Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-07 / 235. szám

1962. október 7. TOLNÁ MEGYEI NÉPŰJSÁÖ ' 1 1200 kilométer olasz földön DISSZIDEHSEK Találkoztam velük Ausztriában és Franciaországban is néhány évvel ezelőtt. Akkor még tapasz­talható volt magatartásukban né­mi erőltetett pökhendiség és fenn- héjázás. Volt, aki arról álmodo­zott, hogy amerikai tankok há­tán visszatér majd az országba, akadtak, akik hittek rendszerünk ingatagságában, készpénznek vé­ve az amerikaiak által pénzelt propagandagépezet hazugságait. Akikkel Olaszországban talál­koztam, csüggedtnek látszottak, arcukról reménytelenség tükröző­dött. A mesék, a nagyhangú ígér­getések nem váltak valóra. Haza­vágyódtak. Nem szívesen szálltak vitába velünk. Bánatos képpel bó­logattak, ha hazai sikerekről be­széltünk nekik. Az egyik napon, amikor az amerikai gyártmányú autóbusz kigördült Rómából és rátért a hírhedt Appiái útra, melynek két oldalán a római impériumot alap­jaiban megrázó Spartacus-felkelés leverése után több mint hatezer lázadót feszítettek keresztre, fia­tal disszidens asszony ült mellet­tem a bőrülésen. Beszélgetésünk során kiderült, hogy férjével együtt; aki jónevű sebészorvos volt Magyarországon, Franciaor­szágban él és néhány napra utaz­tak csak Olaszországba. Panaszkodott, őszintén beszélt. Elmondta, hogy a nyugat semmi újat, semmi különöset, semmi jót nem adott nekik. Barátnői leve­leiből megtudta, hogy Magyar- országon ma már nem újdonság a frizsider, a porszívó, a televízió és a személygépkocsi. Férje egy­kori kollégái biztonságosabb, nyu- godtabb, szabadabb, boldogabb életet élnek Budapesten. Amikor megkérdeztem, miért nem jönnek haza, elhallgatott. Nem firtattam tovább a dolgot. Talán vétkeztek szocialista rendszerünk ellen és most már nem szívesen beszélnek róla. liehet, hogy öt évvel ezelőtt még kérkedtek vele itt a szülő­hazától távoli NATO-országban. — Talán Amerikában jobb lesz —- vigasztalta magát a fiatalasz- szony. Amerika az utolsó ments­váruk. Amerikával kapcsolatban még vannak illúzióik. Férje tár­gyalásokat folytatott a közel­múltban egy amerikai kórházzal. Ott szeretne sebész lenni. Arra nem is gondol, hogy újból fő­orvosi állást kap. Főorvos csak Budapesten lehetett. Örül, ha se- [ gédorvosnak alkalmazzák. Nem ’ egyenrangú partner. Biz szerinte természetes is. Ahogy a természe­tes szót kiejti, ideges rángatózás jelenik meg az arcán. Nem va­gyok rosszmájú, de az asszonyt igyekszem kiábrándítani. Biztosan állítom, hogy amerikai földön az utolsó illúzió iá szertefoszlik. Az asszony mindezt nem szívesen hallja. Gyorsan másra tereli a szót. Menekülni szeretne a fel- rémlő igazság elől. A magyar konyha kerül szóba. Napok óta délben, este spagettit és makaró­nit raktak elém. Áradozva be­szélek a magyaros ételekről, me­lyekből jóllakom alaposan, mi­helyt hazaérkezem. Az asszonyka hallgat. Majd megnyugtat, hogy amíg él, mindig kívánni fogja a magyar konyha ízét, s nagyot nyel az emlékek hatásától. Magas kvalifikáltságú értelmi­ség felesége. Az orvost minden­hol megfizetik. A sebész minde­nütt sebész, bárhova is veti a sors. És panaszkodik! De mi tör­tént azzal, aki szakma nélkül vá­gott a nagyvilágnak? Egy apró kis külvárosi utcács­kában, a Via Camillában van az a kicsiny, piszkos falú kis Trat­toria, ahol az egyik sarokasztal­nál megpillantottam Dénes Ist­vánt, miközben a „Nem tudom, az életemet hol rontottam én el” közismert sorait ordította bele a mérhetetlen nagy olasz zsivajba, s a szeméből potyogtak a köny- nyek. Vasárnap volt. Egyetlen foltos ruhájában ült a széken és utolsó líráit eresztette le a torkán. A legolcsóbb lőrét itta. Nem volt lakása. A legközelebbi park pad­ján szokott aludni. Alkalmi mun­kákon tengődött, ötvenhat előtt építkezésen dolgozott Újpesten. Októberben hőbörgött. A zűrza­vart kihasználva fölpofozta régi haragosát, a vállalat bérelszámo­lóját. Sokan látták a jelenetet. Az irodahelyiségben történt. No­vemberben, a felelősségre voná­sok megkezdésekor megrettent. Barátai biztatták, tartson velük. Átlépte a határt. Még most is fél. ötvennyolc óta nem olvasott új­ságot. Amit ötvenhétben-ötven- nyolcban olvasott: tömény hazug­ság volt. Amint mondja, az ide­geire mentek a rémtörténetek, amik Magyarországról szóltak. Mutasd meg mit tudsz, megmondom ki vagy — Októberben indul az új „Ki mit tud ?" — A Vitt. Vílágifjúsúgi Találkozó tiszte* letére rendezett „Ki mit tud?” műsor igen nagy elismerésre és visszhangra ta­lált a televízió-nézők napról napra széle­sedő táborában. A jó tapasztalatokból kiindulva a KISZ Központi Intéző Bizott­sága és a Magyar Rádió és Televízió vezetősége úgy határozott, hogy tovább folytatja és szélesíti a közkedvelt műsor­számot. A korábbinál nagyobb jelentke­zési lehetőséget biztosit a fiatalok szá­mára oly módon, hogy az kapcsolatban legyen az Ifjúság a szocializmusért moz­galom célkitűzéseivel. A műsort még októberben elkezdik, s keretében három műsortípusban versenyezhetnek a fiatalok. Az első, a korábbról már ismert „Ki mit tud?”. Erre 26 éves korig lehet je­lentkezni amatőröknek, akik még nem szerepeitek a VIT előtti műsorban. A műfajokat figyelembe véve 5 kategóriát állítottak fel. Zenére jelentkezhetnek ka­maraegyüttesek, tánczenekarok, szólisták; énekre magánénekesek és vokálegyütte- sek; a vers- és próza-csoportba versek és rövidebb elbeszélések előadói; tánc- és mozgásmüvészet bemutatására társastánc, balett, népi tánc, művészi torna ifjú szakértői jelentkezhetnek, míg az egyéb csoportban minden olyan produkció sze­repelhet, amely az előadóművészet körébe tartozik, s az előző négy csoportban nem soroltuk fel. Egy-egy műsortípusban való szereplés az Ifjúság a szocializmusért mozgalom művelődési követelményeinek teljesítését is jelenti, kivéve a művészi tornát és az akrobatikát* Valamely tudományágban kiemelkedő jártasságra szert tett fiatalok számára „Ki miben tudós?” című műsort ren­deznek, 4 tudományágban, úgy mint történelem, földrajz, fizika és biológia. A vetélkedőkre jelentkezőknek felada­tuk, hogy a felsoroltakhoz kapcsolódó más tudományágban is jártasak legye­nek. E versenytípusra november 15-ig le­het jelentkezni a járási KlSZ-bizottságok- nál. Jelentkezési korhatár 21 év, s a szereplés az ISZM tanulási követelmé­nyének teljesítését jelenti. Művészettel foglalkozó fiatalok, továbbá ifjú szakmunkások, technikusok, mérnökök, feltalálók és újítók számára pályázatot hirdetnek. A népművészettel foglalkozók saját alkotásaikkal vehetnek részt a pá­lyázaton, a fiatal szakmunkások, techni­kusok és mérnökök a Szakma Ifjú Mes­tere, vagy a Kiváló Ifjú Mérnök, illetve technikus mozgalom keretében, vagy azon kívül készített mestermunkáikkal, modelljeikkel, terveikkel pályázhatnak. Fiatal feltalálók és újítók népgazdasági- lag hasznosítható találmányaikkal, újítá­saikkal, azok műszaki leírásával, modell­jeik bemutatásával pályázhatnak 1963 február 1-ig a megyei KISZ-bizottságok- nál. A pályázatokat a megye legjobb szakembereiből alakult zsűri vizsgálja fe­lül, s tesz javaslatot a díjazásra, vagy a TV-ben történő bemutatásra. Az ebben a műsortípusban való részvétel a munka- követelmény teljesítését jelenti. Jelent­kezési korhatár 39 év. Itthon menyasszonya volt. Ma­gyarországon még megvoltaik az álmai. Feleségről, családi házról, pufók kisgyermekekről ábrándo­zott. Most már nem tervezget. Kesereg! Ha pénzhez jut, leereszti a torkán. Fásult, mindenből ki­ábrándult, életunt ember lett. Ha felidézem emlékezetemben, min­dig csak az arcát látom, mosdat­tam, poros arcát, amelyen fényes foltokat hagytak az elmázolt kony nyék. Aki a disszidens-lágerben szer­ződtette az olasz bányához, amely­ben legelőször dolgozott, ügyes ügynök volt. Csak arról beszélt neki, ami szép Itáliában. Az azúr­kék égről, a csodálatosan csillogó tengerről, a pálmafákról, a kelle­mes éghajlatról és az olasz nők világszerte közismert szépségéről. Sztrájktörőnek használták. Akkor undorodott meg a piszkos, er­kölcstelen feladattól, amikor meg­tanult olaszul. Nem vállalta to­vább és kikerült az utcára. Következik: Kossuth — Gari­baldi. Haypál Tibor Fulton gőzösétől — a szárnyashajóig Ma, október 7-én 155 éve an­nak, hogy Robert Fulton gőz­hajója első próbaútjára indult a Hudson folyón. Ez az a dátum, 1807, amitől kezdve számolják vi­lágszerte a hajóközlekedés »for­radalmát«. Az első pöfögő, vízen úszó vashajót ezután rohamo­san követték az újabbak. Egyre merészebb lépéseket tett a gőz­hajózás. kimerészkedett a ten­gerre, majd egy nagy vállalkozás során átszelte az Atlanti-óceánt. A siker minden várakozást fe­lülmúlt, az eddigi vitorlás hajók­nál rövidebb idő alatt és bizton­ságosan tette meg az utat. Európában is gyorsan terjedt a híre és a csak folyamokkal bíró államokban is sorra alakí­tották meg a gőzhajózási társa­ságokat. A magyarországi vállal­kozás a nagy magyar reformét, Széchenyi István nevéhez fűző­dik. A Dunahajózási Társaság megalakítása után Magyarorszá­gon is megjelent az első gőzhajó. Bizalmatlankodással vegyes ér­deklődés fogadta ezt az új vízi­masinát, de a gőzhajó hamaro­Az idén 72, jövőre 105 fiatal utazik külföldre a paksi járásból A paksi járásban az ifjúsági szervezetek és a járási KISZ-bi- zottság már szervezi a fiatalok jövő évi külföldi kirándulásait az Express ifjúsági utazási iro­dán keresztül. A fiatalok körében nagy az érdeklődés a külföldi utak iránt. 1961-ben harmincket- ten voltak külföldön, az idén már hetvenkettőre emelkedett a lét­szám. Jövőre a paksi járásból három csoportot indítanak a szom szédos népi demokráciákba. A há­rom csoport összlétszáma 105 fő. san meghódította a Dunát is. Ez­után már egyenes vonalú volt a fejlődés és a századforduló után a csavargőzösök mellett megje­lentek a Diesel-motor meghajtású hajók is. Ugrásszerű fejlődés jóidéig nem következett be a folyami hajózásban, bár egyre tökélete­sedtek a vízijárművek, növeke­dett a befogadóképességük és a gyorsaságuk is. A közelmúltban új személy- szállító jármű jelent meg a Du­nán, a hamarosan közkedveltté vált szárnyas hajó. Napokig szen­zációja volt a fővárosnak a séta­hajózásra beállított, 60 kilométe­res sebességgel száguldó hajó. A múlt hét szombatján pedig megérkezett a Sirály II. is Bu­dapestre, amely a rövidesen meg­induló menetrendszerű hajófor­galomba lesz beállítva. A tervek szerint Budapest—Mohács és Bu­dapest—Esztergom között indui meg a szárnyashajó először. Az 1200 lóerős hajó az eddigi Mo­hács—Budapest, tizenhatórás ha- jóutat három és fél órára csök­kenti majd. A Szovjetuniótól vá­sárolt új hajó a tervezett menet­rend szerint a két végállomás között csak Dunaújvároson, Pak­son és Baján köt ki. A menettérti jegy ára még egyelőre elég ma­gas lesz, 225 forintba kerül majd a szárnyashajóval történő uta­zás. A MAHART úgy alakítja ki a menetrendet, hogy a reggel indulók még aznap vissza is tér­hetnek a fővárosból. A Tolna megyei hajóállomások közül a paksiak hamarosan találkozhat­nak az új szárnyas hajóval. Hogy ne legyenek árdrágítók! Egy ellenőrzés tapasztalatai — Fizetnénk! Volt három halász­lé, egy sertéssült salátával, két pohár sör, és kétszer három cent unikum! A pincér ceruzája gyors, be- idegzett mozdulatokkal száguld a papíron, és máris kikerekedik a számla. Fizetés után az üzlet­vezetőt kérjük. Nincs idehaza, szabadnapos, Pestre utazott. He­lyettese a minket kiszolgáló pin­cér. A bemutatkozás rövid, az egységet ellenőrizni fogjuk. Az asztalunknál ülők a Kereskedelmi Felügyelőséget, a BM Rendőrfő­kapitányságot és a Megyei Tanács kereskedelmi osztályát képviselik. A kávékönyv hamarosan előke­rül, de az ugyancsak kötelezően előírt csapolási könyvről nem is hallottak ebben a kisvendéglő­ben. Előbb a konyhában nézünk körül, majd a raktár kerül sorra. Lejárt szavatosságú paprika az első, amit ellenőrünk „kiszúr” a raktárban. A kávékönyv szerint hét kiló 25 deka kávé van rak­táron, ezzel szemben a lemért készlet kétszerese a bejegyzett­nek. Vajon honnan származik? A söntésben kibontott palackok sorakoznak. A bort tégelybe ön­tötték, ami palackozott italoknál szigorúan tilos, alkalmat ad a fel­hígításra, vagy másfajta borok­kal való összekeverésre. Mintát veszünk, majd a vegyelemző vizs­gálat dönti el a végeredményt. Ezeknél a hiányosságoknál sok­kal szomorúbb az a tapasztalat, amelyet az ételféleségek árkalku­lációjánál nyertünk. Az ételek többségéről, a kalkuláció tavaly történt, azóta olcsóbb lett több fűszerféleség, arról nem is beszél­ve, hogy különböző zöldségfélék ára, azóta hányszor ingadozott a piaci kereslet és kínálat szerint. A halászlé árába a tészta is belel van kalkulálva, ugyanakkor nem szolgálják fel. A rizsköretnél is eltérés volt a tényleges ár és a felszámított között. Átlagukban 20—30 filléres elté­rések ezek csupán, de ha azt vegz- szük figyelembe, hogy az ételek többségénél ezt már több mint egy éve így csinálják, jelentős összeget tesz ki ez a kis elszámo­lás. A