Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
Mii* tteúkla KRECSMÄRI LÁSZLÓ: • Olyan teddide-teddoda ember volt Patkós Péter a majorban, mint a szalonnafölső a háztartás- oan. Meg lehet vele kenni a szoruló fűrészt, a nyekergő kiskaput, rá lehet kötni az elmérgesedett sebre, hogy gyorsabban hegedjen; ha éppen kong a bődön alja, szükségből rántotta, vagy tarhonya alá is megteszi, de amúgy egymagában két garast sem ér. „Mindegy” Patkós, csak így hívták, mert neki aztán igazán mindegy volt; mit csinál, csak a tanácshoz, rakta a kis kályhát, söprögette az iroda elejit, mintha mi sem történt volna. De egy hónap múltán újra hívatták a vezetőségbe. — Hallod-e, Péter, megint jött egy papír ... Megint rád gondoleltörne a kar ja, mint a kapanyél. S egyszer talán majd újra jön valami papír... Kitavaszodott, s Mindegy Péter hiába várt az új alkalomra. Ahelyett, hogy ő ment volna, bizottság jött. Vizsgálták az állattarnap teljen. Se asszony nem várta ment. Kapott egy másik bizonyítotthon, se gyerek nem rángatta a nadrágját, úgy állt a világban, mint az ember egyszem ujja. Megvolt különben Mindegy Péter rendesen. Ha küldték, ment; ha hívták, jött, persze csak úgy komótosan, olyanforma életelemmel, hogy holnap is nap lesz. Mert a dolognak nincsen lába, nem iramodik el az ember elől. tunk ... Valami kendertermesztő fást, a könyvelést, a szerződéseket, s hogy, hogy nem, valamelyik bizottsági tag még azt sem átallot- ta megkérdezni a vezetőségtől, hogy miként váltak be a tanfolyamot végzett tsz-gazdák, hogyan hásznosították a tudásukat a közösben. — Miféle gazdákról beszél? — tanfolyam ... Nyolc hét... — Hm ... — Menj már el erre is! Te már benne vagy... Mindegy Péter pakolt és újra ványt is, de ettől sem lett fürgébb a levélhordásban, a „szaladj, kérdezett vissza az elnök. Péter, siess, Péter” munkában. _ Hát küidtünk mi beutalót a Hazajött, újra ment, hazajött, baromfitenyésztési. kenderterújra ment, ez lett ezután a dolga. Utóbb már csak a karácsony, vagy más esztendős ünnep találta otthon a faluban. Kisimult, rreg- városiasodott, s egyre szapor, ; a papírjai. Spárgatermesztés, „ . , , , , , , , vegyszeres gyomirtás, munkaS jobb azzal kelni, hogy ez meg védelem, gyümölcstelepítés, tej- az a mai munka, mint azzal, hogy ke2;e]gS _,. s kí tudja, mi minden no, máma aztán mit is kéne tenni? Még a községházán, a segédjegyző keze alatt tanulta ki ezt az életfilozófiát. Tudta, hogy ha egy hivatalszolgának nincsen dolga, akkor adnak neki, mert az nem lehet, hogy lábrázásért vegye fel tudomány átfolyt már a fején. Amikor úgy fordult, hogy egy hónapig nem hívták a vezetőségbe, már kezdett türelmetlen lenni. Negyvenkét esztendős korban könnyű hozzászokni a kényelemhez. A fehérkötényes felszolgáló a fixet. S minthogy eleteben mast kezéből jobb ízű a falat, mint az sem igen tanult, maradt Mindegy otthoni kiskotlából. Minden har- Peter ennyiben es ilyen tudó- madnap mozi... Minden este kimánnyal. Nem is háborgatta őt senki a szövetkezetben sem. Félig-meddig úgy tekintették, mint akiből egy kerék hiányzik, de nem sokat vergődtek vele. Keze nyomán ropogott a tűz a kályhában, elment a levél, meg az üzenet, s vele a nap is. Hanem egyszer hívatták Pétert a vezetőségbe. — Beszédünk lenne veled, Péter ... — kezdte az elnök. — Itt volnék ... — Egy írást kaptunk a járástól... — Hm .. — Az van ebben az írásban, hogy küldjünk egy ügyes embert a nyolchetes csirketanfolyamra. Rád gondoltunk volna ... — Énrám? — Rád, Péter, merthogy te vagy a legkönnyebbik helyzetben. Se asszony, se gyerek, se kutya, se macska. Nálad nélkül elleszünk. Meg aztán rád is férne egy kis okítás a csirketudományból. — Hát... — A munkaegység jár, kosztot, kvártélyt ott adnak, éppen csak arra kell vigyázni, nehogy nagyon okoskodj! — nevetett az elnök biztatóan. És Péter elment. Vitte a katonaládát, s két hónapot egyhuztában letöltött a városban. Kapott egy pecsétes írást, hogy ő most már képzett csibenevelő, leadta az elnöknek, s másnap újra ment a menő... S még csak azt sem mondják, hogy ejnye, Péter, megalszik a tej a szádban. Minden lakodalomnak vége- szakad három nap alatt, s így Péter hosszú majálisának is beborult. Piroska könyvelő épp úgy zavarászta, mint azelőtt, jóllehet már viszketett tőle a talpa. Mégsem szólt, mert úgy gondolta, még mindig jobb az iroda körül lecen- geni, mint a tyúkólban bújkálni, mesztési, gyomirtási, tejkezelési, meg mindenféle tanfolyamokra. S úgy tudjuk, küldtek is embert mindegyikre. — Persze, persze, hogyne küldtünk volna! — Mi van hát velük, hogy dolgoznak? — Dolgozgat, kérem, dolgozgat ... A Patkós, a Mindegy Péter... — És a többi? — Milyen többi, mikor ez az egy van? — Nem értem ... — Szóval, hogy a Patkós volt mindegyiken ... — Hallatlan! — Már hogy volna hallatlan! — lármázott vissza az elnök. — Azt hiszik az elvtársak, olyan sok emberünk van nekünk? — De csak nem ez az egy tagja van a tsz-nek? — No persze, hogy nem egy, de ilyen csak egy. — Úgy érti, hogy más nem lett volna rá alkalmas? — Ügy, úgy... — zengte kórusban a vezetőség — Ki mást küld tünk volna? Patkóst másra nemvagy a kenderföldön izzadni, eset- igen lehetett használni, gondolleg szívni a mérget a permetezésnél. Tanfolyam ide, tanfolyam oda, nem neki való a mezei munka. Soha életében még egy sír- helynyi földje sem volt, s előbb tűk, ő lesz a közös deákja... S jól is választottunk, me fi ezt az egyet igen nagy kedvvel, s igen jól csinálta. SZ. SIMON ISTVÁN Kubinyi Attila h a ng versenye Konyhádon A bonyhádi zenekedvelők januárban a járási művelődési házban a fiatal magyar hegedűművész-generáció egyik tehetséges képviselőjét. Kubinyi Attilát látják vendégül. A január 10-én este 7 órai kezdettel megrendezésre kerülő hangversenyen a fiatal művészt édesanyja, Com- mensoli Mária zongoraművésznő kíséri. Kubinyi Attila az elmúlt hangversenyévadban igen szép sikerrel szerepelt Szekszárdon is Mostani műsorában Tartini-Kreis. ler Változatok egy Corelli témára, Pugnani-Kreisler Preludium és Allegro, Hummel-Heifetz Ron. dó, Paganini Szonatina, Glazunov Közjáték a Raj monda című balettből, Wieniawsky Scherzo Tnrattella. Mendelssohn A dalnak lenge szárnyán, Prokofjev Mazurka, Kodály, Kállai táncok kerülnek előadásra. rj)hizl(Ja(l(í.$ Délutáni sötétben, tapadó ha- loholok a pénzesablakok felé. vas esőben indultam a postára. A Bátorságom visszatér. Ebben a havas esőnél is kellemetlenebb nappali fényben, ennyi ember volt, hogy táskámban 70 000 Ft között csak nem üt már le senki, idegen pénz lapult, amelyet fel Ismerősöm egy másik ablaknál kellett adnom. áll sorba. Nem sejti szegény, Láttak már Önök 70 000 Ft-ot ho§-v milyen hőstettet vitt végbe egyrakáson? Hát kérem ez akkora — megvédett egy csomó képzelt hét köteg, hogy majd szétpattant rablóval szemben ... a bevásárló-retikülöm! Szóval tele üe én méltányolom kiváló ér- voltam pénzzel, és ez egyszerre demeit és azóta is édes mosolyelvette a bátorságomat. Máskor ly&l köszönök neki. Ennyit végre nyugodtan járok az utcán akár eSy öntudatos feminista is meg- éjfélkor is, de most a pénz miatt tehet. Szabó Ibolya EGYSZERŰ SZAVAKKAL Egyszerű, meleg szavakkal szeretnék most hozzátok szólni, úgy, ahogyan a csendes, téli estéken pipafüst mellett, tanyázás közben beszélget az ember. Tudom, hogy ti nem szeretitek a nagy szavakat. Olyan az — mondjátok — mint a húsvéti tojáson a cifraság: szép, szép, míg tettre nem kerül a sor, de utána már nincsen haszna semmi, mert, ha a tojást feltöri az ember: a szem-ámító tarkabarkaság a héjjal együtt veszendőbe megy... Egyszerű szóval sokat mondani, igazat és mindig okosat — tudom, hogy ti már ezt várjátok tőlem, mert hozzátok csak így talál szavam. Ügy adom hát nektek én a verset, mint gyermekeinek anya a kenyeret. Ilyenkor mindig életemből kanyarítok le egy darabot s elétek teszem: kóstoljátok, hisz ti gyúrtatok ilyenné, bennem a magatok izét erezhetitek, mert arcomon a ti izzadtságotok gyöngye ragyog, homlokomra a ti gondotok ekéje szántja a ráncot s számat a ti jókedvetek derűje húzza mosolyra. Egy vagyok veletek mindenben, mindig. Barázdák földszagú szívéből nőttem s úgy simulok leikéhez e tájnak, mint kézfogáskor simulnak egymáshoz a csontkemény, kérges tenyerek... HEGEDŰS LÁSZLÓ: A kert hajnalra kivirágzott Micsoda tündökletes reggel! Nem várt kelő naP. sem ború; zuzmarás fák egész sereggel, miként megannyi koszorú. Fa és bokor minden egy ága, csupa dísz kerítés, tető. Rejtve halotti barnasága: a föld maga is szemfedő. Milliónyi fehérlő csipke, csupa fehér virág a táj. Dermedt világát földíszítve, üli pompáját a halál. Ünnepi csendjét nem zavarják feleselő, morcos ebek, vonat sípolva nem dübörg át, kakas-szólók nem zengenek. A szél se mozdul.Azt hihetnénk, alszik, vagy meghalt a világ. Nem Izgat jövő, nem von emlék, nem sajog föl bánat, se vágy. Mit rámhozott a tél s a város: idegek, fázások sebe nem gyötör. Nein víg s nem magányos: halk vagyok. Nem fáj semmise. Állok percekig megigézve. Benn alszik fáradt asszonyom. Elindulok, talán az égbe s dér lepi be majd a nyomom... kirázott ci hidss Félve néztem'körül mikor ki-nrű'Aruvwvvvv'WV''.".vrAíj Az alábbi eset pár hete tör- sága? Talán egy-két levelezőlap... zatán semmi jele a sértődöttség- tént, egy kora délutáni órában, — Köszönöm, felesleges. nek. a postahivatal számos ablakának — Esetleg néhány húsz-, har- — Kérem, ahogyan óhajtja, ta- egyikénél. Az ablakhoz egy fér- mine- vagy negyvenfilléres bé- Ián majd, legközelebb; üt van- fi lép: — Két hatvanf Hier es bélyeget mikor kiléptem a kapun. Azt hittem, mindjárt nekem ront valaki. Különben lelkes feminista vagyok, de ebben a pillanatban nem bántam volna, ha valami atléta-termetű férfi kísérne, hogy megvédelmezzen. Ám mit tesz a sors!... Éppen egy férfi közeledik. Bár gallérját a havas idő miatt felhajtotta, mégis megismerem. Soha sem szimpatizáltam vele különösebben, de most kitörő örömmel csatlakozom hozzá. Persze kérdezem azonnal, hogy hová megy ilyen szörnyű időben? Mire ő azt válaszolja zavartan, hogy a postára. Nosza kimelegszem a ritka szerencsétől, és ajánlom, menjünk együtt. Bár kard, puska nincs nála, de megnyugtat széles válla, és zsebre dugott nagy keze, amellyel értem bírókra kelhet. ö nem is sejti, mi bujkál bennem és meg van tisztelve ragaszkodásomtól. Mert én „főzöm”. Soha még ilyen csökönyösen nem „fogtam” férfit, hogy meg ne gondolja magát és ott ne hagyjon. Beszélünk zenéről, irodalomról, moziról. Végre bezö- työgünk a postára. Célomat elérve — búcsúzom. Udvariasan meghajol, én pedig kérek. Az alkalmazott körülményesen letép az ívről két bélyeget, majd meglepődve tekint fel: — Nicsalc! Vvny talán tévedek? — Hogy-hogy? — Nemde Mókusovits úrhoz van szerencsém? — Pontosan. Az alkalmazott, kezében a bélyegekkel, barátságosan bólogat. — Hát hogy, s mint vagyunk, Mókusovits úr? Otthon minden rendben? Az asszony, a gyerekek egészségesek? És üzlet? — Köszönöm. — Remélhetőleg tartós marad ez a remek idő... Mókusovits már türelmetlen. — Remélhetőleg — mondta mine- vagy negyvenfilléres bélyeggel is szolgálhatnék... — A világért sem! — Csomagszállítólevél, lap, pénzesutalvány? — Egyikre sincs szükségem! — Látta már az ünnepi kiadd■ sú bélyegblokkot? Most került hogy megy az forgalomba. Nézze, gyönyörű, nemdebár? S mindössze pár forintot kóstál az egész. Adhatom? — Nem érdekel. A postai alkalmazott becsukja a mappát. — Kár. És hogyan áll üdvözlőtáviratok dolgában? Van otthon kurtán. — Megkaphatnám a bé- elegendő készlete? lyegelcet? — Hogyne, örömmel! — így a tisztviselő az ablak mögött, de a bélyegeket nem adja ki a mariidból. — Van még valami kívánAz ügyfél arca rákvörös lesz: — Adja már ide végre a bélyegeimet, és hagyjon engem békében! A. hivatalnok mosolygó ábrának a bélyegek, egyhuszat kérek; szolgálhatnék esetleg még vala- csekk- mivel, nyithatnánk alkalmasint egy csinos kis postafiókot az ön levelei számára? Mókusovits bőszülten elrohan. A hitxitalban most történetesen egy ügyfél sincs. A munkatársak az ablakok mellől értetlenül faggatják barátunkat: — Mi volt ez? Mi szükség volt erre a cirkuszra? — Bosszúból! — feleli az, elégedett mosollyal. — Bosszúból? Hogyan?-----Mókusovits a borbélyom, egyetlen alkalommal sem tudok tőle addig megszabadulni, míg pégig nem ajánlja egész műsorát, a borotvahajvágástól és a hajmosástól kezdve, a hajszeszeksn, elixireken, olajokon, hajnövesztő szereken keresztül a kölniig, pit- ralonig, meg a jó ég tudja, micsodáig. Most végre az én készletemmel is megismerkedett! Németből fordította: JÓBA TIBOR «
