Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-03 / 28. szám
KAXAY ANTAL: fl szekér Ä kicsit lejtős úton Kánoki megy elől, nagyon vigyázza a lépést, mert dél óta bokán felül érő hó esett. Nincs még egészen sötét, jól látni a lóba nyomát, amit Sógor Anti föl is használ: bele-belelép billegve, csak akkor kerül bajba, ha kis megállás után Kánoki jobblábának helyébe a ballábával talál bele. Az ital amúgy is erősen viszi a fejét, ebben a keresztbe lépésben aztán egészen megfordul vele a világ és azt mondja jó hangosan: — Megállj, te, nem stimmel a dolog! — és toporog egy darabig, leveri melléről a puha havat és megpróbál visszatalálni a lépésbe. Persze megáll a háta mögött Sajkás Pista is, nagyokat nevet rajta és rugdalja a havat a csizmájával. Aztán tovább mennek lefelé, egyenest neki' a kerteknek. Amire a délután ittak, nem is kis dolog: megtudták, hogy két forinttal több lesz az egység, mint amennyit tegnap is beszéltek az elnöknél. A pincében pedig elhatározták, hogy hazamenet benéznek a nyakas Miklós Imréhez, aki egész nyá. ron, egész őszön azt hajtogatta, hogy megette a fene, nem lesz itt még harminc forint se, neki beszélhetnek amit akarnak, bánjaAmár, hogy annyit is dolgozott. — Most aztán kipiszkáljuk belőle a szekeret, elhihe'.' ek nekem! — nevetgél Kánoki, s erre a másik kettőből is kitör a nevetés, meg se próbálják fékezni, inkább nótázni kezdenek, de az se tart sokáig, mert Kánoki megint a szekeret emlegeti. A főutcán, amint befordulnak a dűlőről, szép csillogással nézik őket a lámpák, elég sűrűn havazik, versenyt ugatnak a kutyák. Most már Sajkás megy elől, á másik kettő egymás’'mellett mögötte. Kánoki fejében most kezdi igazán megmozgatni a beszédes gondolatokat a bor, hosszú mondatokat ereszt meg, és megáll olykor, szemben Sógor Antival: magyarázza, hogy azért az Ilyen Miklós Imre- féléknek nem ártana elrúgni a bokáját. Sajkás is megáll ilyenkor, hátraszól nekik, hogy siessenek. Miklósék kiskapujánál rövid tanácskozásra bújnak össze, de egyikük se tudja pontosan, mit kellene most megtárgyalni. A kopogásra a kis. kövér Miklósné nyit ajtót. Meleg a konyha, szemben, a tűzhelyen, füstölt oldalast főz az asszony, tele> van illatával a levegő. — No hiszen...—morog Mári, amint benyomakodnak mind a hárman. — Jól néztek ki, szégyentelenek. Sajkás nevetgél, a másik kettő csak az orrát szívogatja, és beljebb lép az ajtó elől. Miklós Imre ül a tűzhely mellett, éppen a bütykös lábát áztatja egy fehér lavórban. — Add a. törölközőt —, s amint elveszi, kiemeli a ballábát. fölnéz az emberekre to- rölközés közben. — Hát tinek- tek elment a jódolgotok? Kiváltképpen teneked, Kónoki Jóska, hiszen • te nem szoktál inni — és bőrpapucsot igazít a lábára, amit csak kutyafuttában törölt meg. — Jó hírt hoztunk, Imre! — mondja Kánoki és ősszekacsint az emberekkel. — Igaz-e? — Ereggy, Mári, hozz székeket. ha már itt vannak — szól Miklós az a^szonvra, és meg- törli a másik lábát is, aztán föláll, kezet ád nekik. — Áldomást ittatok? — kéi'di, amikor Sajkáshoz ér. — Azt, Áldomást. Mert Van mire. Az asszonyt maid szélve'i - méreg, de azért hozza rrv'v p székeket a hideg szobából, — Nesztek. Szégyellhetnétek magatokat, halljátok. Sajkás megkérdi vigyorogva: — Aztán miért? Embernek való az ital. Módiával. Tudjuk azt mink nagyon jól. — Iszen alig álltok a lábatokon. — Nono! — hajol hozzá Kánoki. — Azért ne félts te bennünket, Mári. Leülnek, szép karéjban, ahogyan Mári a székeket rakta, Miklós Imre ott áll középütt, éppen azon gondolkozik, hol helyezkedhetne el. amikor Sajkás megfogja derekán a kabá. tot. — Ide hallgass, Imre. te. Azt a hírt hoztuk, mink teneked, hogy harminchat lesz az egység. Föle is van valami. Hitted ezt? Miklós szembe fordul vele: — Honnan veszitek? — Biztosból — felel Sajkás. — Nekünk elhiheted. — Iszen meg is dolgoztatdk érte! — kottyan közbe az asz- szony. — Éppen elég volt az áldozat. Mindenünket odaadtuk bele. Sajkás feléje csap játékosan a hideg kezével és nagyot nevet. — Ne mondd, te, Mári! Már, hogy az isten csodájába adtatok volna mindent! — De oda bizony mink! — pattog az asszony, Miklós Imre pedig ki szeretne lépni a körből, de most Kánoki markol bele a kabátjába. — Ide hallgass, Imre, te! Kimondom én kereken, miért jöttünk, aztán iszunk rá egyet! — Szánkázni ment az eszetek? — morog az ember és megpróbál mosolyogni, illeszkedni, nehogy gyávának tartsák ezek. — A szekér végett jöttünk — folytatja nevetgélve, löttyedt szájjal Kánaki. — Tudod, amé- ket szétszedtél, és fönt tartod a pallóson. Darabokban. Nehogy a közösbe menjen. Hordjuk le onnan, Imre, láthatod, hogy megtalálod a számításodat, igaz-e? — Az anyátok... — morog zavarában az ember, és megint hátrálni próbál, de Kánoki nem engedi. — Áldomást iszunk rá, Imre, te. Ne egye a fene haszontalanul a palláson, úgyis mit fognál bele? Odabe meg igen jó lenne... — Gyerünk, hozzuk le! — ugrik fel a reccsenő székről Sajkás, de Mári rákiált. — Öreganyátok kínját hozzátok lel Semmi közötök a mi szekerünkhöz! — Nézd-e! — néz körül Saj- . kás nevetve. — Nem adom a szekeret — mondja komolyan, dühösen Miklós. — Ereggyetek csak. Jó helyen van az a palláson. — Jó helyen? — néz körül megint Sajkás, és tovább nevet. — Hát akkor te is jó helyen lennél a palláson. A szekered mellett. Akkor mi a fenének teneked a harminchat egységenként? He? — Ne okoskodj, Imre — fogja át a vállát megdőlve Kánoki. — Gyere, hozzuk le. Add be, az isten pofozza meg azt a szekeret! — Gyerünk no! — lódul neki az ajtónak Sajkás. Sógor Anti is rikkant egyet és utána ered. — Gyerünk! Ne a falu szeme láttára hozd le, Imre! — és Sajkás kilép az udvarra. — Istenit az ilyen bolondoknak! — mérgelődik Mári, de lök egyet az emberén, hogy menjen utánuk. — Majd lekeveredik valamelvitek, hogy a rosseb egyen meg benneteket! Most már mind kívül vannak az udvaron. — Kánoki indulna is a létrán, de Miklós rászól mérgesen. — Ne menj, te marha, te! Mári, hozd az elemlámpát; lekeveredik valamelyik. Az asszony káromkodik, de bemegy a lámpáért. Aztán fölmennek ,,az emberek a padlásra, csak Sógor Anti marad lent, és megfogja, eligazítja a szekér darabjait, amelyeket röhögve engednek le egy vastag kötélen a padlásról. Ormos Gerő ’| Láztalanul... Már didereg az utca és a tér, Láztalanul bolyongnak rajt’ az álmok, Halkabban koppun kóborló cipőm, s nem néznek vissza már a lányok minden lépésnél,.. Láztalan, híís, a .szív, a jeges sem rikolt már reggelente az utcasarkon, s a szomszéd apó is papírt keres a kamra mélyén: megvédeni a kerti rózsátokét, mert itt az ősz. Krizanténumok nyílnak, s feldíszíti a temetőket a készülődök mementózó csoportja. Már didereg az utca és a tér, Láztalanul szundit a határ, Megkopasztott földek sóhaja rebben a köd között, s a hegyoldalban már szüretre készülődnek a falvak. A hírek is csendesebbek, s talán láztalanul szólal fel holnap délútán egy parlamenter, s az emberiség szívére leszáll — sok láztól kínos év után — a békés-Béke láztalan világa! TÉNAGY SÁNDOR: ' Indultunk, aranyos ördögök Indultunk aranyos ördögök, szét a batárba; madárfészkeztünk útközben, dobtunk kaviccsal csillámló porcelánt, rosszalkodtunk, mint kölyökkutyák; igazán jó volt, ebédet vittünk barna, nagy embereknek s szégyenkeztünk, hogy kilöttyent a leves. Amíg ők kanalaztak, beszaladtuk A dűlőt, tűrjek, vagy foglyok röppentek riadozva, s hej. sosem sikerült a nyuszi-csapda. Aztán próbáltuk a kapát, néztük a friss kocsi táblát, igazán szép volt, újgazda volt az egész falu. Hamar elfáradtunk, de visszafelé is jókedvvel csaptuk a port, hiszen az otthoni ebéd után a legfinomabbat ettük a mezőn: a nagy, barna emberek mosolyával ízesített szándékos maradékot. CZEIDLI ISTVÁN; Nagymamánál A csend a vén díványra dől, nagyanyánk haja gyér ezüst és míg a tűzzel szöszmötö) csípősen száll a szürke füst, megroggyant, hallgatag falak időtlen nyugalma óv itt szuette gerendák alatt birsszagúan minden módit; a halhatatlan ódivat a kis hímező kosáré az asztalon friss napilap és rajta az okuláré. A ház előtt bámészan állt az ^ almafa. Szürke ágaival messze a cserepek fölé meredt, belekémlelt a magasba, észre sem vette, hogy méteres törzsén egy pettyes mászott. A bogár mesz- sziről apró fekete pont, a kislánynak meg színes, mozgó csoda. Odafektette tenyerét a pettyes útjába, az meghátrált, majd nekikapaszkodott. A gyerek ekkor felemelte a kezét, és hintáztatni kezdte: — Szállj el, szállj el, katicabogárka... A bogár parányi kristállyá zsugorodva tűrte a kislány játékát, majd alig hallható zümmögéssel elszárnyalt. A gyerek átölelte a fatörzset, hátradőlt, és tátott szájjal nézett utána. A fán, a lány feje fölött, sárgásfényű, nagy vajalmák csüg- geszkedtek, közöttük repdesett a pettyes. A kislány követte tekintetével, és a fényes gyümölcsökön ide-oda vándorolt a szőke lányfej tükörképe. Amikor a bogár végképp eltűnt, a gyerek odahúzta magát a fához, s ' mintha félne valamitől, óvatosan hátrapillantott, majd számolni kezdett: — Egy öt kilenc tíz. Aki bújt, bújt, aki nem, nem... — hadarta csaknem énekelve és hirtelen megfordult. Megfordult, de meg is torpant. Merre menjen? Mindegy, — lépett kettőt, hármat, de vesztére, mert Milus, a lusta fekete cica útjába akadt. Belebotlott, szétterpesztett kezekkel has- ravágódott, mire a macska sértetten odébb somfordáit, a gyerek meg — lehet, hogy sírás helyett — utána csapott. Milus erre megnyalta a szája szélét és villogva figyelte a lányt. A lány A VASBAB feltápászkodolt és kacsázva ke- resziülszaladt az udvaron, megkerült egy nagy vashordót, és utána kapott egy libbenő kis köténynek. — Megvagy, te vagy a hunyó! A másik ijedten bámult rá, majd kényeskedni kezdett: — Nem jár, lestél...! — Nem lestem. Menj oda hunyni — mutatott a fára. A fekete, a nagyhajú, durcásan elindult, a szőke meg fürkészve pislogott a tyúkólra, az eperfára és a szőlőtőkékre. — Mehetek-e mán? — kiabált rögtön a másik. A dévánkozó erre nekiiramodott, egyenesen a vízpartnak. il/íég sokallta a várást és gyor- san körülnyargalta az udvart. Benézett a tyúkólba, megkerülte az eperfákat, széthúzta az orgonabokrot. Senki. Elment a szőlősorig, majd újra bement a baromfiudvarba, szétrebbentette a jércéket, de rögtön ijedten kiszaladt, mert Pista, a nagy csendőrkakas nekiterpeszkedett. Rózsi sehol. Ez aztán annyira elszomorította, hogy abbahagyta a keresést és csüggedten lehuppant a fészer küszöbére, a macska mellé. Messziről hallotta Rózsi kiáltását: — Ibi, gyere csak...!' A lány a nádas széléről integetett és leguggolt a fűbe. Rozsdabarna valamit piszkált ki a homokból. — Mi ez? — sejpítette a feketehajú, amikor odaért. A szőke hátrabillentette a copfját: — Baba. Vasbaba... — Nem is baba, — szólt a fekete csalódottan, de azért ő is simogatni kezdte a körteformájú valamit. — De, baba — bizonygatta a szőke. — Csak sáros. Sáros baba. — Ez a lába... tényleg baba. — Fürdessük meg... — Hogyne, hogy fázzon. — Nem fázik, bepólyázzuk. — Jó! A babát közben kihúzták a homokból. Ibi beszaladt a pólyáért és még a babakocsit is maga előtt döcögtette, le a vízpartra.----Nehéz — panaszolta a szőke, I bi erre odaugrott. — Nem is nehéz, majd én viszem! — mondta, és cipelni kezdte. Alig tudott lépni a nagy erőlködéstől. .Valahogy azért mégis elért a vízig és letette a vasbabát a mólóra. Rózsi meg rögtön mosni kezdte a kis törölközővel. A homok könnyen lemállott a vasról, de a vörhenyes rozsda még a szappannak sem engedett. Ibi iS‘ hozzákezdett a fürdetéshez, de a másik türelmetlenné vált. — Nem piszkos mán. Hozom a pelenkát. Bepólyázzuk! A jobb napokat látott vászondarabot, r amit törölközőnek használtak, barnásvörössé tette a rozsda, amikor a vasbabát pólyába tették. Ketten fektették bele a kiszolgált sportkocsiba. — Hogy hívjuk? — tanakodtak és felfelé zötyögtették a kocsit. Nehezen ment, mert csak a to- lórúd alsó szélét érték. — Lacikának — seppegte a szőke. — Az nem jó, inkább Iminek — kontrázott a másik. Tj'kkor ért oda a gátőr. Már ^ messziről nevette a gyermekkocsival küszködő lányokat, Rózsit, Kutas koma lányát, meg a kis feketét, a másikat. Még három lépésnyire is kuncogott a két lánypalántán, de amikor melléjük lépett, nagyot billent vele a rét. A fák iszonyatosan magasra szöktek, furcsán forogni kezdtek és szédülésében úgy érezte, mintha csak karhossznyiról sütné a Nap, amely szorosan fölötte delelt. Rettenetes forróság öntötte el. de alig tartott valameddig, és rögtön utána reszketett, annyira fázott, hogy reszketett. Minden csontját átjárta a hideg, mint tízegynéhány évvel ezelőtt, annál a másik f oly ónál, ahol ott maradt a lába. Mondott valamit, a gyerek nevét motyogta, de azok meg sem mozdultak, csak lesték, hogy Károly bácsinak jár a szája, de nem beszél. A sánta man!: 5 ja ekkor a fűbe dőlt, utána kapott, és most már érezte, hogy sikerül: — Rózsi, Rózsikám ,— suttogta — gyertek,, cukrot. hoztam..,. Anyátok cukrot küldött. . A gyerekek otthagyták az alvó vasbabái és a fűben térdélő sántához szaladtak. A férfi magához kapta őket és újra reszketni kezdett. A kiszolgált, ócska _ sportkocsiban aludt a vcsbaba — egy apró szárnyas akna. TISZAI LAJOS
