Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-08 / 32. szám

fILAG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA M U N K Á S P AR'T TOLNA MEGYEI Bi ZOTTSÁ G A ÉS : A . M E-G Y E i TANÁCS;'LAßT A.. XIII. évfolyam, 32. szám. ÄRA 60 FILLÉR Péntek, 1963. február 8. szakember (4. o.) Csoda történt-e Madocsán ? (5. A műkorcsolyái <8. . o.) :solyázó EB : _J „Ez a szerződés a nemzetközi feszültség fokozását, a béke aláaknázását szolgálja A szovjet kormány jegyzéke a „francia—német együttműködési szerződés” aláírásával kapcsolatban Moszkva (TASZSZ). Gromiko szovjét külügyminiszter, kormánya nevében külön-külön jegyzéket nyújtott át a moszkvai francia és nyugatnémet nagykövetnek, azzal kapcsolatban, hogy nemrégiben aláírták a »francia—német együtt, működési szerződést«. A jegyzékek megállapítják: »nem a béke, hanem a háború szerződését írták alá«. »A francia —német együttműködési szerző­dés, faltörő kos, amely az euró­pai béke amúgy sem szilárd alapú épülete ellen irányul«. A szovjet jegyzékekben leszöge­zik: Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság vezető sze­mélyiségei azt akarják, hogy Európa két. katonai tábor álla­potában éljen, és e táborokból egymás ellen irányuló harci ra­kéták nézzenek farkasszemet. Ilyen körülmények között a Szov­jetunió szövetségeseivel, a szocia­lista tábor országaival egyetem­ben »kénytelen. lesz levonni a megfejelő következtetéseket , és további intézkedéseket tenni vé­delmi képességének növelésére«. A szóbanforgó szerződés — ál­lapítják meg a szovjet jegyzékek — formába önti Franciaország és Nyugat-Németország szoros ka­tonai és politikai szövetségét, elő­irányozza. hogy a két fél minden fontos külpolitikai kérdésben, köztük a kelet—nyugati kapcso­latok kérdésében összeegyezteti ál­láspontját, széles körű együtt­működést létesít egymással kato­nai térem F.z a szerződés a nemzetközi feszültség fokozását, a népek békéjének és biztonságának aláaknázását szolgálja, első­sorban Európában. Franciaország és a Német Szö­vetségi Köztársaság szerződése közös stratégia és taktika kidől gozását irányozza elő, „hogy kö­zelebb hozzák egymáshoz a két ország hadászati alapelveit.” A Német Szövetségi Köztársaság ha­dászati alapelvei értelmében a nyugatnémet állam, amely arány­lag nem nagy területű és köz­vetlenül a szocialista országok­kal határos, háború esetén csak úgy kerülheti el a megsemmisü­lést, ha a tömegpusztító fegyve­rek valamennyi fajtájának fel- használásával villámgyors hadmű­veleteket indít. „A szovjet kormány szükséges­nek tartja felhívni a figyelmei, arra, hogy ez az alaptétel még tisztán katonai szempontból is tel­jesen tarthatatlan és kalandor jel­legű. E tétel alkalmazása azt je­lenti, hogy nem riadnak vissza egy termonukleáris háború kirob­bantásától sem. Ez pedig csak egy eredménnyel járhat: az atomhá­ború kohójában az ég el, aki azt meggyújtja” — hangsúlyozzák a jegyzékek. A NATO-államok fővárosaiban különösen nagy figyelmet keltett az a körülmény, hogy a szerző­dés hallgat a nukleáris fegyver­kezést illetően a Német Szövet­ségi Köztársaságra vonatkozó korlátozásokról. Ezzel kapcsolat­ban „a szovjet kormány szüksé­gesnek tartja, ki jelenteni,; hogy ha a Bundeswehr számára hozzáfér­hetővé tennék a nukleáris fegy­vereket, tekintet nélkül arra. mi­lyen formában történik ez meg, — márpedig Nyugaton jelenleg erő­teljesen fontolgatják éppen e for­ma kérdését —, ez rendkívül ko­moly mértékben kiélezné az euró­pai helyzetet. Bármilyen úton- módon jutnának is a nukleáris fegyverek a nyugatnémet hadse­reg kezébe — akár közvetve, akár közvetlenül —, a Szovjetunió e körülményt úgy fogná fel, hogy életbevágó nemzeti érdekeit köz­vetlen veszély fenyegeti és kény­telen lenne haladéktalanul meg­tenni az ilyen helyzet követelte szükséges intézkedéseket.” Mint a francia kormányhoz in­tézett szovjet jegyzék rámutat, a francia—nyugatnémet katonai és politikai szerződést szinte annak a nagy győzelemnek a 20. évfor­dulója küszöbén írták alá, ame­lyet a Volga mellett arattak Hit­ler hadserege fölött. E győzelem eredményeként kezdett pirkadni Franciaország fölött a felszaba­dulás hajnala. Ebből a szempont­ból a szerződés aláírása csak azt domborítja ki, hogy „a francia kormány a világ szeme láttára szakít azokkal az eszményekkel, amelyek a Hitler-ellenes koalíció né­peit a közös ellenség elleni harcban lelkesítették” „A francia kormány alkura lé­pett a nyugat-németországi re- vansvágyó erőkkel és előkészüle­teket tesz arra, hogy a. francia hadsereg együtt meneteljen a Bundeswehrrel, ha a nyugatné­met militaristák agresszív hadá­szati tantétele testet ölt a csata- mezőn.” „A francia—nyugatnémet szer­ződésben visszatükröződik, hogy Franciaország támogatja Bonn ag­Ismét elnapolták De Gaulle merénylőinek perét Párizs (MTI). A rendkívüli ka. tonai törvényszék csütörtökön február 11-re, hétfőre napolta el a De Gaulle elleni merénylet tár­gyalását. Az újabb halasztásra az szolgáltatott okot, hogy a bíróság Isoroi ügyvédet eltiltotta a véde­lemtől. és utódjának tanulmá­nyoznia kell a per anyagát. A kizárt ügyvéd fellebbezését a bí­róság nem fogadta el azzal, az indokolással, hogy »döntései ellen nincsen jogorvoslat«. resszív törekvéseit. Hogyan lehet­ne másként magyarázni azt. hogy külön rendelkezést iktattak be a szerződésbe arra vonatkozólag, hogy annak hatálya kiterjed Nyugat-Berlinre is. jóllehet, a fennálló szövetségesközi egyez­ményekből világosan kitűnik, hogy Nyugat-Németországnak nincs semmiféle joga Nyugat- Berlinre." ..Ha a francia kormány valóban a barátság hídját akarná felépí­teni a francia és a német nép között, akkor a két német állam létezésének tényéből . kiindulva egyesítenie kellene erőfeszítéseit a Szovjetunió és olyan más orszá­gok kormányaival, amelyek- arra törekszenek, hogy a német béke- szerződés megkötésével és a nyu­gat-berlini helyzet e szerződés alapján történő rendezésével vég­legesen lezárják a második vi­lágháború fejezetét.” A Német Szövetségi Köztársa­ság kormányához intézett szovjet jegyzék többek között rámutat ar­ra,' hogy a bonni kormány a va­lóság tényeivel és a béke érde­keivel ellenkező politikát követve, egész Németország nevében pró­bál beszélni, holott a Német Szö­vetségi Köztársaság mellett van egy másik szuverén német állam is, a Német Demokratikus Köztár­saság, valamint Nyugat-Berlin, amely ténylegesen külön politikai egységet alkot. Az NSZK kortnánvához intézett jegyzék a továbbiakban hangoz­tatja: „a szovjet kormány már többször figyelmeztette a szövet­ségi kormányt arra, milyen vég­zetes veszélyt idéz országára mi­kor arra törekszik, hogy a Bun­deswehr nukleáris rakétafegyvert kapjon. Nem nehéz elképzelni, hogy ha termonukleáris háborúra kerülne a sor, akkor a nukleáris rakétafegyverek hatalmas és összpontosított csapásai zúdulná­nak Nyugat-Németországra. A harmadik világháborút Nyugat- Németország nem élné túl. A Német Szövetségi Köztár­saság jövőjét a békés munka, az ekék és a gépek teremtik meg. Más lehetőség arra, hogy a mai német nemze­dék megmaradjon és újabb német nemzedékek élhesse­nek — nincs”. A jegyzék megállapítja, hogy „szánt-szándékkal provokációs jel­legű” a francia—nyugatnémet szerződésnek az a cikkelye, amely a szerződés hatályát Nyugat-Ber­linre is kiterjeszti. Ez a kísérlet „nemzetközi jogi szempontból semmiképpen sem bírhat érvény­nyel.” A jegyzékben a szovjet kor­mány kifejezi reményét, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya „további lépéseinek meghatározásakor számításba ve­szi, milyen következményekkel járhatnak e lépések a Német Szövetségi Köztársaságra, elsősor­ban ennek biztonságára nézve, és gondot fordít arra, hogy ne tör­ténjék valami jóvátehetetlen.; A költségvetés tervezete, az árvíz- védelem és a tüzelőellátás a Minisztertanács előtt A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A pénzügyminiszter előterjesztette az 1963. évi állami költségvetést tartalmazó törvény- javaslat tervezetét, a kormány felhatalmazta, hogy az ország- gyűlés elé terjessze. Az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság vezetője jelentést tett a különleges időjárási viszonyok folytán várható árvíz- és belvíz- védekezésre eddig történt elő­készületekről. A kormány a je­lentést megvitatta és határozato­kat hozott az ár- és belvízvédel­mi biztonság növelésére, a vé­dekezés szervezettségének tovább­fejlesztésére. Az Országos Tervhivatal elnö­ke beszámolt a kormánynak a rendkívüli téli időjárás folytán szükségessé vált intézkedések végrehajtásáról. Bejelentette, hogy a tüzelőanyag-ellátási nehézsé­gek ismeretében sok helyen a bányászok kezdeményezték, hogy ebben a hónapban még egy va­sárnap háromműszákos ter­melést szervezzenek üzemükben. I ügyeket tárgyalt. A kormány üdvözölte ezeket a kezdeményezéseket és úgy hatá­rozott, hogy február 17-én, vasár­nap is. szervezzék meg a terme­lést a szénbányászatban. A kor­mány köszönetét és elismerését fejezte ki mindazoknak — első­sorban a bányászoknak —, akik hősies erőfeszítéssel fáradoznak azon. hogy a kemény tél követ­keztében előállott nehézségeket az ország leküzdhesse. Az egészségügyi miniszter elő­terjesztése alapján a kormány határozatot hozott az egészség- ügyi felvilágosítás továbbfejlesz­téséről. A határozat alapján tár­sadalmi szervezetek és állami szervek képviselőiből megalakul az Egészségügyi Felvilágosítás Társadalmi Tanácsa, amelynek fel­adata az egészségügyi felvilágosí­tás országos irányelveinek kidolgo­zása, a különböző szervek ezirányú munkájának összehangolása. A Tanács az egészségűéi miniszter tanácsadó szerveként működik majd. A Minisztertanács ezután folyó Előkészületek az árviz­es belvízvédekezésre Az Országos Vízügyi Főigazga­tóság vezetőjének az árvíz és bel­vízvédekezésre való felkészülés­ről szóló jelentése ismerteti, hogy a korán beállott és tartósan hideg időjárás következtében a Duna Vaskapu feletti szakaszán mint­egy 1000 kilométer hosszúságban összefüggő jégtakaró alakult ki. A Duna alpesi vízgyűjtő terüle­tét a sokévi átlagot jelentősen meghaladó hóréteg borítja. Az ország alföldi területeit 20—30 centiméteres hóréteg takarja, a hegyvidékeken pedig a hó vas­tagsága helyenként az egy mé­tert is megközelíti. A talaj 15—80 centiméter mélyen átfagyott Amennyiben az időjárás kedve­zőtlenül alakulna, esővel együtt jelentkező gyors olvadás esetén elsősorban a Dunán jeges árvíz, az alföldi területeken belvízelön­tés, a kisebb vízfolyások völgyei­ben pedig áradás következhetik be. A jelentés beszámol arról, hogy az árvízvédelmi töltések megerősítésére, a jég zavartalan levonulását elősegítő folyamsza­bályozási és mederkotrási mun­kákra az állam 1956 óta közel 200 millió forint beruházást for­dított. Több zátonyos, gázlós sza­kaszon a mederviszonyokat lénye­gesen megjavították. Eddig hat jégtörőhajót építettek, hogy az olvadás megindulása után a jég levonulását meggyorsítsák. Mind­ez jelentősen hozzájárul az ár- vízvédelmi biztonság fokozásához, ám az elvégzett nagy munkák ellenére — a több évtizedes el­maradás folytán és különöskép­pen a rendkívül csapadékos és kemény tél következtében — a dunamenti védővonalak egyes szakaszain még nem teljesen ki­elégítő az árvízvédelmi biztonság. A szomszédos államokkal két­oldali egyezmények alapján mű- idsödAi toijüüiB aásaaki bi­zottságokban kidolgozták az ár­vízvédekezés esetére szükséges szervezett együttműködés szabá­lyait. A csehszlovák és a jugo­szláv vízügyi szervekkel egyez­tetett intézkedési tervet dolgozó­iak ki. A vízügyi igazgatóságok ké­szenlétbe helyezték árvízvédelmi felszerelésükét, anyagaikat és nagykapacitású, korszerű gép­parkjukat — állapítja meg a je­lentés. Az árvízvédekezés mű­szaki és államigazgatási felada­tainak összehangolása érdekében az árvíz- és belvízvédekezésre alakult területi bizottságokat tá­jékoztatták feladataikról. A terü­leti bizottságok a védekezésre va­ló felkészülésre megfelelő hatá­rozatokat hoztak. A honvédség műszaki alakula­tai felkészültek a jégtorlaszok robbantására. Szükség esetén a robbanó töltetek elhelyezésére és a védekezés céljaira helikopterek, repülőgépek is rendelkezésre áll­nak. Belvízelöntések esetén leveze­tésük meggyorsítására — a fel- szabadulás előtti szivattyú telje­sítményeknek több mint kétsze­resét kitevő — összteljesítményű szivattyútelepek üzemkész álla­potban vannak. A vízeresztést szabályozó zsilipek jégtől való mentesítése és a főcsatornákon a hófúvás előidézte íefolyási akadá­lyok eltávolítása . folyamatban van. Szükséges, hogy a vízleve­zető csatornákat, árkokat és az átereszeket mindenütt időben és gondosan megtisztítsák a lefo­lyást gátló akadályoktól. Az Országos Vízügyi Főigazga­tóság vezetőjének jelentése végül megállapítja, hogy az árvíz- és belvízvédekezéssel kapcsolatban jelentős feladatok hárulnak a ta­nácsokra, és — veszély, esetén — a lakosságra i&

Next

/
Oldalképek
Tartalom