felvett jegyzőkönyv több ol dalas. Valakinek felelni kell a szabálytalanságokért. Érdekes, hogy mindez egy igen kedves, hangulatos kisvendéglőben tör­tént, az iregszemcsei Fehér Ga­lambban. A fogyasztók érdekvédelmét az árak betartását, a minőséget, az áruellátást, a társadalmi tulaj­don védelmét, a higiéniát vizsgál­ta egy nagyszabású ellenőrzés során a Belkereskedelmi Minisz­térium Állami Kereskedelmi Fel­ügyelősége a közelmúltban me­gy es zerte. A brigádok kétnapos ellenőrzé­se 27 vendéglátóipari, földműves­szövetkezeti egységre terjedt ki. A végeredmény sajnos nem va­lami rózsás. Tizenhét esetben kel­lett szabálytalanságok miatt'jegy­zőkönyvet felvenni a két nap alatt. A megvizsgált egységek 63 százalékánál voltak kisebb-na- gyobb hiányosságok. A kiszolgálás gyorsítására hivatkoztak például a Tolnai FMSZ vasúti italboltjában, ahol nyitás előtt 12 féldeci pálinkát előre kimértek. Az ellenőrző mé­rés 23,5 százalékos szűkmérést ál­lapított meg! A szekszárdi Kispipában bő a választék és a felszolgálás nívója megfelelő, a jövőben nem szabad előfordulni olyan esetnek, amely ezt a jó hírnevet rontaná. Az egyik pincér, Cselik Ferenc „vé­letlenül” bonbonmeggylikőr árát számította fel, holott kommersz meggyet szolgált fel. Az eltérés két féldecinél öt forintot tett ki, és még csak nem is tévedhetett, mert bonbonmeggy nem is volt raktáron a söntésben. A Kispipában és a kölesdi FMSZ kisvendéglőjében is ta- pasztalható volt, hogy nem tart­ják be azt a rendelkezést, hogy ittas embert kiszolgálni tilos. A jövőben a Kereskedelmi Felügye­lőség és a BM felelősségre von­ja az őket kiszolgálókat. A szekszárdi Kiskulacsban és az iregszemcsei Fehér Galamb­ban, de több más vendéglőben is előfordult, hogy harmadosztályú halat másodosztályú áron kalku­láltak be a halászlé árába. A mözsi italboltban komoly szeszfok-eltérést tapasztal az el­lenőrzés a rövid italoknál. A fo­lyamatban lévő vizsgálat tesz pontot ennek az ügynek a végé­re is. A pincérek és az üzletve­zetők védekezése sokféle, de em­líthetünk oly példát is, amely rá­cáfol az olyanféle elvre, hogy „kérem a vendéglátásban filléres pontossággal nem lehet dolgozni”. Jó példának szolgálhat a ma- gyarkeszi 2. számú italbolt pél­dás rendje, ahol pedig egyetlen idősebb asszony látja el az ösz- szes tennivalókat. A Tolnai Föld­művesszövetkezet Béke-étterme, vagy a Bátaszéki FMSZ Arany­kalász kisvendéglője is példa le­het valamennyi vendéglátóegy­ségnek. Hatékonyabb ellenőrzést! Állapította meg a kétnapos vizs­gálat. A Kereskedelmi Felügyelő­ség a jövőben egyre több ellen­őrzést fog végezni, de ez a kí­vánság a Vendéglátóipari Válla­lat és a Földművesszövetkezetek belső ellenőreihez is szól. Ireg- szemcsén például a most lefoly­tatott vizsgálat előtt pár héttel végzett ellenőrzést az FMSZ, és a most megállapított hiányossá­gok felett átsiklott a figyelme. A felügyelőség megbírságolja azokat az egységeket, ahol hiá­nyosságokat állapított meg a vizs­gálat, illetve a súlyosabb esetek­ben bűnvádi eljárást indíttat, mert a szocialista vendéglátóipart minden eszközzel meg kell tisztí­tani az árdrágítóktól, a szűkmé­rőktől és a korrupciótól. MONOSTORI MIKLÓS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom