Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-07 / 183. szám

1962. augusztus 1.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG '

3

Még majd találkozunk

HÁT TALÁLKOZTAK. Annak.

idején. 15—16 évvel ezelőtt nem így gondolták. Haraggal, még- inkúbb gyűlölettel váltak el egymástól.

— Vigyázzon rá, Nádas úr, a maga fia akasztófán végzi — mondta Váraljai, akit bántott az veszteség és égetett a harag. Az egyezség úgy szólt, hogy az öreg Nádas évi bér címén 25 mázsa morzsolt kukoricát ad természetben Váraljai Ferenc csepeli lakosnak — egy öszvér munkadíjának fejében. Olyan uzsora volt ez, hogy hozzá hasonlót még kiagyalni is körülményes lett volna. Etetni egész évben a jószágot és még 25 mázsa kukoricát adni érte. Az öreg Nádas örült, hogy szerezni tudott igavonót, beleegyezett az üzletbe, csak a fia akadékoskodott, az írta Csepelre, hogy Váraljai úr hiába jön, nem hajlandók neki uzsorabért fizetni. Váraljai úr pedig bevágta maga mö gött a kiskaput és így fenyegette meg a fiatal Nádas gyereket.

— Majd még találkozunk, te kommunista suhanc.

— Baj lesz ebből, fiam — esett gondolkodóba az öreg Nádas —, kár magunkra haragítani az őrnagy urat, jó ember is volt és a helyzet is megfordulhat...

TIZENHAT ÉV MÜLTÄN újból találkozott a két ember: Nádas Pál Tsz-elnök és Váraljai Ferenc főagronómus-jelölt. Nem ismerték meg egymást, az egykori parasztlegényből vállas ember lett. Váraljai pedig teljesen megkopaszodott. Az elnök hellyel kínálta.

— Üljön le elvtárs. A járás küldte? Jó helyen jár, nálunk na. gyón kell a szakember... Nem értettem a nevét, hogy hívják?

— Váraljai. Váraljai Ferenc.

— Váraljai, ejnye, de ismerős nekem ez a név, — az elnök hümmögött és gondolkodott. Lopva mégegyszer, de már alaposabban megnézte az előtte ülő embert.

A FÖAGRONÓMUS-JELÖLT

idegesen feszengett, az elnök neki is ismerős, hiába erőlködik, nem jut eszébe, honnét. Pedig valahol már találkoztak.

— Kérem, én előre szeretném bocsátani, hogy a Horthy-hadse- regben szolgáltam, ügy tudom, ezt ma már Önök se nézik. Gyakorlatom, iskolám van, örömmel vállalnám a munkát — eltűnődött, aztán maga se tudta, hogy miért, kimondta. — Nekem kérem tetszik a szocializmus.

— Az elnök elnevette magát.

— Lassan húsz esztendeje, hogy csináljuk. Mi volt, mi nem volt, nem érdekes, a tettek, azok számítanak...' Mondja, Váraljai elvtárs, nem foglalkozott maga öszvérekkel?

A főagronómus-jelölt meghökkent, e pillanatban ismerte fel az előtte ülő elnökben régi ellenfelét. Felugrott a székről, ösztönös mozdulattal szaladni akart.

— Nem — mondta, szinte kiáltotta.

Az elnök rácsodálkozott.

— Nem, pedig azt hittem, hogy

Ne hagyjuk a szervezetet „kiszáradni"

Mit és mennyit igyunk a kánikulában ?

Sok, eléggé ellentétes vélemény kerüljük a túlzásokat. Egészséges terjedt el a nyári folyadékfo- felnőtt napi folyadékszükséglete

gyasztásról. A fővárosi KÖJÁLL- 1,5—2 liter, beleértve a on a következő tájékoztatást ad- kávét, teát, stb. ták erről az időszerű kánikulai kérdésről az MTI munkatársának.

— Az emberek nyáron orvosi

levest,

Forró nyári napokban a folyadékfogyasztás ennél több, 2—3 liter lehet. /

tanács nélkül is bőségesen fo- Egyenletes, jó közérzetet úgy biz- gyasztják a legkülönfélébb ita- tosíthatunk, ha nem hagyjuk a lókat, a jeges sörtől, a forró szervezetet „kiszáradni”, hanem teáig. Sokan azt mondják, hogy gyakran kortyolunk üdítő, szom- ez teljesen felesleges, mert csak jóságunkat oltó italokat, kisebb az izzadást fokozza, megterheli a adagokban.

szívet és a keringési szerveket. Az — A legfontosabb és legálta- igazság a közópúton van. A nyá- lánosabb ital a jó ivóvíz. Nyáron ri melegben, izzadás, párolgás ré- a baktériumok gyorsabban szaván a szervezet több vizet veszít, porodnak, ne essünk tehát neki mint máskor, s ennek a mennyi- szomjúságunkban minden víznek, ségnek a pótlása feltétlenül szűk- hanem fokozottabban tartsuk meg séges. Maga az izzadás fontos hő- az egészségügyi szabályokat: tisz- szabályozó folyamat, amelyet ész- ta pohárból, minőségileg ellenőr- szerűtlen volna mesterségesen zött, mindig friss vizet igyunk! korlátozni, nem is beszélve arról, — A tej nem oltja a szomjat, hogy a nagyobb folyadékveszteség viszont nyáron hamar romlik, fo- megbontja a szervezet só—víz gyasztásában tehát legyünk óva- egyensúlyát. A szív munkáját tosak. Hasonlóképpen kerüljük az sem könnyíti, ha a folyadékvesz- alkoholt is, mert nemhogy üdíte- teség miatt a normálisnál sűrűbb ne, hanem még átmenetileg me- vért kell keringetnie.

A folyadékhiány pótlása különösen csecsemő és kisgyermekkorban fontos, a zsenge szervezet különösen érzékeny a szomjazásra, ami könnyen végzetessé válhat.

Igyunk tehát a nyári melegben a megszokottnál többet, de zetbe.

légit is, azonkívül zavarja szív és a vese működését.

Nagyon egészségesek, és a szomjúságot is oltják a gyümölcslevek és szörpök, mert nem csupán az elvesztett vizet pótolják, hanem értékes vitaminokat és ásványi sókat juttatnak a szerveEgy halálos, egy súlyos, két könnyebb közúti baleset

Vasárnap ismét szaporodott a közúti balesetek statisztikája. Az okok között ittasság, figyelmetlen vezetés, a sebesség-korlátozás be nem tartása szerepel.

Erős Lajos kakasdi lakos, motorkerékpárjával a Csörge tóról igyekezett hazafelé. Vele utazott Szentes Antal is. A sióagárdi elágazás után Erős elfeledkezett a figyelemről, motorjával nekihajtott a kerékvető kőnek. Mindketten megsérültek. A figyelmetlenség okozta Földesi Antal Für. ged-kültelki lakos balesetét is. ö a siófoki autóbuszról szállt le Iregszemcsén. Szabálytalanul, a busz előtt akart átmenni a túlsó oldalra, S az arra haladó Gergely János elütötte. Földesi, valamint a motoron másodikként utazó Gergely Jnnosné könnyebb sérüléseket szenvedtek.

Bátán Harsány! János duna- szekcsői lakos idézett elő balese. tét. A község belterületén, a szigeti bejárónál nem tartotta be a sebességkorlátozást, s így elütötte az úttestre lelépő és áthaladni akaró Bátai Veronika bátai lakost. Bátai Veronikát súlyos, élet- veszélyes állapotban szállították kórházba.

Faddon halálos végű baleset történt. A helybeli Kákonyi János kendert szállított Komáromi Sándor fogatával. A szabálytalan magasságban megrakott kocsiról a lovak közé csúszott, a megvadult állatok több mint 50 méteren át vonszolták. Kákonyi János a kórházba szállítás után sérüléseibe belehalt. Orvosi véleazzal kapcsolatban ismerem magát. Jó rég, tizenhat év körül lehet, egy Váraljai nevezetű volt őrnagy összeszedett öt, vagy hat öszvért és kiadta azokat az új gazdáknak. Bombaüzletet csinált...

VÁRALJAI ÚGY LÁTTA, nincs értelme hazudni, lesz, ami lesz — gondolta és visszaült a székre.

—- Igen, Nádas elvtárs, én vagyok. Pontosabban én voltam, de ma már nem az vagyok, aki akkor voltam.

Az elnök bólintott.

— Gondolom, — még hozzátette —•, elhiszem.

De a megjegyzéstől Váraljai Ferenc elkeseredett, csendes hangon kérdezte:

— Gúnyolódik elnök elvtárs? Nem bánom! Ha fordítva lenne, én se nagyon hinnék magának... Olyan sokat beszélnek arról, hogy minden ember megváltozhat, én 16 évvel ezelőtt nem lehettem más, de azóta más vagyok. Bevallom, gyűlöltem magát. Három évvel korábban még úgy éltem, mint a császár és hiányzott ez az élet. Másként nem tudtam elképzelni... Később letartóztattak. Ha érdekli, elmondom.

Az elnök beleegyezően intett.

— Az öszvérek miatt! Valaki feljelentett, én akkor magára gondoltam és megfogadtam, bosz. szút állok... Aztán sok minden megváltozott. Higgye el, sok minden.

— Nézze, Váraljai elvtárs, én arra nem számítottam, hogy itt találkozunk. Minden esetre furcsák a véletlenek... Hát nem tudom, bírunk-e majd együtt dolgozni? Rajtam nem múlik.

— Mindent megteszek. Kérjen majd véleményt rólam az állami gazdaság igazgatójától. Szerettek az emberek.

— Apám Is mesélte, csodálkoztam magán.

A főagronómus vállnt vont.

— Mondom, el se tudtam képzelni másként.

— Igen... De gondolom, jó lenne rátérni dolgainkra. Előveszem a tervet és elmondanám hányadán is állok. Nehéz terep, mondhatom, Váraljai elvtárs, nehéz terepen találkoztunk.

Váraljai Ferenc a beszélgetés során először el nevette magát.

— Nem baj — mondta.

Szekullty Péter

Őket is megilleti a munka !

A beteg gyógyítása nem akkor fejeződik be, amikor a kórházat, a szanatóriumot elhagyja, hanem amikor munkaképességét visszanyeri, újra munkába állhat. Ez az orvosi gyógyító munka legfőbb célja: nem csupán fizikailag, de lelkileg is visszaadni az emberek egészségét.

Itt, a gyógyításnak ebben a szakaszában találkozunk ezzel a szóval: rehabilitáció. Rehabilitálni a beteget, vagyis visz- szaadni a termelésnek úgy, hogy elfoglalhassa régi munkahelyét, vagy a régihez hasonló szakmában. esetleg új szakmára kiképezve hasznosítsa magát.

A rehabilitáció általános egészségügyi probléma. Egyik részfeladata a tbc miatt cseleként munkaképességűek újbóli munkába állítása.

A rehabilitációs lehetőségekről hozott közös rendelkezést a múlt évben a Munkaügyi és a Földművelésügyi Minisztérium. A rendelkezés lehetővé teszi ti- zennégy-harminc év közötti — de esetenként idősebb korosztályú — volt tbc-seknek, hogy egészségi állapotuknak megfelelő szakmában szakmunkásképesítést szerezzenek. Huszonegy szakmában — mint halász, méhész, baromfitenyésztő, dísznövénytermelő, gyümölcstermelő, szőlőtermelő, borkezelő — szerezzenek képesítést két-há- rom év alatt. Ez idő alatt évi nyolchónapos gyakorlati, három hónapos elméleti képzésen vesznek részt, és egyhavi fizetett szabadságot kapnak. Az elméleti kiképzés ideje alatt 110— 300 forint ösztöndíjat és intézeti elhelyezést kapnak. Van olyan terv, hogy egy év alatt is megszerezhetik a szakmunkás-képesítést azok, akik a választott szakmában már hosz- szabb idő óta dolgoznak.

Ha ezek után azt nézzük, ho-ü gyan használják ki ezt a lehetőséget, vegyes tapasztalatokat kapunk. Nem tudni, ml okból, a járási mezőgazdasági osztályok és az erdőgazdaságok nem kapták meg a két minisztérium közös rendelkezését, arról csak

a megyei gondozó intézettől értesültek. A megyei és a járási mezőgazdasági osztályoknak dicséretére váljék, hogy a legmesszebbmenő támogatóst adták a rehabilitáltak szakmunkás-képzésének megszervezéséhez.

Ugyanakkor egyik-másik termelőszövetkezetben idegenkednek azoktól a volt tbc-sektől, akiket könnyebb munkára kell elhelyezni. „Nálunk csak nehéz munka van” — mondotta egyikmásik tsz-vezető. Ezekkel szemben a bátaszéki tsz példáját említjük fel, vagy a Szekszárdi Állami Gazdaságét, ahol találtak könnyebb munkahelyet is. A gazdaság például egyik megbetegedett fogatosát sorompóőrnek tette meg.

Az üzemekben sokkal gondosabban foglalkoznak a gyógyult tbc-sek újbóli munkába állításával. Tolnán a Selyem- gvárban, Szekszárdon a Bőrdíszmű Vállalatnál, a Vasipari Vállalatnál igyekeznek megfelelő munkahelyet adni számukra, kiveszik őket a gőzös, rossz levegőjű, hőmérséklet-ingadö- zásnak kitett munkahelyekről. A Simontornyai Bőrgyárban, a Bonyhádi Zománcgyárban rehabilitációs bizottságok működnek, amelyek meghatározzák, melyik a legjobban megfelelő munkahely egy-egy volt tbc-s dolgozónak.

Ma már gyógyítható a tbc. Államunk hathatós intézkedéseket tett ennek a betegségnek a gyógyítására, leküzdésére. Ugyanakkor szükség van a társadalom segítségére is, hogy a gyógyult az életkedvét is visz- szakapja. Az orvos visszaadja a munkának, a társadalomnak megfelelő munkát kell adni számára.

Bognár István

T-r Régészeti leletekben igen

gazdag a Csúcsos hegy és az öreghegy környéke Kölesden. A tervek szerint az idén újabb ásatások indulnak a leletek feltárására.

±4 Se a gyár

IRTA: TÚRI ANDRÁS

V.

De a fiú nem hallja, rohan a ládával, nem tudni, hová. És Hevesi azon töpreng, miként van az, hogy egyesek rögtön fölismerik, mi a tennivaló, míg ő.., Aranka csendesen sír mellette, rázkódik a válla.

— Na, na... Ne sírjon, nincs semmi baj.

Semmi baj? Micsoda ostoba szó, ócska vigasz. Miért, hogy az emberok a leghülyébb szavakat használják a legszörnyűbb helyzetekben?

Igen, tenni kellene valamit. De mit? A lángok most egyáltalán nem látszanak, csak a füst, a sűrű, fekete füst gomolyog az ég felé, eltakarva a Napot, befedve a kékséget.

Éles sípszavak hasítják a levegőt.

— Egyes sugár, Irány a bal sarok! Ketles sugár...

A vezényszavak is fátyolosak, elveszők. Rettentő harc folyik most, soha nem látott küzdelem a legszörnyűbb elemmel.

Egy csoport hallatlan erőfeszítéssel cipekedik az udvar túlsó oldalán. Mit cipelnek? Hevesinek egyszerre vág az agyába: az ott felhalmozott vegyi anyagokat hordják át biztonságosabb helymény szerint a szerencsétlenül járt ember ittas állapotban volt. re. Ebben, igen, ebben talán ő is

segíthetne. Nem mozdul mégsem, csak áll és nézi, hogy erőlködnek azok.

Valami megroppan a magasban, s a tető egy darabja sistergő zuhanással alázuhan.

— Vigyázat! — ordítja egy kétségbeesett hang. A lezuhant gerendadarab apró lángocskákkal ég tovább a keramit-köveken. Vízsugár zúdul rá, szétfröccsen a fal tövében s a fa sercegve elalszik.

Vékony, kellemes arcú férfi áll meg Hevesi előtt. Tekintete töprengő.

— Micsoda pech — mondja szemtelenül. — Tizenhat lottószelvényem maradt az íróasztalomon. Nem lesi mivél igazolni, ha nyerek. S amilyen a formám, biztos, hogy ezúttal nyerek.

Kovács, az egyik gyári tűzoltó siet feléjük.

— Kérek négy-öt embert a pincekiürítéshez! Jelentkezzenek ott, az első kocsinál!

S elmegy. Hevesi áll, nem mozdul. Miért éppen ő? Vannak itt jóval fiatalabbak is. A kövér Pusztai, Fischer, Zágoni, Léger. Már mennek is. De még egy kellene.

— Na, jöjjön még valaki — mondja Fischer és Jelentősen néz feléje. Na nem, felőlem bámulhatsz, mint a birka. Nekem családom van és negyvennégy éves elmúltam. És visszanéz merőn, harciasán, keményen.

— Jövök én!

A lcls Bárányné lép elő. Munkaköpenyben van, úgy, amint leszaladt a szobájából. Egy nő. Zsebébe süllyeszti apró kézitükrét, amiben előbb még az arcát nézte — hű, milyen kormos lettem, te jó isten! — és fintorogva azt mondja:

— Nem kéne zsebkendőt kötni az arcunkra?

Azzal elmennek. S Hevesi ott marad egyedül a szipákoló Arankával. Csak ne szipákolna úgy! Az ember idegeire megy a csuklása.

— Hagyja már abba! — formed rá idegesen. — Ezzel úgy sem segít rajta.

Lojzi megy el a közelükben, kézikocsit húz, az arca véres.

— Vérzik a homloka — kiált utána.

Amaz pedig:

— Tudom. Esküvőn voltam Budakeszin és összeverekedtem az első vőféllyel.

Azzal tovább vonszolja a kocsiját. Huligán. Nyegle, pimasz, taknyos! Mindig is utálta ezt a fickót.

— Mi lehet vele? — szipákol Aranka. — Talán nem is él már.

— Minek rohant a lángok közé? — mordul föl dühösen. — Ki kényszerítette? Azt hiszi, az 5 kötelessége megmenteni a terveket? A nagy hős.

Aranka is elhúzódik tőle. A kiszikkadt béka! Mi bajuk van vele? Amiért nem rohan a lán(Folytatás a 4, oldalról.)

r