Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-10 / 263. szám

1962. november 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Zárszámadásit1 ggrgg yjUg jöjj T&.5B (jSrvn 8&S2 ||| HŰM IfiLfofl M.Í8 IBS |j |Í r>#^>íNr^r^^srs#\»\» Hol kezdődik és hol végződik? A téli hónapokban is zavartalanul tudják fizetni a garantált munkaegységet a tamási Széchenyi Tsz-ben 1 Azokat a változásokat "“>(£ gyiszlói Dunagyöngye Tsz-ben egy év alatt bárki megfigyelhet, sok­féleképpen lehet magyarázni, de le kell szűrni belőlük néhány olyan általános tanulságot is, amely több közös gazdaságra ér­vényes. Ez a termelőszövetkezet a járásnak is. a megyének is, egy hírhedt, rossz termelő- szövetkezete, a népgazdaság­nak pedig kolonca volt. Pedig a bogyiszlói parasztember szorgal­mas, a szövetkezeti gazdák a kö­zösben is jól dolgoztak, az idén se dolgoznak többet és érdekes, máris ég és föld a különbség. Je­lenleg úgy néz ki a helyzet, hogy munkaegységenként igencsak meg­lesz pénzben és természetben a 30 forint. Egy esztendő kevés idő ahhoz, hogy egy gyenge tsz meg­szilárduljon, ám Bogyiszlón a gazdaság a régi bajokból kezd ki- lábolni, s kezd megszilárdulni. De mi lehet a magyarázata an­nak, hogy amit 1962-ben hónapok alatt elértek, arra a múltban évekig nem voltak képesek, sőt a tavalyi zárszámadás már azt mutatta, hogy állandóan szegé­nyednek. ‘Az okok közül első he­lyen azt a liberális politikát kell említeni, amely elnézte, hogy a Dunagyöngye Termelőszövetkeze­tet hosszú ideig olyan elnök ve­zesse, aki közéleti tisztség vi­selésére alkalmatlan. Alkalmat­lan, mert számtalanszor kifeje­zésre juttatta, hogy kispolgár, aki funkcióját önző, anyagias egoiz­musra használja. Magyarán, nem azért lett tsz-elnök. mert szív­vel, szenvedéllyel akarta szolgál­ni faluját, azért ügyeskedte oda magát, hogy elnöki beosztásával könnyebben kielégíthesse anya­giasságát. IA termelőszövetkezet denütt kijár.egy fogat, hogy azzal járjon a közösség ügyesbajos dolgait intézni. Nézzük, mivé vált ez az egyébként hasznos rendel­tetésű igaerő egy ilyen elnök ke­GAZDÁSÁGI zében. Lett belőle háztáji fogat. A tsz-tagok így nevezték el ke­sernyés akasztófahumorral és igen találóan, mert a fogatot és a fogatost az elnök túlnyomórészt otthon, a maga kis gazdaságában foglalkoztatta. Bogyiszlói szereplését vezetőhöz méltatlan ügyeskedések kísérték évek óta. Évekkel ezelőtt a régi kis termelőszövetkezetből fa­anyagot vásárolt 2000 forintért. Később ugyanezt a faanyagot, most már úgy. mint saját tulaj­donát Varga Mihálynak adta el 4200 forintért. Törvénytelenséget nem követett el. A paragrafus betűit nem sértette meg, de a szocialista felfogást annál in­kább. Másik eset. Vásárolt egy alkalommal egy szép és értékes előhasi üszőt, a jószágot rövid idő múlva haszonnal a termelő- szövetkezetnek adta el. Az ő ideje alatt tehát olyan ember vi­selte az elnöki funkciót aki azt tartotta, először is én jövök, má­sodszor is én jövök, harmadszor is én. jövök, és majd csak utá­nam következhet a többi. Ilyen felfogással a közösség létkérdései­vel foglalkozni valóban nem le­het. A hozzá hasonló fajta em­bereket vezető tisztségnek még a közelébe se szabad engedni, mert kárt okoznak. Ö mégis hosszú ideig lehetett tisztségviselő, miután jól álcázta magát. Dolgos munkasembernek tartották, erényei között em­legették. hogy elnök létére a do­log nehezebbik végét sem fél megfogni. A látszat azonban néha csal. Hogyan volt a Dunagyöngye Tsz régi elnöke dolgos ember7 Jóváírták neki az elnöki beosztá sért járó munkaegységet, ő vi­szont a nap bizonyos szakában jószággondozói teendőket végzett. A jószággondozásért járó munka­egységet. felesége nevén számol­ták el. S ha már itt tartunk, mondjuk ki: az nem hiba, ha va­laki törekszik, iparkodik, gyűjt, spórol, használja az eszét, azért megróni nem szabad senkit. De nem mindegy, ki hogyan akar JEGYZETEK Nincs nehézgép-kezelő Panaszkodnak az építőipari vál­lalatoknál: nincs elegendő gép­kezelő. Jó, hogy most már prob­léma ez. Évekkel ezelőtt még azon keseregtek építőipari körök­ben, hogy kevés a gép, nem tud­ják a tervezett költségeken belül tartani egy-egy létesítmény építé­sét. S most, amikor megjöttek a gépek nincs elegendő kezelő hoz­zá. Persze nem mindenütt van így. A dombóvári cement-üzem­ben gondoskodtak arról, hogy még a gépek érkezése előtt, a legrátermettebb dolgozókat el­küld jék tanfolyamra. Ügy tapasz­talták a dombóvári üzemben, megéri a költséget a gépkezelők taníttatása. Szekszárdon, az építkezéseken sok alkalommal nem tudják a darukat, különösen az autódaru­kat két műszakban üzemeltetni, mert nincs szakember hozzá. Még talán nem annyira késő, hogy a komlói és a tanácsi építővállalat hozzákezdjen a szakember-kép­zéshez. A téli hónapok kiválóan alkalmasak lesznek arra, hogy ki­képezzenek munkásokat nehéz­gépek kezelésére. Ülőpárno Kevés olyan üzem van ebben az országban, mint a Simontor- nyai Vegyesipari. Itt szinte a sem­miből készítenek ezer forintos érté­kű árukat. Hulladékot dolgoznak fel, s a hulladék hulladékát is hasznosítják. A szőrmegyárak­ból érkező hulladékból bundákat, mellényeket, fülessapkákat stb. készítenek. Ami hulladék keletke­zik, azt ülőpárnák készítésére használják fel. Negyedévenként több ezer darab ülőpárnát adnak át a kereskedelemnek. Sok vállalat mehetne tapaszta­latcserére Simontornyára, persze az ottani munkamódszer nem al­kalmas más gyárban való alkal­mazásra, de tanulhatnának a si- montornyaiaktól: szakmaszerete­tét. Átcsoportosítás Hiány van Szekszárdon építő­ipari munkásokban. S az idei, és még a jövő évi tervhez szüksé­ges létszámot is csak úgy tudják biztosítani, hogy más megyékből toboroznak munkaerőt. Van azon­ban a munkaerő biztosításának egy másik módja is. A komlói vállalat például azokról a munka­helyekről irányítja Szekszárdra a munkásokat, ahol nincs rájuk szükség. Ez nagyon helyes csele­kedet. Nyilván elősegítené a szek­szárdi építésvezetőséget ez, de csak akkor, ha válogatás nélkül küldenek a szekszárdi építkezé­sekre a szakmunkásokat. Mert most az a szokás, hogy csak az olyan munkásokat csoportosítják városunkba, akiktől má§ mun­kahelyek vezetői is szabadulni igyekeznek. Nem használ ez az átcsoporto­sítás senkinek. — Pj — anyagilag érvényesülni. A vezető beosztásban lévőknél pláne nem mindegy. Még akkor se. ha pár­ton kívüli az illető. A kommu­nista erkölcs normái a párton kívüli tisztségviselőkre is vonat­koznak. Bogyiszlón még ma is emlege­tik az emberek, hogy ennek az elnöknek azért nem fájt a feje, hogy tavaly egy tábla kukorica kapalatlan maradt, bezzeg ami­kor otthon a patkányok száz csirkéjét elpusztították, úgy meg­rendült, hogy valósággal bele­betegedett.. Az olvasóban mindezek után felmerülhet a kérdés, miképp le­hetett egy ilyen ember tsz-vezető. Erre válaszolni ma már elég kö­rülményes és talán felesleges is, mert zárszámadáskor leváltották. S azóta a Dunagyöngye Tsz-ben sok minden gyökeresen megvál­tozott. De nemcsak ott. A szek­szárdi járás szövetkezeteiben eb­ben az esztendőben mindenütt le­mérhető az örvendetes és egyen­letes fejlődés. Hogyan történhe­tett? ügy, hogy a szekszárdi já­rás területén több, a bogyiszlóihoz hasonló határozott intézkedés szü­letett. Megszűnt az a gyakorlat, amely esetenként rosszul értel­mezte és olyanokkal szemben is alkalmazta a türelmi időt, akik­nél a jellem körül voltak bajok, a tisztesség körül. azonban a kér. iés, hogy ezek olt-e felmelegí­teni egy ilyen régi és lezárt ügyet? Igen, érdemes volt, most már nem Bogyiszló miatt, hanem a tanulság miatt. Mert ami ma már Bogyiszlón múlt, az esetleg egyik-másik tsz-ben még jelen. S ha azt kutatjuk, miért gyenge egy tsz, akkor sok egyéb körül­ményt figyelembe véve nagyon célszerű megvizsgálni kik a gaz­daságban a tisztségviselők, meny­nyire rendelkeznek vezetésre al­kalmas tulajdonságokkal, milye­nek úgy is. mint ember? Bo­gyiszlón a Dunagyöngye Tsz né­hány éves kínlódása figyelmez­tessen rá, hogy ez is lényeges. Sz. P. Ez a harmadik közös esztendő a tamási Széchenyi Tsz-ben, s három év egy közös gazdaság életében rendszerint a megerősö­dést jelenti. A nagyüzemi gazdál­kodásra való áttérés azt is jelen­ti, hogy megváltozik a gazdák szemlélete, hisz az 5—10 holdas parcellák helyett száz és ezer hol­dakban kell gondolkozniok. Az eredmény azt mutatja, hogy a Széchenyi Tsz 128 tagja hamar beletalált az új gazdálkodási for­mába, jó gazdájává vált 1500 holdjának, s már az idén be tud­ták vezetni a garantált munka­egységet, ami eleve jól fejlett, erős gazdaságot feltételez. Tegyük hozzá, a Széchenyi Tsz tagjainak kezdettől fogva segítettek Tamási két másik szövetkezetének ta­pasztalt szövetkezeti gazdái, s az együttműködés mind határozot­tabb formát ölt. A kezdeti gépi segítség után az idén már közö­sen szervezték meg a cukorrépa betakarítását és elszállítását, leg­utóbb pedig a három szövetkezet 300 holdnyi közös szőlő telepítését hagyta jóvá, s tsz-közi társulással oldják meg a jövő évtől a községi erdők és legelők kezelését is. Az együttműködés természete­sen abban is megnyilvánult, hogy amikor az év elején a nagymul- tú Vörös Szikra és az Uj Élet Tsz kölcsönösen elhatározta, hogy be­vezeti a garantált munkaegységet, meghívták a megbeszélésekre a Széchenyi “ Tsz vezetőit is, akik elég erősnek érezték gazdaságu­kat ahhoz, hogy csatlakozzanak az évtizedes, múltú két szövetke­zethez. Közösen dolgozták ki a normákat, a kifizetések módját, s jó gazdálkodásuk a megye vala­mennyi szövetkezete számára pél­da lehet. — A garantált munkaegység­hez, amit havonta, pénzben fizet ki a szövetkezet, — mondja Fü­ves József, a Széchenyi Tsz elnö­ke — az első feltétel, hogy a szö­vetkezet elég erős legyen gazda­ságilag. Mi úgy gazdálkodtunk, hogy — földterületünkhöz viszo­nyítva — a megye első áruterme­lői között vagyunk. így aztán egész évben zavartalanul tudtuk fizetni a garantált munkaegysé­get. Mégpedig nem is keveset, — teszi hozzá Füves elvtárs. — Hn az átlagos jövedelmeket nézzük, havonta 1200—2000 forint között voltak, de akadt olyan gazdánk is, aki a hagy nyári munkák ide­jén megkereste a négyezer forin­tot is egy hónap alatt! Decemberig mindenkit tudnak foglalkoztatni a Széchenyi Tsz-ben, de mi lesz a téli hónapokban, akkor is tud­ja-e garantálni a szövetkezet a rendszeres jövedelmet? — A téli hónapokra külön munkaerőmérleget készítettünk — mondja Füves József. — Azzal kezdtük, hogy felmértük, kire szá­míthatunk a téli hónapokban, hisz nem egy olyan öreg gazdánk is van, aki nem vállal állandó mun­kát, inkább a ház körül tesz-vesz. Viszont 70 szövetkezeti tag rend­szeres foglalkoztatását biztosíta­nunk kell. Három—négy ember kosarakat fon, mert van egy fél­holdas füzesünk, de ez a kiseb­bik rész. Nagyobb munkaerőt köt le az állatállomány. 16—18 em­ber foglalkoztatását pedig a téli trágyázással oldjuk meg. Az el­múlt három év alatt 400 hold föl­det trágyáztunk meg, s jelenleg több mint 300 vagon istállótrá­gyánk áll szarvasba rakva. Ez — a terv szerint — 215 hold föld trágyázására alkalmas, s ki is töl­ti decembertől márciusig azoknak az idejét, akiknek másutt- nem jut, munka. A szövetkezet már olyan tervet is készített, hogy a téli hónapok­ban mennyit kell havonta kifi­zetnie, s lesz-e miből kifizetni a munkaegységet. A számítások azt mutatják, hogy a téli foglalkoz­tatás átlag 1400—1500 forintos jövedelmet biztosít 'a szövetkezeti gazdáknak. A Széchenyi Tsz pedig jelenleg úgy állj hogy nincs tartozása, vi­szont"’a "várható bevétele az év végéig el fogja érni a kétmillió forintot. Ez az összeg pedig bő­ven fedezi a garantált munka­egységet. — Azt hiszem, az egész tagság nevében nyugodtan mondhatom — folytatja Füves elnök —, hogy senkinek nincs panasza az idei évre, s nemcsak a tél elébe néz­hetünk nyugodtan, hanem a jövő esztendő elé is. (i) GERENCSÉR MIKLÓS: Padgalambok XII. Tiszta ember volt, s ha szerette is bírókra hívni ellenfe­leit, az ifjúság javíthatatlan jó­hiszeműségével úgy tekintett a jövőbe, hogy ott minden szép lesz, megbecsülik a nyugalmat az emberek, nem ismernek majd egyéb gondot, mint hogy segítsék egymást. A rosszat visszatessé­kelte a múltba, s büszke volt magára, hogy a jóért ő is tehet valamit, följogosították erre, ami­kor fölvették a pártba. Komoly veszélyekre egyáltalán nem gon­dolt, de főképp arra nem, hogy egy szép napon emberi sorsokat nyomnak a markába. Tessék, cse­lekedj, nálad a hatalom. Dolgozni szeretett, parancsolni nem. Pedig máris felismerte, hogy a mai naptól zordonabb lesz a pártmunkája. Csuka Péter el- megy — és neki kell hámba fog­ni a kulákokat. Ezért plUantgatott olyan segélykérőn Kincses József­re. Csakhogy az öregnek is elkelt volna az erősítés. Idős Kustán Dániel nevétől összerezzent. A lányáról volt szó. Tapasztalt ve­terán lévén, könnyen kitalálhatta, hogy a kiválasztott nagygazdák fölött beborult az ég. Nem sajnál­ta őket. A saját meggyőződéséből indult ki, bizonyosra vette hát, hogy nagy bajuk nem eshet, leg­feljebb a szarvukat törik le, an­nak meg éppen ideje már. Csak az fájdította meg a fejét, hogy mindebből mennyi üt vissza a lányára. Magamagára nem is gon­dolt. Múltja, helyzete, hite vitán felül állt. — Mi a szándék ezekkel az em­berekkel? — kérdezte óvatosan. Jogot érzett rá, hogy többet tud­jon. Csuka Péter kelletlenül mond­ta: — A választ hamarosan meg­kapják. A szürke, parkettmintás felöl­tőért nyúlt. Gyorsan belebújt, de­rekán szorosra húzta az övét. Barátságosan kezetfogott minden­kivel és elsietett A többiek ki­kísérték az udvarra, ahol a bicik­lije várakozott, nekitámasztva a kerítés dróthálójának. Mielőtt felült a kerékpárra, mégegvszer parolázott. Aztán el- karikázott magabiztosan, hátra­hagyva a bizonytalanságot. • Amióta egybekeltek a fiatalok, Kincses József kint lakott a faze­kas műhelyben. Úgyis itt szere­tett a legjobban. A búboskemen- cét már begyújtotta, jókedvre de­rítő melegség járta át a vályog­falakat, a dikót, amelyet cifra háziszőttes takart, s a padlóból, lócákból is elsompolygott az alat­tomos hideg. A szürke agyagliszt finom ham vass ággal vonta be az egész szobát, még a famennyeze­tet is, amely alatt papírkönnyű- ségű, évtizedek szárította deszka­polcok hidaltak. Most egyetlen darab edény sem száradt a pol­cokon, a korong is elhagyatottan unatkozott az ablaknyílás előtt. Annál nagyobb rangot kapott télire a kecskelábú asztal. Itt va­csoráztak, itt beszélgettek s gyak­ran megesett, hogy vendégek ül­ték körbe. Középütt bóbiskolt a petróleumlámpa, az emberek pe­dig sült tököt majszoltak, diót ropogtattak, közben tanakodtak a politikáról, leleményesen fag­gatva az öreg Kincsest. Klári bablevest meg túróscsu­szát főzött vacsorára. Szótlanul eszegettek. Kincses olyanformán böködte villára a csuszát, mint aki hajat látott az ételben, de tit­kolni igyekszik a kelletlenségét. Ritkán falt, sokáig rágta az ételt és úgy nyelt, mintha fájt volna a torka. Dani se mutatott sokkal na­gyobb étvágyat. Lopva apósát fürkészte, s ehhez nem is kellett fölnéznie a tányérjáról: elég volt, ha csak az öreg villával bab­ráló kezét figyelte. Ebből is lát­(Folytatás a 4. oldalon) l Úgy is feltehető után érdemes v

Next

/
Oldalképek
Tartalom