Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-06 / 208. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. szeptember 6. Hat és félmillió hold „beteg" talaj vár gyógykezelésre Évente 670 000 mázsa búza értékű többlettermés a talajjavítások nyomán Hazánkban 6,5 millió holdra tehető az a csekély termőképességű, savanyú, szikes, vagy futó. homok terület, ahol a nem kívánatos vegyi összetétel és szerkezeti adottság megváltoztatásával a terméshozamokat lényegesen emelni lehet. Magyarországon csaknem kétszáz évvel ezelőtt kezdődött a talajjavítás, de a felszabadulás előtt alig_ néhány tízezer holdnyi »beteg talajt gyógyítottak ki« sok évszázados bajából. Intézményesen 1947-ben kezdték meg a talajjavítást és az azt követő tíz év alatt 290 000 holdat kezeltek természetes, illetve vegyi javító anyagokkal. Jellemző a magyar »szűz földek« meghódításának erősödő ütemére, hogy a javított terület 1961-ig, a második ötéves terv kezdetéig, 600 000 holdra nőtt, a tervidőszakra pedig további 800 000 hold javítását irányozták elő. A 800 000 holdból eddig kereken 200 000 holdon végezték el a szükséges javító munkákat, s 1965-re már az egy évi előirányzat is 200 000 held. Ugyanezt az átlagot j irányozták elő a második ötéves j terv befejezése utáni esztendőkre is, vagyis ötévenként legalább egymillió holddal gyarapítják majd a jó termőképességű, egészséges talajú földterületeket. Hogy mit jelent ez a növények hozamának növekedésében arra j az 1950-ben rendszeresített je- lentőszolgálat adja meg a választ. Eszerint a megjavított te-, fületeken 2,6—4,1 mázsával nagyobb a búza holdanként! termésátlaga, mint ugyanott a javí., táS előtt. Vagyis á felszabadulás 1 óta megjavított 800 000 hold évi többletermése — búzát véve alapul — 2 680 000 mázsa. Az évi 200 000 holdas előirányzat teljesítésével további 670 000 mázsa búzával, illetve ennek megfelelő egyéb többletterménnyel gyarapszik szántóföldjeink hozama minden esztendőben. A javítás költségei többhelyütt — különösen a nagyhozamú növényfélék: a kukorica, a silókukorica, a cirok, stb. termesztése révén — egy-két év alatt, általában pedig háromnégy év alatt térülnek meg. A talajjavítás hatását az ország számos vidékén talajvédelmi munkákkal és öntözéssel teszik tartóssá, illetve egészítik ki. A komplex talajvédelem modern módszerei tulajdonképpen most vannak kialakulóban. A talajvédelmi és talajjavító szakemberek arra törekszenek, hogy lehetőleg egy-egy vízgyűjtő rendszerben egyszerre egymással összehangolva végezzék el a szükséges talajjavítást, a belvízrendezést, s hogy bevezetésre kerüljön a rétegszintes művelés és az ön. tözés is. Az utóbbi néhány év alatt jelentősebb eredményeket értek el a komplex talajvédelem és javítás megszervezésével Bor. sód megyében a Rakaca-patak mentén, továbbá Nógrádban a Lókos-patak, valamint Tolna és Somogy megyében a Koppány- patak vízgyűjtő rendszeréhez tartozó területeken. A következő néhány év alatt részint tovább folytatják az itt megkezdett munkákat, másrészt újább vízgyűjtő rendszerekre terjesztik ki a talaj termőerejét megőrző, Illetve termőképességét fokozó talajjavítás! és művelési módszereket. Pénzjutalom a legtakarékosabb iskoláknak Megyénk általános iskolás gyér. mekei az elmúlt évben a takarékoskodásban igen jó példát mutattak még a felnőttek némelyikének is. Az iskolai takarék- bélyeg-gyűjtés során tavaly több mint két millió forintot takarítottak meg. Természetesen a takarékoskodás közben verseny is indult azért, hogy melyik iskola tanulói takarítanak meg többet. A verseny már lezárult, s a Művelődésügyi Minisztérium és az OTP értékelte a megye iskolásainak munkáját. Ennek alapján az iskolai takarékossági mozgalom terén elért eredményeikért megyénk öt iskolájának — a bátaszéki, a le- perd-pusztai, a mázai, a dombóvári és a faddi általános iskoláknak — elismerő okleveleket és pénzjutalmakat adott, összesen 1100 forint értékben, amelyet sport-, tanszer, vagy más iskolai felszerelés vásárlására fordítanak. Ezenkívül 18 iskola kap elismerő oklevelet. Bulgáriai útijegyzetek: Bozsidár Magyarországra késsül in. Címe: Tschervenoarmejski utca 65 szám. Várna legszebb utcái közé tartozik noha nincs tele fényes kirakatokkal, szemet szúró reklámokkal, sőt, a házak sem éppen fiatalok. Az utca varázsát az adja, hogy vele párhuzamosan húzódik a Tengerkert, ami óriás fáival, virágágyásaival, kissé hűvös levegőjével különös hangulatot ad az utcának. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a park dús lombján átszű- rödik a tenger mormolása, s ez elnyeli még az errefelé száguldozó autók zaját is, csak irigyelhetjük a pompás környezetet Bozsidárék az első emeleten laknak. Csengetünk. Nem jelentkezik senki. Hogy jó helyen járunk. az biztos, hiszen az ajtón is ott a név. Mit tegyünk? Tanácstalanul ténfergünk az ajtó előtt, végül cédulát hagyunk a kulcslyukban, hogy itt jártunk. Sajnos ez a látogatás nem sikerült. Távozni készülünk. Középkorú asszony tömött szatyorral jön felfelé a lépcsőn. Talán ő az. Megszólítjuk. Igen, mégis szerencsénk van, ő Bozsidár felesége. Kinyílik az ajtó, az asszony szívesen invitál befelé bennünket, csak éppen nem értjük egymást. Ezért hát vendéglátónk tolmács után siet. A lakás mindössze egy szófiából áll, de azért minden megtalálható, ami éppen szükséges a kényelmes élethez. A padlózatot mindenütt szőnyeg borítja. Az egyik rekamié különös kiképzésű: végén polcok vannak, s abban könyvek. Az ablakon hosszú, lehér függöny. Nincsenek fotelok, csak támlás székek. A kombinált szekrényen hímzett térítők. Az asztalon a mi népművészetünkre emlékeztető terítő. És mindenütt tisztaság. Kedves, szerény lakás. Előkerül egy alkalmi tolmács: végre szót érthetünk. A házigazda, akit tulajdonképpen keresünk, még nem érkezett haza a munkából. Villanyszerelő, és még nem telt le a munkaideje. Sajnos, mégis rosszkor jöttünk. — Feltétlenül várják meg, Ilyenkor szokott hazaérkezni, minden percben itt lehet. Várni, várni — ez nagy szó. Külföldön mindig siet az ember. — Nagyon rosszul esne neki, ha megtudná, hogy magyarok jártak itt és nem találkozhatott velük. — És ha nem jön mostanában? Munka után esetleg elmegy kártyázni? — Kizárt dolog. Munka után mindig pontosan hazajön. Legfeljebb utána megyünk el valahova. Bozsidár meg is érkezik a szokott időben. Magas, csontos ember. — Jjanapot! Most már nem kell tolmács. Bozsidár kicsit beszél magyarul. — Én jártam Magyarországon 44-ben. Katona voltam. Híradós. Mi már akkor szabadok voltunk, de maguk még nem. Ezért mentünk mi, bolgárok, segíteni. Jól emlékszik Trendafilov al- tábornagyra, noha nem az ő egységében harcolt. Láthatóan jólesik neki, hogy érdeklődünk ezekről az időkről, s megjegyeztük még a híres parancsnok nevét is. Nem pénzért, nem zsoldosként jött Bozsidár a szovjet csapatok oldalán harcoló bolgár egysegekkel, hanem mert úgy érezte, hogy baráti kötelessége ez. Ellenszolgáltatás? Fizetség? Legfeljebb azt fogadja el és tekinti fizetségnek, hogy mi, magyarok nem feledkeztünk meg a segítségről, a bolgárok önfeláldozásáról és hálásak vagyunk mindezért. Ennek kifejezésére pedig alkalmasint elegendő a baráti kézfogás, vagy őszinte érdeklődés. Sorolja az ismerős helységneveket. Pécs is közte van és egy piciny kis baranyai falucska: Erzsébet, régi nevén Püspökszent- erzsébet. — Volt ott egy kék szemű kislány, Irénke. Nem tudom, mi történhetett vele. Nekem nagyon tetszett. Egy kisfiút szoktam beküldeni hozzájuk, ha ráértem, hogy jöjjön ki, beszélgetni szeretnék vele. És ő mindig kijött.. . össze- barátkoztam egy ottani legénnyel is: Marczi József a neve. Nem a háború veszélyes jeleneteit meséli: veszély a háborúban krionadolog. Amikor elindult hazulról, ezzel számolt, s ezeket már rég elfelejtette. De az ilyen kis élmények megmaradtak. Ezek örökre megmaradnak. — Nem tudom elfelejteni, hogy milyen barátságosak, kedvesek a magyarok. Vajon mi van most Püspökszcnterzsébeten ? Szeretném látni. Érdemes nyomon követni Bozsidár kedves falujának sorsát, még ha nem is a mi megyénkben van. Először is megváltozott a falu neve: Püspökszenterzsébetből csak az Erzsébet maradt meg. Az emberek? Az a kis fiúcska, aki mindig beszólt Irénkének, felnőtt, újságíró, barátom, munkatársam: Gyenis János. Irénke is felnőtt. Férjhez ment, gyermeket szült, boldog családanya. Marczi József pedig középiskolát, majd egyetemet végzett. Agrármérnök, tanár itt Szekszárdon, a Mezőgazdasági Technikumban. Bozsidár felett is eljárt az idő egy kicsit. Nem volt tagja a kommunisták pártjának, most sem az. Egyszerű munkásember volt a sok ezer közül, csakúgy mint ma. — Csakhogy ma más munkásembernek lenni, mint akkoriban. Érdemes volt fegyvert ragadni, örvendek. hogy Magyarországon... Elcsuklik a hangja, jobbnak látja abbahagyni. — Most készülök Magyarországra a feleségemmel együtt. Szeretnék körülnézni. Szeretettel várunk, Bozsidár. (Következik: Bozsidár bemutatja Várnát.) Boda Ferenc Hegnyitja kapuit a Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum (Folytatás a 3. oldalról.) szemmel tarthatnám, ügyelnék rá és nyilván az előmenetele is biztosabb lenne olyan helyen, ahol én dolgozom. A kérést először visszautasítottam. János, az öcsém ekkor könyörögni kezdett, testvéri kapcsolatunkra hivatkozással és arra, milyen fontos volna új élete szempontjából a gyerek elhelyezkedése. Megsajnáltam. Azt mondtam, küldje be másnap a fiút, kipróbáljuk, s ha ügyesnek bizonyul, elősegítem a dolgot. A gyerek ügyes volt és én szóltam az érdekében Hollánnak, aki föl is vette. Az eltelt fél év alatt egyetlen panasz sem merült föl a munkája ellen. — így volt? — fordult a főhadnagy a sápadt Agárhoz. — így. — No és ön? — kérdi ezután Lajost, akinek arcán elömlik a bűntudat. — Megbolondult, hogy szántszándékkal össze akart akasz kodni azzal a társasággal? A fiú Dodó felé bök a fejével. — Csak vele. — Maga hörcsög. Nem tudta elviselni ' .érzete azt a fejbe- Jsólintást? — Igen. Nagyon szégyellem a dolgot főhadnagy elvtárs, de ... — Hállgasson! A nadrágjuk ugyan egyforma ezzel a fickóval, a pulóverjük is ugyanolyan, de a magatartásuk, a bensejük nagyon is különböző. Most ebben is hasonulni akart hozzá? Lajos lehajtja a fejét. — Majd még beszélünk erről. Most menjen, hogy ne is lássam! ön is elmehet, kérem. Köszönöm, hogy értesített minket a készülő eseményről. Ezzel sokat segített. Noha az emberünk is ott volt a jómadarak sarkában. Keresztesi és Csiszár felállt. — Még valamit! Tudom, hogy önnek szenvedélye a virág. De ez a szenvedély olykor bajt okozhat, ha a munkahelyére is kiterjed. — Nem értem ... — Majd megérti hamarosan. A férfi csendesen bólint és elindul az ajtó felé. Ám Lajos még visszalép az íróasztal elé. — Ne haragudjék rám. És neki... hiszen tudja... ne szóljon erről a dologról. Sárosi elmosolyodik. — Az a baj, hogy kezdettől fogva képtelen voltam haragudni magára. Fogjunk kezet, jó2 S Lajos örömmel szorítja meg a feléje nyújtott kezet. — Jó éjszakát. Ritter és Dodó úgy ülnek egymás mellett, mintha sohase látták volna egymást. A főhadnagy megáll Dodó előtt — Miért rendelte Rittert a mulató elé? — Látni akartam. — Annyira hiányzott? Jobb lesz, ha megmondja az igazat, a többiek úgyis elköpik. — Pénzt akartam tőle kérni. — Olyan bizonyos volt benne, hogy van pénze? — A haverok bemondták, hogy degeszre áll nála a dohány. — Nem igaz! Ritter gyűlölködve sziszeg a másik felé. Dodó megvetően nézi. — Ne játszd meg magad! Kérdezze meg tőle, mennyi pénz van nála. Sárosi bólint. — Nos, hallotta a kérdést? — ötezer forintom van. Fél éve rakom össze, motorra, a fizetésemből. — A havi ezernégyből? — Igen. Anyámnál lakom, semmi kiadásom nincs. (Folytatjuk) Másodszor nyitja meg kapuit a Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. Az intézmény egy év alatt nagy utat tett meg, annak ellenére, hogy az elmúlt tanévben beiskolázási nehézségekkel küzdött. Az 1962—63-as tanévre 119-en jelentkeztek felvételre és nemcsak Tolna megyéből, hanem egész Dunántúlról, sőt az Alföldről is érkeztek jelentkezők. A 119 jelentkező közül 60 hallgató nyert felvételt, miután az intézet ennyi férőhelyet tud biztosítani. Érdekesen alakult a hallgatók lakóhely szerinti megoszlása. Tolnából 32, Baranyából 16, Somogy, Veszprém, Bács-Kiskun megyéből és Budapestről 2—2, Vas, Győr-Sop. ron, Fejér és Csongrád megyéből egy-egy hallgatót vettek fel a Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. A többi jelentkezőt, akik felvételt nem nyerhettek, más társintézményekhez irányította át a vizsgáztató bizottság. örvendetes jelenség, hogy a felvett hallgatók közül tizenkettő mezőgazdasági technikumi érettségit tett, ami feltétlenül a tanulmányi színvonal emelését eredményezi. A másik, ami igen fontos, a hallgatók 40 százaléka fizikai munkát, illetve szakmai gyakorlatot végzett abban a tsz-ben,- vagy állami gazdaságban, amely- lyel, mint társadalmi ösztöndíjas szerződést kötött. A lányok jelentkezési aránya is nőtt. Tizenöt nő választotta élethivatásának a mezőgazdasági pályát. A Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum egyéves munkája eredményes volt. Népszerűsége túljutott a megye határain, de a további fejlődésnek is megvannak a feltételei. Az idei tanévben az intézet tanszéki rendszerrel működik, s ez lehetővé teszi mind a tanárok, mind a hallgatók részére a mezőgazda- sági kutatómunkát. A növény- termesztési tanszék ezirányú munkáját már meg is kezdte. A gyakorlati oktatás céljára a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi üzemegységét jelölték ki. A mai nappal ismét megnyitja kapuit a Szekszárd-Palánki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum. A hallgatók a mai napon megkapják leckekönyvüket, 8-án délelőtt 9 órakor pedig az ünnepélyes tanévnyitót tartják meg, amikor a hallgatók esküt tesznek. Páli János Eddig 9 vagon csemegeszőlőt exportáltak Dunaföldvárról A dunaföldvári termelőszövetkezeti tagok, valamint a Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakcsoport tagjai még augusztus második felében megkezdték a korán érő csemegeszőlő szedését. Ki szerződés alapján, ki pedig szabadon adta át a szőlőt a helyi földmű- vesszövetkezet felvásárlójának. A község termelőszövetkezeti tagjai és a szakcsoport tagok ugyanis közel 30 vagon étkezési szőlő átadására kötöttek szerződést. Ennek megfelelően, zökkenő nélkül folyik Dunaföldvárról a kiváló minőségű csemegeszőlő exportálása. A földművesszövetkezet fel- vásárlási üzemágvezetőjétől kapott értesülés szerint szeptember 4-én estig kilenc vagon szőlőt indítottak útnak a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába. R. L,
