Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-07 / 235. szám
A dezertőr Dorsos Vince az a fajta mun gatót, Lakatost a MEÓ vezetőjét, — Azt, azt! ® kás, aki nyolc év óta, ami- Szegvári főkönyvelőt, Haveriét — Én pedig nem tágítok,;, óta a motorüzembe került, a szá- a rendészetről és Bárányt, a szak- Brunner jött, hogy sikáljuk el a ját sem nyitotta ki. Elvégzett min- szervezeti bizalmit. Az uborka dolgot... A bizalmi is benne van, dc-nféle munkát, jót is, rosszat is, orrú néha lecsukta fáradt szemét, Haverle is hajlik rá, Brunner akkordban, normában, órabérben ilyenkor résztvevőén hiimmögött, még órabéremelést is ígért... egyaránt. Három szép lánya van, Borsos pedig elmesélte nagy em-' — Hehe! — röhögött fel az jóravaló, dolgos felesége, s kis béri megrendülését, amely a gyár- uborkaorrú. — Szakikám, tud- kertes háza a gyártól negyedórá- ban érte. ja, hogyan fogják elintézni? ... nyi járásra, a Rigó utcában. — Az emberek hitványak... így — s negyvenhatos lábát az Édesanyja kedvéért évente egy Amíg a művezető együtt járt asztal alól kilökve mutatta, ízben, apja halálának évforduló- vadászni az igazgatóval, meg a jón öt-tíz percet elidőz a Mi csuda tudja már, hogy hová, min- kJ em éppen épületes diskurasszonyunk templom félhomályos denki gazsulált neki. A szaktár- • ' zusuknak a záróra vetett oldalhajójában, kocsmában vi- sak eltűrték, hogy Brunner mű- véget. Borsos kissé dülöngélve ha- szont havonta egyszer, minden vezető Tiszteljen az újításokból, zagyalogolt. második fizetéskor megfordul, akár csinált benne valamit, akár — Lehet, hogy Brunner kirú- Bort, pálinkát nem iszik, sört is nem. Gulácsy minderről tudott, gat? — morfondírozott egész úton, legfeljebb két korsóval. Senki de ő akkor még nem fúrta az s mennél többször tette fel magá- 6em látta őt még pityókásnak. igazgatóját, csak később, amikor nak a kérdést, annál jobban hitt A személyzetist ha mindez ér- Haveriétől hírülvette, hogy Tö- ebben a lehetőségben. Mire ügy- dekelné, ennyit jegyezhetne fel rök igazgatót legfölül kiejtették gyel-bajjal- kinyitotta a kert- róla. Persze csak tegnap előtti ér- a pikszisből. Akkor aztán akció- kaput, már szorongva gondolt a vénnyel. Tegnap előttivel, mert ba kezdett Lakatos, a főmeós, be- holnapra. Borsos tegnap száz forintot vert szállt a játékba Szegvári főmér- el a „Kis Kanász”-ban. Nem volt nők, sőt Haverle is, nem külön- fizetésnap, mégis betért. Borral ben az üb-elnökség felé kacsin- kezdte, pálinkával folytatta. Jó gató Bárány, a bizalmi... Hát darabig szólózott, mígnem aszta- nem aljasak? ... Iához telepedett egy gyűrött arcú, — Hagyja őket a fenébe, paj- _ ____ ________ __ ..................................... n egyvenes férfi. Olyan korú, tikám! — röf fent közbe Happel ódáé lit' ^borotválkozó” tükör elé. mint ő maga. _ _ kissé felelenkülve. — Maga_ kis- Nézte, borostás arcát, karikás •““* Búsulunk, szakikam? ■ * Girifocr, hg kávái ja a kását!.. • szGmét s tisztán hallotta az kezdte az idegen, akinek érdes Igazam van, vagy nincs iga- ubOTkaorrú korholását: hangja zavartalan összhangban zam?!... állott bíborszínben játszó uborka — Nem érti ezt maga... Minorrával. ' cí ti *— nrím^ci ... ívnii / , , . ■ den Törökön fordul. Ha 6 megy, ma&at01- • •; Borsosné nem aludt. Kint a konyhában várta urát. Némán a megdöbbenéstől, elébe tette a melegen tartott ételt, majd hangtalanul sarkonfordult. A férfi nem nyúlt a vacsorához. Felkelt. — Lássa ez marhaság volt HATVANI DÁNIEL: A város éjszakája Fém-éjszaka. Olvadt vasfolyama homály kohójában. A világra most csapolják a tüzet lángoló testű Prométheuszok. Fény szülői: városok. Ossée-vissza üvegek izzása, «’ lángokban álló, soha nem hamvadó kirakatokkal, neon-szivek ÁBC-lüktetése, mindegyik betűben az én szívem lobog. A város éjszakája nem a homály vak birodalma, de a világosság kacagása, melyben virággá szökken a lélek, az elvadult, meggyötört, megtépázott emberi álmodás. ' Az alig-látható csillagok duruzsolják: munka van itt most éjszaka, hevülő testű motorok dörmögik: munka van itt most éjszaka, kerítésoszlopok közt a gyárkapuk nyikorogják: munka van itt most éjszaka, bele van írva a kialvatlan szemek pirosságába: munka van itt most éjszaka. E félelmetes vulkáni vajúdás az ész kövéből rakott terveinket, felizzó ideg-hálózatunkat, kalapácsként lendülő izmainkat, csillagok felé csúcsosult eszménket boldog fájdalommal járja át. Fém-éjszaka. Gigászi kohódban újjászületik a világ. — Azt hiszi? — Azt, azt! — Holnap visszakérem a jelentést Haveriétől — mondta ki felhangon, s megint a mély barázdákat vizsgálta fakó arcán. — Igen, visszakérem — sziszeg_.. ... , , , te újra, meg újra, s szeme néc , . v a n/Ur i Toro^> U§F látszik, mégis hány pillanatra elhomályosult. Sose búsuljon! A nok, megkapaszkodott. Egy hete kint Mikor a tükör ismét kitiSztult, hfW> nnk.t otfwv' • rt 3 ™iniszteriumbol valami le- gyanakvással és megvetéssel nézutobb mindannyiunkat otthagy- jes . .. Nagyon parolazott Torok- te benne önmagál. Már hangosan nak • • • kGJ, azt an kulönbGSZGlgGtGSTG rcn- lársalöott a nimaszul gs hűlvén- Nem vagyok kíváncsi a no- delte be a főkönyvelőt, meg a SÄ idegTnnel, s hogy ügyeire. , , , . . ^mérnököt. _ Az igazgató ezalatt ej ne essen hasát nekidöntötte — Jól van, szakikam, el is me- Brunnert kérette fel az iroda- a mosdóállványnak. Többen látták, amint a Borsos elengedte füle mellett Brunner kiskirólykodásának is a bizalmaskodást*, s elfordult, befellegzett. Két legyet egycsapás- Ám az uborkaorrú nem volt ra!... Ez volt a jelszavuk... finnyás ember. Nyilván hozzá- Érti már? . . . szokott a visszautasításokhoz. Az uborkaorrú igyekezett ér- Felhajtotta maradék borát, kedé- telmes arcot vágni. 'Ez megnyug- lyesen csettintett nyelvével, s új- tatta Borsost, s folytatta: ból kezdte: hetek — szólt az uborkaorrú, s ba.. hangja nem annyira megbántott- Ságot, mint inkább szomorúságot fejezett ki. — Maradjon. — Máskülönben Happel vagyok ... — Borsos úr, holnap kimagyarázkodik Haveriénél... — Soha!... — És ahogy egy kisembertől illik, Borsos úr kezet csókol Brunnernek... Érti. Borsos úr? Rezet csókol Haveriének ... Borsos úr? ... Érti ugyebár? régi hangulatban kvaterkáztak. — No persze. Kibékültek .., — Azóta Brunner törleszt. Ma is két embert levett a gépről. Jól kerestek. Nemrég még risztéit velük .. . , , ,. „ — Fontos, szakikám, hogy Az asztal-szomszédban mar át békén hagyja volt néhány legkornyo- más. Bizonyára ez volt az oka és nem a tisztesség, hogy nem vedelte a töményszeszt, hanem takarékosan kortyolgatta. S mert a kocsma lélektanát, vagy inkább — Risztéit... fájdalmában a földhöz vágja az etikettjét jól ismerte, hagyta — Risztéit, az anyja keservit! Keze félúton megállt, mint a beszélni fizető páciensét, ő több- Aztán följelentettem. dezertőré, aki ellenállás nélkül nyíre csak fontoskodva bóloga- — Lássa ez marhaság volt megadja magát. Aztán undorral tott. magától! — nyílvánította vélemé- kiköpött. Egyenesen bele a tükör Borsos éjfél felé már az egész1 nyét az uborkaorrú és egyből közepébe, gyárat bemutatta ' Haopelnek. kiitta poharát. Ennyi kritikája még volt. Brunnert, a korrupt művezetőt, — Azt hiszi? — lepődött meg Gulácsy főmérnököt, Török igaz- Borsos András Endre TTVTTTVVTTTTtrrTTTTTTTTTTTTTTTVTTTVTWWVTTVTVTVVTTTTTTTTTTTTTVTTTT > _T , , Hogyne értené, hiszen magának Nekem semmi kozom hozza- családja van Borsos úr!... juk... Legföljebb annyi, hogy tanúja voltam, amikor a sógoröcsémet levágta.... ' — Risztéit... S zinte már üvöltve nyúlt a +iiWörhn,7 hnflv c*nrr*snS „Déryné ifiasszony64 — Halálánuk kilencvenedik évfordulóján Budapesten, a Tanács körút szám alatt van egy régi-régi, egyemeletes — a Műemlékek Tanácsa védelme alatt álló — ház amelyet 170 éve (amikor a ház még a „Váci országút” és a „Három dob utca” sarkán állott) egy Hacker nevű pesti polgár építtetett. Ennek a földszintjén volt egy kertre nyíló nagy terem — a „Hacker-szála” — s itt nyitotta meg 1809-ben eg$ Vida László nevű, lelkes magyar érzésű köznemes a Pest-vármegye felügyeleté’ alatt álló Pesti Magyar Játékszínt. És itt, a „Hacker-szálá"-ban volt életében először színházban és lépett először színpadra — 1810-ben — egy jászberényi pa tikus fiatal leánykája, Schenbach (a Vidátót kapott művésznevén Széppataki) Róza; a későbbi Déryné. „Volt-e még ezenkívül valami, amit reméltem, mire vágytam, vagy amiért lelkem úgy lángolt volna, mint a színpadra fölléphetni? Hiszen sok küzdelembe is került, míg végre sikerült, miről már gyerekszemmel álmodám.” Déryné írta — első fellépéséről — Naplójába. E bájos remekműben realista képet festett arról a hősi „vándor korszakról”, amely az Akkor, mikor a leg. kisebb Mohay-lány beleszédült a parasztból lett tanítóba, rpég rettenetes dolog volt az ilyen »mesallian- mondta, ce«. Ami azt illeti, Mo- hayék sem születtek éppen aranybölcsőben. de, mert szép vaskerítéssel rendelkeztek. s mert bejáratosak voltak Sár- közyékhez, akik viszont igazi földbirtokosnak számítottak, Hiába ígértek neki Lehet, hogy néhá- va a lánykérésre is déssel hozzájuk for- tudták meg pontosan, pofonokat és hiába nyan »röhögtek« is, nehezen szánta rá dúltak. jobban mondva az il. akarták sürgősen el- mindenesetre nem magát, dehát valóban Na szóval... letők mégsem akarküldeni Pestre Zsófi- mutatták ki nyíltan, halálosan belegaba- Azóta elmúlott egy- ták durván a szenénihez. Klári ki- Az egész falu gratu- lyodott ebbe a teli- néhány esztendő. Klá- műkbe vágni. A má, hogy nem Iáit, s a plébános vér fruskába, s mimegy sehova, csak csodálatos szólamo*- velhogy az mindenéppen a templomba, kát vágott ki a sze- áron őhozzá akart fea pap elé. A Mohay- relémről, amely aka- leségül menni, hát ki ri kis regénye elhal- s‘k két ve.iük miatt ványult a történelmi ugyanis elég bajuk események árnyéké- volt. Az idősebb Mo- ban. Lassan szétszó- hay.-lányok ugyanis család nőtagjai a ha- dályokon át is egy- az a mafla, aki ellen ródtak azok az em- elhamarkodva rossz ■1 i , 1 r 4- 4- Air W\ Art írtl Ä 1a A i 4* í n «a 4. . .1 .C 1 1 — : : 1 . . ____ ..ill. .. , . ... _ I _ J _____— 1 _ ’ I 1 1 ' j ukat tépték, mert más felé hajtja a tud állni ilyen ritka nem tudták magukat szíveket... Mohay- körülménynek? elképzelni tegező vi- papa dühösen morog- — Milyen sült pa- s bár ők nem nagyon szonyban egy félparaszt tanító pereputtyával, a férfiak viszont összedugták a fejüket és a család úgy érezték hogy ^«nek szörnyű folt esett ' családjuk hogy ez a hírnevén zésér61 rendeztek len- _____’ dületes vitaesteket. M ohay ék veje szerencsétlen Klári ennyire VQjt De minden félrelépett... Hogy Klárinál valóban a szerelem hiába ta végig a ceremó- raszt! — sziszegte niát és csak annak Mohayné a fogai köAz új vöt el kellett örült, hogy Sárközy- zött, mikor az elviselni. S ha már a ék nem voltak ott. küvői ebéden István sors ilyen botrányt Szerencsére éppen kissé bizonytalanul hasem voltak igazi hogy se látszott meg 1 ' 1 f i \ 1 rl l-\ 1 ■*, 4 /A b n r, 1 r ír.': -14-— r,rr.t «M aaX.a berek, akik lenézték kádernek nyújtották a szegény tanítóékat, fehér kacsóikat. Klári férje tehát tolakodtak a vaskerí- kedvelt vővé avan- téses Mohay-házba, a zsált. Lenézett Ist- sors úgy hozta magá- vánból dpágá István- val, hogy az öreg kává... Mohayék kényszerül- Akármilyen furcsa, tek mind gyakrabban némj hiba azért adó- a tanítói lakba egy dott körülötte is. kis »protekcio«-ert. TJ-, „ , . Idők folyamán úgy Olyasmit is kezd- megváltozott a modo- tek híresztelni Mo- ra. S úgy megtanult hayék, hogy ők so- enni, hogy sajnos, sevolt-e a döntő mo- tartogatott számukra akkor utaztak le egy tartotta kezében az földbirtokosok, kü- rajta származása. mentum, vagy csak sötét fátyola alatt, bosszút akart állni hát legalább ipárkod. Szalay főhadnagyon, tak az esküvőn jó aki udvarlás közben faképnél hagyta, azt senki sem tudta eldönteni. Annyi tény. hogy Klári egy szép napon bejelentette és kész... Mit »röhö<i- övéinek. hogy elje- jenek« rajtuk még gyezte magát. jobban az emberek?! arcot vágni ehhez a szerencsétlenséghez. Igaz. hogy nem rendeztek nagy parádét. Csak kis üdülésre Abbá- ezüst evőeszközt, pe- ziába. dig látszott rajta, Az új vő egyéb- hogy nagyon iparko- ként István névre dik szegény, hallgatott és kissé Klári nővérei ugyan. lönben is csuda de- Olyannyira, hogy Mo- mokratikusan gon- havné már őszintén dolkodtak világéletük- aggódni kezdett ékes ben, ellenkező eset- családjuk jövője ben nem engedték miatt. Úgy gondolta, volna hozzámenni jó lenne megsúgni félszegen állt sötét akkor gőgösen mosoruhájában az oltár lyogtak és úgy tét- legkisebb lányukat Klárinak, csináljon a szűk család előtt. Legszívesebben tek, mintha nem ér- eSy parasztfiúhoz... valamit, hogy István elengedte volna az tenének magyarul, Hogy ki mit forga- legyen ismét paraszegész templomi es- mikor az új rokonok tott ezért őróluk a tosabb! küv'őt. Őszintén szól- valami udvarias kér- fejében, azt sohasem Szabó Ibolya első állandó fővárosi magyar színház, mai Nemzeti Színházunk közvetlen elődjének megalapítását megelőzte. Miskolcon, Kecskeméten, Székesfehérvárott, Kolozsvárt, Sopronban, Szegeden szerepeltek. Vendéglőkben és vidéki udvarházak termeiben játszollak, de betyár-kocsmákban, falusi csűrökben is „letanyáztak”. Kilénvi Dávid, Balog István, Benke „atyus” (Laborfalvi Róza apja) és mások által igazgatott „magyar aktorok”, szép nyelvünket és a szabadságra vágyó haza szerete- tét, az elnyomás századaival dacoló nemzeti kultúrát és Shakespeare, Schiller, Körner kultuszát szolgálták. Déryné elsősorban énekesnő volt, az első magyar Rosi- na a „Sevillai borbély”-ban. Ám játszotta Desdemonát is és Heil- bronni Katicát, Lessing „Galótti Emíliá”-ját ugyanúgy, mint az „Abellino” című bohókás játék női főszerepét, amelyben színpadi partnere egy „elég csinos alakú, sudár termetű, de nem szép arcú” fiatal jogász volt, bizonyos Katona József. A nagy író mélyen — és reménytelenül — szerelmes volt a „színpadi tündérbe”, s ez a nagy érzés is ösztönzést adott neki ahhoz, hogy legnagyobb művét, a „Bánk bán”-t a visszhang- talanság, az elszigeteltség ellenére -- és ellen!- — megalkossa. A Napló leírja, hogy amikor Róza megesküdött Déry Istvánnal, színész-társával, és ment a pesti uh cán új — asszonyi voltát jelképező — főkötőjében, Katona Józseffel találkozott: — Mondja: „Jó napot!” Felelem nagy búsan: jó napot! Ránéz főkötőmre: „Ezért nem felelt hát levelemre?” „Micsoda levelére?” „Amelyben szalagot kértem jelül.” „Hát maga írta ezt? Én nem tudtam.” „Sok szerencsét Déryhez!” — s azzal ment. Én is. A Pesti Magyar Színház megnyitásakor — amelynek 125. évfordulóján oly nagy kegyelettel gondolunk mindazokra, akik a népet szolgáló magyar nemzeti színjátszást megalapozták — Déryné a társulat ünnepelt primadonnája volt. Később hangja megkopott, visszavonult és előbb Diósgyőrött, majd Miskolcon élt. Kilencven éve halt meg — majd nyolcvan esztendős korában — Miskolcon, amelynek gyönyörű új színháza az ő nevét viseli, mint ahogy az ő neve díszíti az Állami Faluszínházat is; amelynek társulatai a régi magyar ván- dor-aktorok legnemesebb hagyományait folytatják.. Ám maguk az aktorok immár nem Thália szekerein, hanem — autóbuszain járnak... A. G.
