogság­ban éli át a szocialista forrada­lom győzelmét. Megihletik a le­nini eszme nagyszerű tanításai. Elragadja őt a cári Oroszország népeinek világ.ielentőségű szabad­ságharca. Már nem éri be többé azzal, hogy csupán a felvilágo­sító szó, vagy cikk legyen a harci eszköze. Fegyveresen csat­lakozik a szocialista forradalom­hoz, mert bizonyosan tudja már. hogy ez a világ valamennyi né­pének hajnala. Szamuely alakja e műben a maga teljes emberségében jele­nik meg. Nem valamiféle túl­méretezett hőst látunk benne, ha­nem céltudatos, szilárd embert, aki az élet, vagy halál kérdését megoldotta már: Élet, de minden dolgozónak, s ezért 1— harc kői­ben —L a halál sem drága. Az egyszerű újságíróból így lesz a kor egyik nagy hőse — de mind­végig tisztaszívű, igazságos, érző ember marad. Ez a kötet méltó emléket állít Szamuely Tibornak és vele együtt 1919 sok más hő­sének, akikkel Szamuely együtt emelkedett. (2.) Sólyom József: Hűség. Hosz- szabb, rövidebb elbeszélések van­nak e szépen illusztrált kötetben. Némelyik novella már-már a kisregény méreteit ölti. Ez a változatosság kelleríles olvas, mánnyá teszi e kötetet. De még- inkább figyelmet érdemel az író módszere. Különféle embereket rajzol meg. különféle helyzetek­ben. És eközben bebizonyítja, hogy a jellemek nem változatla­nok, hogy az emberi életet át­alakító küzdelemben hallatlanul nemesedik maga az ember is. Sólyom József írásai érdekesek, gondolatébresztők, s mindegyik rendelkezik azzal az erővel, hogy tettre ösztönözze magát az olva­sót is. Az írásoknak ez a füzére arra is alkalmas, hogy történelmi miniatűrökként segítsen eliga­zodni a mai ember körül hullám­zó valóságban. Az illusztrációkat Gvőrv Miklós készítette. . (3.) A Népszabadság négy munka­társa. Horváth József, Nemes Já­nos, Pintér István és Szabó Lász. ló; Régi jó világ gyűjtő-címmel érdekes pereket idéz a Horthy- korszak nagy panamáiról. Nem elég azt mondani erről a gyűj­teményről, hogy hasznos. Ez a gyűjtemény vetekedik a jó re­gények izgalmasságával. Kinyitja az ajtót az olvasó előtt, hogy bepillanthasson a Horthy-féle úri világ boszorkánykonyhájába. És aki bepillant, az me.gérti, hogy az a rendszer menthetetlen volt. Annak pusztulnia kellett, hiszen a förtelmes panamákat nem kö­zönséges alvilági bűnözők követ­ték el, hanem magának a vezető »történelmi« osztályának elit-tag­jai. A Régi jó világ emlékeztet, figyelmeztet. Ez az a könyv, amire azt szokás mondani: »Ol­vasni kell!« Mindhárom művet a Kossuth Kiadó adta ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom