Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-11 / 264. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3HO DALMI MELLÉKLETE « ii<wa'iW^f>w^rrtwwmn^»x'riwnn»k^MW>— Vakvágányon Czikár negyvenhez közelgő, ^ ősz halántékú férfi áll az ejtő előtt. Behúzza a nyakát, egyik kezét félig fölemeli, a másikat ferdén gombolt felöltőjébe dugja. Megnyomja, vagy ne nyomja meg a csengőt?! — té- pelődik, és kivizesedik a halántéka. Annát jó tíz esztendeje látta utoljára, amikor a lány mással ment az esküvőre. Hallotta, hogy tavaly özvegyen maradt, a férjét baleset érte. Azóta töpreng, fölkeresheti-e? És most itt áll az ajtajában, még egyszer megtapogatja nyirkos halántékát, aztán megnyomja a bakelitgombot. Most már nincs visszalépés... Csendben vár, a hátát kiüti a meleg. Odabenn valami csörren, majd kinyílik az ajtó üvegezett táblája. A szűk nyílásban megjelenik egy húsos szájú, kócos, álmos fej. — Anna! — kiált Hámori öröm- ittasan. Az asszony most Ismeri meg: — Te..s Te, Géza... — suttogja elfehéredve. — Annyi év múltán, hogy kerülsz ide? — tér magához lassan, és kitárja az ajtót. Hosszan, kutatva nézik egymást. Meglátszanak az elfutott évek... De Anna szemének pajkos villanása most is a régi — állapítja meg a férfi elégedetten. És a hajtincs, a füle mellett. Igen, csak a színe lett fakóbb. Na, az én üstököm meg a dér lepte be •— gondolja, és elmosolyodik. — Ne haragudj, hogy így berontottam hozzád — töri meg végre a csendet — de csupán egy pillanat.;. Nem zavarlak? Most látja, hogy a nő pizsamában van. Hízásra hajló alakján feszül a csíkos zefir. Mint a blúz, amiben mögötte ült hajdanán a motoron. Alaposan összegyűrődött. De az még az ő kezétől.^ Villan az asszony szeme, nevet: — Mit mentegetőzöl. Igaz, hogy... Eh, nem érdekes! — legyint. — Nézd — mutat befelé, — csendélet van a szobámban. De menjünk már beljebb! B esurran a férfi előtt. Mintha egy kicsit hozzásímul- na, ahogy elcsúszik a szárfa mellett. Bent visszabúj ik az ágyába. Hámori alig tud felszabadítani magának egy széket. Szerteszét zoknik, a fotelben piszkos férfiing, az asztalon hamutartó, tele cigarettavéggel. Ö egész éle tében se szívott el ennyit. — Nem szoktam ám ilyen korán lefeküdni — nevet az asz- szony —. csak az éjjel nem alud. tam. Tegnap mondta a főnök: gyerekek, megdicsért bennünket a központ, este megyünk lum- polni. Azzal léptünk be a zenéi cukrászdába, hogy táncolunk és iszunk egyet, és ottmaradunk záróráig. Utána már nem volt érdemes lefeküdni. Te hogy vagy? — kérdezi és felkönyököl. — Megvagyok — felel Hámori kitérően. — Rengeteget dolgozom. — Jaj, munka van mindenütt — ereszkedik vissza az asszony — Nekem reggel hatra kell mennem. Betanított munkás vagyok, most tanulok szakmát. Ha egyszer kialudhatnám magam!... Eh, ne búsuljunk — ráncolja a homlokát —, nem érdekes sommi. A férfi lopva, oldalról figyeli. Egyre idegesítőbb- nek találja az arcát. És a hangja! Rekedt lett a sok dohányzástól, Öt is megkínálja, és beszél, beszél. De micsoda kiélt az arca! Hol van a leánykori, őszibarackhamv. az alig áttetsző, rózsaszínű párna?! — harapja be csalódottan a száját. Anna fölkapja a fejét, elrúgja magától a takarót és le akar szállni. Aztán mégis meggondolja magát: — Megkérlek valamire! A vitrinben van egy üveg, vedd ki, légy szíves! Talán a poharak is tiszták. A férfi feláll, de csak poharakat vesz elő. Az üveg helyett ki. húzza az ajándékba hozott konyakot. Az asszony a látszat kedvéért tiltakozik, a következő pillanatban már koccintanak. Elmúlik nyolc óra. Hámori a rekamié szélén ül, beszélgetnek. Erővel bele akarja magát hajszolni egy elszállt szédületbe, de az asszony egyre gyakrabban pillant az órájára. Aztán félrelöki a paplant és oda. bújik a férfihez, — Tudod mit? Menjünk el ma is táncolni! — szól váratlanul — Meg tudnád mondani, hány év telt el. mióta.:. Elhallgat. Hosszan nézik egymást, és összeölelkeznek. Anna fülén úgy fekszik a kis hajtincs, mint annakidején-. A férfi vadul belemar a vastag, cserepes áj- kakba. Inkább maradna már de Anna kicsúszik a kezéből, és öltözködni kezd. Cukrászdába mennek. Táncolnak és nézelődnek. A beszélgetés nehezen folytatódik. A sok likőr mégis megteszi a magáét. A férfi egyre nyíltabban vonja magához az asszonyt. Végre Anna nyelve is megoldódik, és elmeséli egész életét. Nem titkolja, hogy az utóbbi években hol ez. hol az tette neki a szépet. Nem érdekes- mind egyformák vagytok! — húzza el a száját. Hámori észreveszi, hogy a halott férj emléke mélyen él benne mégis. Úgy látszik, szerette. Talán a fájdalom miatt hagyta el magát ennyire mostanában — igyekszik mentegetni. Halkul a zene, éjfél közeleg. Az asszony italt kér, ő újra rágyújt egy cigarettára. A feje szédül a szokatlan dohányzástól, de egyre mélyebbre nyeli a füstöt — A feleséged? — kérdezi hir. felen Anna. A férfi torkán ci- gányútra téved a szippantás. — Megvan, köszönöm. — Többet nem tud mondani. Kínosnak találja a témát. Az aseony azonban folytatja: — Mutass róla egy fényképet! Csinos? A férfi csuklik egyet, a tárcája után kotorász és elővesz egy igazolványképet. A nő hosz- szan. feltűnően vizsgálja: — Más nincs? — Kikapja Hámori kezéből a tárcát és bele- túrkál. Talál egy páros felvételt is. — Helyes nő — állapítja meg, de a pajkos fény már kialudt a szeméből. — Hány éves? — kérdezi halkan. — Sokkal fiatalabb- nak látszik nálad, .— Öt év van csak közöttünk, Llámori visszakapja a tárcát, •* s gyorsan a zsebébe süllyeszti. Tovább isznak. Az asz- szony fenékig üríti a poharat. — Valami töményebb dolgot! Olyan itt ma minden, mint a Umonédé — panaszolja. * A pincér szilvónumot tesz eléjük. Megisszák, és táncolnak. Anna becsíp alaposan. Nem érdekes semmi! — ismételgeti. Hámori olyan visszataszítónak találja, hogy egyre jobban józano- dik. Tánc közben terhesnek érzi a nő tartását is. S amint Anna rekedt hangon dúdolni kezd, elszáll a fejéből minden mámor. Nézi, nézi a nagyra nőtt, sötét szemet, a kiélt, halvány arcot, a vastag, kicserepesedett, sírásra biggyedt ajkakat, és közönnyé lohad a vonzódása. Lehúnyja a szemét. Feleségp szelíd, szomorú arcát látja. — Pezsgőt! — mormolja a fogai között egy öreg pincérnek. Mire kiürülnek a poharak, ő is csak vigyorogni tud. — Nem gondolkodni! — csúszik ki a száján az erőszakoltan ismételt gondolat. A nő ránéz, de az értelme nem fogja föl a szavakat. — Nem érdekes semmi! Ma nem érdekes semmi... — mondogatja magának részeg vigyorba torzult szájjal. Gyalog indulnak hazafelé. A férfi már csak kötelességből kíséri. Izzad, kitárja a mellén az inget. Hűvös szellő borzolja a hajukat. Anna időnként megáll. a férfi nyakába borul, és csókolja, ahol éri. — Nem érdekes... Mind egyformák vagytok! Nem érdekes... Egy óra alatt érik el a nő lakását. Akkorra csendesebb lett, de az arca eltökélt, és a szemében szokatlan fény csillog. Némán állnak a kapuban. Anna a zsebe mellett tapogat. — Van ám kulcsom. Nem fizetek naponként... — mondja vigyorogva. Fent kávét főznek, s cukor nélkül isszák meg. Éjjelilámpa ég a rekamié karján. Az asszony már hálóingben van, feküdni készül. A férfi halántéka majd szét pattan, mikor lehajol, hogy vegye a kalapját. — Hát te?!... Vetkőzz! — kap utána az asszony, és ijedt értetlenség ül a szemében. Megszokta, hogy a barátai nem kéretik magukat. És most az veti meg — önti el a szégyen —, aki egy kamasz sóvárgásával lopakodott fel hozzá, hogy végigcsókolja a félbemaradt csókokat. Idem bírja el a megalázást, gyűlölettel lihegi: — Te... Te gyáva! — és ütésre emeli a karját. Talán az elvetélt múltért, talán a jelenért, talán, mert mindenkinél szerencsétlenebbnek érzi magát... De ahogy belebámul a semmibe, az á^la megremeg, lehanyatlik a keze és fáradt, cinikus hangon megszólal: — Mondd, kisfiam, nem tudnál legalább háromszáz forinttal kisegíteni...?! A férfi megremeg, arcából kiszalad a vér, csuklik egyet, aztán odadobja a pénzt az asztalra. Ahogy behúzott nyakkal megfordul, fölkavart fantáziája a felesége képét vetíti: Éva kimeredő szemmel kapja apró öklét a szája elé, és mintha rövid, felszakadó sikolyát is hallaná. A szoba sarkában — az érintetlen heverőn — Anna szédülten bámul a lassan csukódó ajtóra. ,, .PESTI JÁNOS JEGYZET Azt mondja fiatal barátom: — Elvégzem a munkámat, de ma.gam is érzem, hogy a szívem nincs benne annyira, mint korábban, azelőtt, hogy azok a dolgok történtejt vrlem. Reggel bemegyek a telepre, este eljövök, s ellentétben a régebbi időkkel, a nap a fáradtságon kívül semmit sem hagy bennem, sem emléket, sem olyan érzést, hogy teljesítettem a kötelességemet. Fásult, enervált vagyok, könnyen kitörök s később megbánom... Ismeretségünk alatt először hallottam üget ettől a fiatalembertől, s elsőre azt hittem, elképzelt valamit, s forrófejűén hozzákezdett megvalósításához, s közben rájöttek, korántsem olyan jó az amit kifundátt, mint ahogy eltervezte. S most ezért a letörés. Úgy látja: szándékosan törekednek kedvét szegni, s visszatartják azok, akik nem tudnak szabadulni konzervatív meggondolásaiktól. Ahogy tüzetesebben utána néztem, rájöttem: nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy néhány idősebb szakember megelégelte. hogy a fiatalabb nagyobb vitalitással törekszik megcsinálni valamit. Elfogyott a türelmük azért, mert attól félnek, valahogyan megelőzi öltét. Nem veszik észre, hogy nincs szükség megelőzésre, hiszen már lemaradtak a szóbanforgó fiatalember mögött. Vagy talán nagyon is észrevették ezt? Valószínű, amit a barátom ellenében tettek, az erre vall. Hogy senki se maradjon kétségben, nézzük a történetet. A nyári szabadsáagal kezdődött. Azzal, hogy amíg a barátunk nyaralt, helyettesítésére ki- Itiildtek egy dolgozót a központból. Nem rendcsinálási, csak helyettesítési szándékkal. Az egy hónapot azonban úgy tüntették fel, mint amikor felfutott a termelés, kiküszöbölődtek a Tégi hibák. Arról viszont egy szót sem szólt senki, hogy a telep nyersanyagraktára teljesen kimerült, s amikor barátunk hazaérkezett, mázsánként kéregette össze az anyagot, hogy biztosíthassa a munka folyamatosságát. Ma sem tagadja az illető, hogy bizonyos hiány volt a nyersanyag-készletben. Nem sok, annyi csupán, hogy év végéig károsodás nélkül be lehetett volna hozni. Az egy hónap azonban arra is alkalmas volt, hogy a helyettesítő feltárja és felnagyítsa a hiányt, s ezen felindulva elrendeljék a leltárt. A helyzet roppant kényelmetlen volt, mert az ellenőrök körülbelül ezzel a gondolattal léptek a telep irodájába: most mi majd leleplezzük azokat az üzelmeket, amelyek itt folynak a népgazdaság megkárosító sara. Le is leplezték. Kimutattak egy olyan összegű hiányt, hogy annak- alapján azonnal eljárást kellett 'volna indítani. Az erre hívatottak azonban nem ezt tették, hanem szinte naponta rémítgették és faggatták a telep *vezetőjét. Ő persze ellenállt, őszinte volt, másik vizsgálatot követelt, Hosszas kapa- citálásra megtörtént ez is. S az utóvizsgálat kiderítette: egy szór zási hibán múlott az egész, olyan dolgon, amire alaposabb körültekintés után rá lehetett volna jönni. ' Tévedni — tanítja egy régi közmondás — emberi dolog. Ez igaz. A tévedést korrigálni azonban méginkább emberi tett. S ebben az esetben — mert nem ismerték be tévedésüket — ennek hiányát, láthatjuk. Ha ugyanis az etikai szabályoknak megfelelően megmondják: nézd kartárs, tévedtünk, ma nincs nyugtalanság nincs fásultság, s olyan érzés sincs a fiatalemberben, hogy fúrják, nem érdemes dolgozni, mert a becsületes munlcáért is orrt, fej- beverést kap az ember. S olyan érzés sem uralkodik el benne, hogy a felettesei nem tudnak lépést tartani a mostani szokásokkal. Beszélnek az új vezetési stílusról, humánumról, — mindez azonban csak olyan érvénnyel bír a. munkájukban, mint egy friss divatú közhely. Most ugyanis így vélekedik, s ez meglátszik a munkáján. Nem akarja, hogy bocsánatot kérjenek tőle, szó sincs ilyesmiről, ennyire nem fiatal-,, s ennél a játékszabályokat is jobban ismeri. Több tekintélyt sem akar magának vindikál.tat- ni érdemtelenül, mint ameny- nyit munkájával megteremtett Azt azonban joggal várja, hogy egy szorzási hiba, s egy megfontolatlan vélemény miatt ne marasztalják el egyszer és mindenkorra. E percben úgy látja: nem néznek rá jó szemmel, s haragszanak is, mert nem volt hajlandó a felsőbbség véleményét egyszerűen, kontroll nélkül elfogadni. S ezért kedvetlen, ezért végzi gépiesen a munkáját, ezért lázong néhanapján, még ha oka sincs rá. Nos, az a kérdés: kinek éri meg, hogy Icedvetlen legyen, s ne találja örömét a munkában. Joggal hisszük, senkinek. Sem egyik, sem másik félnek, s ezért jobb, ha leülnek, tisztázzák a tévedést emberséges módon, ahogy ez közéletünkben, hétköznapjainkban minden fórumon szóTen s/i o . SZOLNOKI ISTVÁN KÓPIÁS S ÁNDOR Óda az éjszakához Köszöntlek éj, köszöntőm égi, arany nyájadat, a megolvadó ezüst folyókat, a csillogó tollú városokat, egymásba gomolygó erdőidet. Fekete mélységeid és átlátszatlan távolságaid megtanítják tűnődni az embert; így váltál te már annyiszor forrásává és ihletőjévé az emberiség nagy gondolatainak. Végtelen óceánod áthuliámzik a lelkemen, s én átszűröm magamon a minúenség szép titkait. ... Amikor az alkony mezőire hajtod sötétszőrű, nyihogó lovaidat, dübörgés és ritmus tölti be az idő vei nem mérhető világot. Lobogjatok sörények, tüzek, égjetek, füstölögjetek, éjszakák! Füstölögjetek, hajnalt váró tavak, doromboljatok, falvak és dombok, szólaljatok meg lomb-hangszerek, s fáklyákat gyújtsatok, csillagok!
