Tolna Megyei Népújság, 1963. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Jr ODA LM 1 MELLÉKLETE Js A tej fehér. A kéményseprő fekete. A dolgok összefüggenek. A tej­fehér tej, a kamra polcán, a ko­romfekete kéményseprő, a mezei úton. Nem szereti a macskákat a fiatal állatorvosné. Utálja őket, a kiscica, az igaziakat. Tegnap este a KIOSZ-ban ha­talmas ramazurit rendeztek. A kéményseprő egy kicsit beivott. A dolgok összefüggenek. A tej, TEJ mérgesen az a szép szája, mi­közben az a szép keze egy pálci­kával elkeverte a mérget a tej- 1. — M ben. Majd adok én neked!. lenni! Milyen kívántaié!... — És egyszerre azt érzi, hogy a tegnap esti nagy ivászal után mennyire szomjas. Nagyon szom­jas! Csak egy kortyot, ha többet nem is, csak egy kortyot kellene inni abból a tejből, mindjárt el­múlna a szomjúsága!... Nyel egyet. — Milyen pompás lehet., micsoda hűvös!... Újra nyelnie kell, érzi, amint simán, simoga- szomjoltó kedvességgel öm­lőn, Ük le a torkán a tej, az a fehér ____ __________________ ___ A tej most a kandúrnak van tej, elárasztja a torkát. Gyönyö­a kéményseprő, a macskák és az odakészítve, azért födetlen a lábos, rűség!..; állatorvosné, a tegnapi ivászat. egérfoajszú, kövérkés ké- Odamegy a nyitott csapoaitó­A dolgok mindig összefügge- ményseprő abbahagyja a dudo- hoz, lenéz a tejre. Az mintha nek rászást. Fölteszi a sapkáját, mind- visszanézne. A mester fejcsóválva Lefedetlen láhoshan fehérük a iárt beér a faluba, ne lássák megy vissza a kéményhez. Fedd! ÄSSFSSü “‘""'.«"s -“KV ä bÄ ,.,i’ ; díszben. A szélső hazban meg- gyerek vagy?! Hiaba, mostmar valami aiauomo.. kezdi a munkát. Hosszú, drót- másra nem is tud gondolni. Ha­A kéményseprő födetlen fejjel nyelű seprűjét beküldi a ké- tártalan szomjúságot érez, a gör- ballagdál az ősz eleji napsütés- ménybe, mint egy engedelmes, esős nyelések maguktól jönnek, ben. A rétek és szántók között betanított állatot. Hullik a ko- nem tudja őket elállítani. — kanyargó mezei út szívesen terül rom, a kémények újjászületve Nem szégyelled magadat?! — a lába alá, vidám füttyöket, jó- nyújtózkodnak, egymásnak kiált- mordul magára ismét. — A bt ízű dudorászásokat szokott erre- ják az örömhírt tetőről tetőre: zalom? És a bizalom?!... felé hozni magával a kéménysep- — Jön! Már jön a jókedélyű ké- — Hát aztán? — vitatkozik rő, s az út annyi nehéz beszédet ményseprő! belül a másik kéményseprő. — a iándéknknák “* Torka tikkad kicsit, mire oda- Hát a-tán? ! Ez csak nem számít? ajándékoknak. ér> az ánatorvosékhoz. Fekete a Ez a vacak, semmiség, korty tej, 5,Az a rendes iparos,1 aki min- korom, és a lélegzettel a tüdőre, egyetlen kortyintas... A szóm­éiig italos...” torokra rakódik. Fekete vályogot jusag ellen.. .„Az a rendes xpa­Ennyit dúdolgat csak a ké- köp a köpcös kéményseprő, de ros akl Ibindl8 ltalos • ményseprő kis egérbajszos szája, piros virágot visz a szívében, A tej feher. Muszáj belőle mm. ennyi elég neki, szerény ember, amikor benyit a lódoktorékhoz: Csak egy kortjot. Muszáj! t.Az a rendes iparos...” Tegnap reméli, hogy a macskaszemű szép- Lábujjhegyen jön le a lépcsőn este sem sokkal hangosabban séget ismét abban a lenge, hosz- Lent megáll, kifelé fülel. A kony- énekelte. Bujtor, a cimborája szú pongyolában találja, amiben hából semmi zaj nem hallatszik, telitüdővel fújta, csak úgy har- a múltkor oly ingerlő gyönyörű- nincs bent a fiatalasszony. A sogott az iparoskor nagyterme, ségesen átsejlett minden, de kéményseprő odalopakodik a Érdekes, a szobafestők mind ilyen minden a betűző napsütésben, polchoz, lecsap a lábosra, Meg- hangosan szeretnek nótázni, ta- Sajnos, reménye nem válik való- meríti egérbajszát a hűs, lágy Ián mert megszokják munka köz- fa,, a fiatalasszony már felöltözve, fehérségben, vad, mohó korty ok­ben a visszhangos, üres helyisé- ruhában jön elő, fukar szövet- ban nyeli a tejet. Glug-glug-glug- ............. ’ ruhában az ajándékozó kedvű glug. A negyedik kortynál megáll. p ongyola helyett. A kéménykot' rónak lóg az orra. Csókolom. — Megjött, mester bácsi? No, mi a baj? — Semmi kézit csókolom, csak öregszünk kérem, ez a baj — feleli letörten, s másnapos gyom­ra egy rossz ízzel fölüzen a tor­kába, igazad van, öregszünk. A dolgok összefüggenek. — És a kéményeink, hogy van­gekben... — gondolkozik el a kéményseprő, és mosolyog. fc Az a rendes iparos .. A mosolygó fekete emberre rá­süt a nap. Kaparóvasa villog, amint mosolyog. Mendegél, bal- lagdál, dúdorász. j,Az a rendes iparos .. ” ­Minden macskát elírtott a ház­tól az állatorvosné. Utálja őket, betegesen iszonyodik selymes pu­haságuktól, a lényükben megtes­tesült simulékonyságtól, a do- nak, tessék már mondani er- rombolásuktól. Maga is macska, deklődik szokás szerint a kedve- fiatal nőstény, selymes, simulé- vesztett iparos, kony, puha és ha a férje ölébe — Az egyik nem tetszik ne­ül, dorombol neki. kém, mester bácsi! — pittyegi E gyógyíthatatlan ellenszenve piros szájából a finom menyecs- következtében nagyon elszaporod- ke. — A konyhában füstöl. Men­ták az egerek az állatorvoséknál. jen csak, nézze meg! Az egércsapdák és az időnkénti ........ _ __.__,___ m érgezések nem sokat javítottak Ettől folderul a , a helyzeten, az efféle' vacakok j^fak- ” fc ÍSSK nem érnek fel egy macskával, ’^en esak^Ez ^büszke. A dolgok összefüggenek. Eger- veje az iparoskörben. — Én ké- had odaszoktatta a szomszédok rern| teljes mértékben bírom a macskáját, egy hatalmas, Tigris kuncsaftjaim bizalmát! Engem névre hallgató kandúrt. A bolond bizalommal beengednek a lakás- azonban úgy viselkedett, mint ba> bizalommal küldenek egye- némelyik ember jómódjában, a szobákba vagy a kamrába, Nem elégedett meg az elébe tá- vagy akármelyik helyiségbe!... Mi ez!?... A gyomrában tűz lobban! Kín! őrületes fájdalom!!! Kiejti kezéből a lábost. Elzu­han. A tej fehér. A kéményseprő arca is fehér. Most már fehér marad. Sok olvasónk küld szerkesz­tőségünkbe kéziratot, versei, tárcát, novellát. Az élet legkü­lönbözőbb területein dolgozó emberek írják le gondolataikat azzal a gyakran titkolt óhajtás­sal, hogy azok megjelenjenek, nyomtatásban lássanak napvilá­got. Tehát minden egyes ' kéz­irat mögött - ott látható az em­ber. aki szeretné a maga képé­re formálni a világot, vagy csak hírül adni másoknak, mi­lyen öröm érte, mennyire ért egyet változó, formálódó. éle­tünk jelenségeivel. Több-keve­sebb írás formai tekintetben te­hetségre vall. a jó szándék pe­dig mindegyikkel kapcsolatban elmondható. A szándékok azonban csak az irodalom egyik oldaláról mondanak valamit. Arról, hogy az illető egyetért-e céljainkkal, terveinkkel, s hajlandó-e azok valóra váltásához segítséget nyújtani. A másik oldal a mű­vészi megformálás, a mondani­való művészi tükröztetésének problémája. S ez a nehezebb, mert a maradéktalan ábrázolás, a tipizálás, s általában a ml- , vészi megformálás egyféle, kü­lönös képességet, a szokásostól lényegesen különböző látásmó­dot kíván. Általában itt kezdődnek a gondok a szerkesztőségekbe el­juttatott kéziratokkal. Olvassa őket az ember, de bizonyos há­nyadukban hiába keresi a belső átfűtöttséget, hiába kutatja a mondanivaló művészi megfor­málását, nem találja. Üres dek­laráció, ragrímek halmaza a vers, s nagyon nagy jóindulat szükséges ahhoz, hogy verssé minősítsük. A tárcák, novellák is valahol mozognak csak, de szereplőik, alakjaik inkább pa- pírfigurák, s nem a művész ál­tal újrateremtett hús, vér embe­rek. Más esetben viszont az for­dul elő, hogy nagyon is élet- szagú egy-egy írás. A virág­illat úgy érzik ki belőle, hogy szinte csavarja az orrt. Ez is hiba, az elbeszélés írója a si­lány naturalizmus talajára ke­rült, s alkalmazható munkájá­ra Makszim Gorkijnak az az igen szellemes mondása* amely sze­rint a tyúkot tollastól főzte mea. Mi legyen hát az irányadó, hogyan induljanak el azok, akik mégis sorokba akarják rögzíte­ni mondanivalójukat. A kriti­kusnak e kérdés eldöntésében, van a legnehezebb dolga. Az egyszeri szerkesztőt is idézheti, aki azt mondta: ha meg tud­nám mondani, mi kell egy jó vershez, akkor most nem szer­kesztői nem. hírlapíró, hanem koszorús költő lennék... Ez ter­mészetesen senkit sem elégít ki, nem is elégíthet, hiszen nein mond semmit, se nem biztat, se le nem inti a törekvőt. Választ­hatja a dicsérve mellőző eljá­rást is. Mondhatja: szépen fej­lődik a szerző, de még ez az írása sem érte el a közölhető­ség színvonalát. S ezt teheti mindaddig, amíg a szerző meg nem unja, hogy naponta a nya­kára járjon. Türelem dolga az egész, s azon múlik, ki bírja tovább... Az utóbbi megoldás sem cél­ravezető: még a legtehetsége­sebben indulónak is kedvét sze­gi a hitegetés. Segítséget, ösz­tönzést egyáltalán nem ad a mellőzés, a kitartó, türelmes al­kotót is tétlenségre kárhoztatja, fásultságot eredményez. Mit te­gyünk hát, hogyan adjunk ta- > nácsot? Pontokba: is lehetne foglalni a tanácsokat, anélkül, hogy a véglegesség igényével lépnénk jel velük szemben. Egy azonban bizonyos: ritka te­hetség tűnt fel egycsapásra, egyik percről a másikra, min­den különösebb előzmény nél­kül. A különösebb előzmény ebben az esetben a tanulást., o szorgalmas önművelést jelenti, A másik elengedhetetlennek tetsző követelmény, a türelmes, kitartó szorgalom az alkotás­ban, és magas igény önmagunk­kal, a saját munkánkkal szem­ben. Könnyebb ugyanis lesúj­tó véleményt mondani más munkájáról, mint elismerni a miénk fogyatékosságait. Pedig enélkül nem megy a dolog. Nincs itt arról szó, hogy vala­ki Flaubert-hez hasonlóan, szin­te önsanyargató igényességgel kritizálja azt, amit csinál. Ar­ról azonban igen, hogy alapos elmélyülés eredményeként fel­fedje munkájában a vázlatos­ságot, az elnagyoltságot. És per­sze arról, hogy ezeket megfele­lőképpen korrigálni is tudja, így elérhető a kívánatos tehet­ség kibontakozása, a minden igényt kielégítő művészi alko­tás. Egyébként csak próbálkozás marad mindvégig. SZOLNOKI ISTVÁN ruló bőséggel, többre vágyott. A korlátlan mennyiségben rendelke­A járást ismeri már. A kony­zésre álló egérpecsenye mellé bfbó1 a “aba ke11 menm- ott megkívánta az állatorvosék kam- van a Padlaslepcso. ■ — Azonnal megnézzük kerem, mit lehet csinálni?! — mondja magabiztosan a szépasszonynak, a megzizegtetett kettős „z”-vel is hangsúlyozva készségét. — Azon­rájában elhelyezett egyéb földi jókat is. A macska szemű, szép állatorvosné rémüldözve, s utál- kozva fedezte fel, hogy ismeret­len tettes kilefetyelte a tejfölt, megrágta a maradék sültet, más- nal kérem! kor a tejet, vagy a csüngő kol- Már megy is be az éléskam- bászokat dézsmálta meg. Rálesett, rába, már csattog is a kémény- s megtudta, hogy a vörös kandúr seprő papucs a padláslépcsőn. S jár be a kamrába titokban, ő a amint lendülettel tolja fölfelé rémtettek elkövetője. kackiás pocakját, lenéz az élés­A dolgok összefüggenek. Ha az kamra bőségére. Nicsak, milyen állatorvosné férje történetesen szép fehér az a tej. — gondolja, cipész, vagy fejőgulyás, a felis- . Milyen gusztusos. Az ember mérés után sem maradt volna szinte megkívánja, más lehetősége, mint seprűvel Odafönt kiveszi a kéményajtót, lesni a pákosztos kandúrt. így nekilát a munkának. Máskor azonban egyéb módot eszelt ki, szívvel-lélekkel végzi, de most hogy a hívatlan vendégtől meg- nem igen figyel oda, mindunta- azabaduljon. Sztrlehnirit talált az lan elkanyarodik a gondolata. — állatorvos holmija között. — A tej... Azanyját neki, milyen Majd adok én neked — mondta fehér, bársonyosa« fehér Vasvári László ___ ___ _ V allomások a munkáról Új kiállítás a szekszárdi múzeumban A művészetek legősibb témája, az alakok szinte eltörpülnek az és Nyári Lóránt rézkarca a Nagy amely ezernyi megformálás után ipari monstrum hatalmas méretei kalapács. is az alkotó örök ihletője marad: mellett, de a szemlélődő mind- A kohászok életét mutatja be a munka. Ennek a mozzanatait végig érzi, hogy az igazi óriások Palicz József tusrajza, Stettner véste már a barlangok falába az mégis ezek az emberek, akik Béla szénrajza, a Próbaöntés, ég első ember, s azóta művészek létrehozták azt. Tóth Imre tus- és ecsetmunkája, sok-sok generációja fogott ecse- Lendületes vonalvezetésével az Olvasztók. Muray Róbert tem- tet, vagy szobrászvésőt a kezébe, hívja fel magára a figyelmet perája, a Pályán című, sajátos hogy a munkáról beszéljen a ma- pjrk János festménye, a Vízve-, szín- és arányérzékről vall. Papp ga nyelven. Alkoto oriasok ne- zeték-építkezés, de emlékezetes Gyula színes linója és Koszta veit, müveiket lehetne idézni, de Würtz Ádám finomművű réz* Rozália akvarellje mellett Dorna- csupán a felsorolás köteteket karca is. Színes derűt áraszt Kon. novszky Endre is képviselteti tenne ki. Természetes a müve- ^or Lajos Miskolci terep című magát egy vázlattal, szetek ragaszkodása ehhez a te- képe, s jól megfér Holló László A végére hagytuk, de nem mához, hiszen enelkul elkepzel- romantikus hangvételű tusrajzai- azért mintha a kiállításon másod- hetetlen maga az ember, a mun- vaj Két kép is megrögződik a rangú szerepe lenne a gazdag ka léte meghatározója, formálója látogató emlékezetében sárga vil- kisplasztikái anyagnak. Kocsis A munkáról szóló művészeti ^másaival, Iványi Ödön tömören András: Pásztorlány című bronz- hitvallasokkal találkoztunk a leg- megkomponált csapolást ábrázoló szobrát már említettük, de méltán újabb szekszárdi kiállításon, festménye, és Somos Miklós: állítható mellé a tárlat többi amelynek a címe is ez: Ember es várakozók című hangulatgazdag darabja is, s igen nehéz lenne munka. A kettő kapcsolatáról képe. valamiféle rangsort meghatározni! Arányosságával tűnik ki Csernó Vedres Márk: Nő a tükörrel Judit: Gépi kovácsok című olaj- clrrA* aktja a neves művész hír­festménye, de ugyanez mondható AGVCt gazolja. Madarassy W alter el Hajnal Gabriella: Szüretelők bronzszobrát szemléivé bizonyara feliratot viselő rézkarcáról. Fák teszik fel magukban azt a és falak..., Gádor Emil monoty- kerdes-valaszt: Mennvi . fmomsá- piája sajátos kompozíciójával keli got> kepsesseget fejezhet ki egy arasznyi magas fém? Deák László Flórája, Kalló Józsa János linó-metszete, a Viktor Derkövits-szobrn. Konyor- Hólapátolók, és Gacs Gábor szén- csík János Odry-portréiá, Korányi Ealogh Ervin: Kovácsműhelyben rajza, az Útépítők, ugyancsak el. Jenő: 1919 című bronz-relief:é című festményen az izzó vassal ismerésre késztet. Kerti Károly csak kiragadott, példák az öez- küzdő öreg mesterember fi?u- pihenő műn! ásókat ábrázoló ké- szességében nagyszerű UisplosztL rája éppúgy erről szól, mint Ko- ne rohen hangulatú és témájú kai válogatásból. Helye;tűk. róluk esis András bronzba öntött pász- Feledy Gyula: Fihenő-jével. Kép- beszélni nehéz dolos?, sokkal in- torlánva. szemeszterben ad különösen tv- kább vallanak .alkot óikról a szób­Kohómű-építkezés, ez a cím« tíekeset Somos Miklós: Belső rok maguk. Koch Vilmos képének, amelyen építkezés . DCM-ben című olaja Monostori iüiklóe beszélnek széles mesélő kedvvel az olajfestmények, rézkarcok, az akvarellek és a maga módján a bronz meg a márvány is. Ahány kiállító szerepel a tár­laton, talán annyiféle művészi fel­fogásról, adottságról, útkeresésről beszélhetünk, de a szándék vala- ........ . ... mennyiüknél azonos: emléket érdeklődést es elismerést. állítani a munkára feszülő ka­roknak, az épitő lendületnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom