Tolna Megyei Népújság, 1962. november (12. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-30 / 280. szám
1962, november 30. TOLNA MEGYEI VEPfJSAO 3 A kongresszus párton kívüli vendége Az öt nap fizikailag fáradsá- ” gos volt, de kárpótlásul olyan élményt kaptam, hogy az számomra örökké emlékezetes marad. Felállt a szónoki emelvényre az egyik délamerikai vendég. Sokezer kilométert utazott, s magán viselte a fáradtságos hosz- szú út és az otthoni nélkülözések jeleit. Mi mindannyian ünneplőbe öltözve, úgyis mondhatnám, elegánsan ültünk helyeinken, ő pedig pulóverban állt a szónoki emelvényre. Aztán, amikor beszélni kezdett, nem szégyellem bevallani, tátva maradt a szám a csodálkozástól: ez a messziről jött elvtárs ugyanúgy ismeri eredményeinket, hogy talán mi se jobban. Az albán kérdésben szenvedélyes hévvel állt ki a lenini tanítás igaza mellett, s amikor Kubáról kezdett beszélni, hangja átforrósodott ... Arra gondoltam, számunkra természetes a tisztánlátás, hiszen a bel- és külpolitikai kérdésekről kommunista hírközlő szervek rendszeresen és pontosan tájékoztatnak. Amit tehát én tudok, vagy amit mi tudunk, az szinte természetes, de hol tanulhatta meg ő? Én ezen a kongresszuson éreztem először, hogy a nemzetközi munkásmozgalom ereje óriási, hogy a kommunista társadalomé a jövő és, hogy lebírhatat- lan erő a marxizmus-leninizmus igazsága. Ez a kijelentés most talán frázisszerűen hat, de ha visz- szagondolok a kapitalista országokból érkező kommunista vezetők felszólalásaira, akkor újból érzem, hogy a kapitalista társadalom a múlt, a mi társadalmunk a jelen és a jövő, • A kongresszuson nem volt szenzáció, illetőleg szerintem az volt talán a szenzáció, ami | elmaradt. A külföldi testvérpártok képviselői felszólalásukban, köszöntőikben gyakran megemlítették Kádár János nevét. Vártam, mikor tapsolja meg a kongresszus a nevet úgy, ahogy ez régebben volt szokás. Annyira el- gépiesedett szokás volt, hogy az akkori előadók Rákosi nevének kiejtésekor jelentőségteljes szünetet tartottak és erre mindenki tudta, hogy most a kötelező tapsnak kell következnie. Ilyen a kongresszuson nem volt, de állítom, hogy ennek ellenére Kádár János elvtársra mindenki felnéz. Lényéből árad az emberség, a nemes pártosság: fellépése, megjelenése parancsol tekintélyt és tiszteletet. E l szeretném mondani, hogy a felszólalók közül azoknak volt legnagyobb sikerük, akik bátran beszéltek az újról. Amikor valaki felszólalt és új dolgokat kezdett feszegetni, olyat ami jó és hasznos, akkor valósággal zúgott a kongresszusi terem a tapstól. Szép és cikomyás beszédet nem lehetett hallani, ehelyett arról számoltak be a küldöttek, hogy mi van otthon, milyenek a gondok és az örömök, és hogyan lehet az életet jobbá tenni. Ebből tanultam legtöbbet. A kongresszusi teremben sokszor eszembe jutott, hogy nálunk az otthoni tanácskozásokon, megyei, vagy járási szinten, bizony még elég sok a mellébeszélés. Minden emberi szó szép, de az a. legszebb, amikor a beszéd tartalmas Is. Szerintem a tsz-elnök azon a tanácskozáson, amelyen az őszi mélyszántásról van szó, ne arról beszéljen, hogy boldogan | építi a szocializmust, hanem azt mondja el, miért halad, vagy miért nem halad az őszi mélyszántás. Aki Így szólal fel, aki így vesz részt a tanácskozáson, az akkor is építi a szocializmust, ha nem mondja. De aki csak fecseg, az akkor sem építi, ha mondja. Itt a meghívó. Az áll rajta, * hogy meghívó az MSZMP VIII. kongresszusára, Felföldi János elvtárs részére. A Központi Bizottság vendége voltam, mint a hátai November 7 Tsz párton kívüli elnöke. A meghívót elteszem, megőrzőm. Talán rapszódikus vagyok, de azt még elmondom, a harmadik és a negyedik napon egyre jobban csodálkoztam. A szocializmusról, egyszóval a mi igazságainkról a délamerikai küldöttek csakúgy mint az afrikai, vagy az ázsiai küldöttek éppen úgy beszéltek, ahogyan mi beszélünk. Egyszer szünetben az egyik afrikai küldöttet egészen közelről megnéztem, hogy nincs-e befestve. Később el is restelltem magam, hiszen hogyan is lett volna befestve. Azért beszél, érez, gondolkodik úgy mint mi, s azért egyezik velünk a véleménye, mert elvtárs, kommunista. En is fel akartam szólalni, sajnos erre nem volt lehetőség. Any- nyl bizonyos, rengeteget tanultam. Egyebek között azt is megtanultam, hogy nincs szebb és felemé- lőbb mint a közösség érdekében munkálkodni. S éppen ezért ami rossz, arra soha nem fogom azt mondani, hogy jó, de ami jó amellett töretlenül kitartok. — szp — Új forma a pártoktatásban AZ ELMŰLT ÉVEK TAPASZTALATAI azt mutatják, hogy pártunk helyes politikája, s ennek következtében a gazdasági, társa, dalmi, kulturális területen végbement változások, megnövelték az emberek érdeklődését a politikai kérdések iránt. Tanulni akarnak, igénylik a politikai tájékoztatást. Megyénkben az idei pártoktatás előkészítésénél, megszervezésénél olyan elv érvényesült: kielégíteni az oktatás iránt jelentkező igényt, a különböző tömegoktatási formák alkalmazásával. Szélesíteni a tömegek látókörét, növelni a párt. tagok elméleti felkészültségét. Az 1962—63-as év pártoktatása az üzemi, vállalati, hivatali párt- szervezetek szervezésében november első felében megkezdődött. A mezőgazdasági területeken, tsz- ekben. állami gazdaságokban rövidítették, helyesebben tömörítet. ték az anyag átvételének idejét. December 15-től a jövő év február 15-ig bezárólag szervezik meg az oktatást, tekintettel a késő őszi és a kora tavaszi mező- gazdasági munkákra. A különféle tanfolyamokon a2 előadásos propaganda, a téli tan. folyamok, az időszerű kérdések tanfolyamán a párttagok melleti nagy számban vesznek részt pár- tonkívüliek is. Az oktatás célja, hogy a politikai látókör szélesítése, a politikai nevelés- elősegítse, az új embertípus kialakítását és ezen keresztül ösztönzően hasson vissza a termelésre is. A politikai oktatás különböző formái az időszerű kérdések, a marxi zmus—leninizm us-tanf olya- mok. gazdaságpolitikai tanfolyamok ipari, illetve mezőgazdasági tagozatán olyan kérdéseket tárgyalnak, amelynek tanulmányozó, sán keresztül tovább növelik a párttagság elméleti felkészültségét, eszmei szilárdságát, a párton kívüliek tájékoztatását, politikai neveléséi AZ IDÉN A MEGLÉVŐK MELLETT új formával bővül a párt- oktatás; a világnézeti alapkérdések tanfolyamával. Köznyelven káderképző tanfolyam néven ismeretes az új oktatás, amelyet tanfolyam formájában végeznek el a hallgatók. A tanfolyam célja, hogy a megfelelő képzettségű párttagok és pártonkívüliek részére a továbbtanulás lehetőségét biztosítsa. Másrészt ez az oktatás a jövő évtől kezdve folyamatosan a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem felvételére is előkészíti a hallgatókat. A tanfolyam tematikája a Marxizmus—leninizmus című tankönyvre épül. A tanfolyam résztvevői feldolgozzák a filozófia, a politikai gazdaságtan, a tudományos szocializmus egyes fejezeteit. A filozófia tárgyköréből például »►A dialektikus és történelmi materializmus, mint a marxista párt világnézete*«, »A társadalom fejlődésének folyamata**, »Osztályok és osztályharc«, »Társadalmi forradalmak és a szocialista forradalmak lényege««. »A dolgozók világnézeti nevelésének feladata«*, stb. témákat. A tanfolyamon hetenként tartanak foglalkozásokat. Az egyik héten előadás lesz, a másik héten pedig szemináriumszerűen foglalkoznak az előadás anvagá val, amelyre egyéni tanulás formájában készülnek fel. A tan folyamok vezetésével politikailag jól felkészült Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet végzett elvtársakat bíznak meg. Az 1962 —63-as pártoktatási évben valamennyi oktatás területén foglalkoznak a párt VIII. kongresszusa anyagának feldolgozásával. AZ IDEI PARTOKTATÁS előkészületei jónak . mondhatók me gyénkben, A járási pártbizottságok részletes oktatási programot dolgoztak ki. amelynek végrehajtására. ellenőrzésére a párt- bizottságok mellett működő oktatási bizottságokat hoztak létre. A hallgatók kiválasztásánál is elvetették a régi sémát. A hallgatóság politikai felkészültségének figyelembe vételével szervezték meg a különböző szintű és témájú tanfolyamokat. Az üzemekben, vállalatoknál. Intézményeknél november hónap első felében megkezdték a pártoktatást. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, ahol jól felkészült propagandista vezeti a tanfolyamot, tekintélye van a pártoktatásnak. Az oktatásra jelentkezett párttagok és pártonkívüliek teljes létszámmal megjelennek és aktívan vesznek részt az anyag megvitatásában. Pénteki Egy versnek neveseit förmedvény Kánka Pált szeret- néni önnek bemutatni kedves és nyájas olvasó. Nem színsen árulok zsákbamacskát, és ezért már ebben a második mondatban kijelentem, hogy Kánka Pál személyét illetően elfogult vagyok: Világos és pontos megfogalmazásban ez annyit jelent, hogy enyhén szólva jellem- telennek tartom és e rövid írást azért bocsátom útjára, hogy ne csak én, hanem valamennyi kedves olvasóm annak tartsa, a szó legnemesebb értelmében. Kánka Pál egyébként ürge és patkány szakértő, jelenleg csoportvezető. Korábban igazgatói beosztásban dolgozott és azt hiszi magáról, hogy Don Juan. Azt is hiszi még ez a bizonyos Kánka Pál, hogy a hozzá beosztott gépírónő és adminisztrátor boldogsága akkor éri el a fortisszimót, ha vele meghitt kapcsolatban lehet. Nemrég egy ürgeigénylő lapon verset írt özv. Bekecsnének, aki mindössze huszonhét éves. Kánka Pál a ponyvaromantika pózában tetszelegve, Jolánlcának, azaz özv. Bekecsnének átnyújtotta kínrímbe szedett f'ör- medvényét, azzal a nem titkolt nagylelkűséggel, hogy egy gépírónő igazán boldog lehet, ha osztály- vezetőjétől kap ajánlatot. Hát, nem boldog! Legfeljebb vidám, mert jól tudja, hogy nem 1932-őt, hanem 1962-őt írunk, s éppen ezért Kánka Pál ürge és patkányszakértő sok mindent megkövetelhet tőle, de ezt az egyet nem, még versben sem, ha Jolánka nem akarja. Kánka Pál egyébként nős, férjhezmenő lánya van és mindenki azt hiszi róla, tisztességes családapa. Hát nem az! Özv. Bekecsné jól tette valóban, hogy az ajánlatot vissza- utasítottq, azzal sem törődve, hogy Kánka Pál emiatt módfelett dühös, s bosszúért liheg. Pedig kár a gőzért, ő, és a hozzája hasonló Kánka Pálok ne feledjék, a régi, de igaz közmondást, miszerint addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Érdemes jobban vigyázni, hogy ki, mikor, és hol liheg. A versnek nevezett förmedvény megvan, aki kíváncsi rá, annak e sorok írója szívesen megmutatja, özv. Bekecsné és a többi Jolánkák, Bözsikék, Marikák, adminisztrátorok és gépírónők nyugodtak lehetnek a naptár nem csal, 1962-őt írunk, Sz. P. A TÜZÉP szekszárdi telepén mostanában nagy a forgalom. Naponta több tucat vontató, gépkocsi és egyéb jármű szállítja a tüzelőt. A tűzifát fűrészelve is árulják, amely munkát a vállalat két dolgozója Csötönyi Pál és Tálos Márton végez, naponta mintegy száz mázsa fát fűrészelnek a villanymotorral hajtott szalagfűrésszel. GERENCSÉR MIKLÓS: Pádgalambok XXVIII. Dani robbanó mozdulattal szökkent talpra, kinyúlt, kezét széttárta. — Várjak türelemmel, amíg annak a hitvány kölyöknek elmúlik a gyűlölete?! Hát mi vagyok én? Rühes kutya?! Lapuljak a vackomban/ amíg megkö- nyőrülnek rajtam?! Hangja keményen verdeste végig a kertek lombjait, fölkavart;a a fényben lustálkodó, néptelen udvarok csendjét. Klári is föl- egyenesedett. Halvány riadalom rebbent a szemén, s halkan szólt, mintha csitítana. — Az nem igaz, hogy gyűlöl. Én is azt hittem, de nem igaz. — Hát akkor?!... — Apád miatt van az egész. *— Ne ámíts! Én is gyűlölném, ha fordítva állnánk. — Akkor silányabb ember lennél, mint 6. Klári nem volt meggyőződve arról, amit mondott, de legalább az egyik oldalról^ szerette volna enyhíteni az ellenségeskedést. A békítés másik részét apjára bízta. Pontot kellett már tenni az acsar- kodásra, mielőtt olyasmi történnék, amit megbánással sem lehet jóvátenni. Dani a maga húsába érezte asszonyának minden idegrándulását. Tudta, hogy neki a legnehezebb, ő fél a legjobban, első-, sorban neki hiányzik a megbékélés. Képtelen volt hinni Anti jóindulatában. Amikor a megérkezés órájában belenézett a szemébe, megértette, hogy a nyurga, önérzetes legény kiterítve látná a legszívesebben. Nem csodálkozott. Ö sem tudott volna másképp érezni. Egyszer-kétszer Anti helyébe gondolta magát, más embert képzelt Klári mellé és ilyenkor még a fantázia játékát is csak pillanatokig tudta elviselni. — Hogy nem gyűlöl? ... Ahhoz szent ember kellene... Ritka az ilyen ember. Ritka, mint a táltos. Aki foggal születik... — Beszélt, s a szavak között nehezet sóhajtott. Elnézett a szőlősorok csíkozta dombokra, a vetések zászlóival takart szántóföldekre. Izmai görcsösre keményedtek, mintha le akarták volna pattintani a kezét- lábát szorító láthatatlan béklyót. Megbocsátotta az utálatot, de ful- lasztó szomjúsággal kínozta a tilalom, hogy két erős kezével nem érintheti a földet, amelyet asszonya után legjobban szeretett. Sóvárgó tekintetével sokáig simogatta az isrperős lankákat, a számtalanszor bebarangolt tájat. Eltökélte: kiböjtöli a földhöz való jogát, az egyetlen nélkülözhetetlen jussot, hogy munkáját a földnek adhassa. Hosszú türelemre készült, s ha elszántan is, de egy kis félelemmel gondolt a hátralévő tétlenségre, amelyről tudta már, hogy a gyilkos robotnál is jobban rombolja az erőt. Anti még soha nem volt ilyen előkelő helyiségben. A megyei másodtitkár szobájában akkora szőnyeg borította a parkettet, hogy ilyen nagy darab földön egy zsák krumpli is megteremhetett volna. Faragott rózsa- koszorúk díszítették a sötétbarna íróasztalt, amely mögött a két féltekét ábrázoló, hatalmas térkép húzta a falat. Hajas törzsű pálma zöldéit a sarokban, emellett Lenin, Sztálin, Rákosi porcelán mellszobrai sorakoztak karcsú állványokon. A fiatal falusi párttitkár maga is elcsodálkozott, hogy milyen nyugodt folyékonysággal adta elő panaszát e roppant tekintélyű irodában, ahonnan negyedmillió paraszt sorsát igazgatja az a keskeny ajkú, alacsony homlokú férfi, aki türelemmel, szemrebbenés nélkül (Folytatás a 4. oldalon)
