Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
6 Szerelem és válás r József Attila: * A szerelem úgy kezdődik, hogy meglátunk az utcán egy csinos nőt és rendkívül heves vonzalmat érzünk iránta. Amennyiben a vonzalom kölcsönös, jobb, há nem áltatjuk magunkat, mert úgysem lesz belőle szerelem. Ha viszont a hölgy megvetően elfordítja a fejét, nyert ügyünk van, és bizonyosra vehető, hogy vadul beleszeretünk. A szerelem általában nélkülözi a logikát, ezért ritkán fordul elő, hogy matematika-professzorok, filozófusok és elektronikus gondolkodógépek szerelembe esnek. Hosszú évezredek során kialakult egy olyan nézet, hogy a szerelem és az évszakok között szoros összefüggés van. Ezen elmélet legfőbb hirdetői a régivágású slágerszerzők, akik élemedett korukra való tekintettel szerelmet csak tavasszal és dalban tudnak elképzelni, így álláspontjuk tudománytalansága nem képezheti vita tárgyát. A szerélem nem növény, amelynek létét befolyásolja aa évszakok változása, hanem — lakáskérdés. Minden lakástulajdonos lehet szerelmes, sőt mások is, de utóbbi nem ajánlatos, mert abból mindig baj származik. Ha két fiatal úgy érzi, hogy már nem bírja tovább, akkor összeházasodik. Ezáltal a szerelmespárból házaspár lesz, majd szülő, s végül al- és felperes. Merthogy elválnak. A válás ma ugyanolyan velejárója a házasságnak, mint régebben a hozomány volt, csak még gyakoribb. TVI i a válás, és hogyan jelent- kezik a közéletben? A válás, pontosabban a válásra való hajlandóság olyan állapota az embernek, amikor úgy érzi, hogy őt nem érti meg senki, s ezért fokozott lelkiéletre vágyik, egy olyan valakinek a társaságában, akinek van érzéke az ilyesmi iránt. A válófélben lévő embert rendszerint nem szokta megérteni a felesége (férje), a párt- és KISZ- szervezete, a bíróság és a főnöke. Ez az általános meg nem értés végtelenül lesújtja a válni akaró egyént, és így tovább. Elmondhatjuk, hogy a válni akaró ember lelkisége sokkal fájóbban tud fájni, mint a létező szervi betegségek együttvéve, amiből kifolyólag őrülten szenved és leissza magát. A szájhagyomány azt tartja, hogy a kritikus időszak a házas-, ság hetedik esztendejében következik be. Mivel más, ugyancsak népi kútfőből táplálkozó nézetek a tizedik, illetve a tizenkettedik esztendőt minősítik kritikusnak, nem általánosíthatunk egyértelműen anélkül, hogy ki ne tennénk magunkat a nevetségessé válás veszélyének. A kérdés tehát az: a házasfelek milyen döntő tényező hatásaként ébrednek tudatára annak, hogy tovább nem halasztható az ügy, válni kell, da tüstént? A válóperek szaktekintélyei úgy foglalnak állást ebben a kérdésben, hogy a válás elhatározása rendszerint akkor következik be, amikor a házasfelek kettő, de minimálisan egy gyermekkel növelték a Magyar Népköztársaság állampolgárainak számát. Persze, előfordulnak még olyan kirívó esetek, hogy egyes emberi mivoltukból kivetkőzött elemek köny- nyelmüen elválnak, mielőtt akárcsak egyetlen honpolgárral is megajándékozták volna szocializmust építő társadalmunkat. Az ilyeneknek csak azt mondhatjuk; tanuljanak G. J. fődiszpécser esetéből, aki hat élő gyermek szülőatyjaként adta be a válókeresetet, megható példát állítva ezzel a felelősségérzetnek és a nehézségek tudatos vállalásának. Ebből is látható, hogy van még tennivalónk elég. Cajnos, az a helyzet, hogy nem törődünk eléggé a váló felek sajátos lelki életével, nem sietünk segítségükre legválságosabb óráikban. S ők letaglózva járják a város, az ország útjait, és vörösre sírt szemmel keresik azt a Valakit, aki megértené nagy fájdalmukat, és netán gyógyírral is szolgálna. Nagy szerencse, hogy az emberiségen még nem. lett teljesen úrrá a clniz-- mus, és így egy Valaki mindig akad, aki kész az együttérzésre. Sőt, a legújabbkori válástörténeti kutatások azt igazolják, hogy a válófelek ma már egyetlen lépést sem tesznek a válás érdekében addig, amíg nem találták meg azt a Valakit, aki majd meg fogja érteni őket. Miután ez a Valaki előkerüli, nyugodt lélekkel el lehet- válni, hiszen már van kinek, és Van miért elpanaszolni, hogy az ember csalódott feleségében (férjében), as emberiségben és voltaképpen soha nem is részesülhetett abban a valamiben, amit úgy hívnak, hogy szerelem. Ilyen alapos és körültekintő előkészítés után a válófelek a bíróság elé járulnak, ahová megidézik az Együttérző Valakit is, hogy mondaná el, milyen szörnyűséges körülmények között éltek a Váló Felek éveken át. Az Együttérző Valaki természetesen elmondja, hiszen éppen néhány nappal azelőtt mesélte neki a férj (feleség), hogy milyen rosszul éltek, tehát ha valaki, úgy ő igazán tájékozott ebben az ügyben. A bíróság ezután elválasztja a szenvedőket, hogy azok újból elölről kezdhessenek mindent, csak most már külön-külön, egy más Valakinek az oldalán. A gyerekeken néha civódnak egy keveset, de annak már senki nem tulajdonít különösebb jelentőséget, és hamarosan el is felejtik, hiszen a Házas, majd a Váló Felekből ismét szerelmespár, sőt szerelmespárok lettek. p lmondhatjuk tehát, hogy a ■B-< boldogságot manapság két dolog garantálja — az eljegyzés és a válás. És talán nem is olyan soká ránk köszönt ez a kétségkívül érdekes korszak, amikor majd napi átlagot számítva többen válnak, mint ahányan házasodnak. IVAN1CS ISTVÁN /T/letn környál úszik a levegőben. ^ Mézszínű az ég. szerelmesek sétálnak a parkban és boldog álmokat szőnek a vágyak szövőszékén. Autó suhan, szürke és fénylő, mintha ezüstből lenne. És verebek csiripelnek vidáman és a szomszédasszony most megy tejért és egy férfi az országúton .olajos, izzadt arccal a motorkerékpárját javítja. Az iskolában, mint valami furcsa szekta tagjai, a misztikus ábécét éneklik a tudás istenének, könyörgésül. Lélegzik, mozog, zsong, szaporodik, tervez, alkot, álmodik és időnként megriadva hallgatja a rádiót: az élet! Valaki hazudik ... Az orvos operál... A századik csille szén bukkan elő... Vágtat a mozdony... és babakocsit tol egy nő az utcán! Lélegzik, mozog, zsong, szaporodik, tervez, alkot, álmodik, vétkezik és időnként megriadva hallgatja a rádiót: az Élet! A temető azonban néma és csendes és itt-ott süppednek a sirok. Elmentem a tudóshoz: Szemüvegét feltolta, kicsit ösz- szeróncolta homlokát, látszott, hogy erőlködik: úgy akarta elmondani, hogy megértsem. — Ha kísérleteim sikerülnek, akkor boldoggá teszem az emberiséget. S nem is én. Mi. A hajdan volt és most élő tudósok együtt. Nélkülük én semmire so mentem volna. Meg kellett volna járnom az emberiség egész életét, az alapfok megismerésétől az összetettig, az egyszeregytől az integrálig, a résztől az egészig. De most úgy érzem, hogy közeledik a végső, a győztes pillanat. Talán még egy nap, talán kettő és ódat ebé tem az emberiség asztalára nagy találmányomat, a tudományomat, a tudomány új iga<z, 'Qarabáé! győzelmét: tied. Ember, légy boldogabb és hatalmasabb ... Ennyit mondott és máris számításai fölé hajolt. Elmentem a földműveshez: K^egállt egy pillanatra a táb- 1 ' la szélén, tekintete végigkúszott a rögökön, aztán megnézte a távoli hegyeket, ül-e köd már rájuk, jön-e eső, áztató, magot nevelő, a föld kegyetlen szomját oltó f.. — Csak az esőt várom. Szép, csendes esőt, hogy úgy permetezzen, mint anyám szitáján a liszt, amikor kenyeret sütni készült. Eső kell a földnek és akkor duzzad, csírázik a mag, szárat hajt, magot hoz. Eső kell. Ma még semmit nem látni, szürke, rideg élettelen a föld. S aztán másnap kibújnak az apró zöld hajtások, s úgy sorjáznak végig a táblán, mint valami kis, de győzhetetlen hadsereg. És akkor érzem, hogy nem volt kár izmaimért, nem volt kár, hogy hajnalban köszöntöttem a kelő napot és búcsúztattam is, mikor nyugovóra tért. Nem volt kár, mert életet neveltem az esővel, a nappal, a földdel összefogva: kenyeret. Hogy odatehessem az ember asztalára: szelj belőle, a tied e soha meg nem unható, ropogós hátat fordító kenyér. Ennyit mondott és máris indult a traktor nyomába, amely pöfögve zúgott tova a végtelen nagy határ ismert ismeretlenségébe. Elmentem a kőműveshez: A kanállal könnyed mozdu- ” lattal új habarcsot csapott a téglasor tetejére és már huppant is bele az új tégla, hogy tenyérnyit magasodjék egyre feljebb a ház fala:... — Egy hét se tán s jöhetnek a cserepezők, hogy új ütemet verve befejezzék, amit én kezdtem. Ki nem érti, nem is látja, hogy milyen szép így is ez a vakolatlan épület. Még kopár, vörös falak, létra, állvány lépcső helyett; s még fentről lelátni az alapig, ahol elkezdtük jó ideje. De nem sokára élet költözik a falak közé. Szerelmes éjszakák és szorgos nappalok. -Gyermekét virrasztó anya. Tervek. Veszekedések. Barátságok. Öröm és bánat. Vasárnapi ebéd. Szól a rádió és összegyűlnek a szomszédok, hpgy megnézzék. a televíziót. Nagyszerű dolog építeni! Nekik. Magunknak. Az életnek. Elmentem az orvoshoz: Éppen operált, a késével meg- , vívta a harcot, legyőzte a halált ... Elmentem a bányászhoz: Szénporos arcán átfehérlett nevetése, s izmaival gyors ritmusú táncot járt a fúró ... Elmentem a tisztviselőhöz: ... a szabóhoz... ...az újságárushoz... ... és elmentem mindenkihez, aki ember, aki teremt, aki magában hordja a százezer éveket és a beláthatatlan jövőt. Mentem ajtóról-ajtóra kilincsek kattantak mögöttem és körülöttem lélegzett, mozgott, zsongott, tervezett, alkotott, álmodott és időnként megriadva hallgatta a rádiót: az élet. k/jindenkihez elmentem és ' ‘ mindenkit meghallgattam. És megkérdeztem magam is, meghallgattam szívverésem, megvizsgáltam vágyaimat, terveimet, leszálltam álmaim mélyére is ... És most nyugodt szívvel írom le a nagy riport végső tanulságát: Nem igaz Barabás! Nem igaz, hogy mindenki békét kiált és az háborúnak hallatszik. Nem igazi Nem. Tanúim ők: az erpberek! GYURKÖ GÉZAMUNKÁSOK Forgolódnak a tőkés birodalmak csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a Ids falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — kis, bűvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség — felhő lep bennünket el. S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék szíja esetten és nyalint, hol a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Itt élünk mi! Idegünk rángó báló. vergődik benn’ a múlt síkos hala. A munkabér, a munkaerő ára, cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. újságpapír az asztalé u kenyérrel s az újságban, hogy szabadok vagyunk — poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük magunk. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk s törten egymás hátán, mint cd vas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon; nedves a lakás. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcban vasba öliözöd. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futósza Uagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! ÉJI DAL Néhány éjjelre, pocira, Vote adjatok nekem fekhelyet Én nem vagyok jő gazda ökre, se lány, se bolha, se beteg. jusson a néniknek nagy bögre, szerető mindnek, ki szeret — áldott, mert élek én örökre, aki egy éjre eltemet. (József Attila, 1828. Japán kávéház). A Japán kávéház hosszú évekig nem volt egyszerűen csak kávéház. Írók, költők, festők, szobrászok és még más hasonló szabálytalan foglalkozásúak jártak oda s ha egy- egy ismeretlen ült le valamelyik asztalhoz, a törzsvendégek azonnal kitalálósdit kezdtek játszani. Azt- igyekeztek megállapítani. mi a foglalkozása az ismeretlennek, hány éves és vajon, merre lakhót? A játékban Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Rejtő Jenő, József Attila és én vettünk részt. Legtöbbször melléfogtunk, de sok esetben valamelyikünknek sikerült az amatőr detektívke- dés. A rekordot Nagy Lajos tartotta, aki . egyszer kitalálta, hogy a széles arcú, vastag szemöldökű, nagy kockás ruhájú vad ismeretlen nem lehet más, mint hivatalnok a vágóhídon, kora 40—45 év és valószínűleg a Soroksári úton lakik. József Attila odament a nagykockáshoz, bemutatkozott, kérdezgetett. Bámuló arccal jött vissza, gratulált Nagy Lajosnak, átnyújtott neki három Memphis cigarettát, mint kiérdemelt honoráriumot. Hogy a csudába jöttél rá? Minden stimmel, csak az nem, hogy a Soroksári úton lakik. Nem ott, hanem a Kén utcában, nem messze onnan. E játék után a sakk következett. Attila játszott Rejtővel, pénzbe. Húsz fillérbe ment egy parti, úgy emlékszem, hogy Attila vesztett. Közben szétszéledt a társaság, mindenki ment a dolgára. Egyedül József Attila maradt ülve. Papírt vett elő. Én kártyázni mentem, ő verset írt. Sokszor és sokat bámult a levegőbe. Elmúlt éjfél, a költő már befejezte költeményét, s a tejét a mellére hajtva elaludt Majd hirtelen felriadt, bizonytalan léptekkel odajött hozzám Letettem a kártyát, megkér dezterri, mi a baj? — írtam egy verset, azt hi szem, nem túl rossz. Felolvasom. Akarod? A cigarettától rekedt hangon elkezdte mondani az Éji dal-t. A végét keserűen elnevette. — Nincs lakásom, meleg a nyári éjj:!. Kimegyek a ligetbe, szeretek ott atudni. Illik is mostani hangulatomhoz. Szervusz. Hiába hívtam vissza, nem jött. Makacs fiú volt Attila. Én egy pillanat tört része alatt arra gondoltam, hogy talán kárt tesz magában. Akkor nem történt semmi, csak úgy két évtized múlva a vasúti síneken, Szárszón. Megölte a nyomor, a rothadt korszak és az a tömérdek igazságtalanság, ami ezidőben úr volt Magyarországon. Bródv András • Huszonöt éve, 1937 december 3-ón hunyt el trogikus körülmények között a magya» költészet egyik óriása, József Attila. J * (
