Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
1962. szeptember 6. YOLNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Sokat tanulhatunk tőlük A MUNKAÜGYI ELŐADÓ SZOBÁJÁBAN valamennyi ülőhely foglalt. Egy olyan nagy gazdaságban, ahol 400 ember dolgozik, mindig akad probléma, intézni való. Fegyelmezetten vártak, amíg sorra kerültek, s egymás után mondták el jövetelük célját. Az egyik kevesellte a kimért gabonajárandóságot (mint később kiderült, nem is járt több.) A másik a munkaruha miatt, a harmadik fizetés nélküli szabadság kérése ügyében, a negyedik... az ötödik, lehetne tovább sorolni a kéréseket. Lajos bácsi — valamennyien így szólították a munkaügyi előadót — türelmesen foglalkozott az ügyekkel. Kimerítő, pontos választ adott, vagy azonnal intézkedett. Egy jó félóra is eltelt, mire végzett az „ügyfelekkel”. Láttam, hogy nagyon el van foglalva, s nem tartottam ildomosnak, hogy zavarjam munkájában. Türelmesen vártam, s ennek oka volt. Ráértem, ez volt a mellékes ok. Másrészt jólesett hallani, ahogyan a dolgozók beszélgettek a párt- titkár-helyettessel. Bizalommal mondták el ügyüket-bajukat. Időközben megérkezett a posta. A munkaügyi előadó futtában ezeket is átnézte. Az egyik papíron — meghívó volt — megakadt a szeme. — A héten szerencsére csak két értekezletre kaptam meghívót — mondja és szemüvegét a homlokára tolja. — Sok a funkcióval járó elfoglaltság. Néhány évvel ezelőtt mellőzésnek vettem volna, ha valamilyen társadalmi munkából kihagynak. Most már nem sértődnék meg, mert úgy érzem, sokat vállaltam magamra. Hiába, a hatvanhárom év súlya már nyomja a váltamat, s érzem néha a fáradtságot. — Hány funkciót visel, Varga elvtárs? Kicsit elgondolkodik és elkezdi sorolni: — Párttitkár-helyettes, járási tanácstag és a járási pénzügyi állandó bizottság elnöke, községi tanácstag és vb-tag, a szőlőhegyi termelőszövetkezet politikai felelőse — ezek a nagyobb jelentőségűek, de van még egyéb is. Ahogy követni tudtam, és ösz- szeszámoltam, Varga ebdárs kilenc társadalmi funkciót visel. A tizedik az a munka, amiért a fizetést kapja, mint munkaügyi előadó az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaságban. ÍGY INDULT EL A BESZÉLGETÉS, amelyből okulásképpen nem árt levonni a következtetéseket. Miről is van szó? Nem arról, hogy Varga elvtárs esetét a sok funkcióval általánosítsuk, hanem arról, amire az MSZMP Szer vezeti Szabályzatának tervezete is utal. „A pártbizottság széles körben bevonja a kommunistákat a pártmunkába és erősíti a pártmunka társadalmi jellegét.” Varga elvtárs 1945 óta tagja a pártnak, s visel pártfunkciót. A 03. évét tapossa. Még ma is eleven, mozgékony ember, aki a pártmunkában nem ismer fáradtságot. Munkabírását, szervező- készségét az egész járásban jól ismerik és azt a lelkesedést is, ami fűti. Ha elvállal valamit, bár nehezére esik, becsületesen elvégzi. Úgy van, ahogy ő maga is mondja. — Akármilyen szervtől jönnek, meglátogatnak. Ennek örülök is, de az mór egy kicsit nehezemre esett, amikor a VIT-sorsjegyekkel, a szolidaritási bélyegek eladásával is nekem kellett foglalkozni. Lehet, hogy bennem van a hiba. Talán kicsit türelmetlen vagyok. Ha valami nem megy úgy, ahogy szeretném, magam fogok hozzá a dolgok elintézéséhez ahelyett, hogy a fiatalokkal vesződnék. Valahogy úgy vagyunk mi, idősebbek, nélkülözhetetlennek tartjuk magunkat. Látszik rajta, hogy ezt szerénységből mondja, mert valóban a sok társadalmi funkció ellátása már nehezére esik. Nem egy esetben fordult elő, hogy a határidős munkát — amiért a fizetését kapja — otthon végezte el, hogy kommunistához méltóan eleget tegyen hivatali kötelezettségének is. VARGA LAJOS ELVTÄRS, mint sokan ebben az országban, tanulmányozza a Központi BiSzőlőtermő alagút zottság kongresszusi irányelveit, a párt Szervezeti Szabályzatának tervezetét. S azt vallja: — Továbbra sem vonom ki magam a pártmunka végzése alól. Annyira megszoktam és szeretem is, hogy nem tudnék enélkül meglenni. Szívesen segítek ott, ahol szükség van munkámra, de jó lenne, ha úgy, ahogy a tervezet mondja, széles körben vonnák be a kommunistákat a pártmunkába. Ezzel megszűnne az egyes emberek túlterhelése és mindenki olyan megbízatást kapna, amit képességének és szakértelmének megfelelően el is tud végezni. Tanulságos volt számomra a beszélgetés. Az jutott eszembe, milyen nagyszerű dolog az, hogy ilyen lelkes és sok mozgalmi tapasztalattal rendelkező pártmunkásunk van, mint Varga elvtárs. Eszembe jutott, milyen jó, hogy közöttünk vannak, de az is, hogy vigyáznunk kell rájuk. Becsülnünk és óvnunk kell munkabírásukat, mert még sokat akarunk tanulni tőlük. Pozsonyi Ignácné Jó étvágyú bányászok A bányásznapra a hagyományos felkészültséggel — illetve a tavalyinál nagyobb mennyiséggel — vonult ki a vendéglátó vállalat Nagymányokra és Mázára. Az ünneplő bányászok étvágyára nem is volt panasz. Nagymá- nyokon elfogyott 205 kiló hal, 220 kiló kolbász és debreceni, 80 kiló virsli, 100 adag pörkölt és száz adag pecsenye. Az elfogyasztott ételt 35 hektó sörrel „locsolták le”. Mázán ugyancsak kétszáz kiló hal fogyott el, azonkívül 70 kiló kolbász, 90 kiló virsli, 40 kiló pecsenye, amelyekre elfogyasztottak 35 hektó sört és 14 hektó bort. Főszezon a Nagydorogi Tartósító Üzemben A paprika- és paradicsomszezon ideje most van. A háziasz- szonyok sorba állnak a GYOMÉRT nél, hogy megvásárolják az elten- nivaló zöldségféléket. De szép számmal akadnak olyan háziasz- szonyok is, akik azt a nézetet vallják, hogy nem raknak el a télre semmit, majd megvásárolják az üzletben. Hogy ezt megtehessék, annak a legalapvetőbb feltételeit a konzervgyárak biztosítják. Tevékenykedik ennek érdekében a nagydorogi földművesszövetkezet is, amely tartósító üzemmel rendelkezik. A kis gyárban most van a főszezon, Rakják el télre a paprikát és uborkát. Naponta 30—40 mázsa áru érkezik ide, ami cseresznyepaprika, zöldpaprika és uborka. Ezt el is rakják hordókba, és majd télen üvegekbe „csomagolják”, szállítják a fogyasztóknak. .A tervek szerint összesen 45 vagon uborkát, paprikát, illetve káposztát tartósítanak ebben az évben a nagy dorogi földművesszövetkezet üzemében. Az uborka zömét már elrakták, jelenleg a paprika tartósítása van folyamatban. Legnagyobb mennyiség — 32 vagonnal — a savanyúkáposzta lesz, mert a közönség megkedvelte, ég a téli hónapokban nagyon keresik mindenütt a nagydorogi üzemből kikerülő savanyú- káposztát. Ennek elrakására azonban majd csak néhány hét múlva kerül sor, amikor már a paprika és uborkaszezon befejeződött, s a termelőszövetkezetek megkezdik az őszi káposzta szedését, szállítását. — R. É. — Apróságok — innen, onnan Négyszáz iskolaorvos működik az országban Államunk nagy gondot fordít arra, hogy a diákok szakorvosi ellátását is messzemenően biztosítsa. Ezt a célt szolgálja az iskolaorvosi hálózat. Amint az Egészségügyi Minisztériumban elmondották, Budapesten és vidéken 400 iskolaorvos foglalkozik rendszeresen a tanulók egészségvédelmével, időszakos vizsgálatával. A szakszerűbb kezelés biztosítására fokozatosan gyermekszakorvosokkal töltik be a megüresedő, vagy új iskolaorvosi állásokat. Az „alagút” Szekszárdon van, Füri János házikertjében — ötven méternél hosszabb szőlőlugas. „Kívánni sem lehetne róla nagyobb termést” — mondotta az egyik látogató, mert sokan járnak a házigazdához, megtekinteni a szőlő fürtöktől roskadozó lugast. A szép lugas gazdája hozzáértését dicséri. Baj van az egyik gyárban az exportáru termelésével. Sok rossz alapanyagot kapnak, nagy választékban kell az árut készíteni, a dolgozóknak meg kell tanulni a cikk gyártási technológiáját, stb. Nehezen, bár teljesítik a tervet, de, hogy gyorsabban menjen a munka, elhatározták, hetenként egy délelőtt a gyári vezetők, igazgató, osztályvezetők, művezetők tanácskoznak az exportáru termelésének eredményesebbé tételéről. Pénteket választották ►-export-napnak« — nem babonásak a gyárban. — oOo — Az egyik járási székhelyen a pedagógusok szokásos év eleji értekezletüket tartották. Az előadás után az egyik kartárs is felszólalt, Így: -Feladatunk, hogy úgy dolgozzunk, hogy a gyerekek magukat pontosan, szabatosan, világosan fejezzék ki, mert csak igy lehet a kommunizmust sikeresen felépíteni«. — oOo — Nagy gond emészti már hetek óta az egyik gyár vezérkarát. Egy sürgős feladatot kellene meg- oldaniok. Hetek óta törik fejüket a különböző lehetőségek válogatásában — de még semmit nem tettek. Viszont elmondhatják — gondolkodtunk a dolgon. — oOo — Sok az elfekvő áru a zománc- gyárban. Kiszállításra váró különböző edényféleségek százai vár. nak vevőre — a gyárban viszont gondot jelent a felhalmozott áru raktározása —, az fizietekben pedig sok olyan edény hiánycikk, amitől Bonyhádon szívesen megválnának. Tévedés ne essék, nem kilós, hanem osztályos áruról van szó! Olvasom az egyik termelési tanácskozás jegyzőkönyvét, melyben csak a patkányirtásról van szó. A jegyzőkönyv alján pedig a megjegyzést, amelyet az igazgató írt oda, piros ceruzával: -Patkónyírtó jön, de mi lesz a kísérletekkel, meddig fizessünk még rá hanyag munkájukra, erről nem tudnak beszélni?« — pj — Szeptember közepén filmankét Értényben az író részvételével Szeptember 15-én, vagy 16-án — a pontos dátumról a későbbiekben döntenek — Értényben bemutatják az Amíg holnap lesz című új magyar filmet. A bemutatót ankéttal kötik össze, amelyen részt vesz a forgatókönyv írója. Gyöngyösi Imre, és a film egy főszereplője. Az ankét és a találkozó érdekessége, hogy Gyöngyösi Imre Értényben született és azóta is tartja a kapcsolatot szülőfalujával. •— A vendéglátóipari forgalom mintegy 30—40 százalékkal növekedett Kölesd községben az új presszós kisvendéglő üzemelése óta. Amint arról már hírt adtunk lapunk hasábjain, Kölesden korábban nem volt cukrászda és kulturált kisvendéglő, ezért a földmúvesszövetkezet 277 ezer forintos költséggel létesített. Ez a | környék legkorszerűbb vendég- I látóipari létesítménye. £& a nvár ÍRTA: TÚRI ANDRÄS XXIX. —- Mégsem fér a bőrébe? — fogadja Sárooi a lihegő Csiszárt. — Magának mindig ott kell lennie, ahol nem kellene? A fiú lehajtja a fejét. — Ne tessék haragudni, vissza kellett adnom azt az ütést ennek a fickónak. — Azt eléggé rosszul tette. Az önbíráskodás ideje elmúlt és senki sem kérte fel, hogy helyettünk cselekedjék. És maga, jómadár? — fordul Dodó felé. — Csak ma figyelmeztettük, hogy húzza össze magát, s már megint dolgot ad nekünk. — Nem tehetek semmiről. Alig hogy beléptem a kapun, ez az alak nekem rontott. — Mit keresett a kapu alatt? — Egy ismerősöm lakik itt, őt akartam meglátogatni. — És véletlenül találkozott az Agárral, igaz? — Igaz. — Gyönyörű mese. Maga mit szól hozzá, Ritter? — ö rendelt ide telefonon. Azzal, hogy fontos beszéde van velem. Ha nem csal ide... — Téved, fiam. Előbb vagy utóbb a kezünkbe kerül. És ön? — kérdi most Keresztesitől. — Csiszár után jöttem a Napsugárba. Délelőtt említette, hogy ide készül, sejtettem, miért. Meg akartam akadályozni, hogy ezzel a fickóval összeakaszkodjék. — Értem. Mindenesetre megkérem, hogy a többiekkel együtt ön is kísérjen el a kapitányságra. Sebők elvtárs, te pedig nézz be a Napsugárba és beszélgess el az ott levő társasággal. Meglátod, szükséges-e, hogy őket is előállítsuk. Gyerünk, szánjanak be, kérem, a kocsiba! XIV. A RENDŐRSÉGEN — Tessék — mondja Sárosi főhadnagy —, üljenek le! Vegyük előbb talán önöket, kettőjüket sorra — mutat Keresztesire és Csiszárra. — Ismerik ezt a Ritter- gyereket? — Ismerem — feleli Keresztesi. — Mióta? — Mintegy fél éve. — Az üzemben ismerte meg? — Nem, kérem. Én vittem be a laboratóriumba. — Úgy? Beszélje el, miként történt ez! — Fivérem, akit már említettem önnek, egy délután megjelent a lakásomon ezzel a fiúval. Elmondta, hogy végre új életet akar kezdeni, komolyan udvarol egy özvegyasszonynak, akit el akar venni feleségül. Az özvegynek van egy fia, ez a fiú itt, vegyészeti technikumi érettségit tett, s szeretne az üzemünkbe kerülni. Tegyem meg neki, ez egyszer és utoljára, segítsem be a gyereket. Ez mindnyájuk számára rendkívül jó megoldás lenne. A fiút (Folytatás a 4. oldalon)
