Tolna Megyei Népújság, 1962. december (12. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-09 / 288. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG J« ODALM1 MELLÉKLETE aMMMMtMWM Ember a szekéren” A z úton szekér zörög és a ^ domb mögül először csak egy konyuló szélű köcsögkalap látszik. A kalap hirtelen eltűnik, majd ismét fel bukkan egy ló fejével együtt, végül utána emelkedik az ember is. Hosszú, szikár, összehúzott szemű. Ügy ül a szekéren, mintha az övé volna itt minden, még a városkára leselkedő közeli várrom is. Nehéz a teher, és Jónás Ferenc megbecsüli az új jószágot. Két napja vette. Ez a deres, fényes szőrű ló a füle hegyétől a patájáig az ö tulajdona. Az övé, s ebben az egyetlen szóban benne 'van az ember, a ló, a szekér — és talán az egész világ. Á következő kanyarban bámészkodó tekintete megakad egy gubás, nehéz járású férfin — az országút tócsáit kerülgeti. Jónás nézi. hintáztatja a szemét, de nem tudja kitalálni — ki ballag előtte, pedig ismerős a járása. Sebaj — gondolja — mindjárt befogjuk. Rácsap a lóra. — Engedelmes jószág morogja elégedetten. A Deres ina megfeszül, és az izmok mint apró, játékos halak a tó vizében, remegnek a bőr alatt. A szőre fénylik, a hátáról vékony patakokban csorog a veríték, de Jónás Ferenc nem látja, nem nézi — csak a gubás embert az országúton, akit utói kell érni. Csali egy pillanat kell, az az egy pillanat, amikor elcsípi a másik szemében az irigységet. A távolság fogy. Hangosan köhög a szekér tetejéről, a gubás ember visszafordul — Bíró Ferenc, a szövetkezet csősze. Jónás kedélyesen ráköszön, — Adjon isten! — Adjon — biccent a csősz, és egykedvűen ballag a szekér mellett. Néhány lépés után felnéz. Hallotta, hogy Jónás két napja lovat vett. 1 ónás a szekéren zavarban van. Felajánlaná, hogy üljön fel mellé a csősz, legalább most kibékülnének, de így is nehéz a teher, A múltkori agitáció után ajtót mutatott a csősznek — neki nem kell a közös, bár ahányszor jönnek is hozzá. És az elégtétel — hogy beviheti a csőszt a városba? Az ő szekerén? Az ő lovával? • Féloldalt, lehajol a szekérről — hogy a másik meg ne sértődjön. — Későre marad a tél. A csősz bólint, de tudja, hogy a másik mindenről szívesebben beszélne most, mint az időjárásról. A ló mellé lép, együtt ballag a jószággal, összehúzott szemmel figyeli a lábait, az inakat, a ki-be hullámzó bordákat, a fejét, azután rásimít a szőrére. Utána megnézi a tenyerét. A ló hasa alá pislog. Jónás kedvetlenül feszeng a zsákok tetején. Nem tudja, mit akar a csősz. Minden mozdulatát figyeli. Ha az öreg egyetlen rossz szót mond a lóra, ostorral a nyaka közé vág. A csősz felnéz. — Jól húz? — Látja... — morog Jónás bosz- szúsan és megmarkolja az ostor nyelét. — Csak nehéz neki a szekér. — Nehéz? Jónás hirtelen nem tudja, hogy a csősz szánakozik-e, vagy gúnyolódik. Nehéz a szekér? Ennek a lónak? Mit akar ez a vén gubás? A csősz megint felnéz. Látja, hogy a másik arca komor és kemény. — Mennyiért vette? — Ütezej^rt. — Szép pénz — bólogat az öreg. — De hát egy ló az csak egy ló. Annyi, mint a konyha szoba nélkül. Jónás felkapja a fejét. Megérzi a kihívást. Bánja már, hogy a csősz után nyargalt. Bágyadtan, csak azért, hogy válaszoljon valamit, odaveti. — Egy után jön a másik. — Ha jön — mondja kajánul a csősz és mosolyog. Azután biccent, mutatóujját a kucsmájához böki. Fürgén átugorja az árkot és a gyalogösvényre tér. Jónás úgy érzi, hogy nagy-nagy mozdulatlanság van körülötte. Mintha a szekér is egyhelyben állna. A csősznek se mozognak a lábai, de mégis úgy siklik a fák mellett, mint a szélűzte füst. Nem is szalad, hanem suhan, már alig látszik a gubája. Czeretne utána kiáltani. A " fülébe harsogni, hogy ez a szekér meg ez a ló az ő számára mindent jelent. Nem érti a csősz. Mire a piactéri református templom tornyában délre kon- dulnak a harangok, Jónás már eladta a szekér krumplit. Az üres zsákokat a kocsiderékban kupacba hányta és most cigarettázik. Elégedetten füstöl a szekér mellett. Mehetne haza, de jó a piactéren ácsorogni, nézni az embereket, a kendős, nagykabátos forgatagot. A csőszt már elfelejtette. A szeme ismerősöket keres, majd csalódottan, nagy ívben eldobja a cigaretta végét. N‘ TÉNAGY SÁNDOR: Balatongyörök Nem tudom: ember vagyok, vagy vitorla, kérdéseidre válaszoljak, vagy a láthatár falába semmisüljek? Víz. víz, csak lassú ernyedés, befelé nőnek a hullámok, mint a boldogság, valami mélytengeri és csillagközi lét ez, öntudatlan áimélkodás az élet szélességén és hosszúságán, költözködés egy másfajta létezési módba. Víz, víz, hullámverés a testeken keresztül, békesség, mely senkinek sem érdeme, szerelem, a legféltettebb magántulajdon, pedig csak egyszerű tény: fürdőzés veled és barátaimmal. Most nem látok mást, mint életem újabb épületét, nincs más, mint érzékszervi lendület: szerelmünk szilaj és lebegő augusztusában megmaradni, kiáltani, hogy itt vagyunk és barnul a hátunk a naptól, mint gyümölcs, itt vagyunk a gondtalanság fele kezeiében s örülünk. amennyire az évi szabadság és a havi fizetés megengedi. Víz, víz, a fáradtságomat úsztatod, minden fölöslegesség elmosódik, nincs más, mint életem pontos igazolása: Nyár, állványzat épül a Balaton fölé a nevetések páráiból, lebegő épület, ahol a barátság lakik és a fölmagasztalt szerelem. Kedveskedve rábiccent a lóra. — Hazaménjünk, Deres? Beköti az istrángot, felül a szekérre és elindul. Befordul a főutcába. A gyógyszertár előtt meglátja a csőszt, amint éppen a szövetkezet szekerére kapaszkodik. A homlokán felhő suhan át. Megrántja a ló szájában a zablát, elzörög a másik kocsi mellett.- A fejét is elfordítja. Kinn az országúton hangosan fütyörészik, mint egy vásott kamasz. Nevethetnék je van. Jókedvében a ló vékonyára csap. A jószág megugrik, szalad, vágtat, húzza a szekeret. Jónás lelkét majdnem kirázza a rossz út, de nem bánja. Csak azt sajnálja, hogy nem most ballag előtte a csősz, mert úgy elvágtatna mellette, hogy még utánanézni se maradna ideje. — Gyerünk Deres! — kiabál Jónás, és rázza a gyeplőt, pattogtatja az ostort,'— Gyerünk, az apád teremtését! ógatja a lovat, de néhány száz méter után a vág- tatás észrevehetően gyengül, a nekirugaszkodások már erőtlenek. Lassul a ló szaladása, és a domb előtt már csak lépésben, nagyokat fújtatva megy. Jónás fogai összecsikordulnak. Feláll a szer kéren, magasba emeli az ostort és a lóra ordít — Hallod, te Deres! Gyerünk!... — kiáltja és a magasba lendült kézből az ostor a ló nyakára csap. A ló néhányat botlik, a lábai ügyetlenül kalimpálna’:, azután rádűi a kocsirúdra. Jónás néhány pillanatig tűnődve bámul, mintha nem értemé, mi történt All a szekéren, kezében még mindig ütésre’ készen az ostor, mintha abban akarna megkapaszkodni. A ló hullámzó oldalát nézi. Később — ki tudja, hogy menynyi idő múlva — lemászik a szekérről, és a lóhoz támolyog. Im- bolyog, mint éjszaka a tó felett a lidércek. Körülnéz. A szája hangtalanul mozog. A kocsirúd mellé áll.- Nekidől, két erős kezével megmarkolja. Soha nem érzett még ennyi erőt a karjaiban. Most talán a fákat is félkézzel kicsavarhatná. Most mindent bírna: a hegyeket a hátán, még a csősz gúnyoros tekintetét is. Nem volt még ilyen, talán soha. Előredől. A szekér megmozdul, és Jónás húzza. Leszegett fejjel, fogait összeszorit- va. A domb aljában megáll, nem bírja tovább. Legszívesebben ő is összerogyna, mint a Deres, de tartja a kocsirúd. Elkeseredetten cibálja a szekeret, a rudat jobb- ra-balra csavargatja, de nem mozdul. Nem bírja fel a dombra. L ecsukott fejjel a szekér körül babrál, amikor a csősz utoléri. Az öreg megállítja a kocsit, leugrik. Körülnéz, és mindent megért. Néhány pillanatig zavartan áll, legszívesebben illő tisztelettel levenné a sapkáját, majd Jónáshoz lép, a karját ügyetlenül a másik karjába fűzi. — Utána kötjük — mondja rekedten és más most nem jut az eszébe. Nézi a lovat, nézi a szekeret. Azután az embert, amint üresen, szomorúan ácsorog az országúton. Jónás egyik lábáról a másikra áll, gyámoltalanul pislog. Hangot hall, de oda se fordul. — Megdöglött — mondja valaki a közelben. Szótlanul tűri, hogy a szekerét a másik után kössék. A fejét se mozdítja, csak a földe: nézi. — Nem ül fel? — kérdezi csendesen a csősz. 1 ónás nem felel, csak a fe- ■' jét rázza, és elindul a szekér mellett. A lőcsöt markolja, de később azt is elengedi, meri nehéz így a járás. 'THIERY ÁRPÁD JEGYZET A társasán minden tagja túljutott már azon a ponton, amikor az ember még olyan tényezőkkel is számol az élet szempontjából, amelyek alig, vog.j egyáltalán nem tartoznak hozzá. Nem ábránduliak ki semmiből, csak éppen az a szokásos rezigtiáltság uralkodott el rajtuk, amit általában megtalálhatunk minden negyvenen aluli halandónál. Nem éppen vidám társaság az ilyen. Néha szinte az unalomig csattannak a poénok, s azok klappolnak ott, mint jól helyére illesztett eresztékek. S persze, a folytonos bölcsesség néha idegesíti azt, aki az életet úgy egészben szereti elképzelni, hogy abban körülbelül egyenlő arányban van. okosság és ostobaság, s az élet tulajdonképpen e kettő színes "kavaUtádja a célszerűség és a megtervezett ség ellenére is. Irodalomról, művészetről folyt a szó. Arról, — hogy egészen konkrétak legyünk —, van-e létjogosultsága ma az irreálisnak tűnő allcotásnak, s az új tartalom miként feszegeti a klasszikusan kialakult, valósággal várrá emelkedett és szilárdult formákat. Megoszlottak a vélemények, ahogy az disputában szokásos, de volt benne valami plusz, valami több a szokványosnál. Először inkább csak a szavak mögött lehetett ezt a többletet elképzelni, de később kifejezést nyert, amikor az egyik vitatárs így fogalmazott: — Nem feltétlenül fontos, hogy bárki ragaszkodjék vdla- mihez, ha a kor tartalmát — minden művészet ezt fejezi ki — ábrázolni akarja. . Vagyis: vessük el ami nem felel meg a kor dinamizmusának, napjaink életritmusának? Igen, de hogyan? Mit állítsunk a helyébe? — Igazi művészetet, időtálló alkotásokat, s ne formai kísérleteket — így a másik vitázó. Közel járt az igazsághoz, csak nem fejezte be teljesen, amit mondani akart. Ami a művészet igényét illeti, azzal nincsen semmi baj. Jó és szép, ha az ember odáig eljut, hogy majdhogynem számonkéri az alkotótól műve minőségét. Az idgt- állással azonban már sokkal bonyolultabb a probléma. Történelmi tapasztalat ugyanis, hogy az a mű korálló. az nem porosodik be, amelyik leginkább kifejezi a keletkezése körüli élet kérdéseit a művészet sajátos eszközeivel. Ezért maradhatott fenn és hathat még ma is elevenen Shakespeare, Moliére, fielding, Swift, s számos más nagy alkotó életműve. A forma és a tartalom egysége természetesen hat nálunk, nincs közöttük művet silány Hő ellentét. E pontnál egy újabb vitázó kapcsolódott be kicsit disszonáns, de feltétlenül helyén való felvetéssel. Azt mondta: — Néni tagadom a fentiek igazát, csak kétlem, hogy mindazt meg tudják tenni a ma alkotói, amit ők végrehajtottak. Már csak azért sem, mert az említettek ilyen, vagy olyan mértékben szemben álltak a társadalom döntő osztályaival, s ebből a státuszból bírálták a társadalmi, termelési viszonyokat... A folytatás magától értetődően az, hogy ma nincs meg ez az ellentét, művészeink nagyobb tábora egyetért a társadalom túlnyomó többségének célkitűzéseivel. Viszont az előbbi állításból úgy tűnik, hogy ez megköti a művész kezét, lenyűgözi fantáziáját, alkotókészségét. Az igenlés oblígátum- nak, hajbókolásnak látszik, pedig korántsem az. S hogy ne legyen az, ahhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy a művéss ne mesterember, hanem valóban művész legyen, olyan, aki nem formai megoldásokkal, hanem tartalmi lényegekkel. S igaz őszinteséggel képes elkerülni a silányító sematizmust. S mert rendelkezni kell ezzel a sajátossággal annak, aki a korról a művészetek valamelyikével mondani akar valamit, ezért nehezebb ma alkotni, mint századokkal, vagy éppen évtizedekkel ezelőtt. Aki indokolatlanul harap, az most önmagát harapja... Nem sorolok fel bizonyítékokat, e sorok olvasói közül százával tudna báriá. tanúságtételre hívni régebbi és új műveket, pro és kontra. Annyit azért mégis elmondok: a közelmúltban olvastam Albert Camus A pestis című kisregényét. Camus elképzelései közismertek, Közönyéről, s más magyarul megjelent műveiről mondtunk már jót is, rosszat is, filozófiájáról sem szükséges e helyütt ismertetőt adni. Műve, A pestis azonban önmagáért beszél. Steinbeck Lement a Hold című kisregényéhez hasonlóan egy ökölbeszorított kiáltás a fasizmus ellen. Most csak az a kérdés: jogosan kiált-e Camus, s indokolt-e, hogy figyelmeztesse az emberiséget. A nemzetközi politikában, a világhelyzetben ismerős olvasónak nem adunk betűszerinti választ, a könyv önmagáért beszél, saját maga bizonyítéka. S ezen a tényen még az sem változtat semmit, hogy Camus nem szocialista, s módszerében nem a szocialista realizmust követi. SZÓIM OKI ISTVÁN SIMON LAJOS : Holnaptól kezdve fin mondom nektek: egyszer megalkotjuk azt a rendeletet, mely szigorúan szól. mihi a parancs nektek, nekem, és mindenkinek, holnaptól kezdve tilos: nyolc órát görbülni a gyár tűz-kcszorús égboltja alatt, holnaptól kezdve tilos: érinteni ragyásnyeiü kalapácsokat, holnaptól kezdve tilos: ekébetörni gyerek-kedvű állatokat, Holnaptól kezdve tilos békéért könyörögni, mert jelen lesz, mindenütt jelen lesz veletek! Holnaptól kezdve, holnaptól kezdve; holnaptól kezdve: tilos a könny! Holnaptól kezdve, csak mosolyogni szabad! Éu mondom nektek, holnap megalkotjuk azt a rendeletet...
