Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-09 / 262. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. november 9. Színpompás felvonulás Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) legkülönbözőbb távolságú önjáró .. rakétagépezetek után feltűnik a fenykepezogepek és filmfelvevők . f . , , „ amikor megjelennek a rakéták^ szovjet hadsereg legforrtosabo amelyek Powers U—2 gépét egyet- fegyverneme, a hadászati rakéta­len találattal megsemmisítették a csapatok néhány óriás-rakétája. •• Ünnepi felvonulás A kialakult hagyományoknak megfelelően a sportolók nyitják meg a moszkvai dolgozók nagy­szabású felvonulását. Zászlós au­tók hozzák a feliratokat: „1917! — minden hatalmat a szovjeteknek!” Elhaladnak a téren a szövetséges köztársaságok zászlóit vivő motor- kerékpárosok, majd megjelenik az SZKP XXII. kongresszusán el­fogadott pártprogram jelszavait hirdető hat tábla: Béke, munka, szabadság, egyenlőség, testvéri­ség, boldogság. Ezt a hat szót ki­áltja egyszerre hétezer fiatal a tribün felé. A sportolók lassan betöltik az egész teret. Felhangzik Jevtusen­ko egyik népszerű dala és meg­kezdődik a sportolók bemutatója. A tornászok rúd- és csillagmutat­ványaikkal aratnak nagy tapsot, majd a szovjet honvédelmi sport- szövetség tagjai a Történelmi Múzeum felől „felbocsátják” a Vosztok-ürhajók mását. A Vosztok-rakétákból a tribün előtt váratlanul úttörők bújnak elő és piros nyakkendős kisgyer­mekek virággal kezükben a mau­zóleum mellvédjére futnak, a párt és kormány vezetőihez. Hrus­csov és az elnökség többi tagja meghatottan veszi át a virágot, megöleli és megcsókolja a kicsi­nyeket. Uj egyenruhájukban, új jelvé­nyeikkel tűnnek fel a téren a né­pi rendfenntartó alakulatok kom- szomolista tagjai, majd a Moszk­vai hajnal kezdető dal hangjai mellett ők is elvonulnak a tribü­nök előtt. Moszkva város zászlaját, a ke­rületek transzparenseit hozzák ez­után az üzemek legjobb dolgozói. Vége, hossza nincs a hullámzó, éneklő, táncoló, virágcsokrokkal és zászlókkal integető tömegnek. Rengeteg a Lenin-kép, gyakran feltűnnek az űrhajósok portréi. Sok jelszó a szocialista országo­kat élteti. Gyakran látható Dobi István és Kádár János arcképe a háromszínű magyar zászló kísére­tében. A legtöbb üzem dolgozói 'saját zenekarukkal jönnek. Termelési grafikonjaik és nagyméretű, csil­logó számjegyeik az üzem sike- reirő1 adnak hírt. Elsöprő lelkesedéssel töltik be a nagy teret a Lumumba-egyetem afrikai, latin-amerikai, ázsiai di­ákjai, sok száz kubai egyetemista, s a, tribünökről megannyi hang kiáltja feléjük: „Viva Cuba!” A színpompás felvonulás több mint három óráig tartott. Az amerikai választások Világszerte megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évforduló járói A szovjet kormány, Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev egyre több üdvözlő táviratot kap külföldi államok vezetőitől. Tito jugoszláv elnök távirata egyebek között így hangzik: Jugoszlávia népei csatlakoznak a szovjet em­berekhez a Nagy Október megün­neplésében, abban a meggyőző­désben, hogy az együttműködés fejlesztésére tett kölcsönös erő­feszítéseink gyümölcsöző eredmé­nyekre vezetnek. Üdvözlő távirat érkezett Kenne­dy amerikai elnöktől, Souvanna Phouma laoszi miniszterelnöktől, Bandaranaike asszony ceyloni miniszterelnöktől, Bhumiból thai­földi királytól, Lübke nyugatné­met államelnöktől, Juliana hol­land királynőtől és másoktól. A Szovjetunió valamennyi kül­földi nagykövetségén ünnepi fo­gadást adtak az októberi forrada­lom évfordulója alkalmából. A bécsi fogadáson megjelent Schärf államelnök, Gorbach szövetségi kancellár és mások. A helsinki fogadáson jelen volt Kekkonen elnök, Karjalainen miniszterel­nök. Phenjanban részt vett a fo­gadáson Kim ír Szén, a Koreai Munkáspárt Központi Bizottságá­nak elnöke, a minisztertanács el­nöke. A belgrádi fogadáson meg­jelent Sztambolics, Rankovics, Csolakovics Todorovics és mások. Bukarestben Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, az ál­lamtanács elnöke, G- Maurer, a minisztertanács elnöke. PEKING S Cservonyenko, a Szovjetunió pekingi nagykövete fogadást adott az Októberi Szocialista Forrada­lom 45. évfordulója alkalmából. A fogadáson Csen Ji miniszter­elnök-helyettes méltatta az ünnep jelentőségét. ULAN-BATOR A Mongol Népköztársaság fő­városában is megemlékeztek az októberi forradalomról. Ulan-Ba- tórban díszszemlét tartottak, ame. lyet a dolgozók felvonulása köve­De Gaulle hadat üzent az ellenzéknek és egypárt-rendsze- ren alapuló egyeduralomra tör Párizs (MTI). De Gaulle szerda ■sti újabb televíziós beszéde meg. epetést jelentett azok számára, ikik úgy vélték, hogy a köztár­asági elnök tudomásul veszi az iktóber 28-i népszavazás ered- nényében rejlő figyelmeztetést. Sz volt ugyanis az első nép- izavazás, amelynél a választó- polgárok nagyobb része nem­nél szavazott, vagy távolmaradt íz urnáktól, az »igen«-szavazatok izáma ötmillióval volt kevesebb, nint 1958-ban, de Gaulle hata- omrajutásakor. A tábornok nindebből azt a tanulságot von. a le, hogy népszerűsége csök­kent, és hogy diktatórikus tö- ■ekvései növekvő ellenállásba üt­köznek. De Gaulle most nyíltan le­szállt a választási arénába. Fel szólította a választókat: tagadják neg a »régi pártokat« és esas plyan jelöltekre szavazzanak, kik pktóber 28-án mellette foglaltak illást. Ezek zömükben a degaulle- sta pártnak nevezett UNR tag- iai, és néhány polgári politikus, jkik most a parlamenti válasz­ások előtt »az ötödik köztársaság líveinek« cégére alatt szövetség­be tömörültek. De Gaulle — fimint ez szerdai beszédéből nyil­vánvaló — ebben a csoportosulás­ban látja az egyeduralmát alá- ámasztó egypárt-re'ds'er a'apját. A nemzetgyűlésnek nem szánt több szerepet, minthogy »a nem­zet vezetőjének« döntéseit tudo­másul vegye. A köztársaság elnökének nyílt beavatkozása a választási harc ba, heves visszhangot váltott k< Franciaországban. — Az egypárt-rendszer hívei ujjonganak. a demokraták meg­döbbenéssel látják: miként nyílik meg az ajtó a fasizmus előtt — írja a Combat. Waldeck-Rochet. a Francia Kommunista Párt főtitkár-helyet­tese kijelentette: a helyzet rend­kívül veszélyes. Meg kell akadá­lyozni, hogy Franciaország a tényleges diktatúra és a kalandor­politika útjára sodródjék. A munkásosztály és a demokratikus erők egysége soha sem volt any- nyira szükségszerű, mint most — mondotta. A szocialista párt vezetősége is a demokratikus erők össze­fogását sürgeti »a vezér egypárt- rendszere ellen«. A radikális párt, a függetlenek és parasztok párt­jának vezetői is élesen elítélték a köztársasági elnök egyeduralmi törekvéseit. De Gaulle beszéde tovább fe­szítette a húrt. A hetek óta hú­zódó francia belpolitikai válság elmélyült. Tíz nappal a parla­menti választások előtt rendkívü' I kiéleződött a harc de Gaulle és 1 ellenzéke között. tett. Majd D. Molomzsamc, a Mongol Népköztársaság minisz­tertanácsának első elnökhelyette­se mondott ünnepi beszédet. NEW YORK V.A. Zorin, a Szovjetunió állan­dó ENSZ-képviselője november 7-én este fogadást adott az októ­beri forradalom 45. évfordulója alkalmából. A fogadáson jelen volt U Thant, ügyvezető ENSZ- főtitkár, Zafrulláh Khan, az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakának elnöke, a közgyűlésen részt vevő küldöttségek vezetői, amerikai írók és újságírók és az amerikai társadalom más képviselői. HAVANNA A hős kubai nép úgy ünnepel­te az októberi forradalom 45. év­fordulóját, mint saját ünnepét. E napon az egész kubai nép egybe­hangzóan nyilatkoztatta tí: a ku­bai és a szovjet nép barátsága megbonthatatlan, a Szovjetunió Kuba igaz barátja. Valamennyi szerdai kubai lap első oldalán közli azt az üdvözlő üzenetet, amelyet Osvaldo Dorti- cos és Fidel Castro küldött Leo­nyid Brezsnyevnek és Nyikita Hruscsovnak. befejeződtek, s a 39 szenátusi mandátumból 25 a demokra­táknak, 14 pedig a köztársasági pártiaknak jutott. így a 100 ta­gú szenátusban 68 demokrata és, 32 republikánus szenátor fog­lal majd helyet. Az eddigi je­lentések szerint a képviselőház- baA is demokrata többség lesz, mert a 435 mandátumból — nem végleges eredmények sze­rint is — 258 jutott a demokra­táknak, akik a 35 kormányzói tisztségből ugyanekkor 19-et szereztek meg. Kennedy a vá­lasztások első eredményének közzététele után tett rövid nyi­latkozatában megelégedéssel fo­gadta a választások kimenete­lét, s megjegyezte, hogy a kö­vetkező két évben „nagy fel­adatok várnak az országra és a kongresszusra.” Az eredmények azt mutatják, hogy a demokraták és a repub­likánusok számarányában lé­nyeges változás nem történt, jóllehet, bizonyos személyi cse­réket jelentősnek tartanak. Nixon, volt elnökjelölt veresé­get szenvedett Californiában, Indiana államban pedig Cepe- hart republikánus szenátort egy Birch Bayh nevű ügyvéd győz­te le. Cepehart bukása azért ér­demel említést, mert az ő ne­véhez fűződik a Kúba-ellenes hisztéria megindítása, s ő volt az, aki a Kuba elleni inváziót követelte. Az amerikai lapok ki­emelik azt is, hogy Nélson Rockefeller biztosan győzött a New York-i kormányzói válasz­táson, bár hozzáteszik, hogy ki­sebb többséggel, mint aliogy szerette volna. A választások nem módosítot­tak az erőviszonyokon, viszont nem érdektelen tény, hogy ed­dig csak egyszer fordult elő két elnökválasztási időszakban, hogy az elnök pártja nem ve­szített. Kennedy számára, no­ha győzelemként könyvelik el a demokraták a választást, mégis nehéz a helyzet. A re­publikánusok ugyan nem való­síthatják meg tervüket, s nem vehetik át az ellenőrzést a kongresszus felett, viszont Ken­nedy sem rendelkezik olyan összetételű kongresszussal, amellyel akadálytalanul meg­valósíthatja belpolitikai prog­ramját, ugyanis a republikánu­sok és a déli konzervatív de­mokraták koalíciója most is ugyanolyan erős, mint koráb­ban. A legfontosabb kérdés termé­szetesen az, hogy a választások után mi várható az amerikai külpolitikától? Ismeretes, hogy eddig számos akadályt gördített a választás a külpolitika elé, s az amerikai kormánynak nem egy politikai lépésnél igazodnia kellett a választások által meg­követelt taktikához. Ezzel függ össze a Baltimore Sun értesülé­se, amely szerint Kennedy le­váltja Rusk külügyminisztert és Stevensont, az Egyesült Álla­mok állandó ENSZ-képviselő- jét. Magyarázatul azt fűzik hoz­zá, hogy Kennedy tanácsosai jobbnak látnák, ha az 1964-es elnökválasztásig republikánus külügyminiszter lenne. Lényeges változás természe­tesen mindettől nem várható az amerikai külpolitikában, de — mint Polgár Dénes, az MTI New York-i tudósítója írja — a következő hetek és hónapok amerikai lépései meg fogják mutatni, melyek a Kennedy- kormányzat valódi, tényleges szándékai külpolitikai kérdések­ben. Megbélyegezték a délalrlkai fajüldözőket az ENSZ-ben New York (MTI). Az ENSZ- közgyűlés megkezdte a dél-afrikai fajüldözés kérdésének megvitatá­sát. A beterjesztett határozati ja­vaslatról a közgyűlés szavazott. Mint az MTI New Yórk-i tudósí­tója közölte, az ülésen javaslat hangzott el, hogy a határozati ja­vaslat Dél-Afriká.t legsúlyosab­ban elítélő szakaszairól külön-kü- lön szavazzanak. Ilyen értelem­ben szólalt fel az Egyesült Álla­mok delegátusa is. Ez a kísérlet azonban csődöt mondott. A köz­gyűlés 52 szavazattal 49 ellené­ben, öt küldöttség tartózkodásá­val elutasította a szakaszonkénti szavazásra tett javaslatot. Ezután az egész határozati ja­vaslatról szavaztak. A közgyűlés óriási többséggel, 67 szavazattal (a szocialista országok, valamint az ázsiai és afrikai országok) 16 ellenében (köztük az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Franciaország) megszavazta a súlyos szankciókat tartalmazó javaslatot. 23 küldött­ség (főként latin-amerikai orszá­gok) tartózkodott a szavazástól. Most történt első ízben — emeli ki az MTI tudósítója —, hogy az ENSZ ilyen súlyos ítéletet hozott a Dél-Afrikai Köztársaság fajül­döző politikája ellen. A szavazás eredménye az afrikai—ázsiai or­szágok hatalmas győzelmét jelen­ti. GERENCSÉR MIKLÓS: ^Padgalambok XI. Mint árnyékban a moha. úgy termett meg a félelem a sötétben. Ez a félelem nem volt még nehéz, csak éppen megsejdült, ahogy a betegség szokta jelezni jöttét, összeölelkeztek • szorosan, hogy védekezzenek. Várták az álmot, de a szemük nem kívánt lecsu­kódni. A tavaszra gondoltak, lát­ták virágozni a cseresznyefákat, az emberekre nevettek és örültek, hogy szívesen fogadják vissza őket. * Piros arcú, kurta legény volt Csuka Péter pártmunkás, a járá­si bizottság instruktora. A husza­dik esztendejét még nem töltötte be, de jól értett ahhoz, hogy föl­lépésével miként szerezzen tekin­télyt rövidke életéhez. Görbe lá­bával, amelyen passzos volt a csizmaszár, katonásan kopogtatta a padlót a jegyző irodájában. — Hát akkor nézzük a telek­könyveket — mondta sietősen, nagy komolyan, mint akinek ke­vés az ideje és parancsnoki gesz­tusokhoz szokott hozzá. A gyalult képű, stuccolt baju­szé jegyző frissen szaladt az al­máriumszerű iratszekrényhez. Lengyelnadrágja mély buggyot vetett a térde alatt, komikusán vékony lábszárára kígyómintás harisnya feszült. Bordó vadász- bakancsának még a talpszélé is ragyogott. Serény majommozdu­latokkal válogatott az avatag, vá­szonkötésű könyvek között. Az öreg Kincses hiába találgat­ta, hogy miért szalasztották érte sebtében a kisbírót, egyelőre még nem lett okosabb. Kérdőn tekin­getett a póznatermetű Pásztor Antira, a falusi párttitkárra, de az sem tudhatott többet nálánál, mert olyanformán nézelődött, mint akit idegen helyről cipeltek ide és nem tudja elképzelni, hogy mit akarhatnak tőle. — Parancsoljon Csuka elvtárs. — csattantotta le Karcagi jegyző úr a két telekkönyvet a zöldposz­tós asztalra. Csuka nem nyúlt a könyvekhez, csak szigorúan rájuk nézett. Sző­ke fejét előreszegte. — Keresse ki azokat a gazdá­kat, akiknek legalább kétszázöt­ven arany koronát érő ingatlan­juk van. Vagyis a kulákokat. — Míg a jegyző megnyálazta az uj­jait, s lapozni kezdett, ő a két kom­munistához fordult: borús har­ciassággal, ítélethirdető liangon magyarázta: — Számba kell ven­ni a kulákokat. Létérdekünk, hogy korlátozzuk a falusi osztály- ellenséget. Nincs többé kesz­tyűskéz. Csak akkor hiszik el, hogy proletárdiktatúra van, ha be is bizonyítjuk. A korlátozást ne­künk kell kezdeni. Határövezet­ben élünk, számíthatunk rá, hogy itt hevesebb formát ölt az osztály­harc. Értette már Kincses József, mi­re való ez a nagy sietség. Vélemé­nye még nem volt, csak a kedve súlyosodott el. A ráncok szinte ráfagytak az arcára. Tett néhány bicegős lépést, az ablakon is ki­tekintett, majd tétován motyogta: — Értjük, értjük... Pedig semmit sem értett. Csu­pán annyit tudott, hogy a nagy­gazdák, meg a vékonydolmányú parasztok ősidők óta acsarkod- nak egymásra, abban sem kétel­kedett, hogy a gyengébbek nem húzhatják többé a rövidebbet, de ez a hirtelen fordulat váratlanul érte. Nézte a szőke fejű görbe lábú legényt, a hatalom küldöncét és elképesztette az a valószínűtlen tény, hogy ilyen gyerekember hozza a parancsot, s tőle, a vén bakától megdöbbentő öntudatos­sággal, nyers magabiztossággal követel engedelmességet. Kincses a világért sem akart ellenkezni, hiszen a kommunista kötelességei közül a hűseget és a fegyelmet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom