Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

1963. Január 6. TOLNA MEGYEI NfiPŰJSAO t A. SZOLZSENYICINt Fordította: ™crs ,Mfda> AleUnA Dosek Lajos, Murányi Bea. I. Reggel öt órakor, mint mindig, ébresztőt kongattak — a stáb-ba­rakknál kalapáccsal rávertek egy síndarabra. A kétújjnyi vastagon befagyott ablakon csak nehezen hatolt át, és hamarosan elhalt a szaggatott háng: hidíeg volt, és a smasszer átal lotta sokáig kongat­ni. A hang elhalt, s az ablakon túl ugyanolyan áthatolhatatlan sötét­ség volt, mint az éjszaka kellős közepén, amikor Suhov felkelt, hogy a küblire menjen, azzal a kivétellel, hogy három sárga fénysáv esett az ablakra: két fényszóró a zónában* égett, egy pedig a táboron belül. De valahogyan nem jöttek elő a barakkból, hogy ajtót nyissa­nak, nem hallatszott, hogy a na­posok rudat tolnak a kübli fülé­be és kiviszik. Suhov sohasem aludta el az ébresztőt, mindig felkelt a kon- gatásra, —- a kivonulásig másfél óra saját szabad idejük volt, és aki ismeri a tábori életet, ilyen­kor mindig tehet-vehet valamit, régi bélésből kesztyűt varrhat valakinek; száraz válenkit2 vihet — Itt, fiúk, a tajga törvénye uralkodik. De itt is emberek él­nek. Halljátok, ki pusztul el a tá­borban: aki kinyalogatja a csaj­kákat, aki a kórházban bizako­dik, meg aki eljárogat köpni a komához.2 Ami a komát illeti, természe­tesen túlzott. Az ilyen alakok vi­gyáznak magukra. Csakhogy en­nek a vigyázásnak mások isszák meg a levét. Suhov mindig felkelt, amikor ébresztőt kongattak, die ma nem. Már este is rosszul érezte magát, hol a. hideg rázta, hol a fájdalom szaggatta. Egész éjszaka nem tu­dott átmelegedni. Álmában hol úgy rémlett neki, hogy végképp lebetegedett, hol meg egy cseppet jobban érezte magát. Sehogyan sem akart reggel lenni. A reggel mégis eljött, annak rendje és módja szerint. De hol is melegedhetnél meg itt, — az ablakot jég borítja, s végig a barakkon — egészséges egy barakk! — egészen a meny- nyezietig Jehér pókháló lepte be a falakat. Zúzmara. Suhov nem kelt fel. Az eme­letes prices felső részén feküdt, feje búbjáig húzta a pokrócot és Csakhogy nem megy egyene­sen — mint máskor — a munka­elosztóhoz. Suhovnak eszébe ju­tott: ma dől el a sorsuk — bri­gádjukat, a 104-est a műhelyépít­kezésről át akarják dobni az új létesítmény, a „szocváros” építé­séhez. Ez a „szocváros” most — puszta térség a havas lankákon, és mielőtt bármit is kezdenének ott, előbb gödröket kell ásni, fa­cölöpöket kell felállítani és szö- gesdrót-sövényt kell fonni önma­guk köré —, hogy meg ne szökje­nek. Az építkezés csak azután kezdődik. Egészen biztos, hogy egy álló hónapig nem lesz ott hol mele­gedni, — még kalyibák sem lesz­nek. Tüzet sem gyújthatsz. — mi­vel is tüzelnél? Gyürkőzz neki alaposan, csak így menekülhetsz. A brigadéros gondterhelt, mégy, hogy elsimítsa az ügyet. Hogy egy másik, lassúbb brigádot te­gyenek oda az ő brigádjuk he­lyett. Üres kézzel persze, nem jutsz semmire. Fél kiló szalon­nát kell vinni a fő munkaelosztó­nak. De talán egy kilót is. a gazdag brigadérosnak, egészen az ágyához, hogy ne topogjon mezitláb a csizmahalom körül, s ne kelljen válogatnia; vagy be­kukkanthat a csomagmegőrzőbe, hogy körülnézzen: hol, kinek le­gyen, a szolgálatára, oda tegyen, vagy oda vigyen valamit; vagy elmehet az étkezőbarafckba, hogy összeszedje a csajkákat az aszta­lokról és halomba rakva a moso­gatóba vigye, — talán még enni is lehet, bár ott mindig sok a va-, dász, maradék meg nincs,' és fő­leg, ha maradt valami a csajká­ban, nem állhatod meg: nyalni kezded a maradékot. Suhov azonban jól emlékezett első bri- gadérosának, Kuzjominoak sza­vaira. Vén tábori farkas volt. 1943-ban már tizenkettedik éve ült, és egyszer a puszta mezőn, a tűz mellett ezt mondta a front­ról érkezett jövevényeknek: a buslatot,4 pufajkájának egyik feltűrt újjába pedig beledugtá mindkét lábát. Nem nézett ki a pokróc alól, de a hangokból is tudta, mi történik a barakkban és az ő brigádjuk szögletében. Lám, most súlyos léptek koppantak a folyosón, a naposok kivitték az egyik 100 lit érés éjjeli csöbröt. Azt mondják, ez könnyű munka, no, hát akkor rajta rokkant, ci­peld,. de_úgy, hogy ki ne locsog­jon ám!' Most meg a 75. brigád­nak meghozták a szárítóból a vá- léhkit és a padlóra dobták, egy halomba. Aztán elhozták a miein­ket is (ma rajtunk volt a sor, hogy a szárítóba vigyük és el­hozzuk a válenkit). A brigadá- ros és helyettese szótlanul fel­húzza a válenkit, a prices nyiko­rog. A helyettes most elmegy a kenyérvágóba, a brigadéros pe­dig a — stábra, a PPCS-be.5 Próba szerencse — ne nézzen be mégis a kórházba, hátha egy napra felmentik a munka alól? Igazán, egész testét rázza a hideg. 1. zóna = a tábort körülvevő belső és külső szögesdrót sövény közötti tiltott sáv. 2. = nemezposztóból készült csízmaféle. (A ford, megj.) 3. = A foglyok komának, gyóntatónak, fekete lovasnak, stb. nevezték egymás között az NKVD tisztjét, akinek a foglyok még a táborparancsnoknál Is nagyobb hatalmat tulajdonítottak. 4. “ Háromnegyedes vattaköbát. (A ford, mégj.) 5. — PPCs: amint a szerző a későbbiek- ben meg is magyarázza, terv- és terme­lési részleg. Itt osztották be munkára a brigádokat. (A ford, megj.) (Folytatjuk). UMMm FORINT esett a kútba O Jártam az év de­rekán, és az év vé­gén is a gyárban. Sok dolgozóval beszéltem, szükséges volt több véleményt meghall­gatni, mert csak így tudtam eldönteni azt, amit első hallásra csak egyesek vélemé­nyének véltem. Saj­nos általános véle­mény a zománcgyár­ban, hogy kútbaesett százezer forintjuk. Ők másképpen mond­ják ezt, én azt nem írhatom le. Ismert megyénk közvéleménye előtt a zománcgyár múltja, s jelene is. Élég gyak­ran adunk hírt arról, hogyan dolgoznak ott a munkások, milyen fontos feladatot olda­nak meg, milyen je­lentős exportálói az országnak. Az elmúlt évben a kongresszu­si munkaverseny olyan lendületes, ele­ven volt, hogy sejtet­te az éves terv túl­teljesítését. Azonban ez nem így történt. Nem teljesítették a tervei a gyárban. Adóssággal kezdték az évet. Pedig tud­ják a munkások, a vezetők is, hogy a terv törvény. Nem rajtuk múlott első­sorban, hogy adósság­gal kezdték ezt az évet. Az év derekán olyan tervmódosítást kapott a gyár a Zo­máncipari Müvektől, amelynek megvalósí­tása lehetetlennek tűnt, s az is maradt. Az év közbén kapott tervmódosításra nem tudtak felkészülni. Menet közben kel­lett volna — amel­lett, hogy a rendes évi programot való­sítják meg — felké­szülni a tervmódosí­tás fogadására, az ez­zel kapcsolatos szer­vező munka elvégzé­sére. De köztudott, hogy üzemeink álta­lában nem kapnak gyenge, irreális ter­vet. Az év elején ka­pott terv lényegesen meghaladta az 1961- es programot, s csak erre készültek. S nem tudták fo­gadni úgy a tervmó­dosítást, bármennyi­re szerették volna is, hogy maga után hoz­za a tervteljesitést. Pedig megtettek a gyárban mindent a siker érdekében. Az üzemi pártszervezet igen sok allzalommal tett észrevételt, de kevésszer hallgatták mag véleményüket. Küzdelmes volt az 1962-es év a zománc- gyárban. S hiába volt a munkások, vezetők legnagyobb erőfeszí­tése, adóssággal lép­ték át az évet... Ez az egyik oldala a dolognak. A másik az, hogy a munkások jogosan méltatlan- kodnak. Mert ahogy az évet kezdték, az eredeti programra rendesen felkészül­tek, bíztak abban, hogy túlteljesítik a tervet, kedvezően ala­kulnak a különböző mutatók. Most, az év végén, az új év ele­jén, amikor számít- gatni kezdték a dol­gozók, hogy jut-e, lesz-e nyereségrésze­sedés, azt kellett megálldpítamak, hogy százezer forintjuk esett a kútba. Száz­ezer forint nyereség­részesedés úszott el azon, hogy megalapo­zatlan tervmódosítás történt. S baj ez még akkor Is, ha vállalati szin­ten úgy tudják a. könyvelésben kimu­tatni, hogy a válla­lat egésze nyereséges. Mert nem elégedhe­tünk meg ezzel. Az a célunk, hogy min­den üzemegység, mű­hely, dolgozó, rend­szeresen teljesítse ter­vét. Az az igazi si­ker, és akkor mennek jól a dolgok. Mindenesetbe a múlt évi tapasztalat hasznos lesz arra — ha már mást tényleg nem lehet tenni a hiba orvoslására —, hogy az idén ne is­métlődjék meg ilyen eset. S jó erről szól­ni más vonatkozás­ban is. Olyanfélekép­pen, ahogy a nyol­cadik pártkongresszus irányelveiben esett róla szó: „...a vezetés színvonala emelke­dett, de elmarad a növekvő követelmé­nyektől, s a tömegek kezdeményezésétől. A gazdasági vezetés le­gyen tudományosan megalapozott, előre­látó, döntései vegyék figyelembe a techni- lca és a tudomány ál­landóan sokasodó vívmányait és épülje­nek gondos számve­tésre... Tegyük a ter­vezést tudományosab­bá...” Márpedig is­merjük el, a bony­hádi esetben kicsit eltértek ettől, s en­nek hatását most nemcsak a dolgozók, de a népgazdaság is érzi. Nemcsak a dol­gozók százezer fo­rintja esett kútba, több is veszett ennél. Rajtunk múlik, hogy a jövőben ne ismét­lődjék ez meg. Ta­nulság, drága tanul­ság ez az ipar veze­tői számára. — Pj — «Mumus «MwMiiv mmmhm- ‘Miwuirn» immmMmi mmmm mmm smmmm nniiiimiimiiin fMMiiiim- 'Ihmmh» •iMimwm» •miiimmm» «rnimn» imuitmiiuiim- *mmmm rmmmm imw mtmm •rtmmminiiiiih numiimmv M. Sárika később Budapestre ke­rült tanítóképzőbe, Tibor Nagy- ligeten érettségizett a gimnázi­umban. Talán apjuk halála is siettette Sári férjhezmenését. Negyvenkilencben halt meg az öreg, hirtelen, minden előzetes betegedés nélkül. Alig telt le a gyászéy, Sári már hozzáment Vargha Palihoz. Nagy szerelem volt. Nagy sze­relem? Két évig sem éltek együtt békességben. Amilyen lángoló, heves udvarló volt Pali, olyan rabiátus, kegyetlenkedő és ki­számíthatatlan férj lett belőle. Volt, amikor már a szomszédok mentették ki Sárit a keze közül: fojtogatta. Pedig nem ivott, csak valami komor gyanakvás uralkodott el rajta. Rég külön éltek már, amikor jött az ötven­hat és Pali eltűnt. Senki se tudja, hova lett, azóta sem adott hírt magáról. i Tibor? Ivott már gimnazista korában is. Tehetségesen rajzolt, mindenki nagy jövőt jósolt neki. Aztán ide jutott. Alig harminc éves és kész. Ki vagy mi segíthet még rajta? Talán Sárika? Hiszen mindent megtett már. Vagy a nagy garral hirdetett elvonó­kúrák? De Tibor nem iszik rend­szeresen. Az életét kellene rend­beszedni, az egészet, vagy taláh még a világot is, mely mindig új sebeket horzsoj rajta. Hol az or­vos, aki ilyen bajok gyógyítását vállalja? Most feláll a székről, az ablak­hoz mégy, bizonytalan léptekkel.-- Nem’ jön — mondja, azt^h ölelő mozdulattal int Jánosnak. — Gyere csak ide. — átöleli a vállát, közelről látni csak milyen megtört, öreg, ez a harmincéves ember, arca borostás, sápadt, élettelen a bőre, szája sarkán nedves csík fénylik. — Látod? — mutat kifelé. — Talán Sári jön, csak még elta­karja a hordó, vagy még lejjebb van az úton? János előrehajol az ablakban. — Látod? — kérdi újra Tibor. — Majd te rájössz egyszer — megmarkolja János vállát, jobb­jával meg kimutat — hogy min­den kisebb. Nem a ház, meg a vonat, fütyülök a házakra. De az rettenetes, hogy minden kisebb — tele van a szeme köny- nyel — asszony, szerető, jóbarát — és már zokogástól rázkódva folytatja — az egész világ. Erőt vesz magán, de a szeme tele könnyel. — Majd rájössz, mert te okos ember vagy, hiába tetteted hülyének magad. Engem nem csapsz be. Minden kisebb. Mit csinálhatsz? Bevered a fejedet a falba? Nem segít. Aztán össze­zúzod magadat. Kicsire, tudod? Egész kicsire. Újra leroskad a székre s fújtat, mint aki teherrel futott és most ledobta válláról. János hirtelen úgy érzi, el kellene neki mon­dani mindent. Hogy Sári, meg ő... És lelket verni ebbe a meg­tört, megkeseredett fiúba is, ők meg tudnák tenni. Mi lehetne még belőle! Műszaki rajzoló. Istennyilát! Tizennyolcadik állá­sa van, volt ez már minden és akármihez fogott hozzá, becsül­ték a munkájáért. De így hova <jut? És Sári, szegény Sári cipeli még ezt is, nem elég neki a saját keresztje. — Mit lógatod az orrod? Tu­dok én mindent, — szúrósan néz újra Jánosra, az meg arra gon­dol, hogy Tibor most mégis elő­hozakodik Sárival és ő tagad majd és hallgat és mellébeszól. Mégse lehet ezzel a részeg gyé­rekkel tanácskozni, megbeszélni ilyen dolgokat, akármennyire testvére is Sárikának. — Nem tudsz te semmit — mondja hát kihívón és eleve védekezőén. — Mit ijedezel? — Látszik rajtam? — tér át könnyedébb hangra, de Tibor csak legyint, mintha azt monda­ná, nem kell itt mcllébeszélni. — Túrod a földet hatvanéves korodig, hordod a moslékot a disznóknak, közben számolod a pénzedet. Ott van — mutat az asztalon a pénzcsomóra. — Űgy-e nem kell? Azért nincs ha­rag? — kérdi engesztelőn és koc­cintásra nyújtja poharát, mikor látja, hogy János elmosolyodik. — Beléptél és kéS2. örülj neki. Mit akarnak ezek a nagy ellenál­lók, mi? Járomba fogni a tehenet, aztán hajtani száz évig; ne-e-e, böcce-ne-e. Bimbó, Piros ne-e-e! Megmondtam neki, a Gölöncsér Jóskának, most, amikor jöttem föl. Sír mint a szopós malac. Ne-e-e, böcce ne-e. Megmondtam neki. —* Mit szólt? — kérdi János vidáman, mert mégis jobb, hogy nem Sárikával hozakodott elő és ez az egész termelőszövetkezet reggel óta, legalábbis Gsekő kéz­szorítása óta olyan számára, mintha kívülről nézné, mintha túl Volna az egészen, nincs mit kínlódni rajta. — Hogyhogy mit szólt? Mit tudom én. Nem szólt semmit. Nehézkesen föláll a székről, odabotorkál a heverőhöz. — Elfáradtam. Lefekszik úgy ruhástól, még a cipőjét sem vetette le. — A tűzre nem kell tenni, hanem kicsit ki­nyithatnád az ablakot. — Egyet­len rántással széthúzza nyakken­dőjét, úgy, hogy a felső gomb Is leszakad ,ingéről. —- Te csak igyál — nagyot sóhajt — Elfáradtam. — Néhány­szor erélyes fordulattal jobbra, meg balra vágja a fejét, aztán úgy marad ■ mozdulatlanul, ha­nyatt fekve, csak a lélegzete riad meg néha, kapkodó lesz, Szipogó, mint a kisgyermeké sírás után. Elaludt. EMLÉKEK Búcsúzni jöttem, elbúcsúzni — ismételgette magában János, de sehogyse tudott rátalálni a szóra, mit is mond majd, ha Sárika belép az ajtón. Szenthe Sárika. Halványan em­lékszik még a szolid kis iskolás lányra akin semmi különös nem volt, úgy elvegyült a többi lány között. Még később is, - amikor már a Vargha Pali révén rokon­ságba kerültek, Sári olyan volt mint a többi fiatalasszony, legfel­jebb azzal vétette észre magát, hogy férfi-módra véleménye volt olyan dolgokról is, melyeknél nem szokták meg az asszonyok hozzászólását, össze is jártak, táncoltak is együtt bálban, lako­dalomban, de hogy tetszett volna, vagy érzett volna vele valami kicsiny megkülönböztetést is — még így utólag sem tud rá­bukkanj. Hogyan is van ez? Az ember találkozik száz lánnyal, asszony­nyal és eggyel is százszor és egyszer csak sejtjei, mint a lép sejtjei, mézzel telnek meg, föl­fedez valamit a világból, ami addig is ott volt s mint a mese­beli gyerek kavicsdarabj". egy- szercsak világítani kezd, bera­gyog mindent és ez a fény, ez a sugárzás új színekkel, új érzések­kel tölti meg napjait. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom