Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-15 / 11. szám
4 íbrNA Sírom WEFüjSXS tíM»3. jamtflv 1*. Amiről as anyakönyv késsél Ki hinné el, hogy egy házassági anyakönyv lehet érdekes olvasmány? Azt hiszem senki. Mégis' — bármilyen különösen hangzik is — egyre fokozódó érdeklődéssel böngésztük a minap Sárréti Gyula tanácstitkárral Szakály község házassági anyakönyveit. A rovatokba írt száraz adatok megelevenedve mutatták be, hogyan változott egy emberöltő alatt a falu lakossága, hogyan változott meg az életük. Olvassuk az 1896Tban bejegyzett házasulok névsorát. Szabó János földműves és Le- hőcz Rozália háztartásbeli... Tóth Mihály földműves és Szentpáli Terézia... Hengl Antal molnár és Nemes Rozália ... Varga Mihály takács és Szekeres Veronika ... Harka • István napszámos és Kovács Terézia . .. Sélleí István takács és Varga Rozália ... Jókai Ignác földművelési napszámos és Banai Ágnes napszámos... Katona János cseléd és Szili Rozália ... Jókai Mihály takács és Lép Julianna házi- cseléd . .. Kerner János cseléd és Kocsis Erzsébet... Kovács Antal szolga és Tóth Rozália .. Hajeskó Márton és Müller Erzsébet ... — Az öreg Hajcskót én még ismertem — szól közbe az irodában beszélgető egyik idősebb ember. — Cudar egy ember volt. Amikor berúgott, a lófarkához kötözte a feleségét, ő meg hajtotta a lovat... ... Bakarecz János földműves és Ekés Erzsébet... Szentgyör- gyi István földműves és Kemény Katalin. Értesítjük kedves vendégeinket, hogy Szekszárdin a,., , KISPIPA kisvendéglőt minden nap reggel 9—24 óráig, a TÉLIKERTET pedig minden nap reggel 8— 01 óráig tartjuk nyitva. Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat _________________________(f)j É rdekes kép; az, az évi harminckét házasuló férfi közül csupán négynek volt szakmája. Közülük kettő takács — ez a mesterség rég kihalt a faluban. A legtöbb napszámos közülük. — Nem csoda — jegyzik meg a jelenlevők. — A férfi lakosság nagy része akkor a környező uradalmakban dolgozott, meg eljárt részesaratónak. Még többet mond a nők névsora. A harminckettő közül bejegyzett foglalkozása kettőnek van, az is napszámos, illetve házicseléd. Ezek után az 1961—62 évi bejegyzésekhez lapozunk; ,,Kamu László MÁV fűtő és Vasi Mária Rozália ... Kovács Mihály MÁV ellenőr- és. Horváth Erzsébet... Feith Ferenc kőműves és Schmidt Erzsébet... Nagy Imre ált. isk. igazgató és Markovics Mária neveiőnű ... Moravek Simon MÁV gépállo- mási kovács és Varga Gizella fonónő ... Máté Imre állami gazdasági segédmunkás és Ba- laskó Teréz állami gazdasági baromfigondozó . .. Beszédes János Ferenc gyári lakatos és Csapó Mária Terézia csecsemőgondozónő ... Lehőcz Géza MÁV váltókezelő és Papp Mária ... Faluközi Gergely vontatóvezető és Göttlinger Magdolna ... Schrenk Tamás Ferenc textilgyári segédmunkás és Márton Mária Terézia fonónő... Szabadkai Henrik építőipari segédmunkás és Kovács Erzsébet építőipari segédmunkás ... Bakarecz Jenő MÁV segédmunkás és Scheiber Mária .. Huszonnégy házasulandó férfi között kilenc mezőgazdasági foglalkozásút találunk, a többi valamilyen szakmával rendelkezik. A nők közül tizen- ' hegynek nincs bejegyzett foglalkozása, a többi pedagógus, postai alkalmazott, gondozónő, textilgyári munkás, állami gazdasági dolgozó. A hajdani cselédek napszámosok unokái jórészt állami alkalmazásban dolgoznak, szak- képzettséggel, oklevéllel rendelkeznek. Kár, hogy az anyakönyv nem árulta el, hátha Kovács Antalnak, a szolgának az unokája a MÁV ellenőr Kovács Mihály.. B. I. VIII. A baptista nem magában, hanem suttogva olvasta az evangéliumot (talán szándékosan, hogy Suhov is hallja, mert ilyenek j baptistáit, szeretnek agitálni): „Ne légyen közöttetek sem gyilkos, sem tolvaj, sem gonosztevő, ne légyen közöttetek senki, aki felebarátja tulajdonát megkívánja. Ha Isten fia vagy, ne félj, hanem magasztald sorsodért a te Uradat, Istenedet.” Derék fiú ez az Aljoska: olyan ügyesen elrejti könyvecskéjét a fal hasadékában, hogy eddig még egyetlen kutatásnál sem találtál, meg. Suhov gyors mozdulattal a keresztgerendára hajította buslát- ját, majd kesztyűt, egy pár rossz kapcát, egy darab spárgát és egy .rongyot húzott elő a matrac alól. A rongyon két madzag lógott. A matracban ügyesen elsimította a lűrészport (nehezek, hepehupásak ezek a matracok), köröskörül begyűrte a pokrócot, s úgy, ahogy volt, mezítláb, leereszkedett, és öltözni kezdett: előbb az új, jó kapcát csavarta a lábára, föléje pedig a rosszat. A brigadéros most felhorkant, leszállt a priccsről és elkiáltotta magát: — Száznégyes, felkelni! Kifelé! És az egész brigád — akár szundikáltak az emberek, akár nem — egyszeriben felkelt, és ásítozva a kijárat felé indult. A brigadéros már tizenkilenc éve iil, s egy perccel sem indítja kelleténél előbb kivonulásra a brigádot. Ha ő azt mondta — „kifelé!”, ez annyit jelentett, hogy legfőbb ideje az indulásnak. S amíg a brigád tagjai vontatott lépteikkel, szótlanul, egymásután kimentek, előbb a folyosóra, azután az előtérbe és a tornácra, s a húszasok brigadérosa Tyurint utánozva szintén elkiáltotta magát, hogy „kifelé!” — ezalatt Su- hovnak sikerült felhúznia válen- kijét a két pár kapcára, felöltenie buslátját a pufajkára és madzaggal szorosan átkötnie a derekai (ha valakinek bőrszíja volt, azt elvették, a Különleges Táborban a szíj tiltott holmi volt). Suhov így mindent elintézett és még az előtérben elérte utolsónak maradt brigádtársait, — számozott hátukkal éppen Htódultak az ajtón át a tornácra. A brigád tagjai meghízva — mert minden ruhadarabot magukra vettek, amijük csak volt, — rézsut irányban, libasorban, tülekedés nélkül, dön- gő léptekkel a gyülekezőhely félé vonultak. Talpuk alatt csikoi- gott a hó. Még mindig sötét volt, bár napkelet fedői zöldes-színben 'vibrált az égbolt, — virradt. Éles. dermesztő szél fújt keletről. Nincs keservesebb perc, mint ez — reggel indulni a kivonulásra. Sötétben, fagyban, korgó gyo mórral, egész napra. Szinte megbénul az ember nyelve, senkinek nincs kedve a másikkal beszélgetni. A gyülekezőhelyen a munkaelosztó helyettese fontoskodott. — Hallod-e Tyurin, meddig várjak még? Megint húzod az időt? Ha Suhov fél is a munkaelosztó helyettesétől, ám Tyurin nem fél. Ebben a hidegben a lélegzetét sem pazarolja hiába, csak topog szótlanul. És mögötte az egész brigád topog a hóban: top-top, srr-srr.. Úgy látszik, Tyurin mégis egy kiló szalonnát vitt. mert a 104. brigád újra a régi oszlopba került, ez a mellette felsorakozott brigádokból is kiviláglik. A szegényebbeket. meg az ostobábbakat hajtják a »szocváros« építésére. Hű, milyen cudar élet lesz ma ott: huszonhét fok fagypont alatt, l’új a szál és se fedett hely, se meleg! A brigadérosnak sok szalonnára van szüksége: a PPCs-be is kell vinni, a saját gyomrát is meg kell kenni. A brigadéros ugyan néni kap csomagot, mégis mindig van szalonnája. Akárki kap a brigádból, rögtön megajándékozza. Mert másképp nem élsz meg.' A fő munkaelosztó egy deszka- lapon megjelöli: — Ugye, Tyurin, ma egy beteged van? Huszonhármán mentek munkára? — Huszonhármán bólint igenlően a brigadéros. — Akkor hát ki hiányzik? Pan- tyelejev. Talán beteg? A brigád egyszerre összesúgott: Pantyelejev, ez a rohadt dög megint a zónában maradt. Pedig semmi baja sincs. A koma tartotta ott. No. biztosan . megint beköp valakit. Nappal minden ok nélkül be rendelik, talán három óra hosszat is ott tartják — senki sem látta, senki sem hallotta. Azután bemehet a kórházba.. A főút feketéllett a buslátoktól, lassan vonultak az út mentén a brigádok — motozásra. Suhovnak eszébe jutott, hogy át akarta festetni számát a pufajkán, ezért a tér másik oldalára tolakodott. Ott már két-három zek állt a festő előtt. Suhov is beállt mögéjük. A magunkfajta embernek a szára csak bajt okoz, a smasszer a szám után már messziről felismer, a konvoj is felírja a számát, viszont, ha nem újítod meg idejében a számot, mehetsz a karcer- be: miért nem törődsz a számoddal! Három festőművész van a táborban, képeket festenek ingyen a feljebbvalóknak és egymásután, sorjában a gyülekezőhelyre járnak, hogy a kivonulás előtt számokat mázoljanak. Ma az ősz- szakállú öreg a soros. Amikor ecsetjével számot fest valamelyik rab sapkájára, éppen olyan, mint a pópa, amikor balzsammal megkeni valakinek a homlokát. Mázol, egyre mázol, azután kesztyűjébe fúj. Kötött kesztyűje elvékonyodott, megdermed benne a keze, nem tud rendes számokat festeni. (Folytatjuk) 3NMM» «MMMM» 'KMUtiirn* «HMM» 'MNHIMIMN «MNMM» UMnb HMHItUUhHtv «MM» 'MtUIIIMIMtlIIIH- 4MMMN» ««IMIM» «»«lllUlnK* «ÜMlUiinw «MMN» «WimilllW* a IIW'IMMIM» mumm -«MM» ...MM» «11111111111« .»»HIN Mil« 21 . BÜCSÜZNI JÖTTEM A legkegyetlenebb mégis az volt, amikor a gyerek meglepte őket. Délután volt, ketten voltak a présházban, kuncogtak, henteregtek játékosan mint a kölyök- állatok, lépéseket se hallottak, semmi zajt, csak egyszer váratlanul nyilt az ajtó. Janika állt ott és ijedt nagy szemmel nézte őket. Akkor vették már észre, mikor bent állt. Dermesztő pillanat volt. Aztán János hirtelen fölugrott, megsímogatta a gyerek állát, beszélt össze-vissza, vállát ölelte és birkózni hívta, de a gyerek nem játszott, szemében továbbra is ott ült a csodálkozás. Tizenegyéves múlt, kisgyerek még, de nem annyira kicsi, hogy zavart ne keltenének benne ezek a képek, titkot sejtetően bele no vésődnének emlékezetébe. — A szeretőd vagyok? — kérdezte Sárika — Én vagyok a le szeretőd? Mondd, hogy szeretsz. S János engedelmesen mondta utána. — Még egyszer mondd, hogy szeretsz, hogy nagyon szeretsz. — De miért? Ez is csak játék? Ez az asszony ennyire hisz a szavakban? János arra gondolt, még soha senkinek nem mondta: szeretlek. Még ifjúkorában sem, Katinak sem. Ügy érezte, ezt a szót nem is szabad soha kimondani. Nem azért, mert szürke, esetlen, nem fejez ki semmit abból, ami őket összeköti, hanem azért, mert nincs rá szükség. — Örvendek, — mondják az udvarias úriemberek, de kellene-« mondani, ha valóban örülnének. — Világgá kellene mennünk' — De hova? Saját maga elől nem futhat el az ember. így múlt el az ősz, a tél java ideje, egyre nyomasztóbbak voltak a mélvségek a hullámok völgyeiben. János meglepődve vette észre, mennyire természetévé vált a hallgatás, mennyire menekülés az a néhány óra, amit Sárikával együtt tölthet, s hogy néha beszélgetni is alig van idejük, olyan sietve zárják be az ajtót, bújnak egymáshoz és újra meg újra, még a lélekzetük is egy ütemre fújtat, miniha egy test volnának. — Buja vagy, kis bujám! — Buja vagyok? Nem baj. ugye? Pedig azt hitted, nem is tudok már szeretni, azt gondoltad rólam, hogy fásult vagyok, hideg. Mondtad. Te kamasz, édes kamaszom, itt a helyed, érzed ugye? Olyan jó vagy nekem, olyan jók vagyunk egymásnak. Most mégis el kell búcsúzni. El kell felejteni mindent, ezt a présházat is, a nyolcvanhármas kilométerkövet is, a bogárkákat is, melyek ősszel átmásztak lábuk előtt az úton, a piros zuzmót a fa derekán és az illatot, a haj a bőr a tiszta test különös illatát, melyet másnap is érzel sejtelmesen, hogy le kell hunynod a szemedet. El kell felejteni a ködös estéket és a teliholdat, min den 1, mindent, Sárika érdekében és a gyerekekért és önmagáért... Búcsúzni jöttem, elbúcsúzni — ismételgette magában, de sehogy- se tudott rátalálni a szóra, mit is mond majd. amikor Sárika belép az ajtón. * Tibor valamivel küszködött álmában, lélekzete szaggatottá vált, karját, ujjait megfeszítene, mintha erőlködve sem tudná behajlítani. aztán furcsa gri nasz- szal kitátotta száját, vijjogó hangot adott. Majd köhögni kezdet* és ezzel fel is 0100001,1 a frőr ség, a köhögés megró ■’-.•>d‘- g oldalt fordult, most már empi is fölrakta a heverőre. megnyugodva, összehúzott lábbal rsV dl tovább. Hirtelen történt mind:/. Jánosnak arra sem volt ideje, hogy felébressze, vagy vízzel megmossa az arcát, csak nézte a vergődő és megnyugvó embert, majd az ablakhoz ment és kitárta egyik szárnyát. A beáramló frissességből érezte csak meg, mennyire állott, savanyú, bor- szagú volt a levegő henn a szobában. Töltött magának, ivott még egy pohárral, aztán egy ronggyai feltörölte a tócsát az asztalon s a nedves rongyot oda vágta a farakás mellé. Megnézte a tüzet, már csak néhány szem par ázó hunyorgott a hamu alatt, újra kellett éleszteni, száraz venyigét rakott rá, majd amikor föilob- bant a láng néhány akécfatuskó darabot. De az ablakot nem csukta be, menjen ki teljesen ez az ápo- rodott szag, csak közben az alvó ember meg ne fázzon.- Pokrócot kellene rá teríteni, de Tibor rajta feküdt a pokrócon, óvatoson kell kihúzni alóla. hogy föl ne ébredjen.Akkor lépett be Sárika. — Hat itt vág; kedvesem? Elaludt? Ugye nem történt sem ml baj? Aranyira vártalak mar. — öröm és aggódás, kérdés é* hála volt egy 'zre J’CV -f -/ovp-' --' ;.r\ Letette s--c vrát a s^kre, .Jár ns hoz ment , átfogta vállát, né:: ;ték az alvó Tibor*, éi t' kkifivérr ke : nyaíogáss al sáli '' — . rvt. én olyan szerenc'íi ' ~ .i vágyni; » Leült, 1 Islv'jtn' a '.'■jé*, min th'i sírna, de föl nézet: közben, vá ' Jó nos vís reiztplérjt — SkiI tim nincs rajiatok ki vivl és lát :od. Tibor is most már majdnem minden hónaobnn Mi lesz velem? Jni. én olyan s y.e■ .rencsétlen vagyok. — Legalább evett volna valamit — mondta János komoran és a hangból, a mozdulatból Sárika tudta, hogy valami baj van, mert nem jön ide a szék mellé, nem simogatja meg a haját, nem néz rá vigasztalón, csak megigazítja a tüzet, aztán az ablakhoz megy. becsukja, megáll az asztal mellett tölt magának. — Ne igyál, kedvesem. Elvette előle a poharat és a szatyorból kezdte kirakni az ennivalót. — Uborkát is hoztam, nézd. milyen pici aranyos is van közte, biztoson te se ettél reggel óla. Jaj, de sok bej''n van vele*’'1-:! Suttogva beszélt és duruzsolva, hogy az alvót föl ne ébressze, közben megigazította a palcrócot is, valójában csak azért, hogy megnézze: alszik-e Tibor. — Mi baj van? — simult hízelegve Jánoshoz. — Otthon történt valami? SE MENNI. SE MARADNI... A férfi nem válaszolt, csak meg imogeita a hozzábujó asz- szony haját. Sárikát megovu-íatta ez a mozdulat, fölemelte fejét és szájoncsókolták egymást hosszan, bel-feledkezve. János ke*e önkénle'-nöl is a megszokott 1 érésű. sin" g" tó mozdulattal ölelte, í-ö'ti ái az asszony;. — Búcrú- csók — \ illant föl benne. — Judas- csók — mart belé a gondolat. mikor kibontakoztak ogv- inás karjából. (Folytatjuk)
