Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

TOT,VA MPrtYFT Vfirff.TAlO 1683. december 9, Ccsz-e A| At KotsolAnf Ha lassan is, de bontakozik formálódik az új magyar falu ar­ca. A hajdani álmodozók álmai realitásokban fejeződnek ki nap­jainkban a hétköznapi gondok sűrűjében. Szorul hátrább a sár, ' amely századokon át testetlen televényként nyomult a paraszt- ember eszére, szívére, lelkére. Vi­lágosodnak a régiek, s születnek az új utak. Nehéz megmérni, mennyit ha­ladnak előre egy községben, ez esetben Kocsolán egy év alatt, de azért megfogható valami a vál­tozásokból, amelyek fokról fokra tapasztalhatók. Az olyan ember, mint Schönfelder János, a közsé- . gi tanács titkára, sok mindent ‘ lat, sok mindent hall. Értelmében képpé alakul a kérdés és a válasz is: lesz-e új út Kocsolán? Igen, lesz... Ahogy ez az új út formálódik, azt próbáltuk nyomon követni kö­zel egy év után hármasban, a titkárral, Morva József tanácsel­nökkel, s Csató Jánossal, a nyug­díjazásból újra aktíváit pedagó­gussal, a művelődési ház igazga­tójával. A lehetőségeknél kezd­tük, s bármennyire is próbáltuk szépíteni azokat, nem tudtunk épkézláb dolgot összehozni. — Művelődési otthonunkat évék óta toldozzuk, toldozzuk — így a titkár. — A közeljövőben talán sikerül véglegesen megol­danunk a problémát, olyan férő­helyet alakítunk ki, amelyben a színház is tud előadást tartani. Színház lesz tehát a régi nagykocsmából ? Kell, hogy legyen, mert ráfér Ko- csolára, az itt élő emberekre, akik — mi tagadás — nem túl nagy barátai a színielőadásnak. Morva János kesereg: — A Tanítónőre még csak el­jöttek. Volt 1900 forint bevétel, de a Vándordiákra már kéveseb­ben voltak kíváncsiak. Azóta pe­dig felénk sem,néz a színház. Pedig valahol el kellene kezdeni ismét. Hol is kellene? Talán ott, ahol a megye sok más íalvában kezd­ték: közösen a termelőszövetke­zettél szervezzék meg a látoga­tást. Nem a teltház-akcióra gon­dolunk elsősorban — bár ez sem mellékes —, hanem arra, hogy van alkalom és lehetőség, szociá­lis és kulturális alap, no meg előleg is. Ezeket kellene össze­adni ahhoz, hogy újra legyen egész estét betöltő előadás Ko­csolán. | Sok minden | történik egy ilyen kis községben is. Amint lépésről-lépésre megyünk előrébb, beljebb a kérdések sű­rűjébe, úgy jönnek elő az igen­lő, az előrehaladást mutató té­nyek. Élmények keverednek a fel­színre, az első botladozások él­ményei. — A múltkor — meséli Schün- felder János — alá kellett írni valamit. Nagy, szálkás, nyomta­tott betűket írt az illető. Kicsit elpirult az ember, furcsa restell- kedés ült a barna arcon, széttár­ta a kezét: „még csali a nyomta­tott betűket tanultuk tavaly...” S ami az emlék mögött van. A cigányok, s a község más írás- tudatlanai részére alapismereti tanfolyamokat szerveztek, öreg, ősz emberek, és asszonyok ültele a padba, s ma már eljutottak a betűvetésig. Akik pedig előbb jár­tak, de nem ott, ahol szeretnének, azok magasabb osztályba léptek. Az általános iskola tantestülete esti tagozatokat szervezett. Az vendenek látogatottságnak. Abban a formában, ahogy tavaly csinál­ták, unalmas valami lehetett, valójában. Az azonban, ahogy az idén teszik, már változatosabb. A film, még ha szorosan egy szak- problémáhpz kapcsolódik, akkor is érdekes és vonzó, s a szak­szerű ismeretterjesztő előadás jó kiegészítője, mondhatnánk han­gulati aláfestője. Most így, holnap már másként kell, mert egyszer az ismeretterjesztésnek ez a tor­mája is megszokottá, sablonossá válik, ami viszont a munkát veti vissza... Azt kérdeztük az elején: lesz-e új út Kocsolán? A válasz feltét­lenül „igen” lehet, s azért lehet az, mert vannak emberek, akik tesznek valamit, hogy legyen új út. Fáradtságuk nem hiábavaló. Holnap még csak egy új felnőtt­énekkar, vagy az alakulgató klub lesz a gyümölcse, de holnapután és később egy egész új1 falut kap­nak munkájukért cserébe... SZOLNOKI ISTVÁN idén két osztály működik, s a kettő alapja annak, hogy tob-* ben kedvet - kapjanak a tanulás-J Emlékezünk még arra az h°z- ♦ időre, amikor az építőmunkáso­_Azt hittem: valamiféle számsze-f kát a m beálltával elküldték. rűségre való törekvés a kocsolaiA Szinte második foglalkozása pedagógusok igyekezete. A tények* voit a kőműveseknek, kubiko- azonban mást mutattak. Vegyük^ soknak a favágás. Télen meg­ások a könyvtárat egy példának.* szállták az erdőt, amikor ki- Nem áll rosszul a megye a könyv-J tavaszodon, akkor ismét men­tárak látogatását illetően, de Ko- c§ola mintha előrébb járna egy kicsit. Pillanatnyilag több mint kétszázötven olvasót tartanak nyilván, de ez még semmit sem mond. Sokkal többet érő, hogy ezek a beiratkozott olvasók nem­csak a nevüket, hanem a tudás­vágyukat is elvitték a könyvtár-; ba. Ezért van az, hogy sok a dol­ga a könyvtárosnak, s az is, hogy az idén, de legkésőbb, tavaszra' elérik, hö'gy ' frilriden'íákos részé-' re külön-külön kötete lesz a tek az állványokra. Évek óta egyre inkább megszűnik ez a régi kőművesszokás. Most ar­ról kaptunk hírt, hogy a komlói építővállalatnál jól oldották meg a munkások téli foglal­koztatását. A mintegy hétszáz munkás közül csak kétszázat kellett fagy szabadságra külde­ni. Mínusz 6 Celsius fokig öt­száz főt, éz alatt pedig három­száz főt tudnak foglalkoztáim egész télen. Persze, sok mun­kát jelentett- éwrt'ek 'megvalósí­könyvtámak. Ez egy kicsit alap^ tásá a nyáron, mert úgy fcésgí- ahhoz,' hogy tovább lépjenek a*"r-,jai. mostani állapotnál, mert mutatja: az emberek igénylik a jó köny-* vet. Sokféleképp kell dolgozni a fa-* versenyt a televízióval, a rádió-5 tették elő a munkahely eltet, hogy télen legyen munkaalka­lom épületen belül a szak- és segédmunkásoknak. Amint ér­lusi népművelőnek, hogy bírja a! keresik ennek aj val. Kocsolán módozatait. Egy kis összehasonlítás : amikor télen a faluban jártamé még panaszkodtak, hogy az isme­retterjesztő előadások nem , ör­^ fésültünk, még tovább bővítik £ a munkaterületet, hogy koráb- ♦ ban kezdhessék a munkát ta­vasszal. Csak elismeréssel le­het az építővállalatnak adózni, hogy ilyen lelkiismeretesen ke­zeli munkásainak ügyét, téli foglalkoztatását. EZ IGEN (Folytatás a 3. oldalról.) bejáratán. Dani megkérte, hadd tarthassa lámpáját a másik kar­bidlámpájához. — Hány gyereke van? — kér­szaikadtan kénytelen *lni a csa- séget érzett, de apjára sértődöt- ládtól. Apa lett, görcsösen, síró ten, megüllepedett haraggal gón- emberke rángott a markában, be- dőlt. A télen nyomukra bukkant, falta a dacos öklöcskéket, megér- fölkereste őket, a távoli Hortobá- tette, hogy nincs az a zord élet, gyón. Anyja váítig sírdogált, öre- amit ne lehne érdemes elviselni ge pedig faképnél hagyta, anél- dezte jószándékúan, míg sercegve ezért az örömért, amely gyönyö- kül, hogy fogadta volna a köszön- lobbant lámpáján a fémes fény. rűbb a szerelemnél is, tését. Egyetlen szót sem váltott Az idősebb furcsállva nézte vé- Apósát ugyancsak boldognak vele, elkóborolt a tanyából, hogy gig, hogy miért éppen erre kíván- látta, akinek pedig annyi bajt ne is lássa. Mondogatták az ide- csi, de azért megmondta: akasztottak a nyakába mostaná- genek: mindenkihez ilyen, a vé­— Hat. ban. Az öreg Kincsest végül mé- gét járja, nincs már egészen az Dani halkan füttyentett az el- gis leváltották, a saját beleegyezé- eszénél. ragadtatástól. sével, a szövetkezet tudta nélkül. Az ifjú apa most megbékélt az — Hát magának? — érdeklő- Amikor pénzért mentek a bank- öreg Kustánnal, többé nem volt ba, Szekeres kívánságára Anti ír- miért haragudni rá. Mindenkép- ta alá a nyugtát, ettől kezdve pen kötelességének tartotta, hogy minden papíron az ő neve szere- gondjaiba fogadja. Elhatározta, a pelt, de otthon az öreg szavára legközelebbi szabad szombaton el­mozdult a munka, mintha semmi megy a szüleiért, hiszen a törvény sem történt volna. Vagyis más szerint megváltotta őket. Legye­gyereket csinál. Nekem is csak a volt az elnök otthon, és megint nek otthon, mire kitavaszodik, harmadik lett fiú. De attól kezd- más a felsőbb szervek felé. Sze- * ve csak fiú született egyfolytában, keres vállalta a felelősséget a Mint felleg alatt az árnyék, Nevettek, az egymáshoz tar- nyaktörő játékért, mivel belátta, úgy szokott a halál nyomában jár- tozók meghittségével. Búcsúzóul hogy kár volt vesszőfuttatásra ni a szomorúság. Danit mégis biccentett a hatgyere- ítélni a fiatalokat. Kockára, tette elkerülte a megrendítő bánat. ugyan a karrierjét, de inkább tar- amikor kézhez kapta a táviratot tóttá becsületesnek ezt a megöl- apja halálhírével. Csak egyetlen dást, mint hogy teljesen lehetet- pillanatra hatolt érzései legmé- lenné tegye az öreget. Csuka Pé- lyére a döbbenet, de ezt is inkább térré más falvakat bízott, ide a hír váratlansága okozta. ' Szé- Most egyszer sem gondolt arra, meg új Lstruktort .küldött. Remél- gyellte, hogy nincs benne egyéb hogy milyen fárasztó végigbaktat- te, hogy a kuszaságot rövid időn a kötelező sajnálatnál, megijesz­ti az üres fővágaton, Legényes belül kiigazíthatja. tette az a furcsa, kissé tétova kö- 1 léptekkel sietett, kívánta a mun- Daninak minderről fogalma sem zöny, amely érthetetlen módon ha- kát, hogy csapongó jókedvében volt. Csupán annyit állapított talmába kerítette. Anyja iránt vi- munkával, mozgással csillapítsa meg, hogy az öreg vigaszra lelt szont gyötrő aggodalom ébredt unokájában és boldogabb, mint benne, mintha idős Kustán Dániel valaha. Miközben talpfáról talp- helyett az öregasszonyt orozta fára lépett, szülei ötlöttek eszé- volna el a végzet, be. Anyja iránt áhitatos gyengéd- (Folytatjuk) dött bizalmasabban a bányász. — Most született az első... — Lány? ... ■ *— Az. — Mindjárt gondoltam. A leg­több bányász elsőre mindig lány­biztatón kés: — Aztán iparkodjon, hogy utol­érjen. Jószerencsét!... Dani hálásan viszonozta: — Jószerencsét!.. . jßtoiL: Köszönöm a nyilatkozatát, Forster elvtárs M ilyen jó is, hogy nem úgy nyilatkozott nekem kedves Fors­ter elvtárs, ahogyan sokan nyilatkozni szoktak. Nem vette sorba a szerripontokat, nem használt nagy szavakat. Mégcsak nem is mentegeíödzött, hogy amit az újságokban olvasott és a rá­dióban hallott a kongresszusról, azt nem tudja olyan stílusban visszaadni, mint a pártnapi előadók. Mondta csak egyszerűen, azt amit érzett, azt amin éppen most gondolkodik, és amiről beszélget otthon, amikor este fáradtan, átfázva leül a tűzhely mellé és gyö­nyörködik három eleven fiában. . Az életről beszélt először és így van ez rendjén. Elmondta, hogy brigádja nagyon rendesen dolgozik és elakarja nyerni a szocialista címet. Elmondta, hogy jó vezetni ezt a brigádot, ezt a hét nagyszerű ácsot, akik ha kell nemcsak ácsok, hanem ezer­mesterek .., Most is parkettáznak, bitumennel ragasztják a gerez­deket, az uj irodaház 13 szobájának padozatára. Tisztelem érte magát is, meg a barátját és szaktársát, Fisterer Jakabot is, hogy tizenhárom év óta dolgoznak egyazon helyen: a Kanacsi Állami Gazdaság építési részlegében. Minden elismerést megérdemelnek a részleg dolgozói, hogy annyi mindent építettek az idén és már október végén befejezték éves tervüket. Persze, hogy jó ez így, ennél szebb ajándékot nem is adhattak volna a kongresszusnak. Örömmel hallgattam csendes szavait arról, hogy a nemrég fel­épített új házban, Dunakömlődön él a család. Természetesen nehéz ilyenkor Dunakömlődről hajnalonként Gyapára járni, esténként meg vissza, de nyáron könnyebb, nem kell a buszokon bumlizni, repíti a motor. Munkahelyet változtatni tényleg nem volna érde­mes. Tizenhárom esztendő sok munkája, öröme, gondja, de még a bajok is úgy ideláncolták, hogy nem tudna elszakadni innen. T udom, hogy nem dicsekvésből mondta, csak megmondta, mert ez is ide tartozik: az 1000—2000 forintos fizetésből, a háztáji földből'jól. él a család. A gyerekek is tanulhatnak. Igen a gyerekek... A középső fiú hatodikos az általánosban, ő jól tanul, mert Forster elvtárs segíti, s ez egyik legnagyobb apai öröme. Jeles tanuló a gyerek. A nagyfiú már negyedikes gimnazis­ta. Amikor még kisiskolás volt, őt is segíteni tudta esténként a ta­nulásban. Akkor jelesrendű volt, most csak közepes a bizonyítvá­nya. Ennek nem nagyon örül Forster elvtárs. Jobban örülne, ha je­les tanuló volna most is fiú. Igen, a kongresszus úgy határozott: egyetemekre csak a legjobb bizonyítvánnyal, tudás alapján lehet menni... Nem számit, hogy kinek mi a papája. Lehet, hogy a nagyobbik fiút közepes eredmé­nyével nem veszik fel az egyetemre. Altkor is igaza van a pártnak. Helyes, hogy a legjobb tanulók jutnak be a felsőbb iskolába. Jól mondotta ezt is Forster elvtárs, pedig még nem végzett belőle szemináriumot, Igaza van abban is, hogy majd csak eljut az egye­temig a három közül az egyik gyerek. Persze ettől függetlenül bizonyos vagyok abban, hogy rendes, apjukhoz hasonló, igaz em­ber lesz mi n d a három fiú. (Megértem, Forster elvtárs szinte saját életét akarja folytatni ..^zal,..hogy. egyetemre menjen az egyik, .’ gyerek. Az én földműves apám is akkor volt talán életében a legboldogabb, amikor az egész faluban végigmutogatta egyetemi diplomámat. Mondta is és igaza volt: „Látod, fiaim nekem most teljesedett be igazán a Felszaba­dulás,.. Ez a kemény táblás papír egy kicsit az én diplomám is.”) Mivel megértem, ezért örülök még jobban annak, hogy ilyen ön­tudatosan jelentette ki: Igaza van a pártnak, ma már nincs szük­ség semmiféle kivételre, az egyetemekre a legjobbaknak kell men­ni. Ez az igazság. jyj Unkájáért, családjáért, embertársaiért élő embernek ismer- tem meg és sajnálom, hogy kevés volt az időnk. Kár, hogy nem beszélgethettünk tovább. Pedig még el akart mondani néhány dolgot az otthoni tsz-ről is, a Szabadságról. Forster elvtárs jól is­meri Ott is a helyzetet, hisz Komlódon a tanács végrehajtó bizott­ságának a tagja. így gondjai között a termelőszövetkezeti község gondja is szerépei. Azért azt még itt leírom, tudják meg olvasóink: a Szocialista ci­háért küzdő brigád nagyon örül, hogy ez a mozgalom gyakran ke­rült szóba a kongresszuson. Hiába nagy a jelentősége a szocialis­ta brigadmozgalomnak. Előbb-utóbb a kanacsi ácsbrigád is el­éri a szocialista círhét. Miről is beszélgettünk Forster elvtárs? Arról, ami van, arról ami ezután friár csak jobb lehet: mindennapi életünkről. Arról be­szélgettünk, amiről a kongresszus is beszélt. És együtt örülünk an­nak, hogy a kongresszus mekfelelt várakozásunknak: nem változ­tatta meg,' elfogadta, megerősitette, azt a politikát, amellyel elé­gedettek vagyunk. Köszönöm a nyilatkozatát Forster József ácsbrigád-vezető, akit pártonkívüli létére is joggal nevezhetnek elvtársamnak. Amit ne­kem elmondott, azt a kongresszuson is megtapsolták volna ... Gy.J. Érdekes rendezvények a szekszárdi művelődési ház programjában erejének éhét. Nem idegeskedett, hogy meddig kell ittmaradnia, még attól sem csappant meg a kedve, hogy tizedik hónapja el­December hónap hátralévő napjaiban is gazdag program­mal várja látogatóit a szekszár­di „Soós Sándor” Városi Mű­velődési Ház. December 12-én, szerdán este nyolc órai kezdet­tel a BM Duna művészegyüt­tese vendégszerepei itt. A Nők Akadémiájának .harmadik elő­adására csütörtökön. Szép ott­hon és környezet címmel kerül sor. A Szülők iskolája ugyan­csak harmadik előadása pedig pénteken lesz megtartva, a té­makör: Világnézeti . nevelés a családban. Vasárnap, 16-án dél­előtt ismeretterjesztő filmvetí­tés, délután ifjúsági klubren­dezvény színhelye lesz a mű­~-K velődési ház. Ugyancsák ezen a napon nyílik meg a Szekszárd, 1962. C'm 'i fotókiállítás, amely I vezett 29-ig tart nyitva. „Hamletinek nincs igaza’’ című színművel á Pécsi Nem­zeti Színház művészei decem­ber 20-án, csütörtökön este lépnek fel Szekszárdon. Pénte­ken a Számok birodalmában címmel ifjúsági előadásra ke­rül sor, az előadást Pataki Fe­renc fejszámoló-művész vezeti. Dr. Cenner Mihály színház­történész hanglemezes előadást tart a színháztörténeti előadás- sorozat harmadik rendezvénye­ként a Nemzeti Színház a Szá­zadfordulótól 1920-ig címmel, ugyancsak pénteken délután 6 órai kezdettel. Karácsony első napján az Országos Rendező Iroda, Tánc­zene 1962. címmel szervez mű- c sort. Méltó befejezésnek ígér- j kezik az év utolsó napjára ter- nngyszabású, műsoros 1 szilveszteri bál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom