Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-06 / 30. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963 ****ruár 6. KONZULTÁCIÓ Társadalmi egység eszmei egység Amikor a mai revizionisták előfutárai a századfordulón takaródét fújtak a politikai harcnak és vele együtt az eszmei harcot is megtagadták, Lenin annyira veszélyesnek minősítette ezt a marxizmus elleni orvtámadást, hogy külön- műben védelmezte a forradalmi marxizmust. A klasz- szikus értékű „Mi a teendő?”- ben szenvedélyesen ostorozta azokat, akik megtagadták az eszmei harcot és hangsúlyozta, hogy annak igenis, ott a helye a munkásosztály politikai és gazdasági harca mellett. Arra is figyelmeztetett, hogy amióta a szocializmus tudomány lett, tudományként is kell kezelni, állandóan tanulmányozni kell az elméletet. Lenin gondolatai azóta is bevilágítják a marxista pártok tevékenységének útját. E pártok — köztük a mienk is — szüntelenül azért küzdenek, hogy a szocializmus eszméi minél több ember elméjét meghódítsák. A kommunisták egy pillanatra sem pihenhetnek meg ebben a küzdelemben, mert a kérdés ez: burzsoá, vagy szocialista eszmék? Amint a fizikusok rájöttek, hogy a világmindenségben nincs légüres tér, a politikusok már régóta tudják, hogy az eszmei harcban méginkább nincs. Ha csak egy pillanatra is őrizetlenül hagyjuk az ideológiai élet kapuját, azon máris megkezdődik a burzsoá nézetek behatolása. Nem véletlenül hangzottak el az MSZMP VIII. kongresz- szusának szónoki emelvényéről sem a kijelentések: „Mindenkinek világosan kell látnia: az eszmék területén nincs békés egymás mellett élés. Nem az eszmék, hanem a fegyverek terén követelünk leszerelést”, „Ellenséges minden elmélet, amely nem marxista—leninista, mert az ideológiákat nem lehet összekeverni, összebékíteni.” Azért lehet és kell ilyen élesen fogalmazni, mert a szocialista elmélet mögött szocialista társadalom, a burzsoá eszmék mögött pedig burzsoá társadalom áll. Amikor tehát az eszmék között választani kell, akkor az életformák között is választani kelL Az MSZMP soha nem feledkezett meg a lenini tanításokról. A szocialista eszmék tisztaságát mindenkor védelmezte kétfrontos harcában, mert bebizonyosodott, hogy az eszmék tisztázatlanságából csak baj származhat, és az eszme tisztasága csakis a marxista alapról védhető meg, mind a revizionista, mind a dogmatikus torzításokkal szemben. Ezért érhette el a párt, a dolgozó nép odaadó támogatásával, történelmi jelentőségű győzelmét, a szocializmus alapjainak lerakását. Ezért szilárd a párt azon meggyőződésében, hogy eszmei harcát töretlenül tovább kell vívnia. A gazdasági építőmunkával együtt előtérbe került eszmei küzdelemnek kiemelkedően fontos szerepe van a továbbiakban a szocializmus teljes győzelmének kivívásában, E két harcot nem is lehetne ketté választani. Amit a gazdasági—politikai munkával elértünk a társadalmi viszonyok megváltoztatásában, azt eszmei— ideológiai munkával el kell érni a társadalmi tudat megváltoztatásában is. A szocialista nemzeti egységbe kovácsolódó társadalomnak csakis egységes politikai, eszmei, erkölcsi felfogás felelhet, meg. Egységes társadalomnak egységes eszmei, erkölcsi arculatot — ez napjaink ideológiai harcának politikai tartalma. Amint a marxista pártok tevékenységében minden tudatos, úgy pártunk is alapos megfontolás után helyezte az osztályharc homlokterébe az eszmei küzdelmet és a konkrét helyzet alapos elemzése után határozta meg annak tartalmát. A párt vezette munkás- osztály a politikai hatalom birtokában és a dolgozó társadalom messzemenő támogatásával gyökeresen átalakította a gazdaságitársadalmi viszonyokat. A szocializmus alapjainak lerakásával a gazdaságban megvetette az egységes szocialista nemzetté válás, a politikai—erkölcsi egység kialakulásának alapjait. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy kedvező feltételeket teremtett az eszmei harchoz. A burzsoá eszmei hatások elleni küzdelem ma már nem azonos a néhány évvel ezelőtti küzdelemmel, mert a harc feltételei, körülményei alaposan megváltoztak a szocializmus erőinek javára. Amíg néhány évvel ezelőtt bizonyos gazdasági, politikai „hátországa” volt társadalmunkon belül a különböző burzsoá nézeteknek, addig ma a szocializmus alapjainak lerakásával, a szocialista termelési viszonyok általánossá válásával, a kizsákmányolás egy szer, s mindenkorra történő felszámolásával ez a gazdasági-politikai „hátország” összeomlott, következésképpen sokkal könnyebb küzdeni az emberek felfogásában még élő burzsoá maradványok ellen. A párt nem akármilyen eszmei harcot hirdetett meg, hanem a marxizmus—leninizmus offenzí- váját. Tehát a harc támadó formáját, amelyben a szocializmus erői teljes frontszélességben — a Az elismerés jobb munkára kötelez A MÁV Dombóvári Vasúti I lalásának. A versenymozgalomba Csomópont szakszervezeti bízott-! benevezett 25 brigád közül tizen- sága háromnapos tanácskozást egy tett eleget kötelezettsegenek. tartott az elmúlt napokban. A ^ j ól dolgozó vasutasok az kulturális, tudományos, szellemi és politikai élet minden területén — elsöprő támadásra lendülnek a burzsoá nézetek maradványai ellen. E küzdelem során a szocializmus erőinek végképp száműzniük kell a polgári és kispolgári nézeteket népünk gondolat- világából, és a szocialista tudat, a szocialista erkölcs győzelmét kell kivívniok; a marxizmus—leninizmus világnézeti alapján nyugvó szocialista nemzeti egység megvalósulását kell előmozdíta- niok; a magasfokú szakmai műveltségért és a vele párosuló politikai tisztánlátásért kell küzdeni, ultimátumot kell küldeni az önzésnek, a gyávaságnak, a lustaságnak, a megalkuvásnak, a haszonlesésnek, a közömbösségnek, stb. „A párt eszmei munkájának fő célkitűzése az — mondotta a párt VIII. kongresszusán Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja —, hogy egész népünket megtanítsuk szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni.” A marxista dialektika, a dolgok, jelenségek kölcsönös egymásra hatására is nagyszerű példa az osztályharc homlokterébe került gazdasági építőmunka és eszmei— ideológiai küzdelem egymáshoz való viszonya. A politikai—gazdasági viszonyokban végbement változások kedvező feltételeket! teremtettek az eszmei harcnak. A politikai jogok csorbítatlansa- ga, az anyagi javak növekedése láttán, a személyes jólét fokoza tos javulásának tudatában köny- nyebben befogadják az emberek a szocialista eszméket. A szocialista tudatossággal dolgozó egyes1 emberek és százas, ezres közösségek tevékenysége viszont sokkal hatékonyabb munkát produkál, termékenyebben hat vissza a] gazdasági életre, s ennek következtében még kedvezőbb feltételek keletkeznek a társadalom anyagi javainak termelésében, így áll kölcsönhatásban egymással az osztályharc eme két fon-, tos területe: a gazdasági és az ideológiai küzdelem. A harc sikeres megvívása mindannyiunk ügye. Ez az egyetlen! helyes út, amely az anyagi és eszmei gazdagsághoz vezet! KATONA ISTVÁN hl Országgyűlés Felsoházánafc naplójából... A mérnökök helyzetéről VARSÁNYI EMIL mérnök, az Első Gazdasági Gépgyár műszaki igazgatója, 1933. VI. 23- án mondotta: A magyar mérnök ma a legsötétebb sors napjait éli, ezerszámra vannak, akiknek betevő falatjuk sincs, már rég elpusztultak volna, ha rokon, vagy más családi segítő lehetőség nem állna rendelkezésükre. LÁNG LAJOS ügyvéd, az Angol—Magyar Bank elnöke. 1937. I. 29-én mondotta: A mérnöki pályán a túlzsúfoltság jeleit találtuk, mert hiszen még három—négy évvel ezelőtt okleveles mérnökök mentek el a Beszkárthoz vasúti kalauznak, és a Turulhoz autósofőrnek. Belátom, hogy ez a szituáció ma lényegesen enyhült. Ma az iparnak fokozott kiterjedése, bizonyos iparok erőteljes növekedése egypár mérnököt tényleg felszívott és egypár mérnök tényleg elhelyezkedést nyert. Az Állástalan Diplomások Egyesületében a mérnöki osztály négy év alatt 1373 mérnököt helyezett el. Ez a javulás csak látszólagos javulás, mert ezek közül egész sereg ment el malomellenőrnek és egész sereg van köztük olyan, aki az államépítészeti hivataloknál 10—12 esztendei szolgálat után, mint inségmérnök működik, 120 pengő fizetéssel. *>aaaaa/wvwwv>aa/\aa< Jtz étet érteimé AI 1962. évi muntanácskozáson az kát értékelték. Jól dolgozott az elmúlt évben a dombóvári vasúti csomópont kollektívája. Ezt igazolják az eredmények is, melyek szerint a MÁV Pécsi Igazgatóságához tartozó állomások közül az első helyezést érték el. Az elmúlt évben a dombóvári vasútállomás dolgozói 25 brigádot anyagiakon kívül megkapták az erkölcsi elismerést is. A szakszer, vezeti bizotság tanácskozásán ösz- szegezték az eredményeket. Az elmúlt évben 21 vasutast Kiváló dolgozó oklevéllel, 6 vasutast Kiváló dolgozó jelvénnyel tüntettek ki, két vasutas pedig kormánykitüntetést kapott. A szakszervezeti ülésen a dol- mivel az alakítottak, s ezen belül 175 dói-' gőzök vállalást tettek. vállalást a Szocialista j elismerés jobb munkára kötelez. gozó tett brigád cím elnyerésére. A szak- . — - — , bizottság tar.ácskoza- lalkoztak, amely úgy szol. A tei A szállítás meggyorsítására váltáfVme«-’őzően "termelési érte-j hervonatok terhelését 893 tonnálcezletet tartottak, ahol megvitat-; ról 910 tonnára növelik a dombo- ták. hány brigád tett eleget vál- ; vári vasutasok, Dr. Lukovits István nem volt otthon. A kórházban rendelt. Várakozás közben feleségével társalogtank, és nem is általános dolgokról, hanem a doktor Űrről, hisáén azzal a határozott céllal kopogtattam be hozzájuk, hogy róla írjak. Feleségéről annyit, hogy maga is orvos — fogorvos. Éppen akkor fejezte be a rendelést. Levetette munkaköpenyét, s udvariasan a szobába invitált. Amikor azonban közöltem, hogy férjéről akarok írni, elkomorult. — Megkérhetem valamire? Ne tegye ezt — kérlelt. Ilyen kéréssel ritkán találkozik az újságíró nem csoda, hát, hogy nagyon meglepődtem. — Csodálkozik? — így a feleség — Kérem, higgye el, nagyon ismerem a férjemet, tudom, hogy ő nem szereti az ilyesmit, ö amit tesz, nem azért teszi, sőt egyenesen zavarná, ha lépten-nyomon diesérget- nék. Az ő alaptermészete olyan, hogy nem ismer mást, csak a munkát, ha elutazunk valahova, akkor is az otthon jár az eszében, de zavarban van mindig, ha róla beszélnek. — De kérem ... — Kérem, tegyen meg ennyit a kedvemért, ne írjon róla. Mint feleségnek, kötelességem, hogy ne tágítsak a kívánságom mellől. Én ismerem. Lélegzetvételnyi szünet következett, s ezt arra használtam fel, hogy én is felsorakoztassam a magam érveit: — A doktor úr közéleti tevékenysége olyan, hogy ezt, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem lennék újságíró, ha ezt nem írnám meg. Nyílott az ajtó, belépett a várt ember, dr. Lukovits István. ..Hivatalosan” ugyan nem ismertük egymást eddig, de egyébként igen. Emlékszem a fehér hajra — ugye nem sértődi!: meg doktor úr, le sem tudná tagadni hogy jóval túl van az ötvenen. Emlékszem a megyei gyűlésekre amelyeken ő is részt szokott venni mint megyéi tanácstag és a megyei egészségügyi állandóbizottság elnöke. A hivatalos beosztása: körzeti orvos Pincehelyen, Doktor úr a felesége szemével 270 000 ember gondja A kezek magasba emelkednek de hozzátartozik még Belecska is. A társadalmi tevékenysége pedig kiterjed az egész megyére: 270 000 ember egészségügyi gondjaival foglalkozik. Legutóbb gyermekegészségügyi kérdésekről tanácskoztak a megye vezetői, ö is ott volt, de nem egyszerű hallgatag résztvevőként, hanem a vitában is részt vett. Mert részt tudott venni. Ugyanis nemcsak azt tudja, hogy mondjuk Pincehelyen, szűkebb területén mi a helyzet, hanem azt is, hogy mit kellene tenni a megye egyik, vagy másik csücskében. A megye egészségügyi programjának kidolgozásában neki is nagy része volt. „Mi a panasza kedvesem?” ö is így kezdi, amikor a beteg belép rendelőjébe. Következik a szokásos vizsgálat. Ennek a szakszerűségéhez az újságíró nem tud hozzászólni, de ahhoz már igen, hogy amikor receptet ír, utasítást ad a betegnek, rendszerint mást is mond. Ez a „más” pedig abból fakad, hogy pácienseit nemcsak mint beteget ismeri, hanem mint embert is. Ismeri mindenkinek a családi körülményeit, s azt is tudja, hogy annak, a beteg asz- szonynak nemcsak tablettára van szüksége, hanem szép szóra, emberi jótanácsra is, amit a sors szeszélye folytán mástól nem igen kap meg. Azt is tudja mindjárt, hogy X. Y. gyermekének hiába ír fel cseppeket, ez nem ér semmit — előbb a szülőket kell „meggyógyítani”: egymással viszálykodnak s közben nem sokat törődnek a gyermekkel. A szép szó, figyelmeztetés rendszerint segít, a felnőttek belátják tévedésüket —- s aztán jobban hatnak a gyermeknek adott cseppek. A VIII. kongresszus orvosfelszólalója arra intette az orvosokat, hogy ne csak azt kérdezzék a betegtől: „Mi a panasza?” Az orvos adjon segítséget az embereknek minden tekintetben! Ez a felszólaló talán még nem is hallott Pincehelyről. És ehhez viszont már az újságíró is hozzá tud szólni: ebben a faluban olyan orvos él, aki a szűkebb értelemben vett gyógyításon kívül is törődik az emberekkel. Körülbelül olyan formában, mint ahogyan azt az a kongresszusi felszólaló elképzelte. Pincehelyen megyei tanácstagot jelöltek néhány héttel ezelőtt. — Az a javaslatom, hogy jelöljük ismét dr. Lukovits István orvos urat, aki eddig is becsülettel megállta a helyét, mint megyei tanácstag — mondta valaki. A kezek a magasba emelkedtek — így ismét dr. Luko- . vita István lett a község jelöltje. A doktor úr az évtizedek alatt, amit itt töltött Pincehelyen, valósággal „beépült” az emberek szívébe. A sok szeretet, amit tőle kapták, nem múlt el nyomtalanul. Meg akartam kérdezni, hány áthelyezési kérelmet nyújtott már be mondjuk valamelyik nagyvárosba. Megsértettem volna. Áthelyezés? Otthagyni Pincehelyt? Miért? Ö itt megtalálta a? élet értelmét: összeforrt az emberekkel, s mindenki szereti, becsüli emberségéért, fáradozásáért, — De azt ugye megígéri, hogy én nem szerepelek a riportban? Most mit. tegyek? Mivel érveljek? Izgalmamban fellapoztam jegyzetfüzetemet. Rábukkantam a pincehelyi választók egyik megjegyzésére: „Szeretnénk, ha a mi jelöltünkről írna.” — Kérem, a választók kértek erre. — Hja, az más. Az ő szavuk szent, Boda Ferene
