Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
A TOLNA megyei népújság 1 ~Jr ODALMI MELLÉKLETE Folyóparti randevú JEGYZET ITanyait feküdt a fűben, * *■ két keze a tarkója alatt. Az eget bámulta merengő tekintettek Egy kósza bárányfelhő libegett a kéklő messzeségben. Csak távolról hallotta a lány hangját. — Választottál? A lány mellette ült a fűben. Hosszú, nyúlánk lábát maga alá húzta. Ideges kézzel tépdeste rövid, szűk szoknyáját, takarná térde gömbölyűségét — hasztalan. Ujjai közt cigaretta füstölt. A szájéhoz emelte, hosszan megszívta, aztán odanyujtotta a férfinak. Az a füsttel együtt bökte ki: — Kösz. Azután csönd. Csak a folyó zsongott halkan lábuk alatt, va- rázsos muzsikával. A fodrozó víztükrön megpihent a lebukó Nap vörös fénye. A lány hangja cirpelt: — Választottál? — Júlika! — akarta mondani hirtelen, de mielőtt kimondta volna, lehunyta szemét. A varázslat szertefoszlott. Fél éve már. Mögöttük megcsöndesült az építkezés távolról érkező zaja. A cementmű éjszakai nyugovóra készült. Ma már nem húznak több falat, a toronydaruk óriás karja sem neszez. Csak a szív: — Dönts ... már ... Úgy jött el otthonról, hogy el sem köszönt. Lement a sarki talpaiéba, megivott egy fröccsöt, aztán csak úgy találomra vette a nyakába a kisváros zegzugos utcáit. A játékbolt előtt gondolatban felfénylett Julika arca, az áruháznál az asszony jutott az eszébe — tegnap este együtt álltak itt, de már akkor sem figyelt a célzásaira, hogy melyik ruha lenne jó neki. Nála a pénz, ha tetszik, megveszi, ha nem, úgy is jó. Minden jó. És semmi se jó. Az életük — unalom. TVTem tudja pontosan, ho- •‘■'gyan került az állomás getések. Ölelés kötelességből. Unalom és közöny. Maradt. Kerülte az embereket, csak a munkának élt. Esténként felsétált a közeli hegyre, onnan gyönyörködött a gyarapodó falakban. A lány újabb cigarettára gyújtott, s mindjárt a második szívást neki engedi« át. Még mindig feküdt mozdulatlan, a kéklő messzeséget vallatva szemével. Egy hónapja találkoztak. Fenn a hegyen látta meg a lányt. Könnyű, piros ruhája lobogott a szélben, mint frissen gyújtott máglya. Állt magányosan és sóvár tekintettel bámult alá a mélybe, ahol a toronydaruk karján akkor gyúltak ki a fények. Szótlanul verődtek egymás mellé. Szó sem esett köztük, de beszélt a szemük, vallott az arcuk mosolya. Egy hónapja már. Azóta gyakran találkoztak. Fenn a hegyen, vagy itt lenn, az öreg folyó partján, a csöndet vallatva. Aki építkezésen dolgozik, hamar megtanulja tisztelni a csöndet. Aki egy életet hagyott maga mögött — különösképp. A lány sem volt beszédes természetű. Az ország másik végéből vetődött ide, a nagy élményt keresve. Az élményt, amelyre egy életet felépíthet. Remélhet benne? — Választottál? A fejével feléfordult, a szemébe nézett. — Nem tudom ... Határozatlan. Megint csak Julika jut az eszébe. Mennyit fejlődhetett fél esztendő alatt? S az asszony? Leveleznek is. De az asszony azóta nem hívja. Igaz, ő is kerüli az efféle kérdéseket. De még meddig? Meddig lehet élni így? A lányra sandít. Arca komor, tekintete a víz rezdüléseit kutatja, mintha onnan várná a megnyugtató feleletet. Napok óta benne él a kérdés. Talán azóta, hogy mindent őszintén elmondott a lánynak. Az elhagyott, otthont, előző életét * Ttt voltak akkor is. Az volt az első Duna-parti randevú. Míg beszélt, hanyatt feküdt, az eget bámulta. Akárcsak most. A lány mellette ült, nem szólt közbe egyszer sem. Időnként cigarettát dugott a szájába, talán, hogy könnyítse az őszinte vallomást. Csak a végén kérdez- zett: Mit akarsz most? Mit akarsz tőlem? Válasz helyett maga m*llé húzta. A kéklő mesz- szeséget most, már a lány vallatta tovább. Választania kell. Most. Ezzel tartozik a lánynak, önmagának is... Valamit megtalált itt. A gyorsan emelkedő falak értelmet adnak életének. Elégedett? Hiányzik Julika. És az asszony.? Itt talán ő is megváltozna. Ahogy változik a táj. Szépül, tartalmat leap. Ha idehozná az asszonyt... Hívta. Nem jött. És ha érte menne? Ha értük menne? Mi lesz a lánnyal, ö nagy élményt keresve talált ide. Öh az élmény: a születő mű a völgyben. De csupán ez? A mű az élmény egyik oldala. A másik sem lényegtelenebb. A cementmű mellett már felépült az első ház. Hány Julílcá lakik benne? Julikák... Megmozdult.. A lány kezét, kereste. Amikor rátalált, szembenézett vele. — Ne haragudj... A lány csöndesen szedelődzött. Búcsúzóul a kezét- nyújtotta: — Légy boldog! Nem akarta elengedni a formás kis kezet, de az kicsúszott széles tenyeréből. Szólni akart: légy boldog nagyon... de szája makacsul hallgatott. Csak a tekintete követte a lány gyorsan távolodó alakját. Mély sóhaj szakadt ki melléből. Felállt. Más úton indult a városba. PRUCKNER PÁL Mostanság, a kongresszus után öt—hat nappal igen sokat gondolok egy közelmúltban lezajlott vitára. Néhány szóban sűrítve a disputa lényege körülbelül ez volt: az utóbbi egy— két évben a politikusok kezéből' a gazdaságszervezők kezébe került az irányító hatalom, s ma másként vezetnek, mint korábban. Már alck-o: zlyesbítettünk a meglehetősen sziimplifikált megfogalmazáson, s így módosítottuk: az egyoldalúan csak politizáló vezetők kezéből a gazdaság, a gazdálkodás szervezéséhez is kiválóan értő politikus szakemberek kezébe került az a bizonyos hatalom, falun és városon egyaránt. Elhangzott akkor egy olyan feltevés is, hogy hosszú évekig küszködő, dolgozó embereket jélreállííattalc, mert helyükre szakmailag jobban képzett, de mozgalmikig loorántsem annyira kipróbált fiatal értelmiségi került. Ebben a nézetben is volt egy kis hiba. Nem súlyos, de lényeges, mert félreállítás- ról, a szó régi értelmezésében említést sem lehet tennünk-, hiszen mindenkivel tisztázták előre, miért örökli más a funkcióját, s nem az utcára került, hanem képességéhez, törekvéseihez és gyakorlatához megfelelő beosztásba,. Azután az is aggályként merült fel, hogy, ha már ennyire a tudományos vonatkozású gaz- dálleodás lépett előtérbe, akitor mit csináljanak és hogyan azok. akik eddig jobbadán csak politikái, eszmei irányítást végeztek. E mögött bizonyos nyugtalanság lappangott, s kicsendült belőle a felesíegesség érzése. Pedig erről egyáltalán nem beszélhetünk, hiszen mindenkire -szükségünk van. aki egyetért velünk céljainkban, erejét, eszét, szívét nem, sajnálja azok megvalósítására fordíta-rU: Mégis maradjunk azért ennél a problémánál, s magyarázatát kéressük a proletárdiktatúra funkcióiról szóló tételben. Közelebbről: abban. a részletében, ahol ■orról esik szó, hogy a proletárdiktatúra funkciói közül mindig az kerül előtérbe, amelyiket a történelmi helyzet, az épülő, fejlődő társadalom állapota megkíván. Ma már ott tartunk — amint ezt a kongresszuson elhangzott referátumok és felszólalások is bizonyítják—, hogy hazánk lakosságának többsége egyetért velünk abban, hogy Magyarországon szocialista társadalmat leéli felépíteni: Nincsenek velünk szemben álló, egységesen szervezett ellenséges osztályok, s így módosul a poliWca, Oz osztályharc néhány problémája is. Kinevelnék azt ma a falvakban, aki bizonyítékok nélkül rémtörténeteket költené a kulákok garázdálkodásáról, a múlt rendszert is kiszolgáló régi értelmiségiek visszahúzó szándékairól. A nevetés azonban korántsem jelenti, hogy a politikus, vagy magukat annak érző régebbi vezetők azt gondoljálc: stagnál, leállt nálunk az osztályharc, s valamiféle vadvirá- gos ölelgetözés kezdődik most boldog-boldogtalannal. Aki ezt mondja, nem érti társadalmunk: legfontosabb összefüggéseit, nem látja a történelmileg kialakult, s mint az országban számtalan helyen tapasztalhatjuk, — jól vizsgázott gazdasági és politikai helyzetet. Nem látja és nem hallja meg, hogy a néha tapasztalható eszmei ingadozás nem azonos az ellenséges magatartással, s a bizonytalankodást a rossz szándékkal keveri össze. S — ami talán a legfontosabb — elfelejti a:zt, hogy a szocializmust elfogadó ember még nem azonos a szocialista emberrel. Ennél a pontnál talán elérkeztünk oda, ahol ki Ítéli mondanunk: ahhoz, hogy az a bizonyos, előbb említeti azonosság megteremtődjék. nem nélkülözhetjük azok munkásságát, őszinte segítő szándékát, akik az alapok lerakásában vezetők voltak, s többet vállaltak az átlagnál. Csak hát azzál a különbséggel, hogy most azt kérjük tőlük: az élet változásainak megfelelően politizáljanak. S ez a változás azt jelenti lényegében, amit a kongresszuson így mondott el Kádár János: „A munkatermelékenység növelésére tett egyetlen intézkedés nálunk most többet ér az osztály- harcban. mint az imperialistákat szidalmazó, száz radikális szólam Nincs az idézetben szó szerint, de máshol foglalkozott a Központi Bizottság beszámolója aszal is, hogy hazánk szocia- lista fejlődésének történetében még sohasem volt olyan jelentősége a műveltség terjesztésétiek, az emberi tudat formálásának, mint ezekben az időkben. Nos, az osztályharcnak nem jelentéktelen része ez sem. Mi több: a gazdaság szervezésének, a gazdálkodás irányításának lehet előbb-utóbb gátja, ha elhanyagoljuk, s mellékes feladatként kezeljük. A termelés és ebből eredően az életszínvonal emelkedésének pangását, vagy visszaesését eredményezheti. S ezért nekünk kell vállalni a felelősséget. Azoknak, akik aggódnák, vitatkoznak, és azoknak is, akik válaszolnak az e sorokban említett vitában felmerült kérdésekre. SZOLNOKI ISTVÁN elé. Először csak a restibe tért be,- a második fröccsre, élvezte a hirtelen támadt szabadságot. Egy gyűrött tizest dobott az asztalra és szinte futott a borgőzös helyiségből:' felkapaszkodott az utolsó kocsira. Pesten feladott egy távi- ratott: „Elmentem bocsáss meg ..” aztán felszállt a másik vonatra. Még szinte gyerek volt, amikor néhány napra belekóstolt az építkezés idegzsongító ízébe. A pen- telei kukoricaföldekre mentek az iskolával. Olyan érzés kerítette hatalmába, mint amikor egyszer negyven fokos lázban feküdt odahaza. Könnyűnek érezte magát, szinte súlytalannak. Pedig a csákány nyele már másnap véresre törte a tenyerét. Mégis. Azt a boldogságot azóta sem érezte. Különösen nem a hivatalban, az író asztal mögött. - ■ Néhány hét múlva levelet írt haza. Jöjjön az asszony Julikéval. Kezdjék el újra itt az életet. Nem is várt választ, csak magát az asszonyt. De az asszony helyett levél érkezett. Ha szereti még, jöjjön haza. Marad minden a régiben. Éppen ez az. Ez az utolsó mondat riasztotta vissza. Marad minden a régiben. Betűrágás az íróasztal mellett, közömbös séták esténként. Semmitmondó beszél*—------------------------E lvonókúra *-----------------— N em uram, nem téved, én vagyok a denevéres ember. Minden fajta denevért láttam már — kéket, lilát, zöldet. Látott már piros patkányt? Én láttam. Három farka volt és latinul énekelte az O sole mio-t. Stimmel, kanálisban is aludtam. Magamra húztam a kék eget és a Korányiban ébredtem föl a gumimatracon. Vacsorára kaptam egy gyomor-mosást, meg két injekciót. Voltam elvonókúrán is. Tettem róla, hogy ne használjon, a kezelés utáni napon ismét négykézláb sétáltam a Körúton. Most kicserélt ember vagyok, bor, sör, pálinka nem illeti számat, józan lettem, mint egy csecsemő. Nem ismerne rám, a víz elhódított az alkoholtól, versek?f ’:-ik a víz áldott hatásáról. Öh víz, pompás íz, • gigám eped érte. Emlékszik? Reggelente négy-öt féldecivel kezdtem a napot. Félhétkor már a pápai himnuszt énekeltem a Horváth-kertben, hétkor mái- vissza is küldtek a gyárból azzal, hogy berúg tőlem a gép. Ma? Megiszom a kávét és frissen, ropogósán vágtatok munkába. Agyam tiszta, testem tettre kész. Fürge vagyok, mint az ürge. Korábban de sokszor csempésztem be pálinkát, hasamra kötöttem a laposüveget, ma alsónadrágon kf- vül semmi nincs a hasamon. S ami egészen különös, ebédelek s az ebéd mellé vizet fogyasztok, néha négy-öt pohárral. Régen mi volt az ebédem? Három-négy fröccs, négy-öt korsó sör, meg egy kis szódabikarbóna. Ma? A két fogást soha el nem hagyom, a kenyeret megszerettem a víz álmodozóvá tesz. Ilyenkor csiszolgatom költeményeimet. Tiszta víz, tiszta ember, el veled, rút alkohol, ölő, butító méreg. Emlékszik, esténként milyen rlajdajokat csináltam? Verekedésekbe bonyolódiano 4 Snyp in- kivesztettem a nagy tolongásban, szemem alja a szivárvány minden színében játszott. A kocsmából mindég utolsónak dobtak ki engem, akit reggel nem lehetett megelőzni s tíz évig egy nadrágom volt, azt is úgy találtam az ócskás piacon. Ma három rend ruhám van, válogathatok a cipőkben, persze esti italom is csupán csak víz. Már említettem, hogy éjjelente jönnek a denevérek, kutyáiéjű macskák, .énekes patkányok. Egy éjszaka kigyulladt bennem a törköly, kis késedelem s leég tőlem fél utcasor. Ma. tiszta édes álmaim vannak, tündérlány szekföt tűz a gomblyukamba vagy kis csónakban ringatózom a Dunán. Ami kigyullad bennem az az ihlet, ilyenkor gyorsan papírt ragadok, nehogy elfelejtsem reggelre és máris újabb poéma született. Imádlak üdítő víz. mikén tha dús keblű lány lennél.-V'.-mészetesen egész életberen- rrísem megváltozott. Pénzem lásik fe'e nem rossz hírű lávákra meey pl e lóversenye?? sem árulom az ingemet, a léha,- könnyelmű alak komoly lett, , mint egy jó rántott szelet. Tudja, hogy mégcsak nem is lottózom? Nem! Semmi szenvedély. A szenvedély a költészet. Vizet sokat igyál, az okos így dirigál. Gondolom, fölkeltettem kíváncsiságát, hiszen tudom, ön is alkoholista. Jól emlékszem, amikor egyszer meztelenre vetkőzött a Pipában, akkor verték ki a balszemét, vagyis a jobbat, látja, a víz hogy növeli az emlékezőtehetséget. Szóval, ha találkozunk, majd elmesélem a részleteket, szívesen visszaadnám önt a társadalomnak. Fölül egy hatosra, leszáll a Kiss József utcánál, onnan már gyalog is továbbjöhet. Szép nagy ház, ott dolgozom és ott is lakem szolgálati lakásban: Nem felejti? Markó utca 27. Markó! Könnyű megjegyezni, talán már hallott is róla. Tehát várom! Mégegyszer megismétlem — Markol Minden jót, addig is az egészségére fölhajtók egy pohár vizet! Nagy S. József
