Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

A

TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG

1962. november 11.

Napi tizenhatezer üveg zakuszka

A „zakuszka” szó jelentésével két évvel ezelőtt ismerkedtek meg a Paksi Konzervgyárban. Elsőízben akkor kapott rendelést a magyar konzervipar erre, a ■Szovjetunióban előételként fogyasztott új termékre. Pakson ak- •kor tíz vagonnyit gyártottak belőle. Tavaly — illetve az elmúlt téli idényben — már hetvenöt vagonnal készült, az idei zakuszka- rendelés pedig kétszáz vagonra szól. Naponta két vagonnyi — tizenhatezer üveg — készül el a gyárban. Ilyen nagy mennyiségnél már érdemes volt korszerűsíteni a feldolgozó-vonalat, olyan

A zakuszka- gyártás egyik legfontosabb és a legkényesebb művelete, a töltelék, a keverék olajban való párolása, illetve főzése, amit duplafalu gőzüstben végeznek. Nagymértékben e műveleten múlik, hogy milyen íze lesz a tölteléknek, fogyasztásakor kiváltja-e az előételektől megkívánt hatást, étvágyat csinál-e.

A gyárban a legjobb szakmunkásokra bízzák a párolást. Ezek egyike Schuszter Katalin, aki jó munkájáért nemrég kapta meg a ..Kiváló dolgozó” oklevelet.

berendezéseket beállítani, amelyek segítségével tovább nő a termelékenység a gyárban.

A mostani zakuszka-szezon a múlt hónap második felében kezdődött, azóta az .egész gyárat betölti az erősen fűszerezett ételféleség illata. A zakuszka ugyanis a nálunk eléggé ismert töltöttpaprikához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a paprikahüvely tölteléke étolajban párolt hagyma, sárgát répa, zöldség, paszternák és egyéb fűszerek keverékéből áll. A megtöltött hüvelyeket ötnegyedes üvegekbe rakják és feltöltik paradicsommártással.

Több tekintetben korszerűsítették a zakuszka-vonalat. Szalag szállítja folyamatosan a kimosott üvegeket a töltőkhöz, szalag mellett történik a paprika-hüvelyek megtöltése, a dolgozók folyamatosan végezhetik munkájukat. A szállítás korszerűsítése a termelékenység jelentős növelésére vezetett.

Danit és őrült sietséggel csókolta végig arcát, homlokát, haját.

(Folytatás a 3. oldalról.)

.bakhátjáról ismerte meg, hogy a kertük sövénye mentén jár. Bepillantott a fázós kertre, a pala- tetős pajtára, a fehér tűzfalra és mielőtt egyet gondolt, már a portán termett. Ment előre, mintha soha semmi nem borzolta volna föl a családi békességet.

Ebéd után lévén az idő, anyja a sötét konyhában mosogatott, sötét keszkenőben, sötét ruhában. a homályban lappangott, hallga- Töpörödött alakja bóbiskolva tott csendben, itta bort és szívta hajladozott, mintha ájtatoskodott a pipát. Agya, teste szinte földdé volna, arca nem látszott, mivel a tompult, . mellében nehéz köveket kendő széle mögé rejtette. hurcolt, karjai löttyedtre váltak.

Dani halkan -nyitott ajtót. Félt, De a hallása szokatlanul éberré hogy megijeszti. Az asszony a fiá- élesedett. Mint valami dugótlan ra nézett, szíve nagyot rúgott, üvegben, fölerősödtek fülében a horgas ujjai közül a dézsába hangok. A lépések zaját kiismer- pottyant a lucskos mosogatórongy., te, s ha hosszú időn át senki se

A műveli emberfőkért

H

I osszú utat tettünk meg idáig. Amint a kongresszusi irányelvek V. fejezetének kezdő sorai megállapítják: „Hazánk társadalmi-gazdasági átalakulásával kölcsönhatásban fejlődött a szocialista kultúra, a tudomány, a köznevelés.” Vagyis: a gazdasági fejlődéssel egyenlő méretben, mint annak szerves kiegészítője, bizonyos értelemben ütemének gyorsítója, szilárdult, fejlődött népünk tudatbeli színvonala. Közkeletű szóhasználattal élve: a párt VII. kongresszusa óta határozottabb, erőteljesebb lépésekkel haladtunk előre a művelődési forradalom célkitűzéseinek megvalósításában, közelebb vittük a kultúra kincseit azokhoz, akik e kincsek legjobb sáfárai voltak még azokban az időkben is, amikor a művelődés több ágából kiszorították őket az ellentétes osztályérdekek.

Nagyon mélyről indultunk. A hárommillió koldus Magyarországa Törökország után nem sokkal következett azoknak az államoknak a sorában, ahol a legtöbb volt az analfabéta. Az idősebb nemzedék képviselői közül sokan az elemi ismereteket is alig voltak képesek megszerezni, mert életkörülményeik nem nyújtottak lehetőséget a művelődéshez, s ha még viszonylag kedvezőbbek voltak is, akkor is dominált a közönyös fásultság, a kilátástalanság. Az általános tankötelezettségről szóló régi törvény meglehetősen laza volt. A végrehajtása körül mutatkozó liberalizmust pedig nem túlságosan firtatták.

Ez volt a múlt, ami lassan már csak emlék, rossz emlék,, jobban esik elfelejteni. S mi van ma, napjainkban, amikor lépten-hyomon árról hall ava- tott.-és .avatatlan, hogy hazánk, ., tanuló országgá vált, hogy időről időre ezrekkel szaporodik azoknak a tábora, akik beülnek az iskolapadba, hogy megszerezzék a kor problémáinak megismeréséhez, a saját és a társadalom érdekében végzendő munka tökéletesebb elvégzéséhez szükséges műveltséget. Sajátos forradalom ez, a szellem igényének forradalma. Eredményei, elért sikerei jobbadán csak akkor jutnak eszünkbe, amikor egy régi ismerőssel találkozunk, s úgy mutatkozik be, mint mérnök, pedagógus, vagy másmilyen magasabb végzettségű értelmiségi. Akkor emlékezünk: Ez az ember 10, vagy 15 éve mellettünk dolgozott a műhelyben, vagy éppen a földeken. örülünk és jóleső elégedettséggel állapítjuk meg, milyen sokra vitte.

A

mikor az idei tanév kezdődött, Horvay Árpáddal, a szekszárdi gimnázium igazgatójával beszélgettünk.

Eszmecsere közben ejtette el ezeket a szavakat: 1953-ban az egész iskola létszáma volt any- nyi, mint ma az első osztályba járó diákok száma. Heinrich Rudolf pedig, a tamási gimnáziumban mór» La el, hogy a hajdani 19 tanulós középiskolában ma csak az első évfolyamon kilenc tanulócsoport sajátítja el a gimnázium tananyagát. Ha Tolna megye adatait nézzük, akkor ilyen számmal találkozunk: Általános és középiskoláinkba ma több mint 44 000 gyermek jár, s emellett körülbelül négy—ötezerre tehető azoknak a száma, akik esti tagozaton tanulnak általános iskolában, gimnáziumban, vagy technikumban. Várt, de mégis meglepő jelenség az az érdeklődés, ami a középiskolák iránt megnyilvánul. Hovatovább módosítani kell egy fogalmat, mert népiskola alatt inkább a középfokú oktatási intézményeket érthetjük.

A tények, számok önmagukért beszélnek, s bizonyító erejűek. Amellett szólnak, hogy a hosszú ideig csak óhajban rejlő igény felszínre tört, napról napra többeket ösztönöz a tudomány megismerésére. Mivel a gazdasági és politikai légkör a lehető legkedvezőbb, az igények kielégítést nyerhetnek és nyernek is. Erről tanúskodnak az iskolán kívüli népművelés adatai. Egyik évről a másikra is meglepőek a különbségek. Amíg például 1959-ben 1533 ismeret- terjesztő előadást 80 000-en hallgattak meg, addig tavaly 2316 esetben 150 000-nél több ember volt kiváncsi az előadásokra. Az igények alakulását és kielégítésük mértékét mérhetjük a könyvtárak, mozik s a színházi előadások adatain keresztül is. 1957-ben 156 könyv tár. 127 0Q0 kötet ' könyvvel várta az olvasókat. Az idei első félévben pedig 176 könyvtár ban közel 247 000 kötet között válogathatott 35 347 beiratkozott olvasó. Ami a filmszínházakat illeti: 1960-ban 3 469 000 néző volt kiváncsi az előadásokra, pedig a rádió- és televíziós készülékek száma is jelen tősen megszaporodott. Három éve megyénkben csak 5185? rádió- és 339 televízió-előfizető volt. Ez évre a rádióelőfizetők száma 59 000-re. a televíziós pedig 2633-ra emelkedett Ugyancsak három éve, 1959-ben színházi előadásokon csák 29 000 ember vett részt. Egy

évre rá, 1960-ban már 46 000 azoknak a száma, akik rendszeres látogatói voltak a színházi előadásoknak. A nézőszám ilyen alakulásában persze közrejátszott a műsor is. Az azonban elvitathatatlan, hogy az emelkedésben legalább anhyl' része van az igények megváltozásának;

Lehetne több számadatot is felsorolni. de tekintsünk eJ azoktól. Áz eddigiek is meggyőző bizonyítékok. Arról szólnak: jól állapította meg a tennivalók sorrendjét és lényegét a VII. pártkongresszus. Egyben arra is bizonyítékokat szolgáltatnak, hogy a művelődéspolitikai irányelvek találkoztak a hétköznapok embereinek tetszésével. S ha meg akarjuk keresni, mi az ösztönzője aa oly sokat emlegetett művelődési forradalomnak. akkor elsősorban ebben kell k nünk a legfontosabb mozgatót.

1/ ádár János elvtárs érde- kességek után kutató külföldi újságírók kérdéseire válaszolva ezt mondta egyszer: A VIII. kongresszus téziseinek legnagyobb szenzációja, hogy annak az ingadozástól mentes politikának a tovább folytatását célozza, amit a VII. kongresszus határozatai alapoztak meg. Ez vonatkozik a művelődési politikára is: továbbhaladni a megkezdett úton. kiteljesíteni az embert formáló és tökéletesítő művelődési forradalmat. A legközelebbi tennivalói Minden fokon úi alapokra helyezni az iskolai oktatást. Ez ugyanis az első biztosíték arra, hogy nemzedékünk és-a fel. növekvő generáció világosan értse rendszerünk.*. , társadalmunk kérdéseit, s képes Jegyen aktív tevékenységre is ezíjpt a társadalomért. De egyben arra is, hogy lépést tartson a tudományok és művészetek világméretű eredményeivel, képes legyen korszerűen megalapozott módszerekkel dolgozni, termelni és művelt emberhez méltóan élni.

Az anyagi feltételek nagy részben adottak. Ami még hiányzik, azt megteremti népünk alkotó kedve, kiapadhatatlan terémtő energiája. Ezekre építeni párttagnak és pártonkívülinek egyaránt a legszebb feladat. Mert ez az út a művelt emberfők országához vezet.

Szolnoki István

A nagydorogi artézikútnál

Vacsora után váratlan „öröm” ért. Nincs itthon víz, tehát hozni kell. Egyszerű a dolog, kimegyek a

A fiatalember bi2onytalanulr*++*+**+++++***++*****+J***»*r+***közeli artézikúthoz telefolyik

ÄrfTTAYilT-noirft tűnfn «-» anni'n+ofnf k “

szégyenkezve tűrte a szeretetet, ép szó nem jutott eszébe, zavarában csak annyit tudott tenni, hogy félénken megsimogatta anyja hátát.

A szobából rekedt, borízű hang reccsent:

— Gyere be ...

Idős Kustán Dániel napok óta

Tú

J h

gyakorlat az iparban, hogy megállapítanak egy- egy termékre készletnormát. Ezt betartani érdeke azután mindenkinek, mert jórészt ettől függ a prémium. Be is tartják, nem kell különösebben biztatni senkit. S ez okozza a sok [ bonyodalmat. A BH béléstestekre például alacsony készletnorvödröm és kész. így van ez elméletben.

Kezembe vésziek két vödröt, elindulok. A kút körül sötét tömeg. Megint sokan vannak.

A cső alá helyezett vödörbe nagyon vékonyan folyik, inkább csöpög a víz. A vödör tulajdonosa most a helyzet magaslatán áll. ő a leg- irigyeltebb a várakozók közül

mát állapítottak meg. Nem volt . Egy nagybajúszú bácsi a vízsu

k 1 á V, . . — ni 4" A 7-7 SS 7-, -VI kálói-.. . , , - , .

hiány az első félévben bélés- testekből. Most, amikor a béléstestek ezreire volna szükség, hiánycikké lépett elő ez az építőipari elem. S hiába próbálnak minden lehetőt, s lehetetlent ' megoldani a dombóvári cementüzemben, nem gxjőzik ellátni az

Halálos beteghez hasonlóan cső- ment el az ablak alatt, elfogta a? építkezéseket BH-olemmel.

— A i. --T n U J.. prfAiinnffA 15 v/v'l rvi oil o n e Art TV/T! kolrrt t. „ . - „

s

zogott az erős emberig, a bőrsipkát levette a fiú fejéről és minden cél nélkül babrálni kezdte a ködmön gallérját.

— Neked van igazad... — mondta töredezett hangon. Szerelmesen, a sovány asszonvok makacs erejével magához húzta

garat nézve megszólal.

— Ha bor folyna, sem lenne elégséges.

— Rengeteget kell várni erre a kis vízre — mondja rá egy idősebb néni.

— Maguknál van kút, miéri nem onnan használ? — kérdi tőle valaki.

— Ihatatlan az. és hozzászoktunk ehhez a vízhez. Az egész

szorongó türelmetlenség. Mihelyt»: Mert ha magasabb lenne a nyílott az ajtó, azonnal tudta,? készletnorma, akkor az év dehogy a fia érkezett haza. » jén tudtak volna gyártani any— Gyere be! — kiáltotta újraj nyi árut, hogy most nem lenne 2,lunK a viznez.

: u re előtt és pipáját görcsösen1» hiánycikk. 2 Kornyék innen hordja,

som ugatta. 2 f # í j Előttem fiatalasszony

•++****+**■*'" . I '"^tud már tovább várni.

(Folytatjuk) ) ff J 1

áll. nem

— Engedjék meg, hogy annyit I

vigyek, amennyivel a vacsorát megfőzhetem. Egyedül vannak a gyerekek.;.

Morogva' bár, de beleegyezünk. Közben újabb szomjasok érkeznek. Már nem is vagyok utolsó. Sőt utolsó előtti sem.

Ketten állnak még előttem, amikor megáll a víz. A gyakorlottabbak feltalálják magukat.

— Meg kell szívni, majd folyik.

A társaság legfiatalabb tagja én vagyok, a csap alá hasalok... Sikerült. Megint folyik a víz.

— Nem is tudom, miért nem csináltatja meg ezt a kutat a tanács — jegyzi meg valaki.

— Kell a pénz a betonjárdára — mondja a másik.

— De hát a víz talán fontosabb, mint a járda!?

A többiek bólogatnak. Aztán elcsendesednek, senki se szól, csak várja a vizet.

Lassan, lassan az én két vödröm is megtelik. Irigykedő pillantások közepette indulok hazafelé.

Kónya József