Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G2. július 8. z ÁRSZÁMADÁSTÓL D . ,, ÁRSZÁMADÁSIG Bo^lszl-??A víztükör néha zavaros, de a folyó előre folyik Egész éjjel esett az eső: a gabonáit néhol ledőltek. Pista bácsi, a Dunagyöngye Tsz elnökbe- ; lyettese a főkönyvelő irodájából - néz kifelé és azt mondja; amikor a gabona leül, a gazda feláll — örömében. * Hát ismét Bogyiszlón járok, a zárszámadás óta most már ötödször. Az lenne a dolgom, hogy a szövetkezet egyéves fejlődését figyelemmel kísérve bizonyítsam: a gyenge tsz-ek is gyorsan talpra iudrtak állni, ha jó a vezetés és ha a tagok elvégzik a rájuk bízott munkát. A zárszámadás milyensége ezen, és évközben dói el. A részletek adják az egészet és ez az írás újból egy részlet a Punagyöngye Tsz életéből. Milyenek a kilátások és mit mondanak a tagok? Ez aztán nagyon változó. Attól függ, kivel beszél az ember. Mást mondanak a vezetők és mást a gazdák. De az igazat mondják-e vajon? Igen. A határban aznap nem lehetett dolgozni, így a szokásosnál is több tag, családtag fordult még a termelőszövetkezet irodájának folyosóján. Keresni sem kellett az embereket, ott nelyben beszélgethettünk. A kilátásokat illetően nem lehetne azt mondani, hogy túlságosan bizakodóak. — Mire számítunk? Isten tudja. Még nem tudjuk, milyen lesz a termés — vélekedik idős Sánta Józsefné. A termés? Igen, ebben a tsz-ben a vezetőknek még gyakran el kell ismételniók, hogy az időjáráson sok múlik, de rengeteget számít az emberi munka is. Ha nincs baj a munkakedvvel,. akkor van mire alapozni. De ahol csak az istenre 'jbrzzákv a dolgot,' ott hétrossz. A Kertészetnek is befellegzett volna, •ha nem fúj a vezetőség idejében riadót. Kezdett erősen gyo- thosödni. A brigádvezetők egyik napról a másikra 250 személyt mozgósítottak és másnap délig a tagok, a családtagok rendbehozták a kertészetet, sőt, délután nagy nekibuzdulással a cirkot is mégkapálták. Sikerült. De miért? Iván János főkönyvelő találóan mondta; jó a tagok és a vezetők közötti kapcsolat, azért. S ez a bizonyos ezerszer hangoztatott kapcsolat amire oly gyakran fittyethány egyik-másik tsz-vezető, lám valóban kamatozik. Nem is hinné az ember egyébként, hogy a tagok menynyire megjegyeznek mindent. Bogyiszlón tapasztaltam, hogy nagyobb becsülettel adóznak a közvetlenségnek, az emberségnek, többre tartják, mint száz alapos és pontos közgyűlési beszámolót. Elmondják, hogy az előző főagro- nómus két hétig se szólt a foga- toshoz, úgy ült a kocsin, mintha nyársat nyelt volna. Ellenben megkívánta, hogy ez a tsz-tag egyúttal házicselédje is legyen. Az emberek hallgattak ugyan, de hogy belül mit éreztek, azt jobb nem feszegetni. A szakembernek megadták a tiszteletet is, de nem szívből... Az viszont nagyon tetszik a Punagyöngye Tsz tagjainak, hogy Hága László főagranómus, amikor a határt járja, beszélget a fogatossal, gazdatársának tekinti a szövetkezet minden tagját. Kedvelik a vezetők jótulajdonságát, hogy amikor embereket látnak, leszállnak a kocsiról, köszönnek, beszélgetnek. (S csodák csodája, még egyiknek sem esett le az aranygyűrű az ujjáról). Az emberi közvetlenség egyáltalán nem jelenti a hanyagság, a szabálytalanság eltűrését. A felosztott kapások területét három tag elhanyagolta. A vezetőség az egész közösség érdekét nézte, szívfájdalom nélkül kártérítésre kötelezte az egyik mulasztót, erre a másik kettő gyorsan rendbehozta a szénáját. NoS, érthető persze, hogy ez a fajta fegyelem azért még nem tetszik mindenkinek: a kártérítés után is eszre lehetett venni itt-ott némi kis dünnyögést. Hiába, rendnek kell lenni. A DunagyÖngye Tsz-t a hömpölygő Dunához lehetne hasonlítani. A víztükör néha viharos. Az ellenőrző bizottság elnöke, ez a derék és buzgó, talán kicsit túlbuzgó Laci bácsi, napok óta háborog. Azért, mert némelyik brigádvezető még mindig azt tartja, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Az ellenőrző bizottsághoz panaszok érkeztek. Egyik-másik tagnak állítólag több háztájit mértek ki, mint amennyi járna Kiderült, hogy néhány sógor, meg koma a brigádvezetők jóvoltából valóban többet kapott. Ami több, azt szépen visszaveszik. Szerdán reggel Horváth Mária pénztárosnő Szekszárdra ment a bankba A főkönyvelő egy koráb bi ígéret alapján biztosra ment, és megígérte a tagoknak, aznap még kifizetik a tőlük vásárolt tehenek és borjak árát. A pénztárosnő déltájt érkezett haza, üres kézzel: nincs pénz! A főkönyvelő dühös, mert a tagok azt fogják mondani: „megint becsaptak bennünket”. Ez pedig nem hiányozna a termelőszövetkezet vezetőinek, de sajnos ilyesmi előfordul. Csak az a magas- ságos ég a megmondhatója, hogy miért. A víztükör ilyenkor aztán néhány napig zavaros. A folyó azért előre folyik Érthetőbben mondva, a DunagyÖngye Tsz jó úton jár afelé, hogy zárszámadásra a megye gyenge tsz-ei előtt meggyőző bizonyíték legyen. A szakvezetés hétfőn hajnalban tanácskozott a várható kiesések pótlásáról. Ennek is most az ideje. Jól haladnák a növényápolási munkákkal, a felkészülés azt mutatja, hogy az aratással sem lesz baj... Vasárnap tartották „Bogyisz- láviában” a búcsút: volt aki bele is betegedett Néhány tag széles jókedvében nagyot ivott annak örömére, hogy 35 forintot fog érni egy munkaegység. Ennyi nem lesz. Csodákra senki sem képes, de a tervet, ha így haladnak, teljesítik. SZEKULITY PÉTER SALGÓ LÁSZLÓ: forradalom a Junták földjén " , — Változik a cukor íze... — — Változik a cukor íze... Tízezer pecsenyecsirke A% első értékesítés a dunaföldvári tsz-közi társulásnál Mint lapunkban már hírt adtunk róla, a négy dunaföldvári termelőszövetkezet az év elején társulást hozott létre szőlő-, és gyümölcstermelésre, valamint baromi in evelésre. Most kerül sor elsőizben a társulásnál értékesítésre. Tegnap kezdték meg az első tízezer darab pecsenyecsirke elszállítását. A csirkék tíz hét alatt érték el a 80 dekás, 1 kilós súlyt Az elszállítás után állítanak be tízezer naposcsibét az állomány tehát állandóan harmincezer darabból fog állni, havonta kerül sor tízezer darabnak az eladására. V. Itt, a cukornád tengerében látni igazán azt, amit a havannai felhőkarcolók eltakarnak a turista elől: a gyarmati függés, a gazdasági élet elmaradottságának minden súlyos következményét A „nagy cukrosok” szorítójában A dollár átalakította Kubát Is. A pálma-erdők és a lakosság táplálékául szolgáló növények lassú visszavonulását a cukornád előtti teljes kapituláció követi. Viharos gyorsasággal növekszik a cukor- termelés. 1901-ben az USA cukorfogyasztásának még csak 1/6- át szállítja a sziget 1925-ben már több mint a felét. Ez azt jelenti, hogy Kuba az évszázad első éveiben 27 millió dollárt, 25 évvel később már 193 millió dollárt kapott a cukornádért A valóságban ez a dollár sohaland Rodriguezzel megállította gépkocsinkat. Az autó-stop is, a két fiú egyenruhája is megszokott dolog Kubában. A kék színű, váll-lapos brigádista ing, a szürke derékszíj as nadrág, a magasszárú fekete cipő azonnal elárulta, hogy a velünk egy irányba tartó fiatalok — 100 000 diáktársukkal együtt — a múlt évben maguk is részt vettek az analfabétizmus felszámolásáért folytatott nagyszerű akcióban. A pergő nyelvű Roland fiatalos lelkesedéssel percek alatt elmondta az Escambrey hegyeiben 10 hónap alatf szerzett harci élményeit és tapasztalatait. Beszélt „tanítványairól”, az öt idős parasztról, akik — miután megismerték a betűket — vizsgadolgozatként levelet írtak a forradalmi kormányhoz, hogy megKeserű cukor sem jutott el Havannába. Az Egyesült Államok bankjaiban maradt — a kubai vásárlások fedezésére. Az ország pedig cukron kívül úgyszólván mindent az Egyesült Államokban vásárolt. Az elszámolásnál természetesen mindig Kuba húzta a rövi- debbet. Az Egyesült Államokkal szembeni fizetési mérlege 1950— 1960 közötti tíz évben 1 milliárd dolláros passzívával zárult. Ahogyan Venezuelát az olaj, Brazíliát a kávé, Argentínát a hús, Chilét a réz, a közép-amerikai „banán-köztársaságokat” a déligyümölcs — Kubát az amerikai monopóliumok kvótáitól függő cukortermelés változtatta félgyarmati, egyoldalúan monokultúrás országgá. 1957—58-ban Kuba exportjának 80—85 százaléka cukor. Ugyanakkor — az iparcikkek, gépek mellett — a paradicsom, a tejpor, a gyümölcs, a húskonzerv importjára is rákényszerül az az ország, ahol egész évben teremhet a föld, ahol „a kiköpött narancsmag azonnal kikel .. Mennyire igaza volt Jósé Mar- tynak, amikor a XIX. század végén az elűzött spanyol gyarmatosítók nyomába lépő amerikai monopoltőke vaspatájától óvta honfitársait: „Ha volna nép, amely saját halálát kívánná, annak nem kellene mást tennie, mint termékeit egyetlen országnak elad- niá.’* De a kubai nép élni akart és harcba indult, hogy a számára keserű cukrot megédesítse. GYUFASZAL A CUKORNÄDBAN Az öthetes országjárás során a győztes kubai forradalom több neves vezetőjét és sok egyszerű katonáját ismertem meg. Garcia Bautlstáról bemutatkozásunk alkalmával még nem gondoltam, hogy e harcosok egyike. Jól látszottak a Sierra Maest- ra kékes vonulatai, amikor az Orientébe tartó országúton a tizennyolc éves kamasz, unoka- óccsévél, a tizenhárom éves Beköszönjék a alfabetizáló briga- disták munkáját, azt, hogy hazájuk egész Latin-Amerikában elsőnek írhatta zászlajára: Cuba — Tcrritorio Libre de analfabetismo Mivel az „analfabétizmustól szabad területért” folytatott harc másik katonája, az idősebb Garcia továbbra is szótlanul ült elöl a gépkocsivezető mellett — Roland bennünket unszolt, hogy bírjuk szóra hallgatag rokonát is: — ö sokkal többet, sok minden másról is tud mesélni — mondta büszkén, tekintélynek tartott idősebb barátjáról. Azután a hosszú autóúton és a Cafeteriában töltött rövid pihesának hiteles történetét. Garcia valósággal itta fivére szavait. Jólesett az igazat hallani. A pap — ha szóba került — az Isten ellen vétő moncadai „gengszter-támadás” megismétlődésétől óvta, a csendőrparancsnok a véres santiagói megtorlások példáival fenyegette a fiatalokat. És ekkor fivérétől arról hall, hogy hiábavaló Batistáék fenyegetőzése, apja elhurcolása: Fide- lék szabadok. 1956. decembere óta már újra harcolnak, de most nem Santiago falai között, hanem kint a Sierra Maestrában. A gondolatokat ébresztő szavak tettet érleltek Gardában. Tizenhárom éves fejjel búcsút vett a szülői háztól és nekivágott a sok száz kilométeres útnak. Hogy hová kell mennie — még pontosan nem tudta. De hogy miért kell mennie — már világosan értette. És ezért járt eredménnyel a sierrai kóborlás. Garcia a kis Granna hajóval Mexicóból érkezett, Fidel Castro vezette csapat nyomára bukkant A 17 harcos — ennyien maradtak a 82 partra- szállóból — ez időben már megváltozott körülmények között kezdte újra a küzdelmet. A változást mindenekelőtt az jelentette, hogy fegyvert — amit a Moncada laktanya sikertelen frontális ostrománál nem tudtak szerezni — most a gerilla-harcban, a partizán hadviselés eredményeként hónapról hónapra mind többet zsákmányoltak az ellenségtől. De fegyver egymagában nem biztosíthatta volna a győzelmet, ha nincs hozzá elegen Jő fegyverforgató kéz. A Sierra Maestra hegyi falvaiban azonban rengeteg kéz is volt, amelyből az amerikai monopóliumok, a hazai nagybirtokosok az év nagy részében kiverték a szerszámot Az egész ország olyan volt, mint vágás előtt a sárguló, szárazlevelű cukornád. Tele volt gyúlékony anyaggal. Csak lángra kellett lobban tani. A „Július 26-a mozgalom” (a Moncada laktanya ellen 1953-ban végrehajtott támadás dátuma adta a nevet) ezt meg is cselekedte. — Égő gyufaszál vagyunk előGarcia Bautista és Roland Rodriguez nők alatt megismertem Garcia harcos útját Tizenhárom éves volt — éppen annyi, mint most unokaöcs- cse —, amikor apját az 1957-es Matanzas tartományi nagy sztrájk alkalmával társaival együtt elvitték a csendőrök. Idősebb fivére Santiago de Cubából rövid időre hazajött a faluba, hogy valamit segítsen a most már végképpen reménytelen helyzetbe került családon. Garcia tőle, a szemtanútól hallotta először a Moncada laktanya ostromának, a Fidel Castro vezette 175 fiatal hősi vállalkozáször a szalmakazalban, azután a cukornádban — mondotta magáról a szakállas sereg. Az ellenséggel és a moszkitók- kal vívott harcban előnyomuló csapat a föld után sóvárgó parasztok ezreivel gyarapszik. És velük együtt Garcia Bautista is megtalálta a La Plata fen- síkot, a szakállas sereg főparancsnokságát. Ott állott szemtől szembe Fidel Castróval. Izgatottan várta: mit mond felvételi kérelmére? (Folytatjuk
