Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-08 / 32. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 8. Nehéz a választás... — Téli vásár a boltokban — — Döntsd el már végre, hogy melyiket választod! — De amikor olyan nehéz. Ez is tetszik, meg az is. Szinte percenként hangzik Jel ez a párbeszéd a szekszárdi üzletekben, és természetesen a férj és a feleség között. Azaz a tapasztalatok azt igazolják, hogy hasonló vita előfordul az anya és a lánya között is. Kovács néni így panaszkodott a konfekciós-üzlet egyik eladójának: . — Ezernégyszáz forinttal indultam el. Vásárlási terveink között csak egy télikabát szerepelt. Most meg egy ruhát és nylonblúzt is viszek. S mindezt a lányomnak. — Sokallja talán a néni a kiadást? — Dehogy is, hisz még a pénzemből is maradt... — Akkor hát mi a baj? — Nehéz a sok szép holmi között a választás. Bizony, igaza van Kovács néninek, s mindazoknak, akik fél órákat is töprengenek, mielőtt kimondják a szót: ezt kérem. Mert bőséges a választék, s ami most a lényeges, harminc—negyven százalékkal csökkent egy-egy ruhaféleségnek az ára. Téli vásár vette kezdetét a boltokban és eltérően az elmúlt évektől, éppen a Nagyon keresett a leértékelt fehérnemű is. tél „közepén”. A kiárusított árucikkek többsége meg éppen téli, meleg holmi. Mi a legkelendőbb? — kérdeztük Regős Györgyöt, a konfekciós ruházati bolt vezetőjét. — A női télikabátok. Érthető is, hisz két—háromszáz forinttal |s csökkent egynek-egynek az ára. Csötönyi Júlia, a bolt egyik eladója más véleményen van. ö azt vallja, hogy a matlasszé pongyolák a kelendőbbek. Ez is érthető, hisz Julika azokat árusítja. Méghozzá olcsón, hatvan—nyolcvan forinttal olcsóbban, mint néhány héttel ezelőtt. A vásárlás iránti érdeklődés azonban nemcsak a nőknél tapasztalható. A férfiak figyelmét a konfekciós öltönyök kötik le. Jelentős a kedvezmény ezeknél az árucikkeknél is. Hetven forinttal olcsóbbak a bársony nadrágok és kétszáz forint a megtakarítás ölNagy a keletje a női konfekciónak. tönyönként. A forgalom annyira megnövekedett, hogy a bolt vezetője kisegítőket is kért az árusításhoz. _ A leértékelt áruféleségekből február 4-én hatvankilencezer, 5-én ötvennyolcezer forintot forgalmaztunk, összbevételünk mind a két napon megközelítette a százezer forintot. Régen volt példa ilyen arányú vásárlásra. Hasonlóan növekedett a többi boltokban is a forgalom. A nagy ruházati boltban csak a kora reggeli órák csendesek, de így van ez szinte valamennyi boltban, hisz a téli vásárra bőségesen jutott mindenhova áru. És míg a pénztárcából futja, áll a vásári Hz erősebb segítse a gyengét SENKI SEM TAGADHATJA: a termelőszövetkezetek zöme évről évre eredményesen gazdálkodik, egyre több terményt, húst és tojást ad a népgazdaságnak. Fejlődnek a szövetkezeti emberek is, lassankint eltűnnek közöttük az évtizedeken át kialakult ellentétek, és szemtanúi lehetünk az egységes paraszti osztály kialakulásának. Sajnos azonban: van egy kölönc a szövetkezeti mozgalom nyakán, amely a fejlődést, az előrehaladást visszahúzza. Ez pedig a gyenge tsz-ek problémája. Hazánkban az ország szántóterületének körülbelül egyötödén gazdaságilag meg nem szilárdult, gyenge termelőszövetkezetek mű. ködnek. Persze nem egy közülük rossz, mostoha természeti viszonyok között gazdálkodik. Szembetűnő azonban, hogy nagyobb részüknél a gyenge eredményt főképpen a nem megfelelő rossz vezetés okozza. Amilyen a vezetés, olyan a szövetkezet! Számos tsz példája bizonyítja ezt. Mert ahol a közös gazdaság kormányrúdja biztos kezekben van, ahol hozzáértő, vezetésre alkalmas emberek kerültek az irányitói posztokra — ott nincs baj. Ott kialakították a megfelelő munkaszervezeteket, megteremtették az anyagi érdekeltséget, az ösztönző jövedelem, elosztást — tehát a tagok óvják a közös vagyont és magukénak érzik a szövetkezetét. Ahol viszont hiányzik a biztoskezű vezetés — ott rengeteg a gond és a tennivaló. Sajnos ma még nem rendelkezünk annyi vezetésre tér. mett szövetkezeti elnökkel, agro- nómussal, könyvelővel, mint amennyire a vezetés megerősítéséhez szükség lenne; Mi hát a teendő, hogy a gyenge szövetkezetek szekerét mihamarabb kihúzzuk a kátyúból? Az MSZMP Központi Bizottságának márciusi határozata választ ad erre, amikor hangsúlyozza: "Az állami gazdaságok és az erősebb termelőszövetkezetek segítsék hathatósabban a környékükön lévő. gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeti gazdaságokat«. Rendelkezünk tehát a szövetkezeti mozgalomnak egy hatalmas erőtartalékával — a megszilárdult, erős tsz-ekkel és a jó állami gazdaságokkal. Hibát követnénk el, ha nem élnénk ezzel a lehetőséggel, ha a szövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdításában nem kamatoztatnánk ezt. Szerencsére a legtöbb megszilárdult erős gazdaság tudatában van ennek. Hazánkban tehát néhány hónap óta egy új mozgalom van kialakulóban, melynek az a jelszava, hogy segítse az erősebb a gyengét. Lényege pedig, hogy a megszilárdult termelőszövetkezetek elnökei, vagy a jól működő állami gazdaságok igazgatói, szakemberei elvállalják a szomszédságukban, környékükön lévő, bajokkal küszködő gyenge tsz-ek vezetését is. Nem kell ehhez semmi különösebb varázsszer, ezt mindenütt megtehetik, hiszen minden járásban akad egy-két gyenge szövetkezet, és van már minden tekintetben megszilárdult, jól működő közös gazdaság is. Kik segíthetnének, kik tehetnének a legtöbbet azért, hogy a gyenge tsz-ek felemelkedjenek a mélypontról, ha nem a jól gazdálkodó szövetkezetek vezetői. ÖRVENDETES DOLOG: egyre több helyen hódít teret az erősebb segítse a gyengébbet mozgalom. Egyre több járási, községi és szövetkezeti szakember látja be, leginkább ezen a módon lehet megjavítani egy-egy gyenge termelőszövetkezetet. Jónéhányan vannak már az országban olyan »kettős« elnökök, akik két szövetkezetét vezetnek, vagy olyan állami gazdaságok igazgatói, akik egyben tsz-elnökök is. Mi a véleményük nekik? Azt bizonygatják: "Ez a legjobb módja a gyenge tsz megszilárdításának. Ha elnöknek választanak meg valamelyik rosszul gazdálkodó tszben, csakis akkor érzek magamban annyi felelősséget, a tagság iránt. Csakis akkor javulhat meg közös összefogásunkkal az adott tsz. Mert beleszólhatok mindenbe, megfelelő embereket állíthatok a különböző vezetői posztokra, a tagsággal együtt eldönthetem, mit hogyan csináljunk, és így tovább. És hozzáteszik: mennyivel más ez, mint az azelőtti, szokásos patronálás. amikor csak futó látogatásokra, különböző tanácsadásokra kerülhetett sor, amelyeket vagy megfogadtak a gyenge tsz-ekben, vagy figyelembe sem vettek. Nem csoda, hogy nem volt meg mindenütt a várt eredmény«. Nem véletlen tehát, hogy azok a hozzáértő, talpraesett szövetkezeti vezetők, akik a patronálás- nak ezt a legjobban bevált formáját választották, rövid fél vagy egy év alatt is dicséretes eredményt tudtak elérni. Számos példát sorolhatnánk fel, amely azt bizonyítja, hogy rövid idő alatt is a 10—15 forintos munkaegység-érték több mint a duplájára emelkedett és a rossznak tartott szövetkezet egyáltalán nem volt már gyenge. Hasznot hozott tehát az erősebb segítse a gyengébbet mozgalom egyrészt a népgazdaságnak, mert ma már a megerősödött, egykori gyenge tsz is leteszi az ország asztalára azt a termést és terméket, amelyet a város elvár a falutól, másrészt pedig sok gyenge tsz ilymódon erősödött meg, visszatért a szövetkezeti emberek bizalma és ma azt tartják: érdemes becsülettel dolgozni, mert megtaláljuk a számításunkat. Nehéz „kész” receptet adni arra vonatkozólag: hogyan javítható meg egy-egy gyenge tsz. Szerencsére azonban a jó szövetkezeti VezétŐk, akik vállalkoznak a gyengék irányítására is, rendelkeznek a vezetés kitűnően bevált módszereivel és megtalálják a helyes utat. Akad olyan hely, ahol mindent teljesen élőről kell kezdeni, másutt az anyagi érdekeltség fokozottabb megteremtése segít, harmadik helyen az szükséges: megtalálni az olyan becsületes parasztembereket, akikre támaszkodni lehet. Vannak erős szövetkezetek, amelyek vetőmaggal sőt kölcsönpénzzel is segítik a gyengébb társukat. Szinte felmérhetetlen értékű lehetőség rejlik az erősebb segítse a gyengébbet mozgalomban, amelyet bűn lenne parlagon hevertetni és nem kiaknázni. Persze az állam sem feledkezik meg a szövetkezetekről s különösen nem a gazdaságilag gyenge tsz-ekről. - Kormányunk — erejétől telhetőén—sokat segít a közös gazdaságok megszilárdítáMint ismeretes a Hazafias Népfront-bizottság megyei elnöksége legutóbb több kibővített ülésén — Dunaföldváron, Tamásiban — közösen a Megyei Tanács mező- gazdasági osztályával és a MESZÖV-vel tanácskozott a megye zöldség- és gyümölcstermesztésének problémáiról. E tanácskozásokon sok jó javaslat, tanács hangzott el, amely megszívlelésre talált. Megmutatkozott azonban az is, hogy míg a nagyüzemi táblákon aránylag biztosított a gyümölcsfák helyes ápolása, kártevők elleni védelme, addig a házikertekben lévőké elhanyagolt. Sok százezer gyümölcsfáról van pedig szó, amelyek az egy-egy háznál meglévő néhányból tevőd- I nek össze. A kezdeményező szer- I vek levonták a tanulságot: meg sában. Múlt év végén jelent meg a 3004/5-ös kormányhatározat a tsz- ek 1963. évi állami támogatásának rendszeréről. Nyomatékosan hangsúlyozza ez a határozat, hogy az állam a gazdaságilag meg nem erősödött szövetkezeteket fokozottabb mértékben támogatja. Megfelelő hiteleket biztosít, de — ami nagyon lényeges — nem jövedelemkiegészítésre adja a pénzt, hanem a termelés fejlesztésére. Nyilvánvaló, hogy a gyenge tsz-ekben ehhez előbb a személyi feltételeket kell megteremteni, a vezetés szénáját kell rendbehozni. Az állam segítsége csak akkor lesz hathatós, ha minden szövetkezetben párosul a hozzáértő szilárd vezetéssel. Az erősebb szövetkezet segítésének pedig éppen az a közvetlen célja, hogy megtegye az első lépést, megszilárdítsa a vezetést. MINDEN ELISMERÉST, dicséretet megérdemelnek tehat azok, akik „kettős” elnökségre vállalkoznak, vagy elhatározták, vagy ezután döntik eL, hogy segítséget nyújtanak valamelyik gyenge szövetkezetnek. Ez a szocialista emberre jellemző nagyon szép és felemelő tulajdonság. Az ilyen vezetők azonban nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi megbecsülést is megszolgálják. Megérdemlik, hogy a gyenge tsz-ben is megkapják az elnöknek járó munkaegységrészesedést, hiszen becsülettel megdolgoznak érte. Viszont arra gondosan vigyázniok kell, hogy saját szövetkezetükben, az erősebb tsz-ben ne gyengüljön meg közben a vezeték, mert az elnök ezt csak „félkézzel” irányítja, mivel ideje nagy részét a gyengében tölti. Jó dolog, hogy a legtöbb erős szövetkezetben ez nem okoz különösebb gondot, mert ezek a tsz-ek úgy működnek már, mint egy jól olajozott gépezet. Úgy áll posztján a többi szövetkezeti vezető, hogy nem hiányzik az elnök mindennapos ottléte, munkája. Sajnos néhány helyen az országban az elmúlt időszakban lábrakapott az a téves nézet, hogy egyedül a tsz-ek egyesítésével akarják megoldani a gyenge tsz-ek problémáját. Azért, hogy „eltüntessék” a rossz szövetkezetét, egyesítették azt a jóval. Ez nem egyszer azt eredményezte, hogy a következő évben a jó is elromlott. Szükségtelen hangsúlyosmi: ez többet árt az ügynek, mint használ. Helyette sokkal életképesebb módszer az, ha az erősebb gazdaságok vezetőinek segítségével javítják meg a ma még gyengébben működő közös gazdaságokat. Major Lajos kell szervezni a házikertekben is az egységes védelmet. Ennek nyomán az első kísérletek megindultak. Dalmandon már meg alakult a házikertek gyümölcsfáinak egységes kezelésére, permetezésére a társulás. Úgy gondolják, hogy a kezdeményező népfront szervezi a mozgalmat. A földművesszövetkezet biztosítja az egységes védekezőanyagot, s a kintlévő növényvédelmi állomás gépei mellett a sajátját is kölcsönzi. Természetesen a társulás maga is szerezhet be ilyen gépeket. A tanács állandó bizottsága lenné a megmozdulás gazdája, irányítója. Bonyhádon február elsején alakult ilyen társulás, 12-én Bátán, 14-én Bátaszéken lesznek hasonló irányú megbeszélések. Társulások alakulnak a házikertek gyümölcsfáinak védelmére
