Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-05 / 207. szám

2 ¥SERS fcTEGYEt jÜTffiPCJSÄa 1962. szeptember 5. az Szovjet jegyzék Egyesült Államokhoz A Szovjetunió kormánya jegy­zéket juttatott el az Egyesült Ál­lamok kormányához, amelyben megállapítja, hogy augusztus 30- án a Távol Keleten egy U—2-es repülőgép, nyilván provokációs céllal, behatolt a Szovjetunió lé­giterébe. A szovjet kormány eré­lyesen tiltakozik a határsértés el­len, s emlékeztet arra, hogy 1960 májusában ugyancsak U—2-es re­pülőgéppel hatoltak be a Szovjet­unió légiterébe. A szovjet jegy­zék ezután így folytatja: Az Eisenhower-kormány ezen agresszív tevékenysége megtorpe­dózta a csúcsértekezletet, erősen kiélezte az egész nemzetközi hely­zetet, a világ minden népében aggodalmat keltett a béke sorsa iránt és súlyos teherként nehe­zült a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára. Éppen ezért a szovjet kormány megelégedéssel fogadta Kennedy elnök múlt év januárjában tett nyilatkozatát, amely szerint ren­delkezést adott ki arról, hogy nem újítják fel az U—2-es repü­léseit és nem engedik meg, hogy amerikai repülőgépek megsértsék a Szovjetunió államhatárait. A Szovjetunió légiterének az amerikai U—2-es gép által tör­tént újabb durva megsértésével kapcsolatban jogosan vetődik fel a kérdés: mi ez — vajon a régi, a Kennedy elnök által elítélt, ha­ramia-módszerek felújítása? Vagy talán az Egyesült Államok ama kardcsörtető köreinek provokatív akciója-e, amelyek az új, az 1960. évihez hasonló nemzetközi konf­liktust szeretnének kirobbantani és ezzel újra végsőkig kiélezni a helyzetet? Az Egyesült Államok kormá­nyának világos választ kell ad­nia erre a kérdésre. Az utóbbi időben jelentések ér­keznek az U—2-es amerikai fel­derítőgépek tevékenységének meg­élénküléséről a Szovjetunió hatá­rainak közelében. Az U—2-es gé­pek újra megjelentek az angol légitámaszpontokon; ugyanilyen U—2-es felderítőgépek állomásoz­nak az Egyesült Államok japáni, törökországi és nyugat-németor­szági támaszpontjain és repülése­ket hajtanak végre ezekről a tá­maszpontokról. Emellett ismét ugyanazokat a változatokat hozzák forgalomba e repülések céljával kapcsolat­ban, amelyeket Eisenhower kor­mánya is hangoztatott mindaddig, amíg tetten nem érték a bűntett elkövetésének színhelyén. Az Egyesült Államok kormá­nyának számot kell adnia arról, hogy milyen helyzetbe juttatja szövetségeseit. A szovjet kormány annakidején igen komoly formá­ban felhívta a figyelmet arra, mi­lyen súlyos következményeket kell vállalniok mindazoknak az államoknak, amelyeknek kormá­nyai országuk területét az ameri­kai hadirepülőgépek rendelkezé­sére bocsátják a Szovjetunió te­rülete fölé történő behatolások előkészítése és végrehajtása cél­jából. A szovjet kormány felhív­ta a figyelmet erre, s amennyiben a hasonló provokációk folytatód­nak, kénytelen lesz megtenni a megfelelő szükséges lépéseket, be­II Ben Bellához hű katonai egységek két iránybói közelednek Algír felé Algír (MTI). A legutóbbi jelen­tések szerint Ben Bellát és a po­litikai bizottságot támogató csa­patok két irányból, nyugatról és délről közelednek Algír felé. Ed­dig nagyobb ellenállásba nem üt­köztek. A politikai bizottság ka­tonái szigorú parancsot kaptak arra, hogy ahol csak lehetséges, kerüljék a vérontást. Algírban a 3. vilaja katonái vették át az őrséget a város arab negyedében, ahol