Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-25 / 172. szám

1962. Július 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Elvárja tőlük az ország Jegyzetek a Tolna megyei állami gazdaságok tervismertető értekezletéről Tervismertető értekezleten vet­tem részt a Biritói Állami Gaz­daságban, ahol megismerkedtem állami gazdaságaink jövő évi és távlati termelési terveinek mu­tatószámaival. Érdekes, eleven ta­nácskozás volt ez a tervismertető eszmecsere, amelyen igazgatók, főmezőgazdászok, főkönyvelők és üzemgazdászok vettek részt. Szembetűnően jellemezte az egész megbeszélést az a szellem, amely szükségszerűen következik a Magyar Szocialista Munkás­párt 1962. márciusi határozatá­ból: „Az állami gazdaságok az ország szántóterületének mintegy 14 százalékán gazdálkodnak. A mezőgazdasági termelőeszközök — különösen a gépek — ennél nagyobb hányadával rendelkez­nek, műszaki színvonaluk maga­sabb, sok jó szakemberük és nagy termelési tapasztalatuk van. En­nek megfelelően az átlagosnál jobb eredményeket, magasabb termelékenységet és a termelési költségek lényeges csökkentését 1 várja el tőlük az ország”. A nagy építőipari sztrájk évfordulójára Magasabb hozamok, egyre több áru, korszerű termelési módszerek Ugyancsak a márciusi párt- határozat írja elő, hogy 1965-ben az állami gazdaságoknak kell ad- niok az ország mezőgazdasági áruszükségletének legalább 25 százalékát. Az áruértékesítés emelkedését a termelési hoza­mok növelése teszi lehetővé. Or­szágos szinten a párthatározat 19 mázsás búza, 27 mázsás májusi morzsolt kukorica, 90 mázsás bur­gonya, 12 mázsás napraforgó át­lagtermés; tehenenként 3500 liter tej, tyúkonként 170 darabos to­jáshozam elérését tűzi ki célul az ötéves terv végére. Megyénk állami gazdaságai 1965-re 20 mázsa búza, 28 mázsa májusi morzsolt kukorica, 90 má­zsa burgonya, 12 mázsa napra­forgó átlagtermés, tehenenként 3480 liter tej és tyúkonként 160 darabos tojáshozam elérését ter­vezik. Tehát egyes termékekben meghaladják, másokban elérik, akad olyan is, amiben nem érik el az országos átlagot. A jövő évi termelési terv egy lépés az 1965. évi terméshozamok elérése felé vezető úton. Az át­lagtermések és a hozamok tervei magasak, meghaladják a múlt évi tény- és az idei tervszámokat. A tervek teljesítése azt kívánja meg minden vezetőtől és dolgo­zótól, hogy kemény munkával to­vább javítsa a gazdálkodás szín­vonalát. A magasabb hozamok elérése érdekében évről évre fejlettebb módszereket kell alkalmazni a gazdálkodásban. Egy dolgot ra­gadunk csak ki, az öntözést. Me­gyénk állami gazdaságaiban idén mór 4679 hold öntözésre berende­zett terület van, a jövő évben ez majdnem 7000 holdra emelkedik. Az öntözött területen lényegesen magasabb hozamokat lehet és kell is elérni. így például 1965-re a nem öntözött kukoricaíöldek 28 mázsás átlagtermésével szem­ben az öntözött területekről a terv szerint 39 mázsa májusi mor­zsolt kukoricát kell betakarítani holdanként. Á termelési szerkezetek és az új üzemszervezési elvek látszólagos ellentmondása Az állami gazdaságok üzem- szervezése fejlődik, halad a sza­kosítás és a központosítás irányá­ban. A területi szervezést egyre inkább az ágazati szervezés vált­ja fel, amely az üzemegység-rend­szer felszámolását és a központi szakirányítás kifejlesztését jelen­ti. Ezek a korszerű üzemszervezé­si elvek megyénk állami gazda­ságaiban is a megvalósulás útjára léptek. Az utóbbi években több állami gazdaságot vontak össze. Csökkent a gazdaságok száma és növekedett egy-egy gazdaság te­rülete. Bizonyos mértékben a te­rületnövekedés is feltétele a sza­kosításnak és a központosításnak. A következő évek tervei is tük­rözik, hogy tovább lépnek álla­mi gazdaságaink a modern üzem- szervezés irányában. Például cu­korrépát már csak három gazda­ság termel: az alsótengelici, a gerjeni és a szekszárdi. Míg az alsótengelici gazdaságnak 8000, addig a gerjeninek 42 000, a szek­szárdinak 52 000 mázsa cukorré­pa az 1963. évi értékesítési ter­ve. Tehát lényegében a cukorré­pa termelésének zöme megyénk 11 állami gazdaságából kettőben, a gerjeniben és a szekszárdiban koncentrálódik. Ugyanezt a folya­matot láthatjuk a lucernaliszt előállításában, a dohány és a nap­raforgó termelésében, a szőlő- és gyümölcstermelésben és az ál­lattenyésztés egyes ágaiban is, különösen a baromfitenyésztés­ben. A fő tendencia tehát főként az ipari növények esetében a ter­melés szakosítása és központosí­tása. Ezzel szemben egyes növé­nyeket még sok gazdaság termel, egyes gazdaságokban még magas a termelt növények száma, sőt visszaesést is láthatunk. Példa erre a burgonyatermesztés. Az idén 6000 mázsa burgonyát négy gazdaság termel, jövőre a tervek szerint 12 000 mázsa burgonyát hét gazdaságban" termelnek. Mi az oka ennek? Vajon van-e el­fogadható indoka annak, hogy szétaprózzák a burgonyatermesz­tést? Az értekezleten ez a probléma elég élesen felmerült. Aztán ki­derült, hogy mégis indokolt a visszalépés. Az indokot a munka­erő-gazdálkodás és a tárolási ne­hézségek adják. A burgonyasze­dés egybeesik más munkaigényes növények termelése miatt jelent kező munkacsúccsal, így azokban a gazdaságokban, amelyekben a legjobb lenne burgonyát termel­ni, a vetésterület növelésének gá­tat szab a meglévő termelési szer kezet munkaigénye. Az üzemszervezés tehát sok­oldalú kérdés. Kár is lenne a sza­kosítást és a központosítást min­denáron erőltetni. Csak olyan mértékben lehet megvalósítani ezeket a feltétlenül helyes üzem- szervezési elveket, amilyen mér­tékben kedveznek az ésszerű gaz­daságos termelésnek és bele­illeszthetők a gazdaság egyéb ter­melési feltételeibe. Örömmel ta­pasztalhattuk ezen az értekezle­ten is, hogy gazdaságaink vezetői nagy felelősséggel kezelik ezt a kérdést. Á népgazdasági szemlélet kérdése Fel kell vetni azt is, vajon ál­lami gazdasági vezetőink hogyan állnak a népgazdasági szemlélet­tel? Vajon mindig a népgazda­ság érdekeiből indulnak-e ki? Feltétlenül magasabb szinten érvényesül állami gazdaságaink­ban a népgazdasági szemlélet, mint a termelőszövetkezetekben. Ez adódik a tulajdon és elosztá­si viszonyok jellegéből is, hiszen fejlettebb viszonyok között gaz­dálkodnak, mint a tsz-ek. A gaz­daság érdekeinek sokszor rosszul felfogott előtérbe helyezése azon­ban még állami gazdaságainkban is előfordul. Ezen a tanácskozá­son felmerült gyakran például, hogy miért kell a legjobb áru- süldőket átadni a Haltrösztnek? Valaki azt mondta: nem szólna semmit, ha társgazdaságnak ad­nák ezeket a süldőket, de az mégiscsak furcsa, hogy egy ide­gen gazdaság húz hasznot egy állami gazdaság .süldőnevelésének jó eredményeiből. Aztán egyes gazdaságok vezetői idegenkednek néhány kevésbé jövedelmező, a népgazdaságnak szükséges nö­vény termelésétől. A két példából láthatjuk, van még bizonyos „vállalati soviniz­mus”, aztán a szűkebb vállalati érdek erőteljes képviselete még íel-felbukkan. A jó és megnyug­tató ezekben az esetekben az, hogy azért ezen az értekezleten is az elhangzott vitából a nép­gazdasági érdek került ki győz­tesen. Furcsán hangzik, de van vala­mi jó is abban, hogy néha így felvetődik állami gazdaságaink­ban a „vállalati sovinizmus” és a szűkebb vállalati érdek kérdé­se. A jó az, hogy olyankor vető­dik fel legtöbbször, amikor a ter­melés gazdaságosságáról van szó. Ez is mutatja, hogy az állami gazdasági vezetők úgynevezett „mennyiségi szemlélete” mennyi­re megváltozott az utóbbi évek­ben és átalakult „gazdaságossági szemléletté”. Tehát nem azt né­zik, mit és mennyit kell termel­ni, hanem azt, hogy vajon gazda­ságos-e valamely terménynek az előállítása. Elmondhatom, örömmel vet­tem részt ezen a tanácskozáson és jó volt megismerkedni állami gazdaságaink további feladatai­val. Azzal