Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

íolna megyei népújság

1963. február 3.

íúu hit

MARGÓJÁRA

N

emrég jelent meg az újságban, csak ennyi volt az egész: »Első ízben vesznek részt szervezett politikai oktatásban Tamási községben a rácvölgyi cigánytelep lakói. Az érdeklődésre jellemző, hogy az előadásokat rendszerint 40—50 személy hallgatja-«.

Megálltam az olvasásban. A cigány szó emlékek sokaságát villantotta fel bennem.

...Első tanítási nap volt. Ünneplő ruhában feszengtünk, amíg az osztályfőnök sorba kijelölte az ülőhelyeket az osztályban, aztán már csak egy barna képű legény- ke maradt, meg két üres pad, a sor végén. »No, te meg ülj a következőbe, ...vagy mégse, inkább á legutolsóba« — lódított a gyereken a tanárnő, és ráncos, szigorú arca, és szemüvegének hideg villanása jelezte, hogy nincs apelláta.

Csak a keresztnevére emlékszem, mert az első szünetben a Lajost, meg a »gé-húr kicsit magos«^ rímeltettük. Félre húzódott, értelmes fekete szemében valami megkeményedett. Keskenyre szorította száját, és csak alig észrevehető villanásokkal kísérte ug- rándozásunkat. A következő órán névsorolvasás volt. Amikor a tanárnő Lajoshoz ért, és apja nevét kérdezte, bizonytalanul megvonta a vállát. A kuncogás kipukkadt, nevetéssé dagadt.. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a fekete szembogár nedvesen csillan.

Lajos másnap nem jött iskolába. És nem jött később sem, senki sem kereste. Talán egy hét múlva valamelyikünknek eszébe jutott, de aztán puffant a szivacs a hátán, hajkurászni kezdte a merénylőt, és a kérdésre senki sem adott választ: Hova lett a Lajos?

•

Augusztus, vagy talán július lehetett. A reszketeg öregasszony egy rongyos ruhájú cigánylányba kapaszkodva vonszolta magát. Szeme fehérjét az égnek fordította, ráncos tenyerét remegve nyújtotta előre. A poros udvaron toporgott, és mi a fán csimpaszkodva láttuk, hogy amikor a

házigazda sarkon fordult, gyors pillantást vetett a markában szorongatott pénzre, fürgén eltüntette szoknyája ráncai közé. Szemét megint az égnek fordította, s a lányt maga elé lökte.

...A búcsúban, a sörössátor körül hangoskodás tört ki. Italtól vérben forgó szemekkel az egyik cigánylegény meggörnyedt a gyomorszájra kapott ökölcsapástól. Amikor kiegyenesedett, végig húzta a kezét a csizmaszáron, markában megvillant a kés csillogó pengéje.

:..Az utcán egy férfi feküdt arcra borulva. Valaki odalépett hozzá, hogy segítsen, aztán felegyenesedett. »Csak egy cigány, dől belőle a borszag«. És tovább mentek.

Beszélhetnénk arról, hogy mi vitte ezeket az embereket erre az útra. Meg nem értés, kitaszítás, mesterséges elkülönülés az egyik oldalon, dac. gyűlölködés, lopás a másikon. Előítéletek, fajelmélet, türelmetlenség az akadályozó, ha valaki azt akarja megállapítani, ki a felelős. De inkább másik találkozásról beszélek...

...Zárszámadó közgyűlésen a legjobb traktoros nevét mondják. A mögöttem lévő sorban barna képű legényember húzza mosolyra vastag ajkait, ki villannak hófehér fogai. »Egy hónapban átlagosan kétezer-ötszáz forintot keresett« — hallom még az elnök szavait.

...Egy érdekes újítás benyújtóját kerestem az üzemben. Mondom a nevét a művezetőnek, aki térül- fordul, és egy fekete hajú, fekete szemű, barna bőrű embert állít elém. Komolykodó pillantást vet rám, kíváncsiság látszik rajta, amikor az arcomat vizsgálja. Egy rongyba törli olajos kezét, bemutatkozik: Lakatos vagyok, meg a szakmám is az.-.Pesten egy kisfilmet láttam. »Cigányok«. Ez volt a címe. Meggyőző erejű dokumentumfilm, ami körül az előadást követően sokáig gyűrűzött a vita. Egy fél mondat a vitában így hangzott: »Mindannyian felelősek vagyunk értük«;

t..És olvasom ezt a kis hírt.

MONOSTORI MIKLÓS

A. SZOLZSEM Y1CI!\

Fordította- Peters Magda, Hetényl Pál* £ ordította. Dosek Lajos> Murányi Bea,

n rajnai oáMlu

VALENTYIN IVANOV tudományos—fantasztikus regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta: SEBÖK IMRE

EnergiátI Energiátl Energiótl Határtalan aj emberiség lén»-, hő- és moxgatóerő-szükséglete. Földünk szén- és olajkészlete nem kimeríthetetlen, mégis egyre nagyobbakat markolunk belőle. Tehetjük, különösen azóto, hogy n tudomány meghódította az anyagban, az anyag szerkezetében rejlő korlátlan energiaforrást.

Víz alatti zátonymezői. fAayQs viharai.'* jc&hezy-veszélymiattaz tSZAKI-ÓCEÁNNAK EZT A TÁJÉKÁT A HAJÓK MINDEN ÉVSZAKBAN t MESSZE ELKERÜLIK. MOST AZONBAN— ' *■ ' 1

XXV.

Hát ez a brigád. A nacsálnyik munkaidőben is hiába próbálja megmozgatni a robotoló zeket. A brigadéros meg ebédszünetben szólítja munkába embereit és dolgoznak. Mert a brigadéros táplálja őket. És feleslegesen senkit sem dolgoztat.

De ha most maltert kevernek, a kőművesek sem állhatnak addig, amíg a sziréna az ebédszünet végét nem jelzi.

Suhov sóhajtott és felállt.

— Hát akitor hasogassuk le a jeget.

Fejszét és söprűt fogott, meg vitte a kőműveskalapácsot, a vízmértéket, a zsinórt és a függőónt a falrakáshoz.

A piros arcú Kilgas ránézett és elhúzta a száját... A fenének kell neki a brigadérosnál előbb kimászni! Persze, hiszen Kilgas- nak nincs gondja rá, hogy mit kap enni a brigád: a vörös hajú legfeljebb elcseréli kétszáz gramm kenyérre; — ő csomagból él.

Mégis feláll, belátja, hogy nem tarthatja fel a brigádot.

— Várj meg, Ványa én is megyek! — szól oda Suhovnak.

Persze, persze, te malacpofájú, ha magadra dolgoznál, hamarább felkeltél volna.

(Suhov azért is sietett, hogy mielőbb megszerezze magának Kilgas mérőónját, mert a szerszámraktárból csak egy mérőónt adtak ki.)

Pavlo megkérdezte a brigadé- rost:

— Elég lesz, ha hárman rakják a falat? Nem kellene még egy ember? Vagy nem lesz elég a malter? '

A brigadéros összeráncolta szemöldökét, elgondolkodott.

— Magam leszek a negyedik, Pavlo. Te meg itt gondoskodj malterról! Elég nagy a láda, állíts oda hat embert, és csináljátok így: a láda egyik feléből szedjétek ki a kész habarcsot, a másik felében pedig keverjetek újat. Ügyelj, hogy ne legyen egy percnyi fennakadás sem!

— Jól van! — Pavlo felugrott. Hiába, látszik, hogy fiatal legény, friss a vére, még nem törték meg a táborok, odahaza ukrán galuskán hizlalták. — Akkor maga falat rak, és meg csinálom a maltert! Majd elválik, ki végez többet! Hol a leghosszabb nyelű lapát?

Hát ilyen a brigád! Pavlo valamikor az erdő széléről lőtte az ellenséget, éjszaka meg a környéken aprította, — most meg itt görnyedhet! De hát a brigadéros- nak ehhez semmi köze.

Suhov Kilgasszal együtt felment, — hát hallják ám, hogy mögöttük Szenyka léptei alatt csikorog a palló. Kitalálta a süket, hogy vége a pihenőnek.

Az első emeleten még épp csak elkezdték a falazást: három téglasor volt körben, még kevés helyen jutottak magasabbra. Itt megy leggyorsabban a falrakás: térdtől mellmagasságig, állványzat nélkül.

Az állványokat meg a bakokat, amelyek korábban itt voltak, széthordták a zekek: vagy más épületekre vitték, vagy elégették, csakhogy ne jusson idegen brigádok kezére. Most neki kell gyürkőzni, mert holnap már bakokat kell ácsolni, különben megállnak.

Messzire látni a hőerőmű tetejéről; körül a hóborította, nép- telen zónát (elbújtak a zekek, melegednek, amíg megszólal a sziréna), a fekete tornyokat, a szögesdrót alatt a hegyes oszlopokat. A szögesdrótot csak akkor látni, amikor háttal állnak a napnak, — szemközt nem. Vakítóan tűz a nap, az ember a szemét sem tudja kinyitni.

Nem messzire az áramfejlesztő vonatot is látni. Hű, de füstöl, bekormozza az eget! Most nagyot szusszantott. Mindig ilyen beteg hörgést ad ki magából, mielőtt sípolna. Igen, most sípolt. Tehát valamivel korábban is indultak a kelleténél.

— Hé, te sztahanovista! Gyorsabban járjon a kezed azzal a mérőónnal! — sietteti Kilgas.

— Nézd csak, mennyi jég van a faladon! Tán csak nem estére akarod eltakarítani? Feleslegesen cipelted fel a kőműveskanalat — vág vissza neki Suhov.

Úgy akartak a fálakhoz állni, ahogyan ebéd' előtt elosztották maguk között, de alulról felkiabált a brigadéros:

— Hé, fiúk! Kettesével csinálják, hogy meg ne fagyjon a malter a ládákban. Suhov! Te vedd magadhoz Klevsint, és meg majd Kilgasszal dolgozom. Addig is Gopcsik megtisztítja helyettem Kilgas falát.

Suhov összenézett Kilgasszal. Igaza van a brigadérosnak. így gyorsabban fog menni.

Megragadták a fejszéket.

Suhov nem látta ezentúl sem a környező tájat, á napfényben csillogó .hótakarót, sem azt,' hogyan szóródtak szét a zónában a melegedőkből előbújó robotosok, — ki, hogy kiássa a gödröket, amelyeket reggel óta még nem fejeztek be, ki, hogy megerősítse a vasvázat, mások, hogy szarufákat emeljenek a műhelyépületek fölé. Suhov csak a maga falát látta, a baloldali szélétől, ahol a téglasorok fokonként a derekánál magasabbra emelkedtek, a jobb sarokig, ahol az ő fala találkozott Kilgaszéval.

Megmutatta Szenykának, hol verje le a jeget, s maga is serényen nekilátott, hol a fejsze fokával, hol meg az élével csapva oda. Jégszilánkok fröccsentek szerteszét, a képébe is. Lázasan dolgozott, de egyáltalán nem oda figyelt. Gondolata meg a tekintete már kihántotta a jég alól magát a falat, a hőerőmű külső homlokzati falát. Előtte ezen a helyen egy ismeretlen kőműves falazott. Vagy nem értett hozzá, vagy egyszerűen kontárkodott. Suhov viszont most úgy bíbelődött a fallal, mintha a sajátja lenne. Lám, itt egy horpadás. Egy téglasorral nem lehet helyrehozni, három sort kell berakni, méghozzá minél vastagabban habar- csolva. Emitt meg kipúposodik: két sort egyenesbe kell hozni. S a falat láthatatlan jellel máris felosztja: a baloldali lépcsőzettől kezdve eddig rakja ő, innét jobbra Szenyka, egészen Kilgasig. Ott, a sarkon Kilgas nem fogja tudni tartani az iramot. Szenykának egy kicsit majd belesegít, 5 így neki is könnyebb lesz a dolga — gondolta. S sünig ők ott a szegletnél elpiszmognak, addig Suhov is túljut a fél falon, nehogy lemaradjon a párjával. S kijelölte, hová, mennyi salaktömböt rakjanak le neki. Amint felkapaszkodtak a salaktömbhor- dók, A1 jósát mente elcsípte:

— Nekem hozzad! Ide rakd le! A többit meg amoda!

Szenyka leverte a jeget, Suhov pedig már fogta is az acélseprűt, kétkézre, és ripsz-ropsz, gyerünk végig vele a falon. A felső sorban lévő salaktömböket, ha nem is teljesen, de annyira mégis megtisztította, hogy olyannak tűntek, mintha könnyű dér lepte volna be őket. Kiváltképpen a tömbök illeszkedési helyénél tisztította meg a falat.

A brigadéros is felkapaszkodott, s amíg Suhov a seprűvel szösz- mötölt, addig a brigadéros felszegezte a mérőlécet a sarkon. Suhov és Kilgas falszakaszán már régen ott álltak a mérőlécek.

— Héj! Van ott élő ember? Gyerünk a habarcsért! — kiáltotta lent Pavlo.

Suhov már izzadt, pedig még a zsinór sem volt kifeszítve. Meghajszolta magát a seprűvel. Úgy döntött, hogy a zsinórt nem egy sorral, nem is kettővel, hanem hárommal feljebb feszíti ki, ráhagyással. S hogy Szenykának könnyebb legyen, átvesz tőle egy darabkát a külső sorból, valamit pedig meghagy neki a belsőből.

A zsinórt a felső peremen kifeszítve, szóval és jelekkel megmagyarázta, Szenykának, hogy hol falazzon. Megértette a süket. Ajkát összeharapva, szemével a brigadéros felé kacsint: nos, ráhajtunk? Nem maradunk le! S ezzel elneveti magát.

(Folytatjuk)