egyébként az éj­szaka folyamán nyugalom volt A politikai bizottság közlemé- ■ ■ ■ inniivri ■ ■ ■ ■ ■ i »tit nye szerint a 4. vilaja öt százada átállt a Ben Bellát támogató erőkhöz. A közlemény bejelenti azt is, hogy az algériai felszaba­dító hadsereget a továbbiakban népi nemzeti hadseregnek fog­ják nevezni. Valószínű, hogy az Algír felé közeledő egységek rövidesen el­érik a fővárost. Katonai szakér­tők megállapították, hogy a 4. vilaja ereje semmiképp nem ele­gendő a város elfoglalásának megakadályozásához, ellenállásuk azonban súlyos harcokra vezethet. leértve a Szovjetunió éllen fel­használt haditámaszpontok kikap­csolását is. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy e fi­gyelmeztetések ma is érvényben vannak. A szovjet kormány az Egyesült Államok kormányánál határozott tiltakozást jelentett be amiatt, hogy egy amerikai kémrepülőgép újból súlyosan megsértette a Szov jetunió államhatárát. A szovjet kormány elvárja, hogy az Egye­sült Államok kormánya szigorúan megbünteti azokat a személyeket, akik felelősek az amerikai U—2- es repülőgép e repülőút jának megszervezéséért és azonnal lépé­seket tesz, hogy a jövőben ne sértsék meg a szovjet légiteret. Amennyiben az Egyesült Álla­mok kormánya ezt nem teszi meg, a szovjet kormány olyan rendsza­bályokhoz nyúl, amilyeneket szűk ségesnek tekint határai biztonsá­gának az újabb határsértések el­len való megőrzése céljából. Ugyanakkor a szovjet kormány fenntartja magának a jogot, hogy az Egyesült Államok agresszív cselekedeteinek kérdését felvesse az Egyesült Nemzetek Közgyűlé­se előtt. Befejezte munkáját a marxista közgazdászok moszkvai értekezlete Moszkva (TASZSZ). Moszkvá­ban befejezte munkáját a mar­xista közgazdászok nemzetközi ér­tekezlete, amelynek részvevői a jelenkori kapitalizmus problémái­ról folytattak eszmecserét. A hét napig tartó értekezleten több mint húsz európai, ázsiai és amerikai ország képviselői vitatták meg az állammonopolista kapitaliz­mus kifejlődésével, a közös piac megalakulásával, a tőkés orszá­gok munkásosztályának helyzeté­vel es harcával összefüggő kér­déseket. A hétfő esti záróülésen Ione- hara japán, Postalachi román és Martinov szovjet tudós szólalt fel. Befejezésül Anusavan Arzu- manjan, a Szovjet Tudományos Akadémia világgazdasági intéze­tének igazgatója és Alekszej Rum- jancev, a Béke és szocializmus kérdései című folyóirat főszer­kesztője mondott beszédet. TRINIDADes TOBAGO, Plymouth, "JfSt TO** <x? A köohjmeií ffll,kőoléjfinomító A esi félt ^cukornei fjkunó ■^>kSo/d,v/:ttpk gp fmemelés Q °---­O kfw usVI “ xikói- ^ lOŰŰkm (fr)=.rnnna ^■tenger (TmíhA) 36G2? KéT új független állam Az elmúlt napokban Trinidad és Tobago, amely eddig Brit- Nyugat-India szövetségi része volt, a szövetség felbomlásával a független államok sorába lépett, a Brit Nemzetközösség keretén belüL Trinidad és Tobago a Kis-An- tillák szigetcsoportjához tartozik, területe 5130 négyzetkilométer — közel azonos nagyságú Veszprém megyével —, lakóinak száma 826 000 fő. Gazdasági életére jellemző a monokulturális mezőgazdaság, a kedvező éghajlati adottságok és a termékeny talaj következtében magas terméshozammal. A ter­mékek közül első helyen a cukor­nád áll. Iparában egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a kőolaj­kitermelés és finomítás. 1959- ben 5,9 millió t. olajat hoztak felszínre. Az olajtelepek az ame­rikai Texas Oil vállalat tulajdo­nát képezik. A szigeten működ-' olajfinomítók évi kapacitása 5 millió t., melyek a hazai termeié mellett Venezuelából és Kolum­biából importált olajat is fel dolgoznak. Az olaj mellett vilé • viszonylatban szintén értékes r ványi kincse az aszfalt, terme lése 1958-ban 133 000 t„ amelynek közel 60 százalékát exportálják. De Gaulle nyugat-németországi utazása nem egyszerűen viszonzása Ade­nauer júliusi franciaországi út- jának, hanem további erősítése a Párizs—Bonn tengelynek. De Gaulle-t kedden olyan pompá­val fogadták a Köln—bonni re­pülőtéren, amire Eisenhower Iá. togatása óta Nyugat-Német- országban nem volt példa. A tábornok Lübke szövetségi el­nök üdvözletére azt válaszolta, hogy Adenauer franciaországi útja »-nagyszerű emlékeket ha. gyott maga után«, útjának cél­járól pedig úgy nyilatkozott, hogy a francia nép baráti üze­netét akarja átadni. Közismert tény azonban, hogy de Gaulle nem a francia nép, hanem a francia monopolista kö­rök képviselőjeként érkezett Bonnba, ezeknek üzenetét fog­ja tolmácsolni, s ezeknek ér­dekei vezetik tetteit. Szó sincs arról, amit hivatalosan mind francia, mind nyugat-német részről szeretnének elhitetni, hogy Adenauer és de Gaulle utazásai a két nép megbékélé­sét szolgálják. A Neues Deutsch, land a béke és az európai né­pek ellen irányuló végzetes összeesküvésnek minősíti a tá­bornok utazását, s megállapít­ja: »A valóságban egy igazi német—francia megegyezés sür­gető parancs, mert nemcsak a két nép érdekeit szolgálja, ha­nem rendkívül nagy jelentősége van az európai béke biztosítá­sáért folytatott harcban is. Be­bizonyítható módon azonban nem ez a célja annak az össze­esküvésnek, amelyet a nyugat­német és a francia monopoltőke reakciós körei a Bonn—Párizs tengely formájában megterem­tettek«. Adenauer és de Gaulle ba­rátságának semmi köze a két nép érdekeihez. Adenauernek azért van szüksége a francia el­nökre, hogy legyen aki meg­vétózza a német kérdés békés rendezését és a nyugat-berlini helyzet normalizálását, sőt, francia támogatóssal szeretne » Bonn atomfegyverekhez jutni, s így revansterveibe bele tudná vonni a közös piac valamennyi tagállamát, ami egyben a szov­jetellenes tömb megerősítését is jelentené. De Gaulle ugyanak­kor cserébe azt várja a kancel­lártól. hogy Bonn támogatást nyújtson »európai tervei« meg­valósításához. Ezek a tervek természetesen minden haladó és demokratikus mozgalom el­len irányulnak, de mint a Neues Deutschland cikke le­szögezi, alapjában hibás szá­mításon alapul Adenauer és de Gaulle béke- és népellenes tér. ve, mert az ilyen szövetség jö­vőjét és időtartamát a népi tömegek döntik el. De Gaulle nyugat-németorszá­gi látogatásához megjegyzéseket fűz a Pravda és a Krasznaja Zvezda is. Mint a Krasznaja Zvezda megállapítja, a francia —nyugat-német megbékélés lep­le alatt de Gaulle parancs­uralmi rendszerének és Ade­nauer klerikális-militarista dik­tatúrájának szövetsége rejlik. A francia kormánykörök rövid­látó politikájának következté­ben — írja a Krasznaja Zvez­da — Adenauer békés eszkö­zökkel igyekszik elérni és nem is sikertelenül, amihez Hitler­nek fegyverekre volt szüksége. Franciaország területe fokoza­tosan a nyugat-német hadsereg hátországává válik. A két lap utal arra, hogy a nyugat-német revanshirdetők NATO-beli szövetségeseiktől egyenlő jogokat követelnek a nukleáris fegyverek előállításá­ban és használatában, s erre igen erőteljesen használják ki a Párizs—Bonn tengelyt. A nyugatnémet imperializmus, amely egyre végzetesebb sze­repet játszik a nyugati katonai tömbökben, most arra törek­szik, hogy francia szövetsége­sének katonai és gazdasági po­tenciálját saját revanstervei megvalósítására használja fel. Nem kétséges, hogy de Gaulle hatnapos nyugat-németországi látogatásának végén olyan kö­zös közleményt fognak kiadni, amely a felek teljes egyetérté­sét hangoztatja. Az egyetértés azonban csak Párizs és Bonn monopolista körei között van meg. A francia és a német nép érdekei egészen másfajta együtt, működést követelnek meg. Újabb lasiszta merényletek Franciaországban Párizs (MTI). A dél-francia- or'Szági Tarbes városában hétfőn gépkocsis francia merénylők re­volverlövéseket adtak le gyárak­ba igyekvő munkásokra. A fasisz­ták autója gyorsan haladt és sen­kit sem értek lövések. A város lakossága heves utcai tüntetésen válaszolt a fasiszta provokációra. A Párizs melletti Bondyban fel­gyújtották a kommunista párt he­lyiségét. A tettesek „Éljen az OAS—CNR!” (a nemzeti ellenál­lási tanács nevű fasiszta össze­esküvő szervezet) felírást hagytak a merénylet színhelyén. Bouche du Rhone megyében az egyik város szocialista polgár- mestere ellen követtek el plasz- tikbombás merényletet. U Thant évi jelentése az ENSZ-közgyűlésnek New York (MTI). U Thant ügyvezető főtitkár megküldte szo­kásos évi jelentését az ENSZ- közgyűlésnek, amelynek 17. ülés­szaka, mint ismeretes, szeptember 18-án nyílik meg. Az ügyvezető főtitkár a jelen­tés bevezetőjében az Egyesült Nemzetek Szervezetének helyzeté­vel és néhány fontos nemzetközi kérdéssel foglalkozik. Utal az ENSZ pénzügyi nehéz­ségeire és reményét fejezi ki, hogy a tagállamok elősegítik majd e pénzügyi problémák megoldá­sát, mert ellenkező esetben „ko­molyan korlátozódhatnék a vi­lágszervezet használhatósága.” U Thant határozottan állást foglal az ENSZ alapokmányának és az abban foglalt elveknek szi­gorú megtartása mellett és han­goztatja, hogy helytelen lenne, ha ! letérnének arról az elvről, amely ■ szerint minden egyes tagállam — ! legyen az nagy vagy kicsi — egy- j Ormán egy szavazattal rendelke- | vk. A főtitkár ezzel kapcsolatban j úgy véli, hogy ha „bizalmi vál- i ságról” beszéínek az ENSZ-szel kapcsolatban, úgy ez csak átme­neti jelenség és a világszervezet ereje növekedni fog. Hosszasan foglalkozik U Thant a gazdaságilag kevésbé fejlett or­szágok támogatásának kérdésével és — az utóbbi hetekben immár harmadszor — megismétli azt a véleményét, hogy a gazdagok és a szegények közötti különbség mi­lyen súlyos veszélyeket rejt ma­gában. Hangoztatja, hogy a fej­lett országoknak az eddiginél jó­val nagyobb mértékben kell ki­venniük részüket a szegénység, a járványok, az írástudatlanság fel­számolásából, majd Kongó és a világűrkutatás kérdésével foglal­kozik a jelentés. A leszerelési tár­gyalásokról sajnálattal állapítja meg, hogy Franciaország nem haj­landó részt venni a genfi értekez­leten. Sürgeti, hogy a leszerelés megvalósítása terén első lépés­ként vessenek véget a nukleáris fegyverkísérleteknek és támogat­ja a semleges országok erre vo­natkozó javaslatait. A főtitkár vé­gül az ügyrendi szabályok egy­szerűsítésére tett javaslatokat tá­mogatja. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom