Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

1962. szeptember 26. TOLNA MEGYEI NEPtJSAG 3 Egy délelőtt a tamási sajt üzemben Az üzembe ér­kező napi 26-—2 7 ezer liter tejnek csak kis részét szál­lítja az üzem pasz­tőrözés után az üz­letekbe. a többi­ből sajtot készít. Pasztőrözés után a tej 3000 literes tar­tályokba kerül, ahol a sajtfajtától függően különböző a feldolgozási idő. Felvételünkön Ba­kó József üzem­vezető a savanyo- dás ellenőrzésére próbát vesz a ká­dakból. A feldolgozási idő után a kád alján összegyűlt, nagy víztarta­lommal rendelkező sajtot formákba teszik, amelyek présekbe ke­rülnek, ezt a munkát végzi László János és Csoknyai György. A sajt préselése 16—18 óráig tart, és a préselés első időszakában a saj­tot félóránként for­gatják. Képünkön Iláksi György és László János a negyven kilós ex­portra kerülő Pan­nónia sajtok for­gatását végzi. (bj) Teljesítette éyes exporttervét a Bonyhádi Cipőgyár A Bonyhádi Cipőgyár termelé­sének jelentős részét exportálja. A gyár ez évi feladatai közé tartozott ötvenezer pár cipő gyár­tása a Német Demokratikus Köz­társaság részére és negyvenezer pár cipő elkészítése szovjet meg­rendelésre. Mint a gyárhói tegnap jelen­tették, a Bonyhádi Cipőgyár az elmúlt papokban teljesítette az idei exporttervét. Melyik előbbrevaló: a kényelem,a hivatalnokszemlélet, vagy a termelés? Első a termelés. Mindent ez alá kell rendelni, s minden más­fajta érdek csak utána következhet. Ezerszer elmondott és min­denki által hangoztatott igazság, de időnként bosszantóan más a valóság. S rendszerint pont a legkritikusabb időben szól közbe az álmos és fenséges kényelem, valamint a hivatalnokszemlélet: de úgy ám, hogy a tsz-elnök kezeit szinte megbéklyózza, nem engedi a cselekvést, felőrli a szövetkezeti vezetők energiáját, tehetetlen­ségre kárhoztatja azokat a törekvőket, akik cselekedni akarnak. Sárpilisen is a szövetkezeti gazdák egyik oldalon azt hallják, hogy a vetést október 31-ig be kell fejezni, a másik oldalon viszont azt tapasztalják, hogy a vetés októberi befejezését különféle módon, különféle erők gátolják. A cukorgyári felügyelő packázásai Szabó Ferenc, a sárpilisi Uj Március Tsz elnöke a kongresszus irányelveit, a mezőgazdasági párt- határozatot ismeri. Nagyon jól tudja, hogy a megyei vezetés ezek szellemében adta ki a jel­szót, érti, hogy a vetés október­ben történő elvégzése tulajdon­képpen a mezőgazdasági pártha­tározat megvalósításának döntő előfeltétele. Mégis kesernyés han­gon kénytelen kimondani, hogy nem lesz abból semmi. (Ki is mondta, de ne nyugodjon bele.) A cukorrépa helyére gabona kerülne, de a répát még nem szedhetik. Az odáig rendjén van, hogy nem lehet Kaposvárra zú­dítani egyszerre az egész termést. Bizonyos tervszerűségnek lennie kell, csakhogy ebben az esetben a jelek szerint másról van szó. A cukorgyari felügyelő ott járt a tsz-ben, és közölte a vezetőség­gel: október 8-ig a sárpilisi, a pörbölyi, a decsi vasútállomás foglalt. Ha a tsz mégis szedni és szállítani akarja a termést, akkor vigye a cukorrépát Bátaszékre, ahol minden mennyiséget átad­hatnak. S itt kezdődik a hivatal­nokszemlélet. A tsz-nek nem áll módjában Bátaszékre szállítani, ezzel azonban a cukorgyári fel-' ügyelő nem törődik. Beszéltem a sárpilisi vasútállo­más főnökével. Elmondta, minden feltétel adva van ahhoz, hogy a sárpilisi tsz Sárpilisen rakja meg a vagonokot. Szerinte nem prob­léma se s vagon, se a rakodótér. Ezek után jogos a kérdés, hogy milyen címen, milyen jogon gá­tolta meg a kaposvári cukorgyár felügyelője a tsz-t abban, hogy a helybeli vasútállomásról szállít­son? S ha egyszer a gyár Báta- székről fogadni tudja a termést, miért nem fogadja SárpUisről? Erre bizonyára van magyarázat. De aligha fogadható el ebben a? esetben, és ilyen helyzetben. Bonyodalmak a főszerpaprika körül A tsz-tagok szedik és szállítják a fűszerpaprikát. Harminc hold­ról van szó. Ennek helyére i§ ga­bona kerül. Jó a termes, a tagok örülnek, de az öröm közé üröm is vegyül. A kalocsai vállalat egyik-másik embere ugyanis az átvétellel és a minősítéssel mint­ha szívességet tenne a közös gazdaságnak. Elfelejtik, hogy pontosan abból élnek, amit a tsz termel- Decs községben történik az átvétel, a hét meghatározott napján pedig a minősítés. A múlt hét első napjaiban az átvétel kö­rül is zavarok voltak, mert az át­vevő kijelentette, délután két óráig hozhatják a paprikát, utá­na nem. Beszéltem az átvevővel, aki azt mondta, az egész csak fél­reértés, sőt rosszindulat. Az át­vétel délután négy óráig tart. Rendben van, félreértés munka közben előfordulhat. De arra már nincs semmi magyarázat, — bár­melyik vállalatról is legyen szó, — hogy a termelőszövetkezeti el­nököt dróton rángatható bábu­ként kezeljék. A múlt héten a meghatározott minősítési napon Szabó Ferenc elnök annak rend­je és módja szerint Decsre uta­zott. A minősítőt azonban hiába várta... Lehet, hogy valami köz­bejött. De miért nem értesítették erről az elnököt? Milyen jogon rabolnak el tőle, akár egy fél na­pot is? Nem engedni Amúgy is nagy gond a vetés októberi befejezése, s milyen nagy gond akkor, ha még külső szemé­lyek is nehezítik. „A kukorica érését nem lehet sürgetni, a ré­paszállításnál tehetetlenek va­gyunk. Gyakran feleslegesen utazgatunk...” — mondja az el­nök. Ezeket a bajokat meg kell szüntetni. Nagyon sok múlik a sárpilisi szövetkezet gazdáin is. Ezt azért ne feledjék. A kukorica­törést jó lenne, ha úgy szervez­nék, hogy egy-egy táblába össz­pontosítanák az erőket. Ez a tsz dolga. A tagok dolga. Az pedig a vezetőség kötelessége, hogy ne tűrje a kényelmet és a hivatal­nokszemlélet. Forduljanak a járás vezetőihez, vagy a sajtóhoz. Nem akadályozhatja senki, és semmi a vetés októberi befejezé­sét, mert tízezer mázsákról van szó. Itt csak nyerni lehet. — szp — Mit mond az állomásfőnök ? Hulladékgyűjtési kampányt indítanak a megye úttörői S emiatt az Uj Március Tsz gazdái egy hetet máris veszítet­tek. Az elnök tehetetlen, a napok múlnak, a vezetőség fűhöz-fához kapkod. Hiába. A minap segít­séget kértek a patronáló üzemtől is, ahonnan e hét végére meg­ígértek egy teherautót. Ha meg­érkezik a gépkocsi, akkor e hét végén mégiscsak megkezdik a cu­korrépa szedését és szállítják Bá­taszékre, mivel a vetőszántást csi­nálni kell. Már az elmúlt tanévben Is szép eredményeket értek el megyénk úttörőcsapatai a hulladékgyűjtés­ben. Tavaly a pajtások a tanév folyamán több mint félmillió ki­logramm vasat, háromezer mázsa rongyot és 51 ezer kilogramm papírt gyűjtöttek össze. A megye úttörői ezzel a próbák által elő­írt követelményeket háromszáz százalékra teljesítették. A fontos ipari nyersanyagot je­lenló hulladék gyűjtésére az idén még nagyobb kampányt indíta­nak. A Baranya megyei MÉH szerződést kötött a Tolna és Ba­ranya megyei Úttörő elnökségek­kel, amelyek felhívással fordul­nak az úttörőcsapatokhoz. A szerződésben kedvezményes felté­teleket biztosítanak a hulladék- gyűjtésben résztvevőknek. A me­gyei elnökségek félévenként, te­hát januárban és júliusban érté­kelik az úttörőcsapatok közötti verseny állását és az eredménye­ket figyelembe veszik a nyári tá­borozások megrendezésénél. Kovács Imrét HAZAFELÉ... XIII. Ugyanezt a megszokott és ré­gen nélkülözött nyugalmat érzi most is, ahogy az esti utcán vé- gigballag. Anélkül, hogy tudná, mi miatt, a széles csendben fel­hangzó kútgém-csikorgás, a le­vegőben kószáló füst szaga, a messziről felsejlő bókakuruttyo- lás szinte kitisztítja agyát, fel­emeli lelkét s nyugalomba rin­gatja. Mert lehet; az élet zajai mások és kisebbek a városi for­gatag lármájánál, de itt helye van még a tücsök ciripelésének is. A húszévesek gyors hangulat- változása szerint már-már fütyü­lésbe kezd. Rég elfelejtett dalla­mok jutnak eszébe s már egyik kezét is kivette zsebéből, gyor­sabban megy 6 kicsit játékosan is lóbálja a kezét. De akkor a keskeny utca má­sik oldalán két összeborult ala­kot lát és visszazuhan korábbi állapotába. Hallja Erzsi kacagását. Futó, könnyű kis kacaj, nem hangos, nem hivalkodó. Tudja már Csá- nyi Elek, mikor nevetnek így a lányok. Tudja és vad dühében legszívesebben fejjel a falnak ro­hanna, Jól választott a tanító úr. Boldog isten, de jól választott! Sötétbe húzódva látja, amint amazok ketten a lámpa alá ér­nek, kéz a kézben. Megint a*t a bénító fáradsá­got érzi karjában, lábában, amit az este odahaza érzett. ív. A szállító brigád éppen vég­zett a délelőtti Utolsó fuvar lera­kásával, amikor örökké gyors já­rásával közéjük toppant ' Farkas Ilonka. Fontos üzenetet hozott s mondta is sietősen: „Gyerekek, este nyolckor gyűlés a? irodában. KISZ-gyűlés. Legyetek pontosak, hogy legalább fél kilenckor el­kezdhessük.” — Mit adsz, ha mind a négyen Ott leszünk? — kérdezte Feri. — A képedre nagyot. Ott lesz a tanácselnök is, meg Zsiga bácsi. — No, akkor biztos valami sá­toros ünnep lesz estére. De mondd, csakugyan ott lesznek? Mert mondtad már ezt egypár- szor, aztán kiderült, hogy a ta­nácselnök, meg Zsiga bácsi csak mézesmadzag volt. Te áll'ál oda prédikálni — mondta Gál Páter viccelődve, de komolyan gondol­ta, amit mondott. Ha nem vagyok jó titkárnak, akár le is mondhatok — mondta a kislány. — A világ minden kincséért se mondjál le, hallod, — óbégatott Andris, hiszen mást se csiná­lunk, mint titkárt választunk a KISZ-be. Egyik megunja, jön a másik, öt titkárunk volt másfél év alatt. Maradj nyugodtan, jó vagy te ott, ahol vagy. — Tudom, hogy fáj az nektek, hogy lányt kellett választani, de­kát mi vagyunk többségben, mi, lányok. Ha mi nem lennénk, hajjaj, mi lenne a szövetkezettel? (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom