Tolna Megyei Népújság, 1963. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-21 / 43. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. február 21. ^wvwvywywyvww it c/L m.i feL&Ltfeitik Tolnai István a Fornádi Állami Gazdaság igazgatója, mindössze néhány év óta vezeti a gazdaságot. Rátermett vezetőnek bizonyult, jó kapcsolatot épített ki a többi vezetőkkel, s dolgozókkal, így sikerült elérnie, hogy a gazdaság évről évre jobb eredményeket érjen el. A gazdaság dolgozói népes gyűlésen jelölték pótképviselőnek, s többen hangsúlyozták: »Azért javasoljuk erre a tisztségre. mert tevékenységével eddig is nagyban segítette a nép- gazdasági célkitűzések elérését«. Kerner József géplakatos 1920- ban született. A felszabadulás előtt került a Bonyhádi Zománcgyárba. A gyár dolgozói jól ismerik a pótképviselő-jelöltet, Közvetlenül a felszabadulás után lépett be a pártba, azóta különböző posztokon állta meg becsületesen a helyét. Tévéké- nyen közreműködött a tizenötévvel ezelőtt végrehajtott államosításban, volt hosszabb ideig üzemi bizottsági elnök, jelenleg pedig a gyár párttitkára. Elsősorban csaknem két évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége a biztosíték arra, hogy ha most megválasztják, az új tisztségben is megállja a helyét. Bánlaki Mártont a Dunaföld- | vári Kendergyár dolgozói je- I lölték pótképviselőnek, majd 1 ezután csatlakoztak a jelölés- | hez a környező községek lakói. I Bánlaki elvtárs 43 éves, a | Dunaföldvári Kendergyár főművezetője. A felszabadulás | utáni években került a rost- | iparba, munkásként. Kiváló I szorgalommal sajátította el a i szakma ismereteit, így kerüli | fokozatosan magasabb be- | osztásba. Eredményesen műkő- % dött közre a gyár új pozdorja- | bútorlap üzemének beindítása- | nál, az első hónapokban ott volt műszaki vezető, majd a | pá.rt megbízásából tevékenyen vette ki részét a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. if; . - . r Idősödő fejjel tanulni kezdett, mert tudja, beosztásában, az őcsényi termelőszövetkezei élén csak úgy képes helytállni, ha képezi magát. A falu népe ismeri és tiszteli. Az átszervezés idején ez abban is megnyilvánult, hogy az ottani dolgozó parasztok három listán tüntették fel, kit óhajtanak a megalakuló termelőszövetkezet vezetőségében látni. A három lista mindegyikén Szili Péter elvtársat tüntették fel elnökjelöltnek. Később ineg is választották. A bizalom most abban jutott kifejezésre, hogy Szili Pétert dolgozótársai pótképviselőnek jelölték. Halmai Jánost Jól ismerik a dombóvári járásban, de az egész megyében is. Vasutas szülők gyermeke, ő maga is vasutas volt. A felszabadulás óta részt vesz a munkásmozgalomban, 1919 óta függetlenített funkcionárius. Jelenleg a Dombóvári Járási Pártbizottság titkára. Nagy tapasztalattal rendelkezik, igen sokat tett a járás problémáinak megoldása, a dolgozók ügyeinek intézése érdekében. Szilárdan helytállt az ellenforradalom idején és milden tevékenységével segíti céljaink valóra váltását. Igen jó a kapcsolata az emberekkel, szeretik, ezért is jelölték pót- képviselőnek. Őszinte beszélgetés hétköznapi dolgokról VVSAZyWWWVVWWW' nem túlságosán örült a találkozásnak Bállá András, a Gyömki Gépállomás szakszervezeti titkára. — Unjuk a telet — válaszolta a megszokott „mi újság” kérdésre. — Szívesebben dolgoznánk a földeken. Az embereknek hiányzik a kereset — ez az igazság, de hiányzik a frissen szántott föld szaga is. Az igazi traktoros akkor érzi jól magát, ha a traktor nyergében ülhet A traktorosok, Finta Lajos ás Csákány József is kedvetlenül legyintenek, amikor a szerelők beszélgetésre invitálják őket. Pedig a szerelőknek sem könnyű a dolguk. Hideg műhelyben, hideg vassal dolgozni nem leányálom — mondják akasztófahumorral. A központi műhely marósa, Daróczi István pártbizalmi. Bár még egészen fiatal ember, mint szakmunkásnak tekintélye van a dolgozók között. Budapestről, a Csepeli Vas- és Fémművekből került le a Gyönki Gépállomásra. — Az első évben 1959-ben kombájn-szerelőként dolgoztam. Nem tagadom ez a munka furcsa volt számomra, a megszokott műhely-gyakorlat után. Akkor nem gondoltam arra, hogy eddig kihúzom a gépállomáson. De köz-_ ben megérkeztek a gépek és visszakerültem a műhelybe. Most már nem kívánkozom el, megszerettem a munkámat és megszerettem a falusi életet. — mondotta. Arról már munkatársai beszélnek, hogy a pártbizalmi a forgácsolásban univerzális ember. Ha a marógépen nincs munkája, az esztergapad mellé áll, ott dolgozik. VAN EGY ÚJÍTÁSA IS Daró- ’ czi elvtársnak. A marógépre öt J késsel működő marófejet készített »Az újítás előnye, hogy egy-egy >henger síkba marását az eddigi >47—52 perc helyett 17 perc alatt [végzik el. Az újítás bevált, elfogadták, s erre a központi műTavaly végeztek a Kaposvári Felsőfokú Tanítóképzőben. Zsebükben az oklevéllel, szívükben fiatalos ambícióval, sehova sem kívánkoztak, csak haza, Faddra. Pedig, a mondás szerint: nehéz valakinek prófétának lenni a saját hazájában... Az indulás óta fél év telt el. Csehák Mária és Acsádi Julianna, a barátnők, már szinte „öreg” pedagógusnak számítanak. A tantestület befogadta őket, s ők jól érzik magukat hajdani tanítóik között és egymás társaságában is, hiszen barátságuk már az első általánostól datálódik. Sok mindenen átsegítette őket, s talán a jeles végzettséghez is volt valami köze. Pedig szinte ellentétei egymásnak. Csehák Mária temperamentumának még nyomait is alig találni Acsádi Juliannában. Egyben azonban megegyeznek: nem kívánkoznak sehova Faddról, sőt, még az alsó tagozatból sem. Az igazgató véleménye szerint a tantestület nyert velük, s a gyerekek jó nevelőkre találtak. Olyanokra, akik nem gépies mechanizmusnak tartják az iskolát, hanem olyan fórumnak, amely arra hivatott, hogy az új nemzedéket nevelje, segítsen a szocialista embertípus kialakításában. És most adjuk át a szót nekik. Az igazgatói irodában ülünk. Csehák Mária már végzett délelőtti munkájával, Acsádi Julianna azonban csak néhány percre ér rá, mindjárt kezdődik az órája. — Az én helyzetem — így Csehák Mária — könnyebbnek• látszik. Igaz, osztályomban 47 gyermek van, de falusiak. Juli harmadikosokat tanít, de növendékei között sok az intézeti hely valamennyi dolgozója büszke. Egy-két évvel ezelőtt már hallottam Uzinger János hegesztőről. Akkor nem túlságosan dicsérték, pedig munkája után megérdemelte volna. Az iszákosok között emlegették abban az időben, akitől büntető szankcióként még a prémiumot is megvonták. MA MÁR, HOGY TÚL VAN a dolgokon, kicsit restellkedve ugyan, de sértődöttség nélkül tud beszélni arról a munkaértekezletről, amelyiken „kikészítették”, helyesebben kiteregették a szennyesét. — Munkája ellen nincs kifogás, de a magatartása miatt annál több. Mind gyakoribb, hogy ittasan jön be munkahelyére — mondotta a műhelyvezető. A munka- értekezlet kollektívája okulásképpen megvonta Uzinger Jánostól a prémiumot. — Nagyon szégyelltem a dolgot. A prémium megvonása is bántott, de inkább makacsságot és dacot, mint okulást váltott ki belőlem. Utána már csak azért is ittam, ne lássák, hogy egy kicsit is izgat az a 400 forint prémium. A műhelyben többször összekaptam a munkatársakkal, otthon pedig nem győztem hallgatni a feleségem szemrehányásait. Nem is tudom meddig ment volna, ha közbe nem lép Szolnoki elvtárs, a párttitkár. — János, ez így nem mehet tovább. Iszákosságoddal tönkreteszed magadat és a családodat. Látod a munkatársaid is elfordulnak tőled. Ha t&vább folytatod ezt az életmódot, elválnak útjaink, pedig sajnálnánk, mert olyan szakmunkás vagy, hogy munkád után még a pártba is felvehetnénk. — mondta. CSAK KETTEN VOLTUNK. Nem volt tanúja a beszélgetésnek, de hatása nagyobb volt, mint amikor a munkaértekezleten megbíráltak. Megfogadtam, hogy az ittasság miatt nem lesz többé gondjuk velem. Uzinger János megtartotta ígéretét. Azóta a ..szesztestvérek” is hiába próbálják eltántorítani elhatározásától. Lábraállt, teljesen kigyógyult, nem iszik és visszanyerte munkatársai megbecsülését. Néhány hónappal ezelőtt talán még rosszul esett volna, de most, hogy már minden mögötte van, nem volt nehéz a ballépésről őszintén beszélni. Pozsonyi Ignácné Befejeződött a venezuelai szabadsághajó útja Belem (MTI) A brazil haditengerészet jelképes egysége kedden megszállta az Anzoategui nevű venezuelai utas- és teherszállító hajót, amely jelenleg a brazíliai Maraca-sziget közelében horgonyoz. A brazil hatóságok lefoglalták a hajót, s annak árbocára felhúzták a brazil lobogót. A kaland szervezőit és résztvevőit menedékjogban részesítik. Egyelőre a belemi katonai támaszpontra szálgyermek, s azokkal nehezebb bánni. A barátnő csendesen hallgat, s hangja szerényen, majdhogynem gyermekesen szelíd, amikor megszólal. — Nagyon vártam, hogy taníthassak, s bár nem könnyű a munkám, mégis elégedett vagyok. Nehezebben boldogulok a kollégista gyerekekkel, de próbálom megérteni őket. Mindegyiküknek megsérült a lelkivilága, vagy így, vagy amúgy. S egy kicsit a nevelő feladata, hogy az egyensúlyt helyreállítsa... — Hogyan képzelik el leg- ideálisabban a munkájukat? Egyszerre válaszolnak. — Kisebb osztályokkal. A negyvenhetes és a negyvenQ>ambiÄk egyes létszám magas. Egyénenként nem tudunk foglalkozni a gyerekekkel, vagy csak nagyon keveset. Pedig, de sokat számítana, ha nemcsak egy-két feleletből, hanem alaposabb ismeretből tudnánk bírálatot mondani. Magánéletükre terelődik a szó. ■— Kaposvár után bizony kicsit üres volt az itthon — mondja Csehák Mária. — Ott színház, hangverseny, ide pedig havonta egyszer jön a Déryné... — Mivel töltik ki mégis a szabad idejüket? — Ö, tennivalót azért találunk — mosolrjítja el magát Acsádi Julianna. — Mária a KISZ-szervezet titkára, én is lítják őket. Venezuelából új személyzetet irányítottak a belemi kikötőbe. Időközben a venezuelai kormány hivatalosan is bejelentette, hogy Braziliától követeli a hajófoglaló kaland résztvevőinek kiadását. Mint az AFP közli, a brazíliai nagykövetet kedden este a venezuelai külügyminisztériumba kérették, megbeszélés céljából. tagja vagyok a vezetőségnek. S ha még ezen felül is marad időnk, azt is kitöltjük. — Mária szatyorszámra hordja a könyvet, s én is tagja vagyok a könyvtárnak. Olvasunk, tanulunk, és persze dolgozunk. Mert az órákra készülni kell... Igen, készülni kell, s nem is akárhogy. Az alsótagozatos nevelőnek sokféle módon kell próbálkoznia. A vázlat mellett szemléltető eszközöket kell készíteni, s jutalomtárgyakat. A harmadikban például már divat, hogy aki jól felel, mindig kap valamit. Egyféle ösztönzés ez, és nem is eredménytelen. Kétszeresen itthon vannak. Egyszer azért, mert faddiak, másodszor azért, mert a saját régi iskolájukban tanítanak. A faluról van kialakult képük, nagyjából ismerik a falusi pedagógus problémáit. így indokolt a kérdés: mit üzennek Kaposvárra, és máshova, az idén végző fiataloknak? A választ alaposan megfontolják, aztán egy szót an megállapodás eredményeként a csendes szavú Acsádi Julianna beszél. — Ne féljenek a falutól. Az emberek itt is olyanok, mint máshol, csak nagyobb megértést, több figyelmet kérnek. És azt, hogy a pedagógus éljen közöltük, ismerje problémáikat és segítsen is nekik, ha úgy hozza a sor... Továbbítjuk az üzenetet és még annyit teszünk hozzá: minden fiatal tanító és tanár megtalálhatja helyét a falvakban, ha munkáját nemcsak foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekinti. Úgy, mint a barátnők... SZOLNOKI ISTVÁN
