Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-16 / 191. szám

1962. augusztus IG.

•TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG

3

OCileue én a 900-bAL

GYEN IS JÁNOS ÉS LETENYEI GYÖRGY RIPORTSOROZATA

J

A szőlőhegy szíve — Iparunk fellegvára

in.

1 A szekszárdi szőlőhegy vére a kadarka, s ha ez így van, akkor szíve a szőlőkombinát. Innen indul ki és ide áramlik vissza a Szekszárdi Állami Gazdaság egyre jobbhírű boraival kapcsolatos minden tevékenység.

Négy esztendővel ezelőtt írtuk le az újságban először a szót: szőlőkombinát. Törtük a fejünket, mit is jelent, milyen is lesz majd az ismeretlen üzem itt a palánki hegy oldalában? Nemcsak mi voltunk így, akik a szőlész és borász szakmában laikusnak számítunk, így voltak a szőlősgazdák is. Sokan epésen megjegyezték: »Ez kell a szekszárdi bornak... Egy újabb boszorkány- konyha, újabb pancs-üzem«.

Az első hírektől nem tellett el sok idő és elkezdték gyalulni az egyik dombot. Kordélyosok hada hordta, mozgatta a földet, olyan volt ez a vidék, mint egy lóvásár. A terep elrendezése után a betonosok vették át a stafétabotot és megvetették az épület alapjait. Találgattuk akkor, mi lehet ez a betontömeg? Sokan azt hitték, szabadtéri kádak lesznek. Néhány szőlősgazda ismét gúnyolódott:

— Hadd essen egy kis eső is

a borba...

Akkor csodálkoztunk, amikor a betonra falakat húztak, persze a falakat is betonból.

Valahogy így kezdődött, s most már áll az új épületcsoport, amely méltán büszkesége városunknak. Minden errejáró megcsodálja. Az idegenből jövő autók lelassítanak, s »Ez már igen« elismerő szavak, megelégedett bó- logatások nyugtázzák a tervezők és építők alkotó munkáját.

Még el sem készültek teljesen a meglévő épületek, máris újabb állványok, zsaluk emelkednek, készül a beruházás második üte_ me.

Nézzünk széjjel az épületek belsejében. Ismerkedjünk meg közelebbről a szőlőkombináttal. Tudjuk meg, mi is történik itt valójában?

A kombinát első épületcsoportja elkészült. JJűvös, földbe süllyesztett kamrák, hatalmas, sokablakos csarnokok, tágas, világos folyosók, ízlésesen berendezett irodák, munkásszállások... Ezeknek nagy része kész, vagy hamarosan elkészül. Kész a hajtatóüzem és a szőlőfeldolgozó.

A szekszárdiak előtt nem rejtély ma már, hogy itt dolgozzák fel a 60 holdas anya telep és a 60 holdas iskola vesszőit. Itt készítik elő a szekszárdi történelmi szőlővidék rekonstrukcióját, újratelepítését. Évente kétmillió vesszőt dolgoznak fel az üzemben. A most épülő üzemrész a kombinát másik alkotó eleme, itt érik majd a bor, a kadarka és a többi fajta, amely méltán fogja öregbíteni városunk jóhírét a világban. Itt dolgozzák fel az állami gazdaság leendő 1700 holdas szőlőskertjének összes termését. S harmadik fejezetként nagyüzemi pincerendszer ágazik majd tovább a meglévő mellett a palánki hegy gyomrába, ahol öblös, hatalmas hordókban tárolják a szekszárdi hegy levét.

A távlat, palackozó-üzem építése, hogy eredeti szekszárdi márkával, Szekszárdról induljon majd a kadarka, többi meghonosodott testvérével világhódító útjára.

Állunk a dombon, gyönyörködünk a kombinát épületcsoportjának egymáshoz simuló harmóniájában, dicsérjük a modern építőművészetet. Körülöttünk még néhány itt rekedt roskadozó, öreg présház árválkodik, mintha a múlt és a jelen összehasonlítására maradt volna itt a kombinát közelében, a hegy oldalában.

Be sem tudunk telni az élményekkel, szemünk máris a Rózsa- májra téved, ahol betonoszlopok

erdeje sűrűsödik, betonkeverőgépek kerepelésétől hangos a tájék, s toronydaruk emelnek betonelemeket a magasba, építők figyelő szeme kíséri az elemek útját. Itt a völgyben, a lapon, ahol tavaly még fogatos ekék szántották a földet, és marhák legelték a rét füvét, épül a mechanikai mérőműszerek gyára, városunk iparának fellegvára.

Gyerünk hát, nincs messze, itt van egymás szomszédságában a már félig kész, és a készülő két hatalmas üzem. Nézzünk még- egyszer vissza, a szőlőkombinát csupa beton, csupa ablak, merész színekkel pompázó épületcsoportjára, majd nézzünk szét itt, a Rózsamájban, betonoszlopok erdejében.

'•öVríMH mWM

wSBm . m %mmm *

előtt, anélkül, hogy bemennénk és megtekintenénk a rengeteg új gépet. Vegyük elő zsebnaptárunkat és nézzük a márkát: »Szekszárdi Nyomda«. Az egész országot a mi nyomdánk látja el naptárral. A Mezőgazdasági Gépjavító öntözőcsövei és berendezései az ország minden zugába eljutnak. A Vasipari Vállalat új üzemházat kap még ebben az ötéves tervben, s így lesz majd igazi ipari nagyüzem. Fejlődik a faipar is. A Szekszárdi Faipari Vállalat. A sietségben ne feledkezzünk el a bőrdíszmű-iparról sem, amely ugyancsak otthonos lett városunkban és 500 lánynak- asszonynak ad egyelőre munkát.

Az ipar mellett izmosodik a mezőgazdaság. Mezőgazdasági

Ami először bennünket, szekszárdiakat megkap, az a hatalmas méretek szokatlan látványa. Hiába akarjuk, a földről nem tudjuk belesűríteni a fényképezőgép lencséjébe az építkezés hatalmas méretéit. A fiatal építésvezető a világ legtermészetesebb hangján sorolja a méreteket.

— Hideg üzem: 80 méter széles, 90 méter hosszú. Meleg üzem: 80 méter széles, 30 méter hosszú. Fej-épület: 85 méter hosszú, 12 méter széles..;

És minden csupa beton, csupa vas, csupa előregyártott elem. Nem is építenek, hanem szerelnek, úgy szerelik össze az épületet. Mintha Dunaújváros tíz év előtti építkezésének egy részlete szakadt volna ide elénk és elevenedne meg itt a Rózsamájban...

Az egész gyár egyszerre épül. Az úgynevezett fej-épület, amelyben az iroda is helyet kap, a zárt folyosóval hozzácsatlakozó konyha, ebédlő, orvosi rendelő, szociális létesítmények, aztán épül a hideg üzem, a meleg üzem, a kazánház, a kémény, a műszaki épületek, raktárak, garázsok, porta.,. A komlóiak megszálltak itt, ezen a 10 holdas területen minden négyzetmétert, s harcolnak a percekkel, mert máris nagy a lemaradás, sürget a határidő.

A műszergyár leendő munkásai már készülnek hivatásukra. ‘Városunk munkásosztálya ezer magasan képzett munkással gazdagodik a gyár felépülése után.

Lesz hát iparunk! Megváltozik városunk hangulata, jellege, új ízek, új vonások gazdagítják Szekszárd életét. És új egyensúly alakul ki itten, biztos, szilárd egyensúly, amelynek két alapvető tartópillére lesz a szőlőkombinát és a műszorgyár.

Persze nemcsak a műszergyártás jelenti Szekszárdon az ipart. Ne sajnáljuk az időt, vessünk csak egy pillantást az új kenyérgyár piros, tornyos épületére. Álljunk meg a Szekszárdi Nyomda új, szép utcafrontja

g - nagyüzemek előtt olyan példa áll, mint a Szekszárdi Állami Gazdaság, amelynek területe Szedrestől Pörbölyig, 15 ezer holdra terjed. Termelőszövetkezeteink most rakják le a nagyüzemi alapokat, még sok nehézséggel küszködnek, de — különösen a Béri Balogh Adám Tsz már szép eredményekkel dicsekedhet. Évről évre újabb épületekkel, gépekkel, a nagyüzemi gazdálkodás mind megannyi kellékével gyarapodnak szövetkezeti, mezőgazdasági nagyüzemeink.

Nem kell sok idő, és szerencsének számít, hogy valaki Szekszárd lakosa lehet. Megtalálja a helyét rövidesen mindenki ebben a városban, és Szekszárd is magára talál szocialista hazánk életének egységessé váló ritmusában.

(Folytatjuk)

Teljes a létszám a Földön...

— Na, öregem, újra teljes a létszám a Földön, vagy ahogy az orosz órán szoktuk mondani a jelentésben: nyikto nye atszusztvujet, — azaz senki sem hiányzik.

— Hogyhogy? Nem értem, miről beszélsz.

— Pár perccel ezelőtt jelentette be a rádió, hogy a két szovjet űrhajós, Nyi- kolajev és Popovics szerencsésen visszaérkeztek a kozmoszból. Gyere, bemegyünk, a váróterembe, mindjárt tíz óra, és a híreket biztos ezzel kezdik.

Ezt a párbeszédet a szekszárdi vasútállomás előtt lestem el két, feltehetően középiskolás fiatalembertől.

Es pár perc múlva valóban hallani lehetett a bemondó ünnepélyes hangját, amely pár mondatban hírül adta a nagy eseményt. Magnetofon-szalagról pedig megszólalt a moszkvai rádió bemondójának, Levi- tannak a hangja, aki most Gagarin és Tyi- tov űrrepülése után a kozmosz két újabb hősének tettét adja hírül elsőnek a világon.

A TASZSZ külön közleménye ekkor

még csupán pár szavas volt, ami azonban azt jelentette, hogy sikeresen befejeződött a világot napok óta izgalomban tartó űr-bravúr, a kozmoszban megtartott randevú.

A városban, a piacnapi forgalomban futótűzként terjedt el a hír. Az egyik „központ” a sarki fodrászüzlet, ahol állandóan szól a rádió.

— A borbélyok kezében megállt az olló, pamacs és a nyírógép és ezt még a legjobban siető vendégek sem tették szóvá. Nyírók és nyi- ratkozók, együtt hallgatták, feszült figyelemmel a híradást — meséli pár perccel tíz után Reinhardt Henrik, az egyik borbély.

Plasek János, az autóbusz-megállónál dolgozó újság- és könyvárus így vélekedik:

— Sok száz újságot tudnék eladni egy különkiadásból, az emberek napok óta veszik a lapokat, mint a cukrot, a végeredmény meg mindenkit érdekel.

Az új bérház építkezésénél monoton zúgással szállítja fel a gumiszalag a gödörből a földet. Ásók

és lapátok villannak a komlói építőipari vállalat munkásainak kezében. ök nem hallhatták a rádiói, a hírt tőlem tudják meg. Hasznos János és Nyisztor Bernát kezében meg is áll a lapát.

— őszintén szólva, nem is lepődöm meg annyira, hiszen szerencsés visszatérésükben majdnem bizonyos voltam. Ez a szenzáció ahelyett, hogy felkavarna, végleg megnyugtat — állapítja meg Hasznos .János.

— Én csak a két pilóta idegeit csodálom — fűzi tovább a beszélgetést Nyisztor Bernát —, hogy olyan csuda magasan a Föld felett keringve volt étvágyuk, és mi több, nyugovóra is tudtak térni.

A korzó-sarkon is a visszatérés a beszédtéma. Arató Attila még a Balaton mellett, a nyaralásban értesült a fellövésről, aztán a második startról. Most, visszatérés után Ciráki Lászlóval új közmondást fabrikál:

— A Szovjetunióban nemsokára bizonyára elterjed egy ilyenféle szólás-mondás: Mindenhol jó, de legjobb az űrben!

(monostori)

EB

Meghalt Simon Sándor elvtárs

Az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága mély fájdalommal tudatja, hogy Simon Sándor elvtárs, a párt régi harcosa, hosszas szenvedés után, 1962. augusztus 14-én elhunyt.

Simon Sándor elvtárs elhunytéval pártunk egy olyan régi harcosát veszítette el, aki 1926 óta részt vett a munkás- mozgalomban. A felszabadulás után, 1945-ben Bonyhádon az elsők között lépett a pártba és áldozatos munkájával fáradhatatlanul segítette a párt harcát, amelyet az a kibontakozásért folytatott. Az elhunytat a párt saját halottjának tekinti, s csütörtökön délután 5 órakor a bonyhádi temetőben helyezik örök nyugalomra.

Simon Sándor elvtárs emlékét kegyelettel őrizzük.

w

gyár

ÍRTA: TÚRI ANDRÁS

XIII.

Intézkedik. A nyomozó alig észrevehetően fintorog. Igen, ez afféle fickó, ez a Hevesi. Afféle intézkedős. Az igazgatóhoz fordul:

Hogyan tudnak dolgozni a jelenlegi körülmények között?

— Képzelheti. A laborunk köl- csönszálláson, az adminisztrációnk megbénult.

Uj gyárrészleget akartunk.felállítani. Ez a tűz jócskán visszavetett. Aztán a rettentő felelősség. Vizsgálat, miegymás... Meg kell bolondulni.

Közben megszólal a telefon, Hollón a füléhez emeli a hallgatót.

— Jöjjön be, — mondja.

Lojzi sápadt egy kicsit, és nagyon ideges. De titkolja. Közönyös arcot vág, megpróbál egészen halványan fölényesnek lenni. Öltözéke most is a megszokott:

ultramodern szabású tropikál- nadrág, amerikai zokni, különleges saru, olasz turista-ing. Sárosi megnézi. Mai fiatal, — állapítja

meg.

— Üljön le kérem. Sárosi nyomozófőhadnagy vagyok.

— Már találkoztunk, — mondja a fiú. — Tegnapelőtt is kint tetszett lenni.

— Úgy tudom, hogy szombaton, amikor valamennyien együtt mentek föl ebédelni, ön útközben visszafordult.

— Igen. Eszembe jutott, hogy feltétlenül telefonálnom kell valahova.

— A többieknek megmondta, hogy telefonálni megy?

Rövid hallgatás.

— Nem. A valóság az, hogy hirtelen jutott eszembe az a telefon.

— A szobájába ment telefonálni?

— Nem. A szobánk zárva volt. Keresztesi magával vitte a kulcsot. Meg aztán városi vonal csak a szomszéd szobában van.

— Ez a szoba is laboratóriummal szemben fekszik?

— Igen. Ugyanúgy, mint a mi szobánk.

— Nem vett észre semmi különöset, semmi figyelemreméltót? Nos? Ön volt az, aki az étkezdében bejelentette, hogy ég a gyár. Hol tartózkodott akkor, amikor a tűz kitört?

— Abban a szobában, amiről már beszéltem.

— Éppen telefonált?

— Próbáltam. Nem adott vonalat a készülék. Ott álltam, fülemen a kagylóval, várva, hogy mikor tárcsázhatok.

— És?

— Nem jött vonal. Nagyon ideges voltam, mert tudtam, hogy az illető rövidesen elmegy a helyéről, s esetleg nem tudok már beszélni vele. Rágyújtottam és átbámultam a laborba, amelyben alig voltak már néhányan, mert

(Folytatás a 4. oldalon.)