Tolna Megyei Népújság, 1962. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G2. szeptember 26. £ Déryné Színház, a kecskeméti Színház, a Pécsi Nemzeti Színház — Ifjúsági filmvetítések — ismeretterjesztő előadások a szekszárdi városi művelődési házban Októberrel ismét megkezdődik a rendszeres kulturális évad a megyeszékhelyen is. A szórvá­nyos előadások után a következő hónaptól kezdve rendszeresen szerepel Szekszárdon a Déryné Színház, a Pécsi Nemzeti Szín­ház, a Kecskeméti Katona József Színház, a Kaposvári Csiky Ger­gely Színház és az Országos Ren­dező Iroda. A tervek szerint ha­vonta három-négy színielőadásra kerül sor a városi művelődési házban. Októberben az Állami Déryné Színház társulata Dihovicsni j: Nászutazás című zenés vígjáté­kával vendégszerepei, a Kecske­méti Katona József Színház Né­meth—Perényi: Simonyi Óbester című nagyoperettjét mutatja be, a Pécsi Nemzeti Színháztól pe­dig Sólyom László: Válóper má­sodfokon című színművét láthat­juk. A művelődési ház az új szín­házi évadban bérletrendszert ve­zet be. Az eddigi érdeklődésből arra lehet következtetni, hogy a bérletesek száma meghaladja majd a százat. A színházi programhoz hason­lóan változatosnak és bőségesnek ígérkezik az ismeretterjesztés is. A múzeumi hónap keretében történelmi és irodalmi ankétot rendeznek, amelyen dr. Mészáros Gyula múzeumigazgató és Kaszás Imre országgyűlési képviselő tart előadást. Kétszer tartanak a hó­nap folyamán ismeretterjesztő filmvetítést, amelyeken rövid­filmeket mutatnak be. A vetí­téseket filmtotóval kötik össze. A látogatóknak különböző, a filmmel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniok, s a legtöbb ta­lálatot elérőket jutalmazzák. A Nemzeti Színház megalakulása, megnyitása és első évtizede 1949- ig címmel tart színháztörténeti előadást dr. Cenner Mihály szín­háztörténész. Októberben tartják meg a Nők akadémiája, a Szülők akadémiája és az Ifjúsági akadémia első elő­adásait. A Nők akadémiája első előadásának címe: A nők egész­ségtana, a Szülők akadémiájáé: A szülők tekintélye. Az Ifjúsági akadémia pedig Az eszménykép és példakép című előadással kez­dődik. A városi művelődési ház mun­kája ezen kívül még sokrétű, az itt felsoroltak a művelődési ház­ban sorra kerülő előadások, ren­dezvények. Az októberi műsor változatos­nak és bőségesnek ígérkezik. Amennyiben ezt maradéktalanul megvalósítják és az azután kö­vetkező hónapokban is hasonló rendezvényekkel szolgálják a megyeszékhely lakosságának szó­rakozását, művelődését, úgy a ta­valyinál sokkal gazdagabb nép­művelési évadra van kilátás. A közlekedést biztonságossá tevő iker-tükröt szereltek fel a hőgyészi vasútállomásnál Gyorsul a közúti közlekedés. I Egyre több korszerű, nagysebes­ségű jármű kerül a közutakra. S ez a tény követeli, hogy többet törődjenek illetékes szervek a közlekedés biztonságossá tételé­vel. Az útszélesítések, az új KRESZ egyebek között azt a célt szolgálja: biztonságossá, gyorssá tenni a közúti közlekedést. S egyre többet hallunk arról, hogy a közlekedéssel kapcsolat­ban lévő vállalatok a maguk te­rületén is megtesznek mindent, hogy biztonságos legyen a közle­kedés. Az év elején, a rendőrség ja­vaslatára a Hőgyészi Állami Gaz­daság vezetői elhatározták, hogy egy közlekedési iker-tükröt állí­tanak fel az általuk legjobban igénybevett közlekedési helyre, így a hőgyészi vasútállomás le­járójával szemben állítják majd fel az iker-tükröt. I Pénteken érkezett meg a gyár­tól a tükör és már szombaton felállították a gazdaság dolgo­zói a kijelölt helyre. A végleges beállításra csak hétfőn került sor, mivel az oszlop betonozásának két napot »érni« kell. A felméré­sek szerint az említett lejárónál a gazdaság gépkocsijai naponta több órát kénytelenek voltak áll­ni, mivel a nagyforgalmú útra való ráhajtás körülményes. A tükör felállítása gyorsabbá és biztonságosabbá teszi a közleke­dést. A megyében először a hőgyészi gazdaság állított fel közlekedési tükröt, bízunk abban, több vál­lalat, községi tanács határozza el e hasznos szerkezet felszerelését. A közlekedést segíti az új tü­kör, de szükséges, hogy a sza- kályi lakosság védje, óvja azt, hogy minél tovább szolgálhassa a gépkocsizók biztonságát. (Folytatás a 3. oldalról.) — Az a baj, hogy nagyon fenn hordjátok az orrotokat! — Nézzétek ezt az orcátlant! Hát talán mi járunk folyton az irodára, hogy helyezzenek ben­nünket máshová? Gál Péter arca piros lett, mint a pipacs. — Eredj, te csitri, — mondta dühösen. — De mindent meghal­lasz. — Tudom istenem, leszedi ró­lad a keresztvizet Zsiga bácsi. — Szedi, amíg hagyom. Ami­lyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Elvégre én is ki tu­dom nyitni a számat, ha nagyon akarom. — Felőlem ugyan nyithatod. Csak vigyázz arra, amit mondasz. Beszélni mindenki tud, csak le­gyen is igaza. — Ti könnyen vagytok ott a kertészetben. Elviháncoltok, plety­káltok, közbe-közbe riszáljátok a derekatokat, aztán vége a nap­nak, megvan a munkaegység. — És a répaegyelésnél ki dol­gozott a legtöbbet? A lányok! Ki palántázott hétszámra a tava­szon? Ügy fájt a derekunk esté­re, hogy nem bírtunk kiegyene­sedni. Ez neked derékriszálga- tás?! Szégyellhetnéd magadat. Mi lenne veletek a lányok, az asszo­nyok nélkül? Meg se tudnátok élni a világban. Péter kénytelen volt visszavo­nulót fújni, ám úgy cselekedte ezt is, hogy lehetőleg megmarad­jon a férfibecsület: — Most már hagyd abba, mert betapasztom a szádat, te, — s úgy nézett a lányra, ahogy csak nyár elején tudnak nézni a legé­nyek. — Betapasztod ám, amit én gondolok. Kora délutánra széliében be­szélték már az öregek között is, hogy este gyűlést tartanak a fia­talok. Még a munka is hamarabb abbamaradt azon az estén. Hét óra tájban már mindenkit beho­zott a vontató a faluba. Vacsoráztak, tisztálkodtak a fiatalok, Farkas Ilona pedig két- három leánytársával az iroda- helyiséget tisztogatta, hogy lehe­tőleg minden rendben legyen. Már amennyire rendben lehet valami egy ilyen nyomorúságos helyiségben, mint ez az iroda is. Utött-kopott asztal, körülötte Jqazi meqirth \ vita éles és heves volt. Nem mondhatom, hogy egyoldalú, mert a sok ellenvetés között legalább annyi aggodalom is meghúzódott. Azt sem, hogy azok, akik megpróbáltuk megke­resni a mindannyiunknak legin­kább megfelelő választ, nem vol­tunk néha kétségek között. S mindez érthető, hiszen arról a kérdésről polemizáltunk: nem lcönnyelműség-e kijelenteni még napjainkban is, hogy a szárma­zásbéli kategóriákat, illetve az ezek szerint történő ítéletalkotást nagyjából megszüntetjük, s a leg­fontosabb elvként azt fogadjuk el: milyen az illető hűsége tár­sadalmunkhoz, vállalja-e a ráeső részt népünk munkájából, s egy­általán, alkalmas-e annak a posztnak a betöltésére, amelyik az ő esetében szóba került. Volt, aki azt mondta: az efféle megfogalmazás krízishez vezethet. A krízis alatt kimondatlanul ott érezzük a félelmet: attól félt az illető, hogy — szavait idézve — ez a bizonyos „osztálybarát­ság” ismét elvezethet egy hason­lóhoz, amilyen hat évvel ezelőtt volt, s aminek egész társadal­munk látta kárát, vagyis a res- taurációs veszélyhez, az ellenfor­radalomhoz. Első hallásra talán igazat is lehetne adni az aggódó­nak, de ez a kérdés sokkal bo­nyolultabb, sokrétűbb, szétága- zóbb. Csak egyet a sok oldal kö­zül. Rejt valami veszélyt magá­ban az a tény, hogy nálunk a volt kizsákmányoló osztály egyes képviselői is részt kapnak a gaz­dasági élet irányításában. De en­nek ellenkezője sem kisebb probléma, mert nagyon sok kivá­ló, nagy termelési gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező szak­embert kellene nélkülöznünk, ha kihagynánk őket számításaink közül. Ismertem egy fiatal, ambiciózus mezőgazdászt. Az ötvenes évek elején csak félig megalapozott vádakkal bíróság elé került. Ma­ga azt mondja ma: amit rosszul tett abban az időben, nem vélet­lenül tette. Szándékai arra irá­nyultak, hogy gyengítse azt a rendszert, amelyik gátat szabott a szabad vállalkozásnak, őt és apját kiforgatta vagyonából. Bün­tetését letöltötte, s később egy termelőszövetkezetbe került. Éve­kig dolgozott ott, s munkája nyo­mán évről évre javult a közös gazdaság, emelkedett a tagság jö­vedelme. A közelmúltban talál­koztam vele ismét. A fővárosban van, a mezőgazdaság irányításá­ban fontos szerepet játszó szerv­nél dolgozik, komoly beosztásban. Nem rehabilitálták, de megfelelő­en figyelembe vették, hogy az el­telt évek meggyőzték arról: kö­néhány billegő lóca. Ügy ütötték össze az ácsok, ki tudja mikor, heverő lécdarabokból. Szék alig álcád néhány. Dehát a vezetőségnek hiába mondja az ember azt is, hogy csináltassák meg végre azt a rossz rádiót. Lehetne hozzá lemezjátszót kapcsolni és táncol­ni. Beszélhet az ember, a tüdejét kibeszélheti! Bár amikor jó volt a rádió és véletlenül egyszer-egy- szer tánczenét is hallgattak rajta, az idősebbek morogtak, hogy minek hallgatni, hiszen nem muzsika, macskazene az. Ügy vannak ezzel is, mint a nylonha­risnyával, meg a csókálló rúzzsal. Ilonkára rászólt már keresztapja is, hogy mit kisasszonykodik, „minek a nájlon ...” Piros terítő kerül az asztalra, meg néhány cserép virág. Kisöp- rögetnek, néhány hamutartó is kerül valahonnét, megnézik, ég­nek-e a villanyok, s aztán ami­kor mindent rendben látnak, egyik pillanatról a másikra el­tűnnek hárman háromfelé, haza­szaladnak magukat is rendbe­hozni egy kicsit. (Folytatjuk) zöttünk a helye, s nem azon a másik oldalon, amelyik néha kí­gyót, békát kiabál ránk, de kép­viselői már tudják, pozícióik gyen­gülnek, s álláspontjuk realitás nél­küli. Nem könyvek, brossúrák, hanem az élet sok kérdése győzi meg őket arról, hogy megszűnt nálunk a kapitalizmus visszaállí­tásának társadalmi és gazdasági lehetősége. Egyszerűbben szólva: bázis nélkül maradtak. Nézeteik igazolásához nem találnak érve­ket, ideiglenesen ugyan beleka­paszkodnak jelenségekbe, de ők maguk is tudják: ami ma hiba, azt holnap felfedezik, s tesznek azért, hogy mielőbb megszűnjön. \T í tapa rtn ereim egyike azt ’ mondta: tulajdonképpen már az iskolázásnál sem vesszük figyelembe annyira a származást. Nos, ez igaz. De tegyük hozzá mindjárt: furcsa paradoxonok ke­letkeznének, ha görcsösen ragasz­kodnánk olyasféle kategóriákhoz, amilyenek alapján dolgoztunk tíz évvel ezelőtt. Például: az ak­kori munkás, akiből igaz­gató lett, már nem kimondottan munkás, s a közben született gyermeke mégkevésbé. A megíté­lésnél, elbírálásnál már csak mint alkalmazott jöhetne számításba, s ez hátrányt jelentene számára. És egy érdekes tapasztalat. Fel­vételt hirdettek egyik zeneisko­lánkba. A bizottság az általános iskolában elért osztályzatokat vet­te alapul, s amikor így megnéz­ték a felvettek származását, ki­derült: többségük munkás és pa­raszt szülők gyermeke. Nem volt rossz az arány, nem is lehetett, hiszen az eltelt évek során a munkások és parasztok gyermekei műveltségben, képzettségben el­érték, sőt túl is haladták a régi polgári, vagy kispolgári család­ból származók műveltségét. Az összes kérdések között azon­ban talán a legfontosabb és a legfigyelemreméltóbb az a bizo­nyos osztálybarátság, amiről a korábbiakban már említés tör­tént. Erre határozott nemmel kell válaszolni, mert — bár többen próbálják az ellenkezőjét bizony­gatni — nincs rózsás osztály­ölelgetőzés. Az ellenség az ellen­ség, s ennek megfelelő bánás­módban részesítjük. Nem zárhat­juk azonban ki az életből azokat« akik, ha még nem is teljes meg­győződésből, de józan belátásból velünk tartanak. Tudjuk: a kis­polgárság és az értelmiség szá­mottevő részének gondolkodása» ban még hatnak a régi világ esz­méi, a tőlünk idegen deológiai áramlatok és nézetek. De vajon az-e a módja ezek felszámolási­nak, hogy egy tollvonással elin­tézzük őket, s rámondjuk: ku­tyából nem lesz szalonna. Ez nagy hiba lenne, rengeteg indokolat­lan sebet okozna, még azokat is szembe fordítaná velünk, akik most mellettünk állnak. Monda­nák ugyanis, hogy mi csuk papo­lunk a szocialista humanizmusról« a megértésről, de pontosan az el­lenkezőjét tesszük. IV em szünetel nálum; az osz- tályharc, nem is mondett le erről a párt és társadalmunk vezető ereje, a munkásosztály. Ezt a harcot azonban sokkal nehe­zebb megérteni, meglátni, mint azt, ami mondjuk tíz évvel ez­előtt volt ismeretes e fogalom alatt. Ma ugyanis elsősorban ideológiai területen folyik a küz­delem. Nem mondunk le ugyanis arról, hogy az értelmiség a pa­rasztság, és más rétegek világosan megértsék: a párt által vezetett ideológiai vonal a helyes, s nem az ő régi nézeteik. A szocialista nemzeti egységre való törekvés nem feltételezi az osztálybékét. Ennek kívánása, vagy gya-corlata elvtelenség lenne, ami viszont idegen a párt politikájától. Az egységért folytatott harc azonban fontos, s ennek megértése nem egyértelmű a szocializmusról va­ló lemondásról, sőt: tulajdonkép­pen a szocializmus felépítésével kapcsolatos elvi és gyako lati kérdéseknek igazi megértését je­lenti. Sa. I. A% idős tanácstag Rendezett az út a Széchenyi utcában, a járda és a kocsiút is. Az ember pedig azt gondol­ná, hogy a központtól távol már kevesebb gondot fordítanak a rendre. Simontornyán a falu­végi utcácskában a végén már csak egyik oldalon vannak há­zak, de tisztaság, rend tekinte­tében akár főutcának is beille- ne. Itt találom meg idős Horváth Lajos házát is. Háza nem kü­lönb, de nem is alábbvaló a többinél. Barátságosan invitál beljebb, amint benyitok hozzá, s életéről, munkájáról érdeklő­döm nála. Nyugdíjas, néhány nap múl­va, októberben lesz egy éve, jól megérdemelt pihenését tölti. Aktív pihenő ez. 1954. óta ta­nácstag, s jó másfél éve a vég­rehajtó bizottságba is bevá­lasztották. Mindig van számára munka, megbízatás mind a végrehajtó bizottság, mind a választók részéről. Ez magya­rázza, hogy mintha még min­dig munkában lenne, reggelen­ként megjelenik a tanácsházán megbeszélni a teendőket. Útja ezután a földművesszövetkezet­be vezet, ahol szintén van meg­bízatása: felügyelő: felügyelő bizottsági tag. Mi hajtja, mi mozgatja az idős bácsit, hogy pihenésének óráit meg-megszakítva, saját gandjai mellett utcája, községe ügyeit, bajait is vállára vegye. — Nem is lehet elmondani azt az érzést, ami engem eltölt. Jól esik látni, hogy amit 1919 óta mindig vártam, az most itt terebélyesedik előttünk, az épü­lő, boldogabb világ. Választóim megtisztelése is kötelez. Nagy, országrengetö dolgok természetesen nem történnek itt a periférián. De boldogan sorolja, hogy évekig probléma volt a közvilágítással — most megoldották. Elhanyagolt álla­potban volt az utcában a fahíd, de amikor hozzáfogott megcsi­nálni, többen csatlakoztak hoz­zá. Együttes erővel gyorsabban, jobban ment a munka. S hogy tiszta, rendest az utca, az ő munkája U benne van. (Sz-E) Fegyelmi bizottságok alakultak az építő- és építőanyagipari munkásszállásokon Az országban mintegy 150 mun­kásszállás alakította meg a fe­gyelmi bizottságot, amely felelős­ségre vonja majd a szállásrend megbontóit, a társadalmi tulaj­don megsértőit és a szocialista együttélés rendzavaróit. A lakó- közösség érdekeit sértő kisebb ügyekben fegyelmi határozatok alapján, szóban és írásban figyel­meztetik, vagy megróják a ha­nyagokat, de ezek az „ügyfelek” nyolc napon belül a szállásbizott­ságoknál fellebbezhetnek a hatá­rozat ellen. Súlyosabb esetekben a fegyelmi bizottság javaslatot tehet a lakót alkalmazó vállalat igazgatójának és a szakszervezeti bizottságnak, hogy küldje el a szállásról a notórius rendbontót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom