Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-06 / 54. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG

1963. március 6.

Gyári életképek:

Piros vállpánt,

háront csíkkal

— Tűzriadó!

A láncra akasztott síndarab az ütésektől éles hangot adott. Sziréna helyett használták. Valaki kikapcsolta az áramot. Csak egy pillanatig tartott a meglepetés. Aztán mindenki munkához látott. Kinek-kinek megvolt a feladata. A nyomaték kedvéért egy táblára is felírták valamikor név szerint, hogy mit kell csinálni riadó esetén. Senki sem nézte a táblát. Tisztában voltak a feladattal. Nem első ízben láttak neki.

A formázóban csupa nő dolgozott. Mind önkéntes tűzoltó. Munkaidő után gyakorlatokra járnak.

Horváth Sári a tűzszekrényhez lépett. Kivette a karikára csavart gumitömlőt és futni kezdett.

Volt, aki hordágyért szaladt, mások vödröket, ponyvákat, gázoltókat, sugárcsöveket kerítettek. Kigurították a fecskendőt. Frissen festett, jól olajozott gép. A csapat büszkesége. Percenként 400 liter vizet lövell a tűzre.

összecsavarták a szívótömlőket, felszerelték a szívókosarat, a három nyomótömlőt, a sugárcsövet és az elosztókat.

Apró, piros zászló jelezte a képzeletbeli tüzet a csiszoló részlegnél.

Lakos Ferenc őrmester, tűzoltó instruktor stopperórán figyelte az időt. mellette állt Dort Lajos, a kendergyár önkéntes tűzoltócsapatának parancsnoka. Arca megelégedettséget sugárzott.

Három perc múlva a fecskendő üzemképes állapotban nézett farkasszemet a „tűzzel”. . ^,,.v

A tűzriadót lefújták. A tűzoltó- kellékeket megint szétszerelték. A hidegben kellemetlen 'fiolt a hatalmas alumínium csavarfejek érintése.

Újabb öt perc telt el, s már mindenki a munkagépe mellett állt.

Horváth Sári a formázóban dolgozó raj parancsnoka, aki társaival két évvel ezelőtt első helyezést ért el az országos versenyen, a gyors munka ellenére is rosszkedvű volt. Azokra gondolt, akik kiválnak a rajból. Minden év tavaszán néhányan leteszik a „mundért”. Férjhezmennek. Vagy a férj tiltja, vagy a születő gyermek az akadály. Asszony sosincs a rajban. Igaz, a gyakorlatok nehezek. A lányok jobban bírják. De az összeszokottság és a gyakorlat nagyon fontos. Az újoncok tanítása sok időt, energiát vesz igénybe. Közeledik május. Jönnek a versenyek! Jó lenne megint élre törni.

Munka után látogatója érkezett. Éppen a harmadik csíkot varrta fel vállpántjaira. Tulajdonképpen már régebben fel kellett volna varrnia, de csak most, a tűzriadó alkalmával jutott eszébe.

A látogató tűzoltóélete felől érdeklődött, amelyet önként vállalt magára. Beszélt a versenyekről, a sok fárasztó gyakorlatról, de tűzesetről nem tudott élményt mondani. A gyárban az óvintézkedések szigorú betartása eredményeként hosszú évek óta nem volt tűz. Életében csak egy tüzet látott. A dunaföldvári Téglaház rucában égett éjszaka egy ház. Tizenhárom éves volt akkor. A lángnyelvek fölfalták a tetőt, s neki úgy tűnt, hogy az emberek ügyetlenül mozogtak, tehetetlenek voltak, s ez rémülettel töltötte el, csak akkor nyugodott meg. ami- '1<br megjelentek a tűzoltók, s megzabolázták a tüzet. Tisztelni és szeretni kezdte őket, akkor még nem képzelte, hogy idővel ő is tűzoltóvá lesz, piros vállpántján három csíkkal, rajparancsnoki minőségben.

H. T.

Hatszázötven ember munkája

Amikor a kevesebb is elég — Országos átlag fölött Nyolc nap magyarázata

ALEKSZANDR NASZIBOV:

EJTEK HELY

a<z ‘&Lbán

Fordította: Szathmári Gábor

3.

Azizov ezután a nyomozati anyagok tanulmányozásával foglalkozott.

— Igazolványok tehát nem voltak nála. Vagy inkább valószínű, hogy a letartóztatás előtt elhajította, — mondotta az ezredes az iratok lapozása közben.

— Alekszandr Sósukénak nevezte magát. Hamis lakcímet mondott be. Pontosan tudjuk, hol lakik... S mindennek a tetejében: beismerte a zsebmetszést! — Azizov felemelte a fejét és Kérdően nézett kollégájára.

— S micsoda könnyedén beismerte! — szolalt meg Szemin.

— Mindent keréken tagadhatott volna, hiszen nincs meg a kárvallott, s tanuk sincsenek.

— Ez valóban különös — mondotta Sirokov.

Azizov az ablakhoz lépett, s kinézett az utcára.

— Nem különös ez őrnagy, hanem igen ravasz: hisznek neki. befejezik a nyomozást, elítélik valamennyi időre...

— Lopásért, — tette :ozzá czemin.

— Igen, egy jelentéktelen kis lopásért. Leüli azt a kevés időt, 'vagy megszökik közben. S máris újra szabad, és folytathatja a letartóztatás miatt abbahagyott akcióját. A legfőbb, amitől léi: egy alapos, hosszú ideig elhúzódó nyomozás. Ezért igyekezett a beismeréssel is.

Az ezredes visszament az asztalhoz, s mé“ egyszer átlapozta a dossziéban lévő iratokat. Gon • dől ködöt*.

— Engem most más foglalkoztat. Hogyan történt, hogy ő a tolvaj szerepébe ken:!*, s a rendőrségre jutott' Kinek volt erre szüksége?...

Vagy három óra múlva Azizov hivatali szobájában csengett a telefon. A kagylóban Sirokov őrnagy hangját hallotta.

— Ezredes elvtárs, kérte, hogy jelentsük, ha netán valami újabbat...

— Igen, igen, csak tessék!

— Bejött hozzám egy asszonyka... Tulajdonképpen , nem Sósukéval kapcsolatban, hanem a másikról, a kárvallottról mondott...

— Rendben van. — Azizov felállt. — Kérje meg az asszonykát, jöjjön el ide hozzám.

— Értem, ezredes elvtárs! Azonnal megy. Jegyezze meg a nevét a belépési engedély végett: Orudzseva Safiga.

Nemsokára kopogás hallatszott Azizov ajtaján. A papírjaiba merülő ezredes nem vette észre. A kopogás megismétlődött, s nyomban utána gyereksírás szűrődött be a szobába. Azizov meg. lepetten emelte fel a fejét, felállt, s kinyitotta az ajtót. Egy asszony állt előtte, karján egyéves torma gyerekkel.

— Orudzseva? — kérdezte Azizov.

— Én vagyok az... Hallgass már el, te bőgőmasina! — kiáltott rá a gyerekre.

Az ezredes behívta az asz- szonyt a szobájába, s szólt Szemin őrnagynak is.

— Akkor hát tessék, hallgatjuk — mondta a nőnek.

Az asszony az asztalra tette nagy, kivörösödött kezét, s elkezdte:

— A cirkusz mellett lakom. Az élelmiszerjegyeket abban az üzletben szoktam beváltani, amelyik a házunk közelében van... Itt ez a papír, ezen rajta a cím. A rendőrkapitánnyal telefonáltunk is oda, hogy pontosan tudjuk-e a címet. Jókora egy bolt az.

— Ismerem — mondta Azizov, miközben a papírszeletre pillantott.

— Na, szóval ott állok előtte a sorban...

— Mikor?

— Ma volt ez, parancsnok elvtárs! Délelőtt tíz órakor. Szóval beálltam a sorba, váriam. Mögöttem valami öregember állt. Lassan jutottunk előbbre. Végre már közvetlenül az ajtó előtt álltunk, mi következtünk, hogy bementünk a boltba. Ekkor az öregember, aki a hátam mögött volt, hirtelen azt mondja: »Otthon felejtettem a jegyemet«. Hát mitévő lehet ilyenkor az ember? Mondom neki. szaladjon gyorsan el érte.

— S elszaladt?

— El... Telik az idő. de az öreg még mindig nincs. Én már a cukrot is megkaptam, és az öreget nem látom sehol.

— Végül nem is ment vissza?

— Nem. A fene se törődik vele, gondoltam aztán. Az ő dolga. Lehetséges, nem volt elég pénze, vagy valami egyéb... De én nem tudtam tovább várni, a gyerek a karomon. Megyek a villamoshoz. A piacra indultam. Elérek a megállóig és képzelje, ki mást látok, mint őt.

— Az öreget?

— Öt magát. Oda akartam menni hozzá, hogy megmondjam, minek teszi bolonddá az embert. Aztán meggondoltam. Nem tudhatom, mi lehet az oka, hogy így tett az öreg. Igazam van?

Azizov bólintott.

— És nem mentem oda hozzá. Aztán meg már jött is a villamos. Én természetesen az első ajtónál szálltam fel. a gyerek miatt. Végre elindultunk. Két megállóig csendben mentünk, de ahogy a harmadikhoz közeledtünk, elkezdett lármázni, veszekedni.

— Ugyanaz az öreg?

— Ugyanaz. Ellopták a tárcámat — kiabálta. Nem is figyeltem volna oda, hiszen megesik az ilyesmi. De amikor tudom, hogy hazudik !(

— Honnan tudta, hogy hazudik? Magyarázza ezt meg, kérem, részletesebben. Ez nagyon fontos.

— Azt kiabálta: »Ellopták a tárcámat, benne voltak az élelmiszerjegyek is«. Én pedig nagyon jól tudom, hogy semmiféle * jegy nem volt abban.

— Részletesebben, legyen szives!

— Az üzlet előtt teljesen kiforgatta az öreg a levéltárcáját. A jegyeket kereste. Akkor nem voltak ott. Most meg hirtelen előkerültek... Hát ki hiszi ezt el? Igazam van?

— Folytassa, kérem — mondta Azizov, akit egyre .jobban érdekelt az asszony minden egyes mondata.

(Folytatjuk)

iMimmimMi ■ nrri i mi

A kereskedőkkel nap mint nap találkozunk. Néha, amikor sokan várakoznak a pult előtt még bosszankodunk is az eladóra, mondván: fürgébben is járhatna a keze. Arra persze csak ritkán gondolunk, mennyi minden egyéb gond is van a vállán egy kereskedőnek amellett, hogy igyekszik még a legszeszélyesebb kívánságot is teljesíteni. Miért is gondolnánk? A mi gondunk a bevásárlás. az övé pedig az, hogy Hiánytalanul elénk adja amit kérünk. Hogy máshol, mondjuk a raktárba van-e hiány, az már nem tartozik miránk, esetleg csak a fejünket csóváljuk meg, ha egy-egy nagyobb hiányró! hallunk.

Ha például ezt halljuk: országos méretekben egy év alatt jó- lormán semmit sem csökkent a leltárhiány, könnyen mondjuk: nem vigyáznak eléggé a közös vagyonra a kereskedők. Nos: néhány évvel korábban még Tolnában is vélekedhettünk így több- kevesebb joggal. Most már azonban aligha, mert az országos átlagot jóval meghaladja az. amit a Tolna megyei Népbolt dolgozói elértek. 1961-ben. amikor az év végi mérleget készítették még jócskán volt gond: a számadásban a leltárhiány rovatban 122 ezer forintot kellett feltüntetni. S egy évvel később, vagyis tavaly csak 6 ezer forintot. A forgalmat tekintve ez az összeg százalékokban szinte ki sem mutatható.

A Népbolt igazgatója, amikor a csökkenés * okáról kérdeztük körülbelül ezt momVta.;

— Az, hogy ilyen jól állunk 650 ember közös munkájának érdeme. Dolgozóink már nem tekintik átmeneti helynek a boltokat, megtelepednek üzleteinkben és gazdálkodnak. Nem is rosszul.

A gazdálkodásról szolgáljon bizonyságul egy másik adat. Túlteljesítették az áruforgalmi tervet 2 százalékkal. A forgalmi tervet viszont 6 százalékkal múlták felül. A pluszként mutatkozó négy percent azt bizonyítja: gondosabb lett az árukezelés, a jobb raktározási körülmények következtében jobb a tárolás. És ami számokban nem mérhető: gondosabbak lettek maguk az emberek.

Egy-egy hiány alkalmával sok mindent eltakar a káló. Segítségével bizonyos mértékben egyensúlyba lehet hozni a felbillent mérleget. Ám. mint a jelen példa mutatja: néha a kevesebb káló is elég. A Népboltnál ugyanis azt csinálták, hogy 1962 elején lejebb szállították a káló százalékát. Azl várhatta volna az ember, hogy majd növekszik a normán felüli hiányok mennyisége. Ennek azonban pontosan az ellenkezője következett be: bár kisebb volt a káló, mégis mintegy 100 ezer forinttal csökkent a normán felüli hiányok összege.

i Summázva a dolgokat: a Tolna megyei Népbolt Vállalat üzleteiben javult a gazdálkodás.-Körültekintőbben kereskedtek mint korábban. S ennek tulajdonítható, hogy körülbelül 8 napi fizetésnek megfelelő összeg az, amit visszatérítés címén jutalomként kézhez kapnak majd a vállalat dolgozói.

Űrhajós-feleség

Beszélgetés Marina Popoviccsal, aki maga is pilóta

A negyedik számú szovjet űrhajós feleségével Moszkva környékén az űrhajósok városában, Popovicsék lakásában beszélgettem. Maga Pável Popovics az ablaknál állt, nézte az udvaron játszadozó gyerekeket. A jelenet olyan volt, hogy az embernek, ha nem tudta volna, eszébe sem jutott volna, hogy az űrhajósok városában jár.

— A feleségem, Marina pilóta — mondta tömören az űrhajós. — A többi, az mind ebből következik.

De hogyan lett pilóta?

Marina Popovics még kislány volt, amikor kitört a háború. Gyűlölte a bombázókat: a hitleristák előszeretettel vadásztak gép puskájukkal a mezőn békésen dolgozó emberekre.

— Aztán — sokan voltunk a családban gyerekek — evakuáltak minket, végül Szibériában kötöttünk ki. ahgl a felnőttekkel együtt dolgoztam a kolhozban, vetettem, szénát kaszáltam. Meg is erősödtem a munkában. A háború megtanított bennünket arra, hogy becsüljük az életet és legyőzzük a nehézségeket — mondja Marina Popovics.

A fiatal lány élt-halt a repülésért, de félt, hogy nem veszik fel repülőiskolára, ezért inkább a kereskedelmi technikumba próbált beiratkozni, gondolván, hogy ott könnyű a tananyag, így marad még ideje, hogy eljárjon a repülőklubba. Az igazgató azonban rájött a turpisságra és lebeszélte Marinát: „A pilóta, mérnök is, minek neked a kereskedelmi technikum? Ha odaíönn valami történik, nem azt kell tudnod, bogy mérik a darát!” Marina

hallgatott az okos szóra, másik szakmát választott, aztán beiratkozott a repülőiskolába. Majd elkövetkezett az első ejtőernyősugrás, az első önálló repülés is. Csodálatos érzés volt.

— Egy kis vasúti állomás fölött repültem, egyszer csak látom, hogy az emberek felnéznek az égre. engem figyelnek. Nem tehetek róla, visszaintegettem nekik. Leszállás után persze a parancsnokom alaposan megmosta a fejem. Én meg csak hallgattam és mosolyogtam. Boldogan.

Marina Popovicsnak tehát szenvedélye a repülés. Hát földi szenvedélye, gyengéje van-e?

— Ö igen. Megtörténik például, hogy odafent, a felhők között egyszercsak eszembe jut: az a tűsarkú cipő, amit abban a kirakatban láttám, mégis csak jó lenne nekem ...

Marina egyébként nagy zenebarát, sokat jár színházba, esti főiskolai hallgató. Férje, a negyedik számú űrhajós most is olyan megértő, segítő társa, mint annak idején, amikor Marina még csak tanulta a repülést, maga Pável pedig a Távol-Keleten szolgált, s onnan, a hétezer kilométeres messzeségből írta neki a kedves, bíztató leveleket.

Jurij Jevdokiinov. Serény ford.