Tolna Megyei Népújság, 1962. október (12. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-02 / 230. szám
*962. október 2 TOLKTÄ MEGYEI RWÜJSAG 3 A munkahely nemcsak a munka helye... Két járás ifjúsági szocialista brigádjai tanácskoztak Pakson Érdekes tanácskozásra gyűltek össze a paksi ifjúsági házban a paksi és a tamási járás ifjúsági szocialista brigádvezetői és brigádtagjai, hogy megvitassák, milyen eredménnyel dolgoztak, milyen feladatok állnak a mozgalom előtt az iparban és a mező- gazdaságban egyaránt. A több mint száz tanácskozó között nagy számban foglaltak helyet a nők, de az ifjak tanácskozásán sok idősebb dolgozó is részt vett. Tóth József, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára megnyitó szavai után Thész Mária, a megyei ifjúmunkás tanács vezetője, a Tolnai Selyemfonógyár KISZ-titkára mondta el vitabevezető előadását. Ismertette a szocialista brigádmozgalom kialakulását, elért eredményeit, szólt a két járásban szerzett tapasztalatokról, számadatokkal bizonyította, hogy a megyében is gyorsan fejlődik ez a mozgalom. A vitabevezetőt élénk eszmecsere követte. « Legnagyobb létszámmal a Paksi Konzervgyár képviseltette magát a tanácskozáson. Sok szépet hallottunk a brigádvezetőktől. Az egyik felszólaló arról adott számot, hogy teljesítették a vállalt kötelezettséget, s ezért az üzemben négy brigád már a zászló tulajdonosa, egy brigád megkapta az oklevelet, másik négy brigádnak a termelési tanácskozás odaítélte már a szocialista cím viselésének jogát, 5 brigád pedig küzd még a cím elnyeréséért. A brigádokban sikerült elérni azt a közhangulatot, hogy a munkahely ne csak a munka helye, hanem a szocialista ember kikovácsolásának műhelye is legyen — csendült ki a legtöbb felszólalásból. A Dunaföldvárí Cipész Ktsz- ben is jól halad a feladatok teljesítése. Ott, a párt VIII. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyben két brigád küzd a szocialista címért, másik öt pedig a kiváló brigád cím elnyeréséért vetélkedik. A verseny eddig is jó eredményt hozott — mondotta Kovács Lajos, a duna- földváriak képviselője —, mintegy 150 000 forintot takarítottak meg. • Valamennyi felszólaló részletesen foglalkozott azzal, hogy nemcsak a munkában, de a művelődésben, a szórakozásban is együtt van a brigád: közös film- és televízió-nézés, könyvek megvitatása, családi ünnepségek közös megrendezése ma már a legtermészetesebb dolgok közé tartozik. A közös szórakozás — a tapasztalatok szerint — ugyancsak jó eszköze a közösség kikovácsolásának. • A vitában több bírálat is elhangzott az üzemi bizottságok, a párt- és a gazdasági vezetés felé. Azt kérték, hogy törődjenek jobban a szocialista brigádokkal. A konzervgyárban — a felszólalók eléggé egybehangzó állítása szerint — nem sokra becsülik az elért eredményeket. Ha valóban értékelnék a sikereket, akkor nem érveltek volna olyan indokokkal, hogy „a dolgozók sietnek haza, mert éhesek és fáradtak, ezért nem rendeznek nagyobb gyűlést.” Ennek ürügyén aztán csak rögtönzött megbeszélést hívtak ösz- sze és ott osztották ki a zászlókat, jelvényeket, okleveleket. A jelenlevő szakszervezeti titkár elfogadta a bírálatot és ígéretet tett arra, hogy a jövőben hasonló hibát nem követnek el. • A tanácskozásnak kedves színfoltjai voltak a mezőgazdasági üzemekben dolgozó szocialista brigádvezetők és tagok felszólalásai. Különösen az tetszett, hogy a Kanacsi Állami Gazdaságban dolgozó brigád egyik tagja any- nyira izgult, hogy alig tudta ismertetni igazán szép eredményeiket. Valószínűleg ez volt a szőke kislány első „nyilvános” szereplése. Nagy tapsot kapott érte. Legközelebb, amikor újra, az eddigieknél is szebb eredményekről ad majd számot ilyen tanácskozás előtt, már nem fog ennyire izgulni. Ezt is meg kell tanulni ebben a mozgalomban. • A szocialista brigádvezetők elismeréssel nyilatkoztak a tolnaiak brigádnaplóiról. Megnyerte a jelenlévők tetszését, hogy a naplókban kendőzés nélkül tárták fel a nehézségeket, akár a termeléssel, akár egyes személyekkel kapcsolatban merültek fel. • Az idősebb generáció is képviseltette magát a fiatalok megbeszélésén. Általában elégedettek voltak a fiatalok munkájával, magatartásával, csak az egyik felszólaló, Tumpek Ferenc (Konzervgyár) fejezte ki rosszallását a brigádjában lévő egyik-másik fiatal magatartását illetően. Bár a brigádvezető felszólalása a türelmetlenséget mutatta, de éppen ő volt az, aki bizalmat és türelmet előlegezve kérte a gazdaság- vezetést, ne bocsássák el az üzemből ezt a rakoncátlan fiatalt, becsületes embert faragnak belőle. • A Simontomyai Bőrgyár fiataljai arról panaszkodtak, hogy nem kapják meg a segítséget a szakvezetéstől. Ezzel magvarázták, hogy Tolna megye egyik legnagyobb üzemében csak két ifjúsági brigád van, amelyik a szocialista címért küzd. Azonban nemcsak panaszkodni, de dolgozni is tudnak a simontomyai ifik. Egy 160 mázsás gépet kellett egy emelettel feljebb szállítani és ott munkába állítani. Olyan nagy volt ez a munka, hogy az idősebb szakemberek is csak vonakodva akarták elvállalni. A fiatalok nemcsak jó minőségben, hanem a határidőt is betartva végezték el a feladatot. Most, hogy a feladatot teljesítették, már másként néznek a szocialista címért küzdő iíibrigád tagjaira. • A tanácskozás legfőbb tapasztalatait ifjú Dudás Antal, a Megyei Pártbizottság ipari osztályának vezetője összegezte. Elmondotta, hogy a tanácskozás felszólalásai világosan mutatják: a ma ifjúsága több akar lenni, mint az előző nemzedék. A ma ifjúsága jobb szakember, műveltebb, okosabb, képzettebb, tisz- tánlátóbb és céltudatosabb akar lenni, mint szüleik voltak. Ez a nemes törekvés a garancia arra, hogy a szocialista brigádmozga- lom eléri nagyszerű célját: a termelés fellendítésének és az emberek átformálásának fontos eszköze lesz. K. BALOG JANOS A negyedik negyedév Az esztendő utolsó negyedébe léptünk, három hónap választ el bennünket az 1962- es év — az ötéves terv második esztendejének — végétől. Ipari üzemeinkben az éves terv feladatai általában egyenlő arányban oszlanak el negyedévekre, hónapokra, egy-két iparágtól eltekintve nem jellemzi idényszerűség az ipart. Mégis, nem túlzás, ha azt mondjuk: Az előttünk lévő három hónap az eddigieknél fokozottabb erőfeszítést igényel, ha teljesíteni akarjuk az éves tervet. Melyek a nehézségek? — Mindenekelőtt az időjárás. Nem téveszthetnek meg bennünket a mostani szép, nyárias napok, az őszi esőzés, majd a tél mindenképpen bekövetkezik. Az építkezéseken, az egyéb szabadban folyó termelő munkáknál talán felesleges is utalni a rossz időjárás okozta nehézségekre. De talán nincs is olyan iparág, üzem, amelynek zavartalan termelését valamilyen formában ne befolyásolná az időjárás, ősszel gyakoribbak a megbetegedések, mint más évszakokban, sokkal nagyobb gondot kell fordítani a dolgozók egészségének megóvására, akadályok léphetnek fel az üzemek anyagellátásánál. De most kell számba venni az üzemekben azt is, hogy mely tervmutatóknál van lemaradás, mit kell pótolni az év végéig, megtenni minden intézkedést a lemaradás pótlására. Ugyanakkor gondoskodni kell a következő esztendőre való zavartalan átmenetről is, megtenni az előkészületeket az 1963-as évre. Megyénk iparában — összességében tekintve — komoly lemaradás nincs. Iparunk az év első kilenc hónapjában többet, gazdaságosabban és termelékenyebben termelt, mint a múlt év azonos időszakában. Üzemeink többsége teljesítette az éves terv esedékes részét, javult a termelés ütemessége. Jónéhány üzemben, iparágnál azonban még nem sikerült megvalósítani az egyenletes termelést. Többnapos a lemaradás a Simontomyai Bőrgyárnál, nem kis erőfeszítést követel a terv részleteiben való teljesítése a Bonyhádi Zománcgyárnál sem. A Szekszárdi Faipari Vállalat egész évi bútor-termelési tervének az első félévben mindössze 38,3 százalékát teljesítetté: A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál alig van olyan termék, melyből a vállalat az első félévben teljesítette volna a tervét. A szövetkezeti ipar az első félévben mindössze 96 százalékos tervteljesítést ért el, azóta a helyzet nemhogy javult volna, hanem tovább romlott. Csak helyeselni lehet, hogy vállalatainknál — a korábbi évek helytelen gyakorlatától eltérően — nem törekednek a termelési tervek minden áron való túlteljesítésére, csak abból termelnek a tervezettnél többet, amire a népgazdaságnak — terven felül is — szüksége van. De semmiképp sem menthető a lemaradás a tervvel szemben. A belkereskedelem részére szállítandó cikkeknél az elmaradás közvetlenül akadályozza a lakosság ellátását, a terv nem teljesítése olyan iparágaknál, amelyek más üzemek számára gyártanak nyersanyagot, más vállalatokkal kooperálnak, valóságos láncreakciót vált ki, ezek sem tudják teljesíteni tervüket, meginoghat külkereskedelmünk egyensúlya, végső soron az életszínvonal alakulására hat ki kedvezőtlenül ez is. Most, amikor az üzemekben számbaveszik az eddigi eredményeket, hiányosságokat, meghatározzák a tennivalókat, ismételten hangsúlyozni kell: Semmi szükség a csak globális tervteljesítésre, a tervet részleteiben, cikkenként kell teljesíteni. És nemcsak a termelés értékbeni, mennyiségi tervteljesítésének állását kell számbavenni, hanem az egyéb mutatókat is. A három hónap alatt — ha gondos elemzéssel tárják fel a hibákat, lehetőségeket — sokat lehet még tenni a termelékenységi, önköltségi mutatók javításában is. Az utolsó negyedévben ül össze pártunk nyolcadik kongresszusa. Nem lehet kétséges, hogy a dolgozók versenymozgalma most éri el majd tetőpontját. Elsősorban az üzemek műszaki, gazdasági vezetőinek, a párt- és szakszervezeti vezetőszerveknek a feladata, hogy olyan célokat jelöljenek ki a dolgozók számára, amelyek megvalósítása elősegíti az 1962- es tervnek részleteiben való teljesítését. AZ ÜD CSAPAT elhangzottak az üdvözlő beszédek. A tizenhárom fiatal lány, a megye új védőnői kicsit elfogódva hallgatják az útravalót, amelyet a párttól, a KISZ-től, az egészségügy megyei vezetőitől kaptak. Hétfőn reggel 13 fiatal védőnő kapta meg beosztását. Fiatal lányok, akik ettől a naptól kezdve kiléptek az • életbe, amely sok örömöt és felelősséget tartogat számukra. Az üdvözlő szavakból, az út- ravalóból kicsendült az a szeretet, amellyel az iskola padjaiból az életbe lépő fiatalokat fogadjuk, mert mindig van valami nagyszerű dolog abban, amikor a fiataloknak egy-egy csapatát az élet útján elindítjuk. Volt valami nagyon emberi abban a fogadtatásban, amelyet az Orvos és Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezete rendezett számukra. Az üdvözlő szavak azt summázták: szeretettel vártuk valamennyiőjüket, mert a falvakban nagy szükség van az okos szóra, s arra az egészségügyi munkára, amelyet hivatásszeretetből vállaltak. Az egyszerű, a protokoláris szabályoktól mentes szavak megtalálták a fiatalok szívéhez az utat, bár nem festettek rózsaszínű, problémamentes képet. A falusi munka örömöt hozó pillanatainak bemutatása mellett felkészítették a fiatal védőnőket a hétköznapokkal járó gondokra is, hisz ezek együtt járnak azzal, hogy az élet teljes legyen. — Meg kell küzdeniük a babonával, sok esetben a megnemértéssel, de munkájuk, amit az egészségügy szolgálatában végeznek, szép és nemes feladat. M it is adhatnánk útrava- lóul annak a 13 fiatalnak, akik mint az egészségügyi osztag új tagjai, elfoglalják állomáshelyüket? Annyit, hogy szép, de fáradtságos feladat az, amire vállalkoztak. Az egészségügy hivatásszeretetet, ügybuzgalmat és egész embert kíván. Az eredményekért keményen meg kell dolgozni. Ilyen útravalót kapott a 13 új védőnő hétfőn. Az ünnepélyes fogadtatás után elfoglalják munkahelyüket, jóllehet, az otthontól távol, valamelyik kicsi faluban. És jönnek a hétköznapok, a megismétlődő gondok. A tiszteletükre rendezett ünnepségen ők még nem sokat tudtak mondani. Mit is mondhattak volna, hiszen most indulnak el az élet útján. Bátorítást, biztatást és szeretetteljes szavakat kaptak, de az lesz majd az igazi öröm, amikor a falu szívébe fogadja őket. Ez most már rajtuk múlik, a 13 Tolna megyei új védőnőn. Kovács Imrét HAZAFELÉ... XVIII. I — Eressz, — bontakozott ki Erzsi az ölelésből és lángoló arcát egy pillanatra a kezébe temette. Már haragudott magára az előbbi könnyek miatt. Kicsit bátortalanul megfogta Miklós mind a két kezét s magához mizta: — Ne haragudj rám. Tudod ... nem merek hinni. De ne haragudj azért... kedves. — Kicsi híja volt, hogy a tanító is köny- nyekre fakadjon. Meg volt ille- tődve, mint kamasz korában, majdnem úgy, mint az első, a legelső csók előtt, amit hosz- szú fogadkozás előzött meg annak idején. Régen volt ez már, milyen régen. Azóta volt idő köny- nyű és nehezebben elérhető sikereket aratni, kitapasztalni rom- lottabb kapcsolatok ízeit is. S mindezek után most úgy érezte, mintha üde, csillogó forrásra talált volna egy irdatlan erdő mélyén, ami ott van előtte, csak ki kell nyújtani a kezét s ő vár még, mert újból és újból előre végigéli azokat a pillanatokat, amikor ráhajolva szomját olthatja. Egy kicsit az otthon levegőjét érzi akkor, amikor ezzel a lánynyal találkozik. Mintha a gyermekkor is vissza-visszatérne. Aztán ez a kép is elmosódott. S aki megszólalt benne, az a férfi volt. Legszívesebben felkerekedett volna azonnal, hogy elmenjen a gyűrűért. Szívében versek visszhangzottak, sose gondolta magáról, hogy ennyi szerelmes vers maradt meg emlékezetében. „Szeretlek, mint élni szeretnek, — halandók, amíg meg nem halnak ...” — Tudod, mire gondolok, Erzsiké? József Attilára. Ismered? Kicsit unottan feleli Erzsi: — Az iskolában tanultunk róla. De csak egy versére emlékszem, ami nem volt feladva, csak úgy megmaradt bennem. Nevettünk rajta: „Ha golyóznak a gyerekek — Az Isten köztük ott ténfereg — S ha egyik szemét nagyra nyitja — Golyóját ő lyukba gurítja ...” Nevettek. — Szoktál verset olvasni? — Nem. De ha akarod, ezután mindennap olvasok. Nem szeretnék butának látszani melletted. Sajnos, buta vagyok, — s öregesen bólintgatott fejével. — Ugyan, hogy mondhatsz ilyet. Nem vagy buta, csak lehet, hogy keveset olvastál. Azt pedig nyugodtan pótolhatod. Akarod, hogy vigyek neked könyvet? Mit szeretnél inkább olvasni, verset, regényt? — Mindegy. Akármit elolvasok, ha te hozod el a könyvet. És nem ide ám, hanem ... mihozzánk. Miklós zavarba jött, mert eszébe jutott, hogy Erzsi bizonyosan arra gondol, hogy ő nem akar elmenni hozzájuk. Rágyújtott és szinte szokatlanul határozott hangon megszólalt: — Otthon vannak most édes- apádék? — Otthon hát. — Akkor gyerünk, Erzsi. Elmegyek hozzátok, feltéve, ha beengednek. Még világos volt, alighogy lebukott a Nap, amikor a nagyutcára értek. A kiskapuk előtt a lócákon félbemaradt a beszélgetés. Játék közben a gyerekek megálltak. A kerékpárosok lelassítottak. A rájuk szegeződő tekintetek kereszttüze szinte égetett, s azzal a tudattal menték végig az úton kéz a kézben, hogy többé soha nem engedik el egymás kezét. Tisztában voltak azzal, hogy ettől az órától kezdve itt most már mindenki összeboronálta őket. Erzsi úgy érezte, mintha meggyulladt volna a két orcája. Azt hitte, hogy arca most csattanó piros, nem is sejtette, hogy bizony a sápadtságával virít. Elfogódottan köszön gettek jobb- ra-balra. Nem mondhatni, hogy rosszul fogadták köszönésüket, sőt, volt, aki előre köszönt. A fér(Folytatás a 4. oldalon)