az érzéssel tértem ha­za, hogy megyénk állami gazda­ságai betöltik a magyar mező­gazdaságban azt a szerepet, amit elvár tőlük az ország. Gyenis János 1935 július 25-én robbant ki a budapesti építőipari munká­sok sztrájkja, amely csaknem egy hónapon keresztül dacolt az előretörő fasizmussal, sőt a Gömbös-kormányt meghátrá­lásra is kényszerítette tervei­nek valóra váltásában. A sztrájk, amely méreteiben a Horthy-fasizmus időszakának egyik legnagyobb méretű mun­kás-megmozdulása volt, több mint 10 000 dolgozót sorakozta­tott fel egységfrontban, s mel­lettük több ezren fejezték ki együttérzésüket, anyagilag és erkölcsileg segítették a harco­lókat. A nagyméretű sztrájk sok gondot okozott a kormánynak, mindenekelőtt azért, mert nem sikerült sztrájktörőkkel meg­bontani a munkások egységét. A kommunista, a szociáldemok­rata és a szervezetlen építő­munkások egységfrontban vet­ték fel a küzdelmet a maga­sabb bérekért, a kollektív szer­ződésért, a szakszervezetek munkaközvetítő jogáért, a bi­zalmi rendszerért; vagyis a na­pi gazdasági követelések mel­lett ei a sztrájk célul tűzte ki a munkásszervezetek védelmét is. A harcnak ez a politikai jel­lege igen időszerű volt, mert a Gömbös-kormány az úgy­nevezett munkáskamarák fel­állításával, szervezésével ál­munkásszervezeteket kívánt lét­rehozni. Az egységfrontban harcolók­hoz csatlakozott a keresztény­szocialista szakszervezet is. A harcot, már a szervezés idő­szakában is, a Kommunisták Magyarországi Pártja irányítot­ta és azt a szakszervezeti el­lenzék vezette. A kormány mindent megtett a sztrájk letörésére. Már jú­lius 26-án, a sztrájk másnap­ján, fegyveres összetűzésre ke­rült sor a tüntető építőipari munkások és a rendőrség kö­zött. Az első nagy összecsapás a mai Szabadság-hídnál zajlott le, a másik, ugyanezen a na­pon az V. kerület északi ré­szén, ahol nagyobb számú sztrájktörő-gárdát toborzott a fasiszta rendszer. Az építőmunkások nagyszerű harca számos sikert hozott a magyar munkások számára. Legjelentősebb eredmény az volt, hogy Gömbös nem tudta keresztülhajszolni a munkás- osztály hagyományos szerveze­teinek felszámolását, hogy 10 ezernél több építőmunkás csak­nem egy hónapon keresztül munkabeszüntetéssel dacolt a fasizmussal, megmutatva az egységfrontba tömörülő magyar munkásosztály erejét. K. B. J. »» Folytatódik” a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus Országszerte békegyűléseket tartanak, előadások, kiállítások, tudományos találkozók a leszerelésről Hazatértek a küldöttek, lezaj­lottak az első élménybeszámolók a moszkvai leszerelési és béke- világkongresszusról. A nagysza­bású tanácskozás anyagát, ta­pasztalatait azonban továbbra is bőségesen kamatoztatják: az or­szágos béketanácsnál erről tájé­koztatták a Magyar Távirati Iro­da munkatársát. — Képletesen szólva a követ­kező hetekben, hónapokban to­vább folytatódik a moszkvai le­szerelési és béke-világkongresz- szus. A küldöttek a városokban és falvakban szinte megszámlál­hatatlan gyűlésen és egyéb össze­jövetelen számolnak be élményeik ről, tapasztalataikról. A világ bé­keharcosainak most lezajlott nagyszabású fórumáról többek között nagygyűléseket tartanak Győrött, Szombathelyen, Kecske­méten, Debrecenben, Pécsett, Veszprémben, Egerben és Szege­den. Békemozgalmunk segítőtár­sai ezenkívül megyei aktívaérte­kezleteken vitatják meg a tenni­valókat, s dolgozzák ki a további munkaprogramot. A lezajlott országos békekonferencia anya­gát, a referátumokat és a sok­rétű hozzászólásokat 25 000 pél­dányban adjuk majd közre. — Ezenkívül országjáró képki­állításokat, s meggyőző dokumen­tumokat ismertető faliújságokat is készítünk. A moszkvai kong­resszuson részt vett magyar tu­dósok az országos béketanács tu­dományos bizottságának rendezé­sében pedig a magyar értelmiség képviselőivel találkoznak majd. Az elmúlt hónapok példáját kö­vetve szeretnénk, ha a magyar művészek, írók, tudósok újabb kiválóságai csatlakoznának béke­mozgalmunk cselekvő segítőtár­sainak sorába. — Folytatjuk, s az eddiginél még sokrétűbben alkalmazzuk majd jól bevált munkamódsze­reinket, a csoportos beszélgetése­ket, baráti összejöveteleket, ré­tegtalálkozókat, barátsági esteket, kiállításokat és gyűléseket. Ápol­ni kívánjuk kapcsolatainkat a különböző ázsiai, afrikai, euró­pai és amerikai országok nemze­ti békemozgalmaival. Jól dolgoznak a gépállomások felújító üzemei Az aratás alatt nem volt kiesés a munkában Tavaly ilyenkor, az aratási munkák alatt, a megye gépállo­másai a munkaidőnek 15—18 szá­zalékát nem tudták kihasználni, mert az elromlott alkatrészek miatt állniok kellett a gépeknek. Felújításra, sőt javításra sem volt lehetőség, az új alkatrész beszer­zése rendszerint nagyon nehéz­kes volt, s a javításokat legtöbb­ször kívülállókkal kellett elvégez­tetni — méregdrágán. — Néhány számadat is érzékel­teti a tavalyi helyzetet, — mond­ja Zsigovics Ferenc, a gépállomá­sok megyei igazgatóságának fő­mérnöke. — A kombájnoknál el­sősorban azok az alkatrészek hi­básodnak meg, amelyek erős hő­terhelésnek vannak kitéve, mint például a hengerfej. Egy új hen­gerfej csaknem 5000 forintba ke­rül, s általában számolni kell az­zal, hogy egy idényben minden hengerfej egyszer elromlik. Ta­valy egy-egy javításért 1200 fo­rintot fizettünk, s hetekig várni kellett rá. Hasonló a helyzet a sebességváltó tengelyével is, amelyeknek átlag 25 százalékát kell évenként kicserélni. Mindez nemcsak az önköltségünket nö­velte, hanem indokolatlan mun­ka-kieséseket is okozott. Ez adta a gondolatot a megyei gépállomások igazgatóságának, hogy — egyelőre két helyen, kí­sérletként — felújító üzemet ren­dezzen be. Az üzemek nemcsak a javításokat látják el, hanem cserealappal is rendelkeznek, s raktári készletükből azonnal pó­tolni tudják a hibás alkatrészt. Június elején kezdte meg mű­ködését a várdombi és a gyönki gépállomás felújító üzeme, s a legfontosabb eredmény már le­mérhető: az aratás ideje alatt si­került kiküszöbölni az alkatrész- hiány miatti gépállásokat. — Minden gépállomásnak van műhelykocsija, — folytatja Zsi­govics Ferenc, — s ezeket ellát­tuk az összes szükséges alkatrész­szel. így a hengerfejeket, vala­mint a sebességváltó tengelyeket azonnal, a helyszínen ki lehet cserélni, ami gyakorlatilag a kényszerű gépállást teljesen meg­szüntette. Ezen túlmenően, jelen­tős megtakarítást is értünk el, hisz csak eddig a két felújító üzem körülbelül százezer forintot takarított meg. Sőt, a felújításnak a megyén túl is sikere van, mert a várdombi üzem rendszeresen tud szállítani a Baranya és Bács megyei gépállomásoknak is al­katrészt. A terv szerint ez a két üzem az év végére 250 000 forint megtakarítást hoz. A Tolna megyei gépállomások­nak ezzel egy régi, nagyon fon­tos problémát sikerült megolda- niok, s a kezdeményezés joggal keltett országos érdeklődést. Ez azonban még csak az első lépés. —• Az eredmény azt mutatja, — folytatja Zsigovics főmérnök —, hogy jó úton járunk. Ezért ter­vezzük azt, hogy még az őszi munkák megkezdése előtt újabb három típusműhelyes gépállomá­son rendezünk be felújító üzemet, s így nemcsak a jelenlegi 22 al­katrészt, hanem a gépállomások munkájában előforduló vala­mennyi alkatrészt fel tudjuk újí­tani. Ez a gyakorlatban azt jelen­tené, hogy a gépállomások a ja­vítások és felújítások terén ön­ellátókká válnának. Az újabb felújító üzemek mun­kába állítása természetesen to­vább növeli a megtakarítást, s ami legalább ugyanilyen fontos, még inkább zavartalanná teszi a gépállomások munkáját, s nem­csak az aratás ideje alatt, hanem minden gépállomási munkánál megszűnik az, hogy az alkatrész- hiány 15—20 százalékkal megrö­vidíti a munkaidőt. öl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom