Tolna Megyei Népújság, 1963. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

1963. március 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 (Folytatás a 2, oldalról) Népgazdaságunk szilárdságának bizonyítására végül még egy ál­talános utalást szeretnék tenni. Az utóbbi években — erről több­ször szólottunk — sok nagy és nehéz népgazdasági feladatot kel­lett megoldania országunknak, népünknek. Végbement a mező- gazdaság szocialista átszervezése, ami jelentős beruházásokat kí­vánt: ugyanakkor a mezőgazda­ságot egymás után két súlyos aszályos év sújtotta. Az iparban jelentős beruházásokat kellett eszközölnünk a termelőeszközök korszerűsítésére. Honvédelmünk felszerelését jelentős mértékben ugyancsak modernizálnunk kel­lett. Mindezeket a nagy feladato­kat megoldotta népgazdaságunk úgy, hogy közben a dolgozók élet- színvonala tovább javult. Ugyanezen időszak alatt az or­szág jelentős nemzetközi fizetési kötelezettségeinek is eleget tett. Az ország közvéleménye előtt ismeretes, abból a gazdasági bé­nultságból és zűrzavarból, ame­lyet az ellenforradalmi felkelés 1956. őszén előidézett, az ellen- forradalom okozta, mintegy 22 milliárd forintnyi kár adta hely­zetből a testvéri szocialista orszá­gok kormányainak és népeinek gazdasági segítségével jutottunk ki. A térítés nélkül nyújtott azon­nali segítség mellett, jelentős ér­tékű gazdasági segítséget, nyers­anyagot, energiát és készárut kaptunk hosszúlejáratú hitelre a szocialista országoktól. Dolgozó népünk munkáját, helytállását, népgazdaságunk erejét és szilárdságát bizonyítja, hogy 1958-tól kezdve, az imént említett nagy gazdasági feladatok megoldása, s a dolgozók életkö­rülményeinek további javítása időszakában a baráti országokba irányuló szállítási kötelezettsé­geinknek, tőkés viszonylatban fi­zetési kötelezettségeinknek ele­get tettünk. A baráti országoktól felvett hosszúlejáratú hitelek je­lentős részét, mintegy 40 százalé­kát, másfél milliárd forint érték­ben már visszafizettük. Közben Jugoszláviával szemben a békeszer ződésben vállalt jóvátételi kötele­zettségeinknek eleget tettünk, azt is kifizettük. Ilymódon a Magyar Népköztár­saságnak, mint szolid, megbízha­tó partnernek, növekedett a te­kintélye ezekben az években, mind a baráti országok, mind a velünk kereskedelmi kapcsolat­ban álló tőkés érdekeltségek előtt. Reális, jó tervünk van Kádár János ezután rámutatott, hogy a gyakorlatban bevált gaz­daságpolitikai elveink vannak, s reális, jó tervünk van. Az 1963-as terv jól szolgálja ötéves tervünk célkitűzéseit. A beterjesztett költségvetés egyensúlyban van, sőt valame­lyest bevételi többlettel is szá­mol. Közel 90 milliárd forintos végösszege összhangban van az 1963. évi tervben biztosított mintegy 58 és félmilliár­dos beruházásra és felújí­tásra szánt összeggel, fedezetet nyújt az éves terv jó megvalósí­tásához, népünk életkörülményei­nek, kulturális, egészségügyi szín­vonalának további javulásához, honvédségünk erősítéséhez. Kér­jük, hogy az országgyűlés majd tárgyalja meg és támogassa ezt a költségvetési javaslatot a jelen ülésszakon. Kérjük gazdasági vezetőin­ket, dolgozó népünket, hogy odaadó munkával segítsék népgazdasági tervünk meg­valósítását a szocialista tár­sadalom építésére, a dolgozók életviszonyainak további meg­javítására irányuló törekvé­seinket. Népünk további alkotó munká­jában nagy erőt jelent annak tu­data, hogy fejlődésünk nemzetkö­zi feltételei is biztosítva vannak. — hangsúlyozta a kormány elnöke. Mint mondotta, a külpolitikai helyzet a múlt év október—no­vemberi állapothoz viszonyítva némiképpen enyhült. A nemzet­közi életben természetesen to­vább folyik az imperializmus, az agresszió erői és a haladás erői között a küzdelem. Kormányunk külpolitikája is­mert, és az nem változik. Ez a külpolitika népünk érdekeinek, vívmányainak, nemzeti függet­lenségünk, szocialista rendsze­rünk védelmezéséből indul ki, azt követi, s ugyanakkor méltóak akarunk lenni a népünkre, szo­cialista országunkra háruló inter- nacionális kötelezettségeinkhez is. Külpolitikánk legfőbb törekvése a béke megőrzése Ennek megfelelően külpolitikánk legfőbb törek­vése a béke megőrzése, az emberi haladás ügyének hű szolgálata. Mi valamennyi szocialista or­szággal együtt valljuk és követ­jük a békés egymás mellett élés elvét. Ez a politika legjobban meg­felel saját népünk és egyben megfelel az emberiség érdekei­nek, legjobban szolgálja a társa­dalmi haladás ügyét is világ­méretekben. Ebben a szellemben támogatjuk a Szovjetunió javas­latait. amelyek a népek bizton­ságát békéjét szolgálják: az atomfegyverkísérletek megszünte­tésére, a nyugat-berlini kérdés és a német békeszerződés megoldá­sára, az észak-atlanti szövetség és a varsói szerződés szerveze­tének országai közötti megnem­támadási szerződés megkötésére, az általános és teljes leszerelés kiharcolására irányulnhk. Külpolitikánk lényeges és vál­tozatlan vonása, hogy országunk a legszorosabb szövetségben és együttműködésben halad a Szov­jetunióval, a varsói szerződés szervezetében egyesült országok­kal, a szocialista világrendszer valamennyi országával, a nemzet­közi forradalmi munkásmozgalom osztagaival. Változatlanul együtt haladunk külpolitikai lépéseink­ben a haladásért küzdő, imperia­lista ellenes népekkel, orszá­gokkal, mindazokkal, akik a bé- j ke híveiként küzdenek az impe-j rializmus és az agresszió erői el- j len az egész világon, a földke­rekség minden országában. Népünk bizakodva tekinthet a jövőbe, mert erőit idebent az országban a szocializmus építésére egyesítette és nem­zetközileg a szocializmus és a béke szilárd, hatalmas és legyőzhetetlen erőire támasz­kodik. Kádár elvtárs ezután így foly ­tatta: A Magyar Szocialista Munkás­párt, társadalmunk eszmei és politikai vezető ereje, VIII. kong­resszusán elemezte társadalmunk helyzetét, és kimondta, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezését véghezvíve, befejez­tük a szocialista társadalom alap­jainak lerakását és népünk a szocialista társadalom felépítésé­nek időszakába lépett. Történelmi mérföldkő ez népünk, nemzetünk fejlődésének útján. Ez a történelmi mérföldkő az elmúlt hat és fél év, s tovább te­kintve a múltba, a felszabadulás óta eltelt 18 küzdelmes, ugyan­akkor nagyszerű eredményekben gazdag esztendő harcának győ­zelmét jelzi. Tizennyolc évvel ez­előtt még a hitlercsatlós horthys­ta Magyarország létezett, a nem­zeti megsemmisülés veszélye fe­nyegetett. Hat és fél évvel ezelőtt a nemzetközi reakció ujjongott, a népi haza ezer sebből vérzett. De népünk minden vihart kiállott, s a szocializmus zászlaja alatt min­den nehézséget leküzdött. Ma él, j erős, és fejlődik a független, sza- i bad, demokratikus és szocialista Magyar Népköztársaság. (Taps.) Elmondhatjuk, hogy se idebent, se odakint a nagyvilágban nincs olyan erő, amely visszafordíthatná a tör­ténelem kerekét: visszavonha­tatlanul győzött hazánkban a szocialista társadalmi rend. Népünk harcában megkapta és mindvégig élvezte a Szovjetunió, a többi szocialista ország és a nemzetközi munkásosztály támo­gatását. Belső fejlődésünkben a munkásosztályé és a munkás- osztály forradalmi pártjáé a tör­ténelmi érdem, hogy a második világháború poklából és a rab­ságból kivezette népünket a szabad és szocialista fejlődés szé­les és biztonságos útjára. Népünk a munkásosztály, a munkásosztály forradalmi pártjá­nak vezetésével legyőzte vala­mennyi ellenségét, a tőkés, föl­desúri múlt, a reakció erőit, a hatalomért folytatott harcban, le­győzte a személyi kultusz torzí­tásait, a párttól, a néptől elide­genedett, elszakadt dogmatikus megszállottakat, legyőzte a revi­zionista árulókat és az osztály­ellenséget, az ellenforradalmi fel­kelést. A 18 évvel ezelőtti romok he­lyén ma épülő, szépülő városok, falvak, egy épülő, szépülő ország van. A párt biztos kézzel vezet, a népi hatalom szilárd, az or­szág nemzetközi tekintélye növekszik. Mind e között talán a legfontosabb hogy egy nagy politikai tapasz­talatokkal rendelkező, szocialista gondolkodásban megerősödött, összekovácsolódott nép tömörüli párt köré. olyan nép, amely erejében bízva munkálkodik a még szebb jövendőért. Nem utolsó vívmány az sem, hogy nálunk új, mindjobban erő­södő közösségi szellem alakult ki és a régi születési, vagyoni és más örökölt előjogok helyett új értékrend alakult ki az emberek megítélésében. Az embereket ma mán nem származásuk vagy vala­mikori pártállásuk, régi nézeteik, vagy egykori előítéleteik alapján kell megítélni, hiszen megvál tozott, fejlődött az egész nép, fej­lődött gondolkodása és az egyes emberek gondolkodása is. Ma az emberek megítélésében a népi demokratikus rendszerünkhöz való viszonyt, a munkában való helytállást vesszük alapul, hogy valaki akar-e, képes-e résztvesz-e a szocialista építés nagy munká­jában, — ez a döntő, ez mindennél fontosabb. A szocialista társadalom alap­jait lerakva, a szocialista társa­dalom teljes felépítésének idő­szakába lépve, áttekintve a küz­delmes éveket és azok tapaszta­latait, figyelembe véve, hogy rendszerünk szilárd, népünk po­litikai egysége erős. úgy véljük, elrendezhetünk és el is kell ren­deznünk néhány múltbeli kérdést. Hazánkban a szocialista törvé­nyességet minden tekintetben és teljesen helyreállítottuk, ma rend. szerünk ellen büntetlenül senki sem léphet fel, szocialista tör­vényeinket senki sem sértheti meg büntetlenül, a hatalom olda­láról sem. A Magyar Népköztársaság ha­tározott harcot folytatott eddig is a szociálisa vívmányok fel­forgatására törő, a közrendet fe­nyegető bűnösökkel szemben, s eltökélt szándéka, hogy a jövő­ben is könyörtelenül lesújt ha­sonló bűncselekmények elköve­tőire. Ugyanakkor, emberiesség­től áthatva, meg tud bocsátani azoknak, akik a rendszer, vagy a közrend ellen vétettek; s le­hetőséget kíván adni számukra, hogy becsületes munkával a tár­sadalomba újra beleilleszkedje­nek. Széles körű közkegyelmi rendelet A kormány ezekből a meggon­dolásokból kiindulva javaslatot tett az Elnöki Tanácsnak széles körű, közkegyelmi rendelet ki­bocsátására. A kegyelem kiterjed a közelmúlt esztendők különböző időszakában elkövetett cselekmé­nyekre. Kegyelmet kapnak bizo­nyos feltételek fennforgása ese­tén a háborús bűnösök, a szemé­lyi kultusz éveiben a hatalommal visszaélő törvénysértők, az ellen- forradalmi cselekményekben bű­nösök, és olyanok, akik az elmúlt hat évben követtek el államelle­nes bűncselekményt. Kegyelmet nyernek azok is, akik az ország területét engedély nélkül hagyták el. Végül kiterjed a kegyelem a köztörvényi bűncselekményt el­követett személyek különböző csoportjaira is. Amnesztiát javasoltunk továb­bá a javító-nevelő munkára ítél­tek és szabálysértéseket elköve­tőkkel szemben is. Javasoltuk, hogy a régen, illetve kisebb cse­lekményekért büntetett emberek jelentős részénél töröljék a bün­tetett előéletet, és az azzal járó jogszabályok alól mentesüljenek. A kegyelem viszont nem ter­jed ki az államellenes cselek­mények közül a kémkedést és hazaárulást, a köztörvényi esetek közül a gyilkosságot és gyújtoga­tást elkövetőkre. Nem terjed ki végül az általános közkegyelem a visszaeső bűnösökre. Ugyan­akkor a kegyelmi rendelkezés le­hetőséget nyújt arra, hogy az általános kegyelemből kizártak is kérhessenek és nyerhessenek ke­gyelmet, egyéni elbírálás alapján: A szigor és megbocsátás helyén való alkalmazása, állami, társa­dalmi rendünk feletti köteles őr­ködés késztetett bennünket arra, óvjunk mindenkit a közkegyelmi rendelet félreértésétől, s gondol­junk azokra is, akik esetleg ja­víthatatlanoknak bizonyulnának. Ennek megfelelően azok, akik most kegyelmet kapnak, de há­rom éven belül új bűntettet kö­vetnek el, azonkívül, hogy új bűntettükért is felelősségre von­ják őket, a kegyelmi rendelkezés is hatályát veszti és újból ér­vénybe lép velük szemben a ko­rábbi cselekményükért kiszabott régebbi büntetés is. Az Elnöki .Tanács a kormány által benyújtott közkegyelmi ren­deletet helyesléssel fogadta, tá­mogatta. és törvényerőre emelte. A törvényerejű rendeletet kihir­detik, és április 4-ig, hazánk fel- szabadulásának napjáig végre­hajtják. Ez a kegyelmi rendelkezés meg­ítélésünk szerint időszerű és he­lyes. Következik rendszerünk ere­jéből, szocialista humanizmusá­ból, emberiességéből. Helyes, hogy népünk, rendszerünk most, amikor a szocialista társadalom teljes fel­építésének időszakába lép, lehe­tőséget ad azoknak is — akár itthon vannak, akár kisodródtak az ország határain túlra —, akik korábban vétettek ellene, hogy új életet kezdve, a múltat el­temetve, a becsület útjára térje­nek. Találják meg helyüket tár­sadalmunkban, a becsületes dol­gozó milliók között. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves elvtársak! Az elmondottakban kívántam kormányunk álláspontját kifej­teni, néhány kérdésben. Tettein ezt abban a meggyőződésben, hogy az országgyűlés, népünk he­lyesli, támogatja azt a politikát, amelyet a kormány maga is szol. gál. A kormány munkájában ed­dig is élvezte az országgyűlés, a tanácsok, a néptömegek támoga­tását. Kérjük a további munká­jához is ezt a nélkülözhetetlen se­gítséget, Pártunk, kormányunk, népünk egységes és összeforrott — Ma egységes és összeforrott pártunk, kormányunk, népünk. Meggyőződésünk, hogy elveink­hez, politikánkhoz szilárdan ra­gaszkodva, egységünket még szo­rosabbra fűzve, keményen dol­gozva, biztosan haladunk előre. Meggyőződésünk, hogy ezen az úton járva újabb és újabb sike­reket érünk el, új győzelmeket aratunk a béke, a szocializmus, a dolgozó magyar nép, a haza ja­vára. Ha a népi haza minden hű fia, leánya szilárd marad, ha ki-ki a maga hivatásában és helyén állhatatosan, képes­sége legjavát adva küzd, al­kot, dolgozik, akkor milliók akaratából, — és nemsokára — teljessé válik a nagy mű: felépül a szocialista Magyar- ország. A magyar nép egyazon úton, egybeforrva halad a nagy szovjet néppel. így, s ezért visszavonha­tatlanok vívmányaink, megdönt­hetetlenül szilárd, erős a Magyar Népköztársaság. így, s ezért tud maga a ma­gyar nép is hozzájárulni ahhoz a legyőzhetetlen erőhöz, ami ma az egész világ békéjét őrzi, így tud a magyar nép maga is hozzájá­rulni ahhoz, hogy a béke és a szocializmus ügye győzedelmes­kedjék az egész emberiség javá­ra, az egész világon — mondotta befejezésül. Hivatalos A Népköztársaság Elnöki 'Ta­nácsa szerda délután tartott ülé­sén Czottner Sándort nehézipari miniszteri, Csergő Jánost kohó- és gépipari miniszteri és Kisházi Ödönt munkaügyi miniszteri tiszt­sége alól felmentette, dr. Horgos Gyulát kohó- és gépipari minisz­terré, dr. Lévárdí Ferencet ne­hézipari miniszterré és Veres Jó­zsefet munkaügyi miniszterré megválasztotta. Az Elnöki Tanács dr. Szénási Gézát a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészévé megválasztotta. Dr. Jáhner Bakos Mihályt a Legfelsőbb Bíróság elnöki tiszt­sége alól felmentette és dr. Szalay Józsefet a Legfelsőbb Bí­eshiitétel róság elnökévé megválasztotta. Oczel Jánost, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöki tiszt­ségétől felmentette és Varga Györgyöt a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság elnökévé megvá­lasztotta. A megválasztott tisztségviselők csütörtökön délelőtt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt hivatali esküt tettek. Az ünne­pélyes eskütételnél jelen volt Kádár János, a magyar forradal­mi munkás—paraszt kormány el­nöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesei és Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszéde után Vass Istvánná javaslatára az or­szággyűlés jóváhagyólag tudo­másul vette a kormány beszámo­lóját. Az országgyűlés elnöke ezután bejelentette, hogy a kormány be­nyújtotta a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsához az 1963. évi költ­ségvetésre vonatkozó törvényja­vaslatot. Javasolta: napolják el az ülést március 25-én délelőtt 10 óráig, hogy az országgyűlés bi­zottságai a törvényjavaslatot megtárgyalhassák. A képviselők a javaslatot elfogadták. Az országgyűlés március 25-én az 1963. évi költségvetésre vo­natkozó törvényjavaslat tárgyalá­sával folytatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom