Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1963. március 22. Kádár elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi mun­kás—paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim !* Kedves Elvtársak! — Mindenekelőtt őszinte köszö­netét mondok az országgyűlésnek a bizalomért, a kormány kineve­zésének jóváhagyásáért, — kezd­te beszédét Kádár János, A kor­mány összetételében bekövetke­zett változásokról kijelenthetem, hogy a most felmentett elvtársak- kal politikailag mindvégig a leg­jobb egyetértésben dolgoztunk és felmentésüket kizárólag a mun­ka gyakorlati követelményei in­dokolják. Újonnan kinevezett tag­jainak munkássága elé e tekintet­ben is a legjobb várakozással te­kintünk. Még egyszer megköszönve a kormány iránt kifejezett bizal­mat, a Minisztertanács valameny- nyi tagja nevében biztosítani sze­retném a tisztelt országgyűlést, hogy a munkával igyekszünk a bizalomra rászolgálni. A kormány elnöke ezután a kormány . álláspontjáról szólt né­hány időszerű kérdésben. További munkánk megítélésé­ben nagy jelentőségű az a tény — mondotta, hogy a február 24-i or­szággyűlési és tanácsválasztások népünk szilárd politikai egységét mutatták, a Hazafias Népfront jelöltjeit a választók egyöntetűen támogatták. A választási eredmények pon­tos értékelése, a további munka lehetőségeinek felmérése' szem­pontjából a döntő az, hogy a választók óriási többsége szilárd politikai öntudattal, teljes belső egyetértéssel támogatta a Haza­fias Népfront célkitűzéseit és je­löltjeit. Elmondhatjuk, hogy az 1963. év -február 24-i országgyű­lési és tanács-választások a párt, a Hazafias Népfront, a rendszer hatalmas politikai győzelmét hozták. Az a mély és szilárd bizalom,' amelyet népünk politikánk iránt a választás napján szavazatok­ban is kifejezésre juttatott, új erőt ad mindnyájunknak és új, még erősebb kötelezettség szá­munkra. Honfitársaink, akik feb­ruár 24-én szavazatukkal támo­gatták a Hazafias Népfront je­löltjeit, bizonyosak lehetnek abban, hogy mind az országgyű­lés. mind a kormány, mind a tanácsok megválasztott tagjai tö­rekszenek arra, hogy méltók le­gyenek a bizalomra. Nagy munka vár az országgyűlésre és a tanácsokra Belpolitikai helyzetünket meg­határozza, fejlődésünket meg­könnyíti, hogy hazánkban már nincsenek kibékíthetetlenül ellen­tétes érdekű osztályok, hogy a közösség és az egyes ember érde­ke egybeesik és, hogy a szocia­lista társadalom teljes felépítésé­nek célkitűzésében a munkás­osztály eszméje, a dolgozók forradalmi öntudata, hazaíisága és az egyes dolgozók anyagi érdekeltsége találkozik. Politikánk fő támasza a szocia­lizmus zászlaját hordozó munkás- osztály, a parasztság az értelmi­ség, a dolgozó osztályoknak a szocialista társadalom felépítésé­re létesült szövetsége és célunk a párttagok és pártonkívüliek összefogása, a szocialista nemzeti egység megteremtése. A kormány belpolitikájában változatlanul a szocialista tör­vényesség megőrzésére és további megszilárdítására törekszik. Az állampolgárok egyenjogúságából kiindulva; a kormány feladatá­nak tartja, hogy a mindenkire egyformán érvényes törvényeket a jövőben is tiszteletben tartsa és mindenkivel betartassa. A Magyar Népköztársaságban a szocialista társadalom építésével egyidejűleg annak menetében az osztályellentétek megoldódnak, nemzetiségi, faji, felekezeti meg­különböztetés és elnyomás ná­lunk már ismeretlen. Kádár János a továbbiakban az országgyűlés, a kormány és a tanácsok feladatairól szólott. Magának az országgyűlésnek a törvényalkotás terén nyilván­valóan új feladatai is vannak a fejlődésnek egy olyan , új idősza­kában, amikor népünk a szocia­lista társadalom teljes felépíté­sén dolgozik és államunk jellegé­ben a proletariátus diktatúrájából az össznépi állam felé fejlődik. Törekedni kell a szocialista demokrácia további kibontakoz­tatására. Társadalmunk erőit, a dolgozó tömegeket mindjobban be kell vonni a hatalom gyakor­lásába, az igazgatás és az ellen­őrzés munkájába. melés 48—50 százalékos, a mező- gazdasági termelés 22—23 száza­lékos, a fogyasztási alap 22—23 százalékos, az egy főre jutó reál- jövedelem 16—17 százalékos nö­velését tűzi ki célul. Erősíte­nünk kell minden vonatkozásban a Magyar Népköztársaságot, emelnünk kell a magyar nép mű­veltségét, anyagi, kulturális és szociális ellátottságának színvo­nalát. Mindez gyakorlatilag az elmúlt évek politikai fő irányvonalának egyenes folytatását és tovább­fejlesztését jelenti a fejlődés új követelményeinek megfe­lelően. Az állam és a Magyarországon működő egyházak viszonya nor­mális, szerződésekben szabályo­zott és évről évre javuló. A tudo­mányos és a vallásos világnézet természetesen ellentétes, de az ál­lam biztosítja a szabad vallás­gyakorlatot, az egyházak tudomá­sul veszik az állam törvényeit és ezért nem kell, hogy közöttünk politikai harc folyjék. A hívők és a nem hívők egy­aránt a Magyar Népköztársaság állampolgárai. Közös érdekünk, hogy eltüntessük a kizsákmányo­ló, kapitalista társadalom utolsó maradványait is, és felépítsük a dolgozók szabad, szocialista tár­sadalmát. Nyilvánvaló, hogy bátrabban lehet és kell alkalmazni és álta­lánosítani választójogi rendsze­rünk fejlesztésénél, a képviselő- választásoknál is azokat a jó ta­pasztalatokat, amelyeket a tanácsi választásoknál az egyéni válasz­tói körzet és az egy helyre több személy jelöléséből nyertünk. Vé­gül, ennek az országgyűlésnek foglalkoznia kell, a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfele­lően, alkotmányunk továbbfej­lesztésével. Bár a feladatokat itt mindösz- sze csak jelezni lehet, nyilvánva­ló, hogy nagy munka vár a most megválasztott országgyűlésre és tanácsokra. E munka vezetésére az imént választotta meg ország- gyűlésünk saját tisztikarát és a Népköztársaság Elnöki Tanácsát Engedjék meg, hogy a nagy és szép, és lelkesítő* feladatokra gon­dolva, a kormány nevében sike­res munkát kívánjak a képviselők, nek és tanácstagoknak, az ország- gyűlés újonnan megválasztott tisztikarának, az Elnöki Tanács tagjainak. A Minisztertanács elnöke ez­után hangsúlyozta; a Magyar Népköztársaság kormányának programját és munkájának fő irányvonalát a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt VIII. kongresszu­sának határozatai, a Hazafias Népfront program-nyilatkozatai adják meg. A szocializmus teljes felépítéséért kell dolgoznunk, to­vább kell erősítenünk társadal­munk szocialista nemzeti egysé­gét, — teljesítenünk és gazdasági céljainkkal összhangban túl kell teljesítenünk második ötéves ter­vünkét, amely a nemzeti jövede­lem 36 százalékos, az ipari ter­A szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és a termelő erők fejlesztése Folytatjuk harcunkat és dolgo­zunk azért, hogy a szocializmus teljes győzelmet arasson a ter­melési és társadalmi viszonyok­ban. Hazánkban a szocialista ter­melési viszonyok már a népgaz­daság valamennyi ágazatában győztek. Most a szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és a termelőerők nagyarányú fejlesztése van napirenden. Jelenleg verseny folyik világmé­retekben a kapitalista és a szo­cialista rendszer között. Tenniva­lóinkra világos eligazítást adott Lenin, amikor rámutatott, hogy az új, a szocialista társadalom véglegesen akkor győzte le a ré­git, a kapitalizmust, amikor meg­teremtette a munka magasabb termelékenységét, mint amilyen a régi rendszerben volt. Ezt a célt, az országra és a múltra értve, már elértük. De ez kevés. Arra kell törekednünk, hogy a termelés mind több terü­letén, mielőbb elérjük és túlha­ladjuk a munka magasabb ter­melékenységének megvalósításá­ban a legfejlettebb kapitalista országok szintjét is. Nem kétsé­ges, hogy magasabbrendű társadalmi rendszerünk és népünk fel­szabadult alkotó erői segít­ségével történelmileg nem nagy idő alatt elérhetjük, és el is érjük ezt a célunkat is. Senki se higgy-, azonban azt, hogy a munka magasabb terme­lékenységéért küzdve, társadal­munknak csak a gazdasági, az anyagi területen, a műszaki fej­lesztés területén vannak felada­tai. A szocializmus teljes győzel­méért folytatott harcban elsőren­dű és különleges fontossága van az ideológiai harcnak, amely ma­ga is visszahat a társadalom anyagi alapjaira. Állhatatosan kell dolgoznunk azért, hogy a szocialista eszme, a mar­xista-leninista tudományos világnézet még jobban ér­vényesüljön cs teljes mély­ségig hatoljon a közoktatás­ban, a művészetek terén, a kultúrában. Ezt az ideológiai harcot a párt vezeti és irányítja. Megvan azon­ban e harcban az államnak is, közintézményeinknek is, a leg­különbözőbb társadalmi szerve­zeteinknek is a maguk feladata. Az ideológiai harc fő és leg­jobb fegyvere a szocialista eszme hirdetése, az érvelés, az érvekkel folyó meggyőző vita. Teljesen vi­lágosnak kell lenni, hogy a szo­cialista eszmét képviselő emberek ideológiai harca az eszme győzel­méért, a hibás nézetek ellen és nem emberek ellen, hanem az emberekért folyik. Csak az ilyen értelemben felfogott ideológiai harc és marxista—leninista ne­velés eredményezheti, hogy a szocializmus építésében velünk már politikailag egyetértő és ve­lünk együtt dolgozó emberek gon­dolkodáséban meglévő téveszmé­ket is leküzdhessük, úgy, hogy a fennálló politikai egyetértés cs szövetség közben ne lazuljon, el­lenkezőleg, erősödjék. Még az ideológiai harcban is, abban, hogy a szocializmus győ­zedelmeskedjék az emberek gon­dolkodásában, erkölcsében, maga­tartásában, az ember legfonto­sabb társadalmi tevékenységében, a munkában. — óriási szerepe I van a példamutatásnak. Hatal­mas segítséget nyújtanak e té­ren a pártnak, társadalmunknak az egészségesen növekvő szocia­lista brigádmozgalomba bekap­csolódott százezrek, a „szocialis­ta módon élni, tanulni, dolgoz­ni’’ jelszót követő és megvalósí­tó öntudatos és példát mutató I felnőtt és fiatal dolgozók. A kormány gazdaságpolitikája A kormány gazdaságpolitikai mun kajáról szólva Kádár elvtárs kije­lentette, hogy ez a gazdaságpoliti­ka átfogóan a szocialista ipar, a nagyüzemi szocialista mezőgaz­daság, a közlekedés, a kereske­delem fejlesztését szolgálja, azt, hogy a szocialista társadalom tel­jes felépítésének, a kommuniz­mus építésébe való átmenetnek gazdasági, műszaki feltételeit megteremtse. Változatlan az a gazdaságpoli­tikai elvünk — mondotta, hogy a szocialista társadalom épí­tésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével, fej­lesztésével. A közelmúlt hónapok gazdasá­gi munkáját rendkívül megnehe­zítette a korán beköszöntött, szo­katlanul kemény és hosszantartó tél és nehezíti ma is a gyors ol­vadás kövekeztében fellépett, a tetőpontján mintegy félmillió holdnyi területet elöntő belvíz és áradások. Az időjárás viszontag­ságait, a kemény hidegben je­lentkező átmeneti szénhiányt, köz­lekedési nehézségeket, majd már­ciusban a víz rombolásait a dolgo­zók öntudatos helytállásának erejével alapjában leküzdöttük. Kádár elvtárs ezzel összefüg­gésben elismeréssel szólt sok száz­ezernyi bányász, ipari munkás, közlekedési, vízügyi, közüzemi és kereskedelmi dolgozó, a legnehe­zebb helyekre mozgósított kato­nák munkásőrök és a lakosság példás helytállásáról. A termelésben bekövetkezett kiesést pótolni tudjuk Az 1963-as tervünk már eleve jelentős feladatokat határozott meg és erőfeszítést kívánt. Az előírt termelékenység és költség­szint elérése már önmagában, az eddiginél jobb, összehangoltabb munkát feltételezett. Igen sok a tennivaló a beruházás, a mű­szaki fejlesztés, a minőség javí­tása területein. Mindezekhez rá­adásként jöttek azok a nehézsé­gek, amelyeket az időjárás oko­zott: A rendkívüli időjárási viszo­nyokból adódó nehézségek leküz­dése, a termeléskiesés-pótlás ké­pezik legközvetlenebb feladatain­kat, mind az ipar, mind a mező­gazdaság, mind a közlekedés, a kereskedelem terén és más téren. Megfelelő intézkedésekre és in­tézkedési tervre van szükség az iparban, azon belül külön az olajtermelés. az építőanyag­termelés, a tüzelőanyag-termelés 1 területén, továbbá a szállítás terű. létén. A kormányvonalon szük­séges rendelkezések jórészt elké­szültek és kiadásra kerültek. Felhívjuk a gazdasági vezetőket és a dolgozókat, segítsenek ezek mielőbbi végrehajtásában. Ugyancsak felhívjuk ez alka­lommal is az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek vezetőit, a magyar mezőgazdaság minden dol­gozóját, hogy a késői kitavaszo­dás és az őszről elmaradt szán­tás miatt összetorlódott mező- gazdasági munkákat a rendelke­zésre álló eszközök teljes kihasz­nálásával, mielőbb és jó minő­ségben végezzék el. A termelésben bekövetkezett kiesést csaknem teljes egé­szében pótolni tudjuk, és pó­tolnunk is kell, mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban, egész népgazdasá­gunkban, ez év folyamán. Szilárd alapokon áll népgazdaságunk A gazdasági élet területén mu­tatkozó nehézségekről szólva azt is meg kell mondanom, hogy ezek a nehézségek átmenetiek, de állandóak és szilárdak azok az alapok, amelyeken nép­gazdaságunk nyugszik és fej­lődik. Ennek alátámasztására néhány példát szeretnék felhozni: A szokatlanul zord időjárás, a fűtőanyag-hiány komoly nehéz­ségeket okozott az iparban is, a közlekedésben is. a fűtés terü­letén és másutt is. Azonban en­nek a télnek a megítéléséhez hozzátartozik az is, hogy a külön, leges időjárási nehézségek elle­nére a közellátás' és az élet­viszonyok hazánkban ezen a té­len is kielégítőek voltak. Népgazdaságunk erejét bizo­nyítja, hogy bár ezen a télen, a múlt télhez viszonyítva, a lakos­ság 24 százalékkal több tüzelőt használt fel, 160 vagonnal több zsírt, 200 vagonnal több húst, 470 vagonnal több cukrot fogyasz­tott, népgazdasági tartalékaink­ból zökkenőmentes ellátást tud­tunk biztosítani ezen a télen. A közüzemekkel szemben meg­növekedett igényt — víz, gáz, villanyáram-szükségletet — is biz­tosították rendkívül nehéz viszo­nyok között és nagy erőfeszítés­sel a közművek dolgozói. Az. olajtermelésben jelenleg meglevő I elmaradás nem az ott dolgozók hanyagsága miatt mutatkozik, hanem azért, mert a szén­hiány miatt a gázfogyasztás na­gyobb volt. Mi kértük az olaj­ipar dolgozóit, hogy most adja­nak kicsit több gázt és ők ezt megtették. Az idei télen 14 szá­zalékkal több gáz fogyott az or­szágban a háztartásokban, mint a múltban. Népgazdaságunk szilárdságát bizonyítja továbbá az 1962. évi terv teljesítése is. Ez év január— februárjában, bár az építőmunkásoknál fagy­szünet miatt jelentős keresetki­esés volt, a munkásoknak és al­kalmazottaknak kifizetett összes bér 7 százalékkal haladta meg az előző évi január—februári szin­tet. Ugyancsak jelentősen növe­kedett az idei mezőgazdasági zár­számadásokon a múlt évihez vi­szonyítva a termelőszövetkezeti tagoknak kifizetett részesedés összege is. Februárban a takarék- betétek összege túlhaladta a 10 milliárd forintot. A népgazdaság terén végzett munka javulását bizonyítja az 1963. éves terv időben és meg­felelően történt jóváhagyása is. A kormány december 13-án jó­váhagyta a tervet, ezt a minisz­tériumok általában december 31-ig lebontották vállalatokra. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom