Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-15 / 267. szám

1962. november Í5. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A szövetkezeti tagok megítélésének fö mércéje: a közösség javára végzett munka Minden falusi ember tudja, mi jelentette valamikor a magyar falvakban a rangot. Hiába volt az embernek „arany"-keze, jó dolga, becsülete, érthetett több­féle szakmához, lehetett kiváló esze, ritka tehetsége, mit számí­tott ez, ha nem volt elég föld a tulajdonában. Mert a föld, a sok föld, ez volt a rang, ez je­lentette a tekintélyt a faluban... Akinek volt sok földje, annak volt tekintélye is, rangja is. Azt megválasztották bírónak, elöljáró­nak, presbiternek, annak fia első helyen ült az iskolai pádban, elöl mulatott a kocsmában. Akinek sok földje volt, annak előre kö­szöntek, szívesen gazsuláltak, az- . zal. a jegyző, meg a pap is szíve­sen barátkozott..... A földért ádáz harc folyt a fa­luban. A földért folytatott harc­ban nem ismertek se becsületet, se barátságot, se testvért, se szü­lőt. A föld szent volt, bálvány, kegyetlen Mammon, amely ren­geteg áldozatot, véráldozatot is kívánt. A föld úr volt, szolgá­jává, rabszolgájává tette az em­bert A termelőszövetkezeti mozga­lom győzelme megszabadította az embert a föld rabságából. A hely­zet megfordult. A parasztember nem szolgája többé, hanem ura a földnek. A föld fiejn célja az életnek, hanem eszköze. És a ter­melőszövetkezeti mozgalom ép­pen úgy, ahogyan ledöntötte a mesgyekarókat, ledöntötte a ré­gi falusi ranglista normáit, s új normákat, új értékítéleteket ál­lított a régiek helyébe. Nézzük csak meg közelebbről, hogyan va­lósul meg a gyakorlatban, ho­gyan változik meg napjainkban a paraszti társadalom szerkezete? Formálódik a szövetkezeti parasztok egységes osztálya A régi parasztság, amelyet ép­pen a különböző nagyságú föld­tulajdonok osztottak, szabdaltak több rétegre, a szövetkezetben egységes feltételek közé került. Az új élet azt jelenti, hogy nagy­jából egyenlőek az esélyek. Most aztán a közösség figyelő szeme előtt mindenki megmutathatja igazi értékét. Megmutathatja, mihez ért, hogyan ért, milyen képességei vannak, ezekkel mit tud kezdeni. Ä szövetkezetben nem az szá­mít ma már, hogy kinek mennyi földje volt a múltban, nem az számít, ki mennyit földet hozott a szövetkezetbe, hanem az, hogy ki mit csinál a közös gazdaság­ban. Nyilván aki kiválóan dol­gozik, aki okos javaslatokkal se­gíti előre a szövetkezet ügyét, aki feddhetetlen a közös vagyon megbecsülésében, védelmében és A „Különös tárgyalás" A »Különös tárgyalás« című jelmezes színpadi játék rövidesen vidéki körútra indul. A közön­ség a múlt évben Budapesten a Vígszínházban érdeklődéssel fo­gadta az előadásnak ezt a külö­nös, új formáját. A színpadi já­tékban »bírói tárgyalásra« idéz­ték meg Mikszáth Kálmánt, s az irodalmi törvényszék egymás után hallgatta ki a »tanúkat«, vagyis Mikszáth regényhőseit és kor­társait. Az előadás számos ki­váló alakításra adott lehetőséget. A »Különös tárgyalás« című színpadi játékot most »elviszik' vidékre is. Első bemutatója ma, november 15-én Szekszárdon lesz. gyarapításában, az tekintélyes, rangos ember, igazi gazda a szö­vetkezetben, akár kevés, akár sok földdel lépett a közösbe. Aki vi­szont ahelyett, hogy dolgozna, állandóan cselleng és spekulál, aki ésszerű javaslatok helyett üres frázisokat fecseg, aki nem gyarapítja, hanem inkább zill- leszti a közöst, az nem lehet te­kintélyes ember a szövetkezet­ben. Azelőtt, akinek sok volt a föld­je, annak sok volt a jövedelme is. Most a közösben nemcsak a társadalmi rangnak, hanem az egyéni boldogulásnak, az egyéni gazdagságnak is alapja a közös­ség javára végzett munka. Aki több munkát végez, annak több, aki kevesebb munkát végez, an­nak kevesebb a közösből szár­mazó egyéni jövedelme. Tehát nagyon egyszerű a do­log. Igazságos, kristálytiszta, könnyen megérthető és közel áll az ember eszéhez, meg a szívé­hez is. Átmeneti ellentmondások - Káros maradiság Az évszázados erkölcsi mércék azonban nem tűnnek el máról holnapra az emberek fejéből. Azok az új körülmények, ame­lyek között a szövetkezeti pa­rasztság él és dolgozik, követelik, az új értékítélet kialakítását, szükségessé teszik a szövetkezeti parasztság egységessé válását. A fejekben még nem tisztult meg minden. Gyakran hallunk ma is olyanról, hogy főleg az idő­sebb falusi korosztály még kü­lönbséget tesz a régi értelemben vett szegény és gazdag között. Előfordul még, hogy a volt nagy­gazda nehezen adja egy volt cselédhez a lányát. Az is előfor­dul, hogy a volt nagygazdát ku- láknak csúfolják a szövetkezet­ben és indokolatlanul bizalmat­lanok vele. , Érdekes, a jól gazdálkodó, jól osztó termelőiszövetkezetekben ke­vesebb, a rosszul gazdálkodó, rosszul osztó tsz-ekben több ilyen probléma adódik. Ebből is lát­hatjuk, hogy a kettő: a szövet­kezet gazdálkodásának erősödése és a szövetkezeti parasztság egy­ségessé válása kölcsönösen felté­telezi egymást. Ahol a szövetke­zeti parasztság megtalálja a kö­zös nevezőt: a munkát, ott jól, ahol civódnak, ahol nem az egy­séget, hanem az ellentéteket ke­resik, ott rosszul mennek a dol­gok. Ezért hívják fel a kommunis­ták figyelmét a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának kongresszusi irány­elvei, hogy minden erővel segít­sék a szövetkezeti parasztság egységessé válásának a folyama­tát. Mégpedig türelemmel kell segíteni ezt a folyamatot, nagy hozzáértéssel, tapintattal és a le­nini politika következetes meg­valósításával. Vannak, akik félreértik a le­nini hármas jelszót és mivel azt valamikor jól megtanulták, azt hiszik, most is azt kell alkalmaz­ni, Pedig Lenin elvtárs az átme­neti időkre mondotta, hogy: „Tá­maszkodj a szegényparasztra, köss szövetséget a közénparaszttal és harcolj a kulák ellen.” Nem így mondotta Lenin elvtárs: Tá­maszkodj a VOLT szegénypa­rasztra, köss szövetséget a VOLT középparaszttal és harcolj a VOLT kulák ellen. A parasztság osztálytagozódá­sa ma már nálunk is a múlté. Szövetkezetek vannak és szövet­kezeti parasztok falvainkban, mezőgazdasági városainkban. Ép­pen a lenini jelszó helyes alkal­mazásával teremtettük meg a szocializmus győzelmének a fel­tételeit a falun. Most tehát az új viszonyok között új jelszót, az egységes paraszti osztály ki­alakításának a jelszavát kell a zászlónkra írni! Valóságos különbségek — Türelmes aprómunka A Központi Bizottság kong­resszusi irányelvei felhívják a figyelmet arra, hogy politikai munkánkban számba kell venni a valóságos helyzetet. A szövet­kezeti parasztság útban van az egységessé válás útján, azonban még nem beszélhetünk teljes egységről és nem beszélhetünk szocialista parasztságról. Mi marxisták jól tudjuk, hogy az ember lététől, gazdasági viszo­nyaitól elmarad a tudat, az em­ber gondolkodásának a módja. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy nem sok idő választ el még bennünket a szö­vetkezeti rendszer győzelmétől. Tehát itt van még a közelünk* ben a múlt és élnek még a múlt maradványai. Sokszor nemcsak a fejekben, hanem a valóságban is, az anyagi helyzetben is. Mindezt figyelembe kell ven­ni, s mindez türelemre, belátás­ra kell, hogy késztessen bennün­ket. Ezért írják a kongresszusi irányelvek: „...helytelen és ve­szélyes a türelmetlenség, az elő- reszaladás, a ma még meglévő valóságos különbségek semmibe­vétele ... Nem engedhetjük meg a háztáji gazdaságok felszámolá­sát, a földjáradék fizetésének ön­kényes megszüntetését, az álradi­kális intézkedések semmiféle faj­táját sem, mert ezek megnehezí­tik a gazdasági, politikai és esz­mei egység kialakulását.” Nem nagyvonalúságra, ál« radikalizmusra, hanem türelmes munkára, sok aprómunkára is szükség van. amikor az egységes szövetkezeti szocialista paraszt­ság kialakításán fáradozunk. S ahogy megérte a fáradságot a szövetkezeti gazdaságok szerve­zése, úgy megéri a fáradságot az egységes paraszti osztály kiala­kulási folyamatának hatékony elősegítése is. Gyenis János Javult a törvényesség — Tovább erősödtek a tsz-ek A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának mai ülése elfogad­ta dr. Vigh Dezső vb-elnök- helyettes jelentését a feladatkör­ben tett intézkedésekről és a le­járt határidejű vb-határozatok teljesítéséről. Ezután a szabály­sértések helyzetéről tanácskoztak. Ennek a napirendi pontnak dr. Lencsés Gyula igazgatási osztály- vezető volt az előadója. Az elő­terjesztett beszámoló a többi közt megállapította, hogy az elmúlt két évben tovább szilárdult a szabálysértési eljárások törvé­nyessége. A következő napirendi pont so­rán a tsz-ek 1962. évi hitel- és pénzgazdálkodásáról tanácskoz­tak, Füzék Árpádnak, a Magyar Nemzett Bank megyei igazgató­jának előterjesztése alapján. A beszámoló adataiból kitűnt, hogy az idei évben a tervezettnél na­gyobb ütemben csökken a gyen­gén működő szövetkezetek szá­ma, A tsz-ek többsége jól gazdál­kodott, s ennek máris érezhető az eredménye. Sajnos, akad azonban olyan tsz is, mint a duzsi Kossuth és a miszlai Búza­kalász. amelyben az idén sem tud|ak lényeges előrehaladást fel­mutatni. A kormányprogramnak megfelelően a tsz-ek ez évben is sokoldalú segítséget kaptak meg­erősödésükhöz, így a többi közt 190 millió forint rövidlejáratú hi­telt. Ennek nagy részét közvet­lenül a termelés érdekeit szol­gáló célokra fordították. A fel­mérések szerint megyei szinten az idén több érték kerül ki­osztásra, mint amennyit eredeti­leg előirányoztak. A megye 14(3 termelőszövetkezete közül 126 rendszeresen fizetett munka­egységelőleget. Az előleget rend­szeresen nem fizető tsz-ek főleg azok voltak, melyekben a termé­szetbeni részesedés a munka­egység-értékben túlsúlyba került, s különféle okok miatt végül is túlelőlegezésbe kerültek. Kossuth Lajos rokonánál Ami már belépéskar leginkább. — Akkoriban kaptam meg a felkelti a figyelmet ebben a pák-'nyugdíjamat is. Jólesett a gon­' doskodás. Csak azt sajnálom, hogy az a néhány levél, amelyet Torinóból kaptunk, ellcallódott. Hiszen kislány voltam akkor még. S most együtt elmélkedünk, mi­lyen kár, hogy a levelek tartal­mából neki csak az jut eszébe, miként érdeklődött Kossuth fele­sége a nagymama és hozzátarto­zói egészségéről, életéről. Pedig milyen érdekes lett vol­na — bizonyára a hazával kap­csolatban is írt ide — most felta­lálni egy olyan levelet, mint ami­lyet Deák Ferenchez intézett a jogfeladás ellen. Párizsból keltez­te 1867 május 22-én, a kiegyezés előtt. Befejezéséről Kasszandra- levélwek nevezték el: „Ha a siker megnyugvását nem vihetnem magammal síromba: hadd ölhessem magammal leg­alább a reményt, hazáin jövendő­je iránt. Ne vezesd hazánkat oly áldo­zatokra, melyek még e reménytől is megfosztanának! Tudom, hogy a Cassandrák sze­repe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!” Szép lett volna, jó lett volna, dehát hiába... Az a néhány emlék is jó, hogy gazdagította számunk­ra Kossuth emlékét, a 48-as ha­gyományokat. (Sz-E> sí Virág utcai lakásban, az egy hatalmas keretben Kossuth Lajos fényképe. Előtte idős mat­róna ül, Kossuth Lajos rokona. — Én magam sajnos nem is­mertem — mondja — hiszen én 1882 Szilveszterén születtem, ak­kor pedig ő már régen emigrá­cióban volt. — Néhány emlék idézi csak vissza azokat a nagy időket. A fia, Ferenc sokszor megfordult nálunk Dunavecsén — akkor ott laktunk. — Kislány voltam — meséli elmerengve özvegy Cserg Istvánná — Meszlény Viktor, a nagyapám Kossuth feleségével testvér volt, akit Meszlényi Térés­nek hívtak — és Ferenc fia, ami­kor válunk járt, sokszor lovagol- tatott a térdén. 1— Itt a képe is — mutat egy másik, hasonlóan nagy fényképre, 1896-ban készült — amely már kislány korom óta megvan. Ezek maradtak, a többit már odaadtam a múzeumnak. — Amikor Kossuthék elmene­kültek az országból — mesélte nagyanyám — nála hagyták Kos­suth feleségének gyönyörű nagy, fehér selyem vállkendőjét. Ezen­kívül a menyasszonyi zsebkendő­jét. Tartogattam ezeket, vigyáz­tam rájuk, s néhány évvel ezelőtt átadtam a múzeumnak. GERENCSÉR MIKLÓS: Padgalambok XVI. sorakoztak egymás mellé, s tü­relmes csavargással kereste he­lyét a pipafüst a kék rétegek­ben. Aszottképű parasztok figyel­tek a lámpafényre, vagy a két borosüvegre, kinek mi tetszett jobban. "S'surnmmmmmmmmmmmmiilUlUUm Anti is itt volt, sápadt, keskeny arca megbékéltnek látszott, nagy tejet. És szervezzék a csoportot, fekete szeme mélázva fürkészte Mozgassa meg egy kicsit a vén az embereket, mintha a fejek — Vegye tudomásul: kommu- Kincsest is. Tanácsolom, hogy biccenéséből, a bajuszok állásá­nista számára a szerelem nem kérjen fegyvert. Kell az. Határ- ból, a csomós ujju kézfejek for- magánügy. Az ellenség arra való, övezetben kétszeresen nehéz párt- májából próbálta volna kiolvasni hogy harcoljunk ellene. Aki pe- munkásnak lenni. Na, viszont- a gondolatokat. Ö tanácsolta ezt dig ezt nem veszi tudomásul, an- látásra, Pásztor elvtárs! a beszélgetést, sürgetni akarta a nak semmi helye a pártban. Enyhültén, atyáskodó jólndu- csoport megalakulását. Kincses Vagy a tagsági könyv, vagy a lattal nyújtott kezet. így adta József szívesen kapott az alkal- romantika. De erre ne legyen tudtul, hogy a dorgálást nem kell mon, a parasztok se húzódtak, magának gondja. Mi majd elin- túlságosan komolyan venni, s így hát szépszerével lámpa köré tézzük. hogy Anti a bizalom birtokosa- gyűltek. ♦ Gátakat szakító kényszer pa- ként dolgozzon tovább. — Vétket nem veszek magam­rancsolta Antinak, hogy boruljon • ra — magyarázta óvatoskodva az le a vörös posztós asztalra, ne Az öreg Kincsesnek szélesre tá- egyik redős halántékú vendég — szégyellje a zokogást, csak a lelke rult a szeretete, hálálkodó ked- nem gondolom én, hogy számi- könnyítésével törődjön, panaszol- vességgel viszonozta az emberek tásból beszélsz. Kincses József, ja el falánk fájdalmait, zsarnok jóindulatát, amiért nem hagyták De mit ér a szél, ha nem hoz magányát, befogadatlan szerel- cserben, meghallgatták a szavát felhőt? Vagy ha hoz is, hát jég mét, amelyről még senkinek nem és idesereglettek hozzá esti ta- van benne? Nem szeretnénk beszélt. De tudta, hogy mégsem nyázásra. Mintha a búbos ke- olyan vásárba menni, ahol meddő alázkodhat együgyüvé, állt hát mence is egyetértett volna gaz- teheneket árulnak, egyenesen, nyurga termete fe- dájával, bőkezűen ontotta mele- A csűrőcsavaró paraszt szom- gyelmezetten magasodott és ajka gét a fazekasműhely agyagszagú szádja, egy tömpeorrú ember, a szeretet lágyságával mozdult falai közé. A cserépszárító pol- eleinek a füléből úgy nyiladozott meg cok, melyek a mennyezet alatt elő a szőr, mint a korai árpabo­— Ne bántsuk őket. Boldogok. íüggtfk, vendégül látták a kucs- kor, együttérzőn himbálta a Szekeres nézte az óráját. Hir- mákat, meg a csálé kalapokat, a fejét. télén sietős lett a viselkedése, korongozószék pedig engedelme- — így igaz, már pedig akkor Anti szavait nagyvonalúan hagy- sen tartotta hátán a ködmönöket, jobb lesz ezt meggondolni. Még ta válasz nélkül. A legényhez bekecseket. sehol se csináltak szövetkezetét ment, megütögette a karját. Nyolcán ülték körbe a nyers — Rosszul néz ki. Igyon több színű asztalt, pihenő könyökök (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom