Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-09 / 262. szám
1962. november 9. TOLNA MEGYE! NEPŰJSAG 3 Péntekt A takarékosság Helyes is, jó is megrendezni az ilyen talcarékossági hónapot, ami gondolom nem azt jelenti, hogy novembernek valamiféle előnye lenne januárral, vagy májussal szemben, hiszen talcarékoskodni januárban ugyanúgy lehet, mint novemberben. Hogy mégis novemberben rendezik meg a takarékos- sági hónapot, annak az időpont szempontjából nincs túl sok gyakorlati jelentősége, előnye abban rejlik inkább, hogy most novemberben a szokásosnál jóval többet írunk és beszélünk magáról a takarékosságról. Ám ennek ellenére ez a takarékossági hónap mintha egy kicsit le lenne egyszerűsítve. Gazdagabbá, tartalmasabbá kellene tenni, mégpedig úgy, hogy ne csak a saját forintok vigyázására buzdítsuk embertársainkat, hanem a máséra is és másra is. Érdemes lenne a szokásosnál kissé jobban takarékoskodni például a szavakkal. Öté Péter például legutóbb nagyszámú hallgatóság előtt két és félórás előadást tartott negyedik napirendi pontként a takarékosságról. Mondandóját fél óra alatt is elmondhatta volna, ám mivel két és fél órát beszélt, a 37 jelenlévő kartárstól 74 órát rabolt el. Ha abból indulunk ki, hogy az idő pénz, akkor könnyű kiszámolni, hogy mondjuk 6 forintos átlag órabért tekintve Öté Péter kartárs 444 forintot tékozolt el hányaveti könnyedséggel. Szóval érdemes lenne — most jó alkalom is van rá — a takarékossági hónap keretében és ürügyén erélyesebben leinteni a tocsogókat, akik rendszerint az értekezletek végén állnak fel, hogy másfél órás, kétórás hozzá- szólásaiklcal keserítsék a jobb sorsra érdemes hallgatóság életét. Helyes lenne a takarékosságról szólva kissé jobban szemügyre venni Boróka Félixet — és a hozzája hasonlókat — aki önmagának lendületes buzgósággal spórolt össze egy gépkocsit, valamint egy villácskát, ám a vállalat javaival elég nagyvonalúan bánik. Káposzta Ferencet, a Jóreménység Tsz jószággondozóját is most, a takarékossági hónap keretében lenne időszerű meggyőzni arról, hogy szénával almozni elég költséges mulatság. Káposzta Ferenc mind- ezídeig úgy véli, hogy költséges mulatság ugyan, de nem neki, hanem a szövetkezetnek... Lehetne aztán még nagyon. sok effélét csinálni, a programot óriási plakátokra kinyomtatni, majd a plakátokat pontosan széjjelosztani, hogy mindenhová jusson, de úgy ám, hogy egy-egy hirdetőtáblára húsznál több ne jusson — mert azért első és legfontosabb a takarékosság. Sz. P. Többre becsülni az embert! Az első társadalmi esküvő Tengslic-Szölőlieg^en Az új és igen korszerű kultúr- otthonban szinte., valamennyi lakója megjelent a kis községnek, hogy tanúja legyen az első és ünnepélyes társadalmi esküvőnek. Dózsa Ferenc belügyi dolgozó fogadott örök hűséget Jeremiás Magdolnának, az ÁG. kiváló dol- gozónőjé'nek. A feldíszített nagyteremben Csáky László, a tanács titkára nyilvánította házastársaknak a fiatalokat, akik a lelkesen éljenző lakosság között meghatottan mondták ki a boldogító „igen”-t. Az. úttörők dallal, tánccal, virággal kedveskedtek az ifjú párnak. Ezután a KISZ és a tanács dolgozói köszöntötték a fiatal házasokat. BÁLLÁ TIBOR levelező, Tengelic Öregek napja Tevelen Bensőséges öregek napját rendezett legutóbb Tevelen a tanács és a Vöröskereszt. 120 munkából kiöregedett dolgozót hívtak meg az ünnepélyre. Ambrus Lukács tanácselnök és Jándi József tsz- elnök köszöntötte a meghívottakat, majd a KISZ-fiatalok színdarabbal, az úttörők pedig zenés, verses műsorral szórakoztatták a vendégeket. Az ünnepély végén minden meghívottnak egy kis ajándék- csomagot nyújtottak át egy-két kedves szó kíséretében. A betegeknek, akik nem tudtak megjelenni, a Vöröskereszt és a Nőtanács aktívái egy-egy úttörővel a betegágyaknál nyújtották át az ajándékot. LÁNG LÁSZLÓ levelező, Tevel A HATALMAS LÁDAPIRA- MISOK tövében panaszkodik a zászlóval kitüntetett szocialista brigád, később csatlakoznak hozzájuk mások is, hasonló meggondolásból. Panaszukat az alábbiakban lehet összefoglalni: Egykor csak olyanok dolgoztak ezen a munkahelyen a Paksi Konzervgyárban, akiket a vezetőség helyezett ide büntetésből, mert a társadalmi tulajdont megsértették, loptak, sűrűn jártak át az üzemhez tartozó pincéhez iszogatni, vagy megsértették a munkafegyelmet. Lenézett munkahely volt, s ma sem törődnek az ott dolgozókkal, annak ellenére, hogy kaptak már pénzjutalmat is, meg jó munkájukat elismerték a szocialista cím, majd a jelvény és a zászló odaítélésével. Mégis, ez a brigád mostohagyerek, mert lassan már mindenkiről gondoskodtak, van mindenkinek, ha szűkösen is, de becsületes munkahelye, csak nekik nem jutott más, mint saját maguk által hulladékdeszkából, nádfonatból, sárból és — amint mondják — öt mázsa szegből, meg ki tudja, mennyi drótból „épített” hely, ami azonban a szépen fejlődő üzem szégyenfoltja. Szomorú, de összehasonlítási alapnak igen jó az üzem szomszédságában lévő, régen épült cigány tanya egy kis maradványa. Mégis, jobb hiányában, itt telelnek. Huszonkilenc ember téli elhelyezéséről, munkájáról van szó. Azt érzik, hogy a gyárvezetés többre becsüli azt a három személykocsit, amelynek a közeljövőben garázst készíttet, mint a brigád tagjait, mert valameny- nyire is elfogadható munkahelyhez ők még mindig nem juthatnak, Pedig néhány javaslattal éltek már a vezetőség felé, de azokat a legkülönfélébb indokokkal elutasították. * A MUNKAHELY, bármennyire is szép a benne elhelyezett oklevél és zászló, nem alkalmas munkahelynek, ebben a szűk le- bújban nern tudnak sokan dolgozni, mert 29 ember nem fér el, s mellettük ott kellene lenni a javításra váró és a már kijavított ládák egy részének is. De rajtuk kívül ott van a fűrészgép is, amivel nemcsak deszkát, de papírt is vágnak, s ilyenkor oly nagy a por, hogy látni alig lehet az amúgy is sötét helyiségben. Mindenképpen indokolt, hogy a gyárvezetőség megfelelő munkahelyét biztosítson a számukra. * AMIKOR A PANASZOKAT elmondottam a gyár igazgatójának, azzal érvelt, hogy ő nem ismeri ezt a panaszt, és egyébként is, ha ezeknek az embereknek panaszuk van, miért nem jönnek hozzá. Nos, ez az érvelés hamarosan csődöt mondott, mert a munkahely vezetője, az igazgató jelenlétében, arról beszélt, hogy két héttel ezelőtt együtt járták végig a telepet és akkor szó volt ezekről a gondokról. Tehát tudott róla az igazgató, meggyőződtem arról, hogy az üzemi bizottság titkára is ismeri ezeket a jogos panaszokat— tudhat róla, hiszen ott volt a szocialista brigádvezetők Pakson tartott értekezletén, ahol ezekről szó volt —, tud róla a párttitkár is, annak ellenére, hogy mind a hárman igen keveset tartózkodnak* az üzemnek ezen a területén. Az intézkedés azonban váratott és vá- j-at magára. Ez az igazság. És ha furcsán is hangzik, de van alapja annak a megállapításnak — ha az ítéletek, amivel a vezetést illetik, túlzottak is —, hogy az üzemben többre becsülik a személyautókat, mint az embereket. AZ IDŐ SÜRGET, intézkedni kell. Lehet, hogy számos javaslat nem megfelelő, lehet, hogy egyik- másik elképzelés megoldásához „fekete-beruházás” kellene, de minden bizonnyal van megoldás a törvényadta lehetőségen belül is. Történt „intézkedés” is. A lá- dások létszámát csökkentették, de a munkahely marad. S ha már végképp nincs megoldás — amiben, úgy hisszük, jogosan kételkedünk —, és meg kell hagyni az Öt mázsa szeggel épített „cigánytelepet”, akkor legalább a fűrészt válasszák el egyetlen vékonyka I—MIHI III Ilii iBflftWiimn j fallal, hogy a portól megvédjék az embereket. MIÉRT VETŐDIK FEL ennyire élesen a „ládaüzem” problémája? Ennek a többi között az az oka, hogy csak hébe-hóba mennek oda a vezetők, s még ennél is ritkábban tájékoztatják az ott dolgozókat az üzem gondjairól. ■ Minden bizonnyal kevesebb lenne az üzemvezetés gondja, ha az iroda helyiségeit kicsit többet elhagyva, lemennének a dolgozók közé, s az eddigieknél kicsit jobban törődnének azok gondjaival. • EZEKET TAPASZTALTAM a „piramisok” tövében lévő „cigányviskóban”, amelynek homlokzatán ott a felirat: „Ládaüzem”. Eredetileg arról kívántam írni, miként formálja az embert a szocialista brigádmozgalom, hogyan lesz az egykori bűntettek munkahelye valóban a szocialista ember .kialakításának helye is. Ebben az esetben a kevésbé ünnepi, de sokkal kényesebb kérdést kellett előtérbe helyezni, mert hogy valóban kovácsolhassa az embert ez a brigádmozgalom és ez a munkahely, ahhoz n konzervgyárban kicsit emberibb körülményeket is kell teremteni. S most ez itt a tennivaló. K. Balog János MSZBT-kitii n tetések A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége november 7-e alkalmából három Tolna megyei aktivistának aranykoszorús jelvényt adományozott. A magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében végzett jó munkájukért aranykoszorús jelvénnyel tüntették ki Zombai Lászlót, a dunaföldvári gimnázium igazgatóját, dr. Mártha LásZlón'ét;' ''a szekszárdi gimnázium tanárát és Váll Ferencet, a bonyhádi MSZBT aktivistáját. A kitüntetéseket a november 7-e alkalmából megrendezett emlékünnepélyen adták át. Számok, adatok a megye 1963. évi községfejlesztési tervekül r w w ■» '» tartotta számon a legjobban. Mégis rátelepedett a szomorúság: nem tudta fölfogni, hol oltottak ekkora merészséget ebbe a legénybe, akinek még fogalma sincs az életről, de úgy diktál, mintha vele együtt verték volna sámfára a zalaegerszegi internálótáborban. — Hát kérem szépen... — nézett föl a könyvekből ünnepélyes arccal a jegyző. — A következő gazdákat érinti a kategorizálás: idős Kustán Dániel. Kulcsár Bertalan, Fazekas Illés. A járási instruktor tűnődve szegezte le az állát, fesjengette a térdét. — Csali ennyi lenne? — kérdezte bizalmatlanul. A jegyző védekezőén behúzta a nyakát. — Tessék kontrollálni. Kicsi falu, szegény falu. A birtokok nyolcvan százaléka még az öt holdat sem éri el. Csuka Péter gangosán _ járkált a szobában. Csizmája kényesen nyöszörgött. Nem akart butaságot mondani, ezért sokáig kutatta gondolataiban, hogy milyen szavakat használt a járási titkár, amikor útjára engedte. Lassan bólogatva beszélt, hasonlított a fiatal, fontoskodó tanítókra. — Azt hiszem nem szorul hang- súlyozásra, hogy ez az egész ügy szigorúan bizalmas. — Itt a jegyzőre nézett, a régi kis úrra, akiről tudta, hogy nem pusztán hajv*m m m «ír ’w w •w m bókoló modoráért fűrték meg hivatalában. Tekintetével figyelmeztetni akart, hogy tanácsos lesz óvakodni a pletykától. — A számbavétel egyelőre államtitok. Arról mi gondoskodunk, hogy mikor kell értesíteni az érintett gazdálkodókat. A helyzet magasíokú fegyelmet követel, nem játszhatunk a felelősséggel itt az ellenség tőszomszédságában. Elővette noteszét és a telekkönyvekből kimásolta a három kulák nevét, följegyezve az ingatlanokról szóló adatokat is. Pásztor Anti hol leült, hol felállt, hátát görnyedten tartotta és bíztatást remélve tekingetett az öreg Kincsesre. Mint amikor fagy pörköli meg a virágzó vetést, érzéseiben elhervadt valami, amit nem tudott volna megnevezni. Gyanútlan szándékkal egészséges reményekkel kötött barátságot a politikával, szívesen csatázott, de arra nem készült fel, hogy a szavak, érzések háborúját egyéb ütközetek is követik. Tudott a régi kínzásokról, a meggyilkolt elvtársakról, eskütétel volt mindén gondolata, melyekkel a kivégzett kommunistákat idézte emlékezetébe — és önkéntelenül alakult ki benne olyan fölfogás, hogy a háború eldöntötte a pert, nem lesz többé öldöklés a határokon innen én a határokon túl (Folytatjuk) A Megyei Tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta a megye következő évi községfejlesztési tervét. A tervkészítés sokoldalú, bonyolult munka volt. Csaknem minden községben kisgyűléseken s a tanácstagokon keresztül kérték ki a lakosság véleményét és ennek alapján állították össze a községi tervjavaslatot. Figyelembe vették a különböző építkezési és anyagi feltételeket is. mert hiszen nem elég csak az igényekkel számolni. A javaslatot ezután megvitatta a végrehajtó bizottság, majd pedig a tanács. A tanácsüléseken legtöbb helyen széles körű vita bontakozott ki: a tanácstagok elmondták véleményüket a javaslattal kapcsolatban. Több helyen megoszlottak a vélemények, örvendetes, hogy az idén nemigen találkoztak túlméretezett tervezéssel. A terveket felülvizsgálták a felsőbb tanácsi szervek szakemberei. így azok reális, biztos alapot nyújtanak a következő évi munkákhoz. A megyei összesítésből kitűnik, hogy a tanácsok a következő évben mintegy 40 millió forintot szándékoznak községfejlesztési célokra fordítani és közel 3 millió forint értékű társadalmi munkát. A községfejlesztési költségvetés elkészítésénél figyelembe vették az 1962. évi pénzmaradványt, a lakosság hozzájárulását, a termelőszövetkezetek és földművesszövetkezetek hozzájárulását, és más forrásokat. Az állami hozzá, járulás több mint 7 millió forintot tesz ki. A tanácsok a következő évre közel 6 millió forint bankhitellel . is számolnak a nagyobb értékű beruházásoknál. A rendelkezésre álló összegből a legnagyobb részt, 25 millió forintot kommunális célokra, tehát a lakosság közvetlen érdekeit szolgáló célokra fordítják. Nyolcmillió forint szerepel a kulturális rovatban, szociális és egészségügyi célokra pedig közel másfél millió forintot fordítanak. A kommunális feladatokon belül mindenekelőtt az út- és járdahálózat fejlesztésével foglalkoznak. Ezt mutatják az adatok, hiszen a költségvetésnek nagy hányadát, közel 10 millió forintot, fordítják erre a célra. Ebből a többi közt 60 kilométer járdát építenek, s a villanyhálózat bővítéséről sem feledkeztek meg a tanácsok. A községek villamosítása ugyan már befejeződött, de az új telepeken, faluszéleken akad még olyan ház, ahol petróleumlámpa ég. A tanácsok. lehetőségeikhez mérten, bővítik a hálózatot, hogy az ilyen periférikus problémák is megoldódjanak. Összesen 7 és fél kilométer hosszú villanyhálózatot építenek saját erőből. Két fürdő és több autóbusz-váróterem is szerepel a költségvetésben. A kulturális ágazaton belül a rendelkezésre álló pénzt iskolai tantermek építésére, pedagóguslakások vásárlására és építésére, valamint óvodák és napközi otthonok létesítésére fordítják. A művelődési otthonok céljaira 5 millió forintot irányoztak elő. Az 5 millióból 3 millió forintot a tamási járás tanácsai költik ilyen célra. A községfejlesztési tervben szerepel négy egészségház, illetve tanácsadói helyiség létesítése, valamint négy orvosi lakás és két orvosi rendelő. A tervezett társadalmi munkák értéke sokkal magasabb, mint az idei évben volt. E téren több mint 1 millió forint a növekedés. Noha magasabb az összeg a tavalyinál, de még mindig nem tükrözi megfelelően a lehetőségeket. Elég gyakori még az olyan tanács, ahol az a nézet uralkodik. hogy a szövetkezeti parasztság körében nem lehet társadalmi munkát szervezni. Erre vall, hogy például Nagydbrogon, Kajdacson, Bikácson és Némctkéren semmi társadalmi munkát nem terveztek. A legtöbb társadalmi munkát^ a szekszárdi járásban tervez-’ ték, itt a közösségi munka értéke az összkiadások 10 százaléka. Ugyanakkor Szekszárd városban csak 2,8 százalék. Viszonylag a paksi járásban is sok társadalmi munkát terveztek. Ha a lakosság számához viszonyítjuk a társadalmi munkát, akkor is a szekszárdi és a paksi járás eredménye a legjobb. B.
