Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

üstig. Jtilfös fi

fÖLNl MEGYEI NfiPGJSÁtí

Három napot töltöttem a Dal- mandi Állami Gazdaságban, amelynek területe meghaladja a 15 ezer katasztrális holdat, kiterjedése több mint száz négyzetkilométer.

Mezőgazdasági nagyüzemben jártam, amelyben már bontakozik a magyar mezőgazdaság holnapja. Amit láttam, nem köny- nyen halványuló élményekkel gazdagított.

Alig értem a gazdaságba, máris találkoztam az első élménynyel, amely meghatározta további érdeklődésem lényegét- Éppen adták át a gazdaság legújabb ipari létesítményét, a zöldsorakozott a forrólevegős gyorszárító.

Első hallásra talán nem sokat mond ez a hír. Valaki kérdezhetné: no és ez olyan nagy valami? Igen, ez nagy valami. Befejeztük ismét egy növénycsoport termelésének komplex gépesítését, s ezzel újabb lépést tettünk előre a mezőgazdaság iparosításában, abban, hogy megszűnjön a lényeges különbség az ipari és a mezőgazdasági termelés között.

A Dalmandi Állami Gazdaságban lényegében megoldódott a gabonafélék, a kukorica és most a pillangósok termelésének kompforró levegős zöldtakarmány-gyorsszárító üzem látképe.

takarmány-gyorsszárító üzemet; Újabb üzemmel gyarapodott tehát az üzemi központ: a hibridüzem és a gépjavító mellé fel— A KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága június 30-án Szatmári Albertot, a Tolnai Gimnázium KISZ-segítő tanárát, László Péter járási úttörő-titkárt és Szentesi Alajost, a Paksi Gimnázium tanárát az ifjúsági mozgalomban eddig végzett jó munkájukért dicsérő oklevéllel és a KISZ aranykoszorús jelvényével tüntette ki.

AUTÓSOK

figyelmébe ! A magán-személygépkocsik kötelező szavatossági biztosításának második félévi díja.

Július 1-én esedékes

Pelhívjuk a gépkocsitulajdonosokat, hogy a biztosítási díjat mielőbb fizessék be. (Ha a gépjármű évközben kap rendszámot, úgy az évi díj aránylagos részét kell megfizetni.)

A kötelező gépjárműszavatossági biztosítás alapján azok a károk térülnek meg, amelyekért az üzembentartó — a gépjármű üzemeltetéséből kifolyóan — idegen személyek halála vagy sérülése, esetleg vagyontárgyaik megrongálása miatt törvényes kártérítési kötelezettséggel tartozik.

Saját személyükre, gépjárművükre és utasaikra az autótulajdonosok önkéntes biztosítást köthetnek. Felvilágosítást fiókjaink adnak.

Állami Biztosító

(181)

lex gépesítése. Ez azt jelenti, hogy e növények termesztésében az emberi kéz munkája minimálisra csökkent, az emberi munka a gépek irányítására korlátozódik.

Hogyan valósul meg a komplex gépesítés? A gabonánál úgy, hogy gépi erővel történik a talajelőkészítés, a trágyázás, a vetés, a gyomirtás. Kombájnnál aratnak, csépelnek, a hibridüzemben szárítják, tisztítják a gabonát, s a termény mozgatása,

'T’ éri mostanában talán még többét kesereg, mint máskor, mert hiába volt a hosszú, kitartó keresés, nem talált megnyugvást, nem találta meg a nevét, amelyik nála a nyugalmat, és a boldogságot jelentené.

A lányszállásón, a Kaposvári Szövőgyárban izgalommal várták vissza a barátnők Aparhantról, de alig mert a szemükbe nézni, csak bólogatott, a fejét ingatta kérdéseikre. Először Aparhanton járt, azt hitte az utolsó nyomból: még mindig ott él az édesapja, J. F. Innen is tovább ment, a szálak Kakasára vezettek. Ebben a községben érte a csalódás: találkozott vele, de mégsem találta meg.

Története napjainkban kivételes, de az 1943-as Magyarországon többet is lehetett ilyet találni. A háború éveiben született Teri, s mivel édesapja nem kötött házasságot az anyjával, Simon névre keresztelték. Súlyos teherként hordozta magával a fattyú jelzőt, s lépten nyomon érezte a megalázást, a megszólást, mintha ő tehetett volna róla. Védelem sehol a rossz nyelvek ellen. Az anya nemhogy védte volna, inkább még taszította el magától, új, és még újabb boldogságot keresett magának. S Terire a megtalált boldogságban már nem volt szükség.

szállítása is döntően gépi erővel történik. A kukoricatermelésben is gépi erővel készítik elő a talajt, gépi erővel trágyáznak, vetnek, gépekkel permetezik ki a gyomirtó-szereket, a talajfertőt- lenítő-szereket, csőtörő kombájnokkal törik a kukoricacsöveket és silókombájnokkal vágják fel a szárt. A vetőmagot az automata gépsorokkal működő hibridüzemben állítják elő. Még a zsákok száját is géppel varrják be. Egyedül a hibridkukorica cí- merezése történik kézi erővel, ezt nem lehet a közeli jövőben gépesíteni.

A pillangósok gépesítésének ismertetését érdemes részletesebben leírni, mert ezt kevesen ismerik. A talaj előkészítés, vetés, trágyázás természetesen gépekkel történik. A zöldtakarmányt gépekkel kaszálják le, s rendsodrózás után a lucerna esetében 4—10 óráig fonnyasztják, majd a 65—70 százalékos nedvességtartalmú lucernát mählader-ral vontatóra rakják és az ipari központba, a gyorsszárítóhoz szállítják;

A gyors-szárító üzemben a géppel vágott szecskát légfúvó felvonó szerkezet és ventillátor mozgatja a szárító berendezésen keresztül, majd azon áthaladva a füstgázoktól megtisztított szecska a darálóba kerül.

Az üzem óránként 15 mázsa kiváló minőségű, tápláló anyagokban gazdag lisztet termel, lucerna esetében 12—14 százalékos nedvességtartalommal, s nagyon kevés betakarítási veszteséggel. A pillangósok betakarításának ez a módja alig kíván az embertől kézi munkát, fizikai erőkifejtést.

Ez tehát az első, amit Dal- mandon észrevettem: a mezőgazdaság iparosodása. Azt hiszem felesleges, szócséplés lenne bizonyítani, hogy ez az iparosodás a régi kisparaszti gazdaságokban nem mehetett volna soha sem végbe, de végbemehet már ma állami gazdaságainkban és holnap termelőszövetkezeteinkben.

(Folytatása következik)

Gyenis János

Hogy közkincs legyen a tudás

Ami nem megy, az nem megy

— mondogatták néhány évvel ezelőtt ebben a faluban. Nehezen mozdulnak az emberek, restek a szépre, a jóra, nem érzik szükségét a művelődésnek. Minek is: régi módon élni lehet úgy is, hogy semmit sem tesz az ember az új élet normáinak befogadásáért.

S most azt mondja beszélgetés közben Ambrus Lukács:

— Jó volt nálunk a felnőtt-oktatás, igazán nem panaszkodhatunk. Két osztályunkban huszonnyolcán vizsgáztak, s a hetedikesek bennhagyták a bizonyítványt, jövőre ismét jönnek.

Az örömbe azonban üröm is vegyül, hiszen az ipduló létszámból kilencen nem tettek vizsgát. Ez arra vall, hogy a szervezett előkészítés, a szinte mozgalommá vált beiskolázás után mintha megnyugodtak volna. Az is lehet azonban — s talán ez az iga- zabb ok —, hogy a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályának megszervezésére, a tanítás és tanulás biztosítására helyeztek inkább nagyobb súlyt, fordítottak több gondot.

Melyik lett volna fontosabb?

Szauer János, a tantestület fiatal igazgatója, ez a csupaszív ember nem tud különbséget tenni.

— Nem is lehet, hiszen Tevel egy kicsit központ a környékben. De milyen környékben? Olyan falvak vesznek körül bennünket, mint Bonyhádvarasd, Kisdorog, Závod, Kisvejke, — ahol a lakosság létszámából nem lehetne biztosítani az esti tagozatok működtetését. Márpedig a művelődést közikinccsé kell tennünk.

Jelszóként hat az utóbbi mondat, s talán az is, egy szép, magasztos jelszó, amelyiket ha komolyan veszik a művelődés gazdái, nem lehgt elcsépelni. A tennivalók ugyanis többesszámúak. Nem csak arról van szó, hogy indítani kell néhány osztályt, könyvet kell adni az emberek

kezébe, hanem azt is, hogy biztosítsák: ki-ki képességeinek, vágyának megfelelően tanuljon tovább. S azt is, hogy felszámolják egyszer, és mindenkorra a még szórványosan található Írástudatlanságot.

— Ez a legnehezebb — kesereg Szauer József, — mert azok, akik még nem tudnak írni, olvasni, csak sok szóra kezdenek hozzá a tanuláshoz.

Van aki szégyelli, van olyan is, aki viszont azt mondja: leéltem ötven évet és megvoltam írás nélkül. Ha eddig kibírtam így, ezután sem lesz rá szükségem...

Mit tehet ilyenkor a pedagógus, akit nem támogat rendelkezés ebben az esetben, mint az általános iskolás korú gyermekeknél. Apellál a korra, az ember előtt feltáruló lehetőségekre, s jóformán mindenre. S az emberek előbb utóbb hajlanak a jó szóra, ha nincs mellettük ká- jánul nevető, aki csak a szája sarkából ejt el néhány lenéző megjegyzést az emberi butaságról, korlátoltságról. Ha ilyen kerül, csődbe ment a fáradozás.

| léi éve próbálkoznak Tevelen;

de számottevő eredményt még nem értek el. Rögös, göröngyös ez az út, s lekicsinylő jóakarók is nehezítették. Az idén új módszerrel kísérleteznek. Azt mondják: még a házakhoz is eljárnak, kisebb csoportokat is tanítanak betűvetésre, hogy mindenki megtanulhassa.

Szélesítik az esti oktatást is. Úgy tervezik, hogy öt község tanulóinak adnak órákat a teveli iskolában. Ide járnak majd Bony- hádvarasdról, Závodról, Kisvej- kéről, Kisdorogról is. A technikumot sem engedik el. A tanácselnök, Ambrus Lukács — maga is technikumi hallgató — ezt mondja:

— Évről évre kerül itt fiatal és idősebb, aki beül a padokba, mert tanulni kell, s tanulni akarnak az emberek...

Megszűnt a halászati és horgászati tilalom

A Földművelésügyi Minisztérium Országos Halászati Felügyelőségén tájékoztatásul közölték, hogy az ország valamennyi természetes vizén és valamennyi halfajtára megszűnt a halászati és horgászati tilalom. Pontyot a Balatonon már június 15 óta, a többi természetes vizeken pontyot, továbbá mámát, és kecsesét június 20-a óta szabad fogni. Pénteken, a szokásosnál egy nappal korábban felszabadult a legjelentősebb hazai nagy ragadozóhal, a harcsa halászati tilalma is. Az új halászati, horgászati tilalmi idő majd csak október 1-án kezdődik, a pisztrángok fogásának korlátozásával.

TeU teteti a nmei

A serdülő gyermek lelkében mély nyomot hagyott az otthon- talanság. Tizennégy éves korában egyszer már az öngyilkosság határáig jutott el. Nagymennyiségű gyógyszert vett be, s kicsibe múlt, hogy nem lett tragédia az esetbői. Itt figyeltek fel először Teri helyzetére, s nyújtottak neki otthont. Elhelyezték oda, ahol most dolgozik, s a nagy közösségben, mintha feloldódott volna szorongása, félelme. Elfeledkezett már arról is, hogy törvénytelen, hogy az anyja nevét viseli, s amikor az apáról szó került, ezt mondta a többieknek:

— Meghalt, odamaradt a háborúban.

Maga is hitte, elhitte a végén, s talán meg is nyugszik ebben, ha nem jön egy epizód, egy kényelmetlen élmény. Egy este szekrényén felejtette a személyi igazolványát, s a többi lány nem tudott ellenállni a kíváncsiságnak: belenéztek, s még akkor este összeomlott az apa haláláról kitalált történet.

Aztán másik, talán még kellemetlenebb eset következett.

Mint minden fiatal lánynak, Terinek is volt udvarlója. Jóra- való, csendes, szorgalmas bányászfiú Komlóról, aki amikor sírva mesélte neki, mi történt vele, csak mosolygott:

— Ne csacsiskodj — mondta neki — nekem nem az számít...

Tartotta is magát szavaihoz, nem így azonban a fiú anyja öreg asszony, tele előítélettel, s amikor valakitől fülébe jutott, hogy fia menyasszonya törvénytelen gyerek, teljesen elfordult a lánytól, a fiát pedig leckéztette, korholta

— A mi házunkhoz nem hozod azt a fattyút — indulatoskodott. — Biztos olyan, mint az anyja, mert az alma nem szokott messze esni a fájától.

Teriben minden összeomlott. Először sírt, sok-sok estén át, arra is gondolt, hogy nincs értelme az életének. Aztán felkerekedett, kivette a szabadságát, Aparhantra utazott, hogy megkeresse az apját, s megkérje: ha nem is szereti legalább a nevét adja neki, törvényesítse.

J. F. először meglepődött, amikor találkozott a lánnyal Kakas- don, ahova időközben elköltözött. Kutatott emlékezetében, végül az anyáról mutatott fénykép meggyőzte, s magafajta embertől szokatlan melegséggel és szeretettel

vitte házához a megtalált lányt. Otthon megint csak szeretettel fo- gadták. A felnőtt fiútestvér még kishúgomnak is szólította, a kisebbek pedig pillanatok alatt megszerették a kedves, jókedélyü Terit.

Csak a mama, a ház asszonya mutatott hidegséget. Vele a kertben találkozott, s már az üdvözlésnél látta: nem tudja befogadni, de még arra sem képes, hogy beleegyezését adja a névviseléshez. S Teri, mert nem szeret bánatot okozni az embereknek^ jobbnak látta nem alkalmatlankodni. Elment, visszautazott Kaposvárra.

A minap küldött egy levelét azoknak, akik segítettek az apa megtalálásában. így szól belőle egy részlet:

„Nagyon örültem, hogy végre megtaláltam a nevemet, hogy nem Simon, hanem J. Teréz lehetek majd ezután. S nagyon bánt, ami otthon történt. Nem akartam rosszat.”

Köszöni a segítséget a további sorokban, s reménykedik: nem azon bukik meg majd a boldogsága, hogy J. F. nem íratja nevére. Nagyon bízik a megtalált apa jó szívében, s abban, hogy a mama is megenyhül irányába, s akkor Teri nem lesz tovább boldogtalan.

Sz. U