Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

■, «*r W .» •'- TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. december 2. Egy kiállítás elé Ma délelőtt nyílik meg a múzeumban Ujváry Lajos és Szabó István festőművészek kiállítása. Mindketten Tolna megye fiai, bár eddigi pályá­juk ívelése merőben különbö­ző. Ujváry Lajos, Szőnyi leg­kedveltebb tanítványa, a főis- ' kóla elvégzése után Pesten ma­radt, több ízben kiállított, beér­kezett. Szabó István Rudnay Gyula bajai szabad-iskolájából került a fővárosba, majd haza­tért megyéjébe, Bogyiszlóra, utóbb pedig Decsre. Művészi világát itt teremtette meg, stí­lusa tolnai földön forrott ki. Ez az első gyűjteményes be­mutatkozása. Az író belső kényszer folytán mindent írói szemmel néz, a festészetet is. A szakemberek majd megmérik a két művész értékét, én inkább arról írok, hogy mit adtak nékem? Ujváry Lajos a nagy életdarabokat kedveli, műveit bizonyos epikus nyugodtság, tágasság és bőség jellemzi. Néha az a benyomá­sunk, hogy színes, gazdag élet­regény illusztrációi. Legkedve­sebb tája a Duna-kanyar, de nem elégíti ki maga a táj, szer­ves részének érzi az embert. Mai művészetünk hemzseg az izgatott, nemegyszer túlizgatott keresésektől. Ujváry Lajos nem tartozik• az „örök kísérletezők” sorába. Arány érzéke és mérték- tartása rendkívüli. Sohasem harsog, a hatásvadászatnak nyo­mát se találjuk képeiben. De mi varázsolja Ujváry La­jos festményeit maivá, korunk jellegzetes művészetévé? Né­melyek tárgyukban keresik a korszerűséget, de sajnos a mai tárgyat avy.lt művészi eszkö­zökkel fejezik ki, s így alapo­san elavítják. Ujváry Lajos a nehezebb utat választotta: ké­peinek a légköre mai. Alakjai és a képeire vetített emberi vi­szonylatok egyszerűekj közvet­lenek, természetesek; tehát lé­nyegükben maiak. A hétközna­pok levegőjét árasztják, a hét­köznapok költészetét örökítik meg. Szabó István ellentéte Ujváry Lajosnak■ művészete plasztiku­sabb, és merőben drámai alka­tú. A tömény kompozíciónak a mestere. Minden korszakos át­alakulás drámai, Szabó Istvánt napjaink emberi viaskodása fogta meg. Kaszát kalapáló pa­rasztjában századok görnyedés- re ítélt népsorsát örökítette meg, ugyanakkor a görnyedő alak csupa sűrített robbanásra kész erő, forradalmi igéjét. Az sem véletlen, hogy megfestette a leányanya balladáját. Az élet sűrűje érdekli, tájképeibe is többnyire drámai izgalmat ke­ver. Megnyilatkozásait nem egyszer éppen a darabos erő teszi eredetivé, Szabó Istvánnak clecsi ma­gányában kellet megcsinálnia önmagát. Első képeiben még iskolásság kísértett, azután egy­szerre „kirobbant”. Három esz­tendeje járom a Sárközt, soha­sem kerültem el házát, szemem előtt folyt kibontakozása. Ko­moly napi munkája melleit hó­napról hónapra tökéletesebb műveket vetített ki, Ékkora próbát csakis igazi talentum bír meg. Elismerés illeti Székszárd váro­sát, amiért két hivatott mű­vésznek helyet teremtett egy­más mellett. Büszke lehet mind­kettőre. FÉJA GÉZA Méhek mesterséges megtermé­kenyítése Lengyelországban A cérnától a kruponig Százezrek anyagtakarékosságból Több mint • hatszázezer forint értékű anyagot takarítottak meg az év eleje óta a Bonyhádi Cipő­gyár dolgozói. Nagy eredmény ez, hiszen köztudomású, hogy a cipő. ipar sok import-eredetű anyagot használ fel. Ugyanannyi behoza­tallal tehát több cipő előállítá­sához lehet biztosítani az anya­got. Az eredmény figyelemre méltó azért is, mert — éppen az előbbiek miatt — műszakilag megalapozott, szigorú anyag­normákkal dolgozik a vállalat. E normákat betartani, sőt e nor­mákkal szemben megtakarítani, nem könnyű. 'A tényezők között nyilván­valóan első helyre kell tenni a dolgozók kongresszusi versenyét, szocialista kötelezettségvállalásait, amelyek teljesítéséért komoly erő­feszítéseket tettek. De nem el­hanyagolható a többi tényező, sze­repe sem. A gyárban ugyanis jól tudják — régi tapasztalatok is vannak erre —, hogy az eredmé­nyek alakulására nemcsak az ön­tudat, hanem az anyagi ösztön­zés is hat. A kettő összekapcso­lása biztosítja a gazdasági cél el­érését. * * JÓ ANYAGNORMAK — PONTOS NYILVÁNTARTÁS A gyárban már, évek óta pre­mizálják az alapanyagokpál elért megtakarítást. A szabászok pél­dául meghatározott »tarifa« sze­rint kapják a prémiumot az ál­taluk megtakarított minden négy- zetdeciméter felsőbőrért. (Pré­miumot kapnak a minőségért is, az összegek úgy vannak megálla­pítva, hogy az anyaggal való ta­karékoskodás ne menjen a minő­ség rovására). A csákozók is az általuk megtakarított anyag után kapják a prémiumot. Az idén át­tértek a gyárban a kellékanya­goknál is a megtakarítás anyagi -ösztönzésére, tehát a fűződében ‘megtakarított cérna értékének 20 százaléka jár prémiumként a tűzppőnek. Az aljaüzemben a fo- nalmégtakarítás után 2 "százalék prémium jár, a ragasztónál 7—8 százalék. Azért állapították meg ilyen differenciáltan a prémium­kulcsokat, hogy a premizálás az alacsonyabb értékű anyagoknál is ösztönözzön a takarékosságra, a magasabb értékű anyagoknál se legyen »elfutás«, nyilvánvaló l ugyanis, hogy itt könnyebb' sok 'forintot megtakarítani. É módszer, bevezetésének fel­tétele egyrészt''az, hogy megbíz­hatóak, reálisak legyenek az anyagnormák. Ezeket műszaki kalkuláció alapján készítik. A másik feltétel a pontos nyilván­tartás. Igaz, hogy ez egy kis többletmunkával jár, de megéri. Míg azelőtt a szalagon a »be­ugró« (gyakorlottabb szakmunkás, akinek a feladati* az, hogy betegi ség esetén helyettesítse a kieső dolgozót) kérésre csak kiadott egy-egy orsó fonalat, vagy egy doboz ragasztót, most a kiadást fel is jegyzi az illető dolgozó kar­tonjára. Tehát a- hónap végén — de hónap közben is — tudja a művezető, a dolgozó, az üzem­gazdász, hogy ki hogyan áll a kellékanyag-felhasználással. Míg azelőtt ném volt ritka eset, hogy a ragasztómaradék beszáradt az edénybe, a dolgozó kért frisset, most felhasználja az összes ra­gasztók. A, megtakarítás a dolgozó egyé­ni anyagtakarékossági — talán helyesebben: anyaggazdálkodási — számlájára kerül, a hónap, vagy (kellékanyagoknál) a negyed­év végén kiszámítják a prémiu­mot, azt kifizetik. De mi törté­nik- azzal, aki túllépi az anyag- normát? A »DEPBÉMIUM« A magyar nyelv nemrég meg­jelent értelméző szótára nem tartalmazza ezt a szót, a Bony­hádi Cipőgyárban azonban már ismerik. Lehet az is, hogy itt született Ha valaki túllépi. az anyagnormákkal kiszámított anyagfelhasználást, a többletet »premizálják« ezzel. Kiszámítják, hogyha ugyanolyan mennyiségű anyagot takarított volna meg az illető, mint amennyivel most túl. lépte a normát, mennyi prémiu­mot kapott volna. Ez a depré- mium. Ezt rávezetik a számlá­jára, a prémiummal ellenkező ol. dalra. Természetes, hogy ebben a hónapban- -nem kap1 "prémiumot, de a darabbérét megkapja. Nos, ha a következő hónapban már jobban dolgozik, helyesebben: gazdálkodik és már jogosult lesz anyagtakarékossági prémiumra, ezt a deprémiumot levonják be­lől?. Ha nem fedezi, a marad­ványt a következő hónapban von. ják le. Előfordul, hogy valaki hónapo­kon keresztül deprémiumot »kap«, a számláján hónapról hónapra nő ennek összege. A második, har­madik hónapban a műszaki, vagy a munkaügyi osztály értesíti er­ről a dolgozó részlegvezetőjét és felszólítja intézkedésre. Ilyenkor megvizsgálják az illető munka- módszerét, megbíznak egy gya­korlottabb dolgozót — elsősorban a szabászoknál fordul ez elő — a »deprémiumos« patronálásávaL Ha a munkamódszerátadás sem segít, a szabászt leváltják, olyan helyre teszik, ahol nem tud ilyen nagy kárt okozni. A gyakorlatban legtöbbnyire erre már nem kerül sor, sikerül az illetőnek a munkamódszerét megjavítani. Mint az egyik fiatal szabásszal történt: Lafferthon Ernő az év elején hónapról hó­napra »gyűjtötte« a deprénaiu- mot. Januártól májusig több mint 1400 forint »halmozódott« így fel. Ekkor kezdte őt segíteni a mű­vezetője és a szomszéd gépnél dolgozó Demcsák Sámuel. Laf­ferthon júniusban elkezdett tör­leszteni, és ha minden jól megy, két hónap múlva már anyag­takarékossági prémiumra lesz jo­gosult. A NORMÁK SEM ÖRÖKÉRVÉNYÜEK Az anyagtakarékosság premi­zálása elősegíti azt is, hogy ala­posabban megvizsgálják a nor­mákat. Persze, nem kerül sor gyakran anyagnorma-változtatá- sokra, ezzel éppen ellenkező ha­tást érnének el. De ahol kiderül, hogy lazák a normák — és ez ál­talános, tehát nem egy-két dol­gozó eredményein alapul a meg­állapítás — ott felülvizsgálják azokat. Legutóbb például a Ratex cipőkhöz használt fonal és a csiszolópapír-felhasználás normáit változtatták meg. • A Bonyhádi Cipőgyárban már régi hagyományai vannak az anyagtakarékosságnak. Jól kiala­kult módszerei az erre való ösz­tönzésnek, nyilvántartásnak. He­lyes lenne, ha másutt is próbál­koznának e módszerek alkal mazá. sával. J. J. Mezőgazdasági szakértők régóta foglalkoznak azzal a problémá­val, hogy kellően propagálják a méhek e hasznos rovarok fontos­ságát. A kiváló méhgeneráció kitermelésének garanciája az után­pótlásról gondoskodó párok kellő szelektálása. Kiváló újítás ezen a téren a méhek mesterséges megtermékenyítésére szolgáló készülék, amelyet dr. Leon Bormus, a Varsó közelében lévő Skierniewice-i pomológiai intézet professzora szerkesztett. A készülék sztereoszkó­pikus mikroszkóppal van ellátva, tekintettel arra, hogy nyolcszo­ros nagyításra képes nagyítóval lehet csak a mesterséges megtermé­kenyítés eljárását elvégezni. A megtermékenyítendő anyát külön­leges palackba helyezik, amelyen fogantyúk vannak, és karbondi- oxiddal helyileg érzéstelenítik. Ekkor következik az injekció és kész a műtét. Az egész eljárás mindössze 1—3 percig tart’. A pomológiai intézetben eddig mintegy kétezer anyaméhet termékenyítettek meg ezzel az eljárással. A képen: Dr. L. Bormus professzor és asszisz­tense bemutatja a méhek mesterséges megtermékenyítésének mód­szerét. MTI Külföldi Képszolgálat Szegény Jüling Antalnak, úgy látszik, nem elég a maga baja, rokkantsága, még keseríti éle­tét a szekszárdi SZTK is. Rok­kant ember. Százszázalékos rok­kant. ötszáz forint nyugdíjat kap, s kérte az SZTK-tól, ad­ják meg vészére a szakmunkás kedvezményt. Beszerzett ehhez minden olyan iratot, melyeket az SZTK kért: S ügye még egy lépést sem haladt előre. Rend­szeres panaszosa a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának. Jilting Antal jogosult a kedvez­ményre, a szakszervezetek funkcionáriusai érthetetlenül állnak az egész ügy előtt, mert egyre másra érthetetlenebb ki­fogásokkal utasítják el kérését. Legutóbb a kilenc darabos melléklettel visszaküldött kér­vényt — a levél száma 27. Ny. 825/1958/61 — kísérő levelet el­olvasták, és a szakszervezetben fejükhöz kaptak az élvtársak, mert mégis csak sok, amit ez­zel az emberrel csinálnak. Igaza van Jüling Antalnak. Elismerik ezt a szakszervezet­ben, de az SZTK-ban azt mond­ták neki: „Egy rendeletet sok­féleképpen lehet értelmezni, mehet, ahova altar, akkor is ne­künk lesz igazunk.” — Nem tudjuk, hogyan vélekednének az SZTK alkalmazottai, ha az ő ügyüket ilyen lelkiismeretlenül intéznék? ejnye TávírébillentYü a tanácselnök asztalán ( A szedresi tanácselnök irodája , is ugyanolyan, hivatalos egyszerű­I seggel berendezett, mint a másik i tíz, hetVen, száz á megyében; Iró­asztal, írógép, iratszekrény tele- ,i fon. Az asztalon tintatartó, ahiva- ,italos közlöny legutóbbi száma, s , i könyvbekötve az 1958-as vb-jegy- ,i zőkönyvek. Varga János, az elnök »éppen a, jegyzőkönyvek között II böngész, ..- - : i1 És az asztal egyik sarkán mor- 11 zé-billentyű, vagy ahogy a távírá- (1 szók nevezik, taszter... <* Szokatlan látvány, ilyet csak 11 postahivatalokban, vasútállomá- < sok forgalmi irodáiban találhat az ( ember, önkéntelenül is kikíván- 11 kozik a kérdés: (( —. Milyen, célt szolgál itt a * I távíróbillentyű? \ — Ez? — nevet Varga János. — A rádiós-kiképzéshez használjuk. (i. Rendszerint itt tartjuk a foglal- J kozásokat. Azért vannak itt a rá- , i diókészülékek is. Csakugyan. A sarokban szere­li nyen, szürke dobozba zárt rádió- I»készülékek fekszenek. |i — Rádiós-kiképzés? |i — Igen. öt év óta működik a ^községben rádiós-kör. Legtöbbnyi- #re olyan fiatalok a tagjai, akikre {tényleges katonai’ szolgálat vár. 11 Tizenöten-huszan minden évben .. flgy mindén évben szinte teljesen újra verbuválódik a kör létszáma. { — Mit tanulnak a fiatalok? — Rádió-forgalmi szolgálatot, készüléképítést, hangolvasást. Ha bevonulnak a honvédséghez, és híradós beosztásba kerülnek, már rendelkeznek bizonyos alapkép­zettséggel. Nem lesznek teljesen kezdők... Itt, ezt a rádiót a ta­valyi gárda készítette. Az asztal mögött, egy széken káva nélküli rádió szól. Akik ké­szítették, most bizonyára jól meg­állják a helyüket a néphadsereg­ben. — Nem mondhatnánk, hogy unatkozunk vasárnap délelőttön­ként. Olyankor tartjuk a foglal­kozásokat. Mint az előbb emlí­tettem minden évben elölről kel­lett kezdenünk. Most ezen a gya­korlaton változtatni akarunk, az­zal, hogy a rádióskört megalakí­tottuk az úttörőkkel is. A tanácselnök szívesen beszél a szedresi rádióskor munkájáról, s csak a végén jegyzi meg szeré­nyen, hogy ő a vezetője. Emlékszem, 1944-ben mi, gye­rekek, ott bámészkodtunk a kocs­ma udvarán az akkor bevonuló újoncok felpántlikázott, hejehujá- zó csoportja mellett. A bíró igy küldte a „haza védelmére” — az esztelen háborúba — őket „Aztán nehogy szégyent hozzatok ránk”.. Közben azt sem tudta, hogy egyik-másik a nevét is alig tudja leírni. A szedresi tanácselnök rádió­zásra oktatja a leendő katonákat. A vasárnapi foglalkozás után ezért maradt az asztalán a távíró- billentyű. B.I